Fejezet

 1 I     |       tehetetlenségét, a szörnyű tenger hiábavaló dühét: és láttam,
 2 I     |           vagy hajó-híd, amely a tenger dagályának és apályának
 3 II    |         hosszú vezetéket, mert a tenger nem háborgathatta, nem ingathatta
 4 IV    |   vasmacskát kellett fölhúzni. A tenger árja fölfelé nyomult a Mersey
 5 V     |     szilárd anyagból volnának. A tenger is hullámzani kezdett, de
 6 VIII  |          ölelkezett a földdel. A tenger hosszú hullámokban ringott
 7 VIII  |      kiértünk a nyilt oceánra, a tenger csöndes volt s az utasok
 8 VIII  |   pozdorjává törte és elnyelte a tenger. Néhány vitorlát akartak
 9 XI    |      támaszkodva belebámultunk a tenger végtelen sivatagjába. Negyven
10 XIII  |         istentisztelet óráját.~A tenger gyönyörű volt és vakítóan
11 XVI   |       emelvényre s elénekelte a «Tenger szép szigetje» kezdetű dalt;
12 XVII  |        keddre virradó éjszakán a tenger ismét erősen hullámzott,
13 XVII  |        nagyon ingadozott, mert a tenger nem háboroghatott, mivel
14 XVII  |        amelyeknek segítségével a tenger alatti drótot lerakták,
15 XVIII |         fellegek lomhán úsztak a tenger fölött és szinte lenyúltak
16 XVIII |    hullámokat s meg sem érezte a tenger háborgását, mely pedig a
17 XXI   |          ég végleg kiderült és a tenger is lecsendesült. A gőzös
18 XXIII |          födélzeten töltöttem. A tenger nyugtalanul hullámzott és
19 XXIV  |     megfeledkeztem arról, hogy a tenger hatalma és ereje végtelen
20 XXIV  |       mely ötven lábnyira volt a tenger színe fölött. De azért a
21 XXIV  |     jószágokat szintén elkapta a tenger, a nagy ládákat összetörte,
22 XXIV  |         nevetni való idő, mert a tenger árja egyre zúgott, hullámzott
23 XXV   | tűzpróbát; csak az a kár, hogy a tenger elvitte őket s így nem dicsekedhetnek
24 XXV   |   nyugatnak fordultunk a szél és tenger ellen. Hát nem érzi? - tette
25 XXVIII|        az égen egyetlen felhő, a tenger tükrén egyetlen fodor sem
26 XXX   |        hídjának folytatásaként a tenger fölé nyúlt ki.~Anderson
27 XXXI  |      júliusban lettünk volna s a tenger fölött az a nyomasztó, félős