Fejezet

 1 I      |     hasonlított hozzá szomorú volt, mintha mély, titkos fájdalom sorvasztaná.
 2 II     |        tisztára söpörték és mosták, mintha sohasem lett volna rajta
 3 III    |             szép lassan és rendben, mintha haza mennének. A franciák
 4 V      |        lobogók szinte megfeszültek, mintha szilárd anyagból volnának.
 5 VI     |            akinek homloka elborult, mintha szomorú emlékek gyötörték
 6 VI     |            mozdulatlannak tetszett, mintha a szárazföldön épült volna.
 7 XIV    |             s hirtelen hátralépett, mintha ez a szó megdöbbentette
 8 XIX    |       egészen elébe lépett. Fabian, mintha villámütés érte volna, hirtelen
 9 XIX    |       Fabian szívére tette a kezét, mintha a dobbanásait akarná megszámlálni...
10 XXI    |         kell kezdeni.~E pillanatban mintha ellenállhatatlan erő hajtaná,
11 XXII   |  fölegyenesedett, fölemelte ökleit, mintha be akarná törni az ajtót.
12 XXIV   |           sűrű fekete bajusza alól, mintha nem is a mi hajónk táncolt
13 XXIV   |       vakmerően folytatta az útját, mintha csak parancsnokának a konoksága
14 XXIV   |           letépte, magával ragadta, mintha csak papirosból lett volna.~
15 XXV    |             gőzös oly nyugodt volt, mintha csak kikötőben állt volna.~
16 XXVI   |             Úgy veszi ezt a pofont, mintha megkapta volna?~- Úgy, -
17 XXVI   |             egyik sarkát fogta meg, mintha félne, hogy bemocskolja
18 XXIX   |            Az ön barátja úgy veszi, mintha meg is kapta volna a pofont.
19 XXXI   | tornyosultak. A hőség rekkenő volt, mintha júliusban lettünk volna
20 XXXIII |      mozdulatlanul állott a helyén, mintha ezek az előkészületek nem
21 XXXIII |       ragyogott a villamos fénytől, mintha tűzből lett volna: ilyen
22 XXXVI  |              csak éppen olyan volt, mintha New-York valamelyik kerületét
23 XXXVII |            zuhant alá.~A természet, mintha minden pompáját ki akarta
24 XXXVIII|     áttörhetetlen páncéllal zár el, mintha gránitsziklák állnának előtte.~
25 XXXVIII|         végig simította a homlokát, mintha valami rémes képet akarna
26 XXXVIII|       szavak röppentek el ajkairól, mintha beszélni akarna, de elfeledte