Fejezet

 1 III    |         büszke volt a mesterségére, mindig kifogástalanul öltözködött
 2 IV     |       kedélyű ember, aki az életnek mindig csak a jobbik, derültebb
 3 VI     |         tartalmazó zsákot, melyet a mindig készen álló gyorsvonat rögtön
 4 VI     |             hagyta őt.~Félötkor még mindig láttuk a szárazföldet, mely
 5 VIII   |       tengerész volt, mert a gőzöst mindig szembe fordította a hullámokkal
 6 VIII   |        kétségbeesés napja volt; még mindig lent hányódtunk-vetődtünk
 7 IX     |           Igaz-e, hogy azért utazik mindig a Great-Eastern-nel, mert
 8 X      |       ellenben, amikor csak utazik, mindig meglátszik, hogy nincs otthon.~
 9 X      |         részegek, akik parancsszóra mindig egy irányban dülöngenek,
10 X      |           is, - felelte a doktor. - Mindig számol, örökké számol.~-
11 X      |           chicagói bank igazgatója. Mindig a hóna alatt hordja azt
12 XI     |              Nem! Valóban betűk! És mindig ugyanazok!~Fabian fölizgatott
13 XII    |         látta viszont azt, akit még mindig szeret.~Most már megértettem,
14 XII    |             szükség esetén egyikünk mindig készen lesz, hogy közéje
15 XIV    |               Napi út: 255 mérföld.~Mindig ugyanaz a bosszantó eredmény.
16 XXI    |         hetvenkedve, kiabálva, mint mindig. Szerencsére Fabian, bár
17 XXIV   |             A hajó előrésze csaknem mindig víz alatt bukdácsolt s én
18 XXV    |           Angliából Amerikába. Mert mindig úgy utaznánk, hogy a hullámok
19 XXVII  |      töltötte. Szegény barátunk még mindig nem józanodott ki abból
20 XXVIII |             Harry Drake segédei még mindig nem jelentkeztek. Pedig,
21 XXXI   |           szokta megelőzni. Hát még mindig nem volt vége a bajnak és
22 XXXI   |           ideje, köztudomás szerint mindig égiháborút hoz.~- Az ön
23 XXXII  |    készülődik a zivatar. Fabian még mindig nem jött föl a szobájából,
24 XXXIII |     gondolatai máshol jártak s mint mindig, úgy most is Ellennel foglalkozott.
25 XXXIII |             a párbajban.~Fabian még mindig mozdulatlanul állott a helyén,
26 XXXVII | Lelkesedésünk sohasem csökkent, sőt mindig fokozódott s alig győztünk
27 XXXVII |           természeti csodával, mely mindig más és más megkapó szépségét
28 XXXVIII|          Table-Rock felé. Ellen még mindig oly mozdulatlanul ült, mint