Fejezet

501 XXVII  |                  Corsican kapitányt, aki az éjszakát Fabian mellett
502 XXVII  |                  nem józanodott ki abból az izgatottságból, melyet vetélytársának
503 XXVII  |          társaságában? Kitalálta-e, hogy az a szerencsétlen őrült nem
504 XXVII  |        szerencsétlen őrült nem más, mint az ő volt menyasszonya?~Corsican
505 XXVII  |                 párbajra kényszeríteni s az ön föláldozása mit sem segített
506 XXVII  |                   Talán Ellen, mikor már az értelme elhomályosodott,
507 XXVII  |      öntudatlanul árult el mindent. Vagy az is lehet, hogy mint becsületes
508 XXVII  |                Harry Drake elpusztuljon. Az igazság a mi részünkön van.~-
509 XXVII  |            igazság a mi részünkön van.~- Az bizonyos, - felelte a kapitány, -
510 XXVII  |                 meg nem akadályoztam ezt az összetűzést.~- Kapitány, -
511 XXVII  |             szóltam, melegen megszorítva az önzetlen barát kezét, -
512 XXVII  |               párbaj lesz is a dologból, az szerintem, csak Amerikában
513 XXVII  |                 hozzánk lépett.~- Ő volt az! Az őrült? - kérdezte. -
514 XXVII  |             hozzánk lépett.~- Ő volt az! Az őrült? - kérdezte. - Úgy-e,
515 XXVIII |                 rögtön elégtételt akart, az első lépést már meg kellett
516 XXVIII |                  mentem föl a hajóhídra.~Az idő fölséges volt; az égen
517 XXVIII |         hajóhídra.~Az idő fölséges volt; az égen egyetlen felhő, a tenger
518 XXVIII |               matróz rosszabbul van; bár az orvos azt mondja, hogy életben
519 XXVIII |               több hajóval találkoztunk. Az egyik, a londoni Saxonia,
520 XXVIII |                  ez a Philadelphia volt, az Inmat-társaság egyik legszebb
521 XXVIII |                 melynek szakaszai közben az utasok zsoltárokat énekeltek.
522 XXIX   |                   újságolta bosszúsan; - az a szegény matróz csakugyan
523 XXIX   |                 matróz csakugyan meghalt az éjjel. Pedig az orvos felelt
524 XXIX   |                  meghalt az éjjel. Pedig az orvos felelt az életéért!...
525 XXIX   |             éjjel. Pedig az orvos felelt az életéért!... Oh, a doktorok!
526 XXIX   |          bennünket, pedig még vége sincs az utazásnak!~- Szegény ember! -
527 XXIX   |               előtt, mikor már látjuk is az amerikai partokat. Mi lesz
528 XXIX   |                 róla, barátom, - felelte az orvos, - ez a természet
529 XXIX   |            azoknak, akik utánunk jönnek. Az én véleményem szerint az
530 XXIX   |                 Az én véleményem szerint az ember csak azért hal meg,
531 XXIX   |                  ember hal meg, ez alatt az idő alatt kerek számban
532 XXIX   |              milliárd egyén adott helyet az utódainak, amint én is helyet
533 XXIX   |           szüksége lesz a helyemre. A fő az, hogy az ember minél később
534 XXIX   |                  helyemre. A fő az, hogy az ember minél később legyen
535 XXIX   |              minél később legyen terhére az utódjának.~Mialatt a doktor
536 XXIX   |               Ezt onnan tudtam meg, hogy az amerikai jegyesek arca ragyogott
537 XXIX   |                  jegyesek arca ragyogott az örömtől; most már nem nézegettek
538 XXIX   |            talált rám Corsican kapitány; az arcáról leolvastam, hogy
539 XXIX   |             békés úton elintézhessük ezt az ügyet?~- Nincs rá remény.~-
540 XXIX   |                 segédjei? - kérdeztem.~- Az egyik az a komikus...~-
541 XXIX   |                    kérdeztem.~- Az egyik az a komikus...~- Talán doktor
542 XXIX   |                   aki mindent elad, amit az ember csak venni akar tőle.~
543 XXIX   |        műveltségét és társadalmi rangját az egész világ tiszteletben
544 XXIX   |                  Corsican kapitányt, aki az ajkait harapdálta. Nem is
545 XXIX   |               Nincs szükség ennyi szóra. Az ügy egyszerű és világos.
546 XXIX   |              hogy arcul üsse Drake urat. Az ön barátja úgy veszi, mintha
547 XXIX   |                és elégtételt követel. Mi az elégtételt fölajánljuk.
548 XXIX   |                  A fegyverválasztás joga az övé. Nos, tovább?~- Mac
549 XXIX   |           hátulsó födélzeten, mely ebben az órában üres és néptelen.~-
550 XXX    |              ennek a túlságos sietségnek az oka? Talán Harry Drake alkalmasabbnak
551 XXX    |                 kérdeztem a kapitányt.~- Az nagyon jó lesz; orvosra
552 XXX    |                  kongattak a födélzeten. Az egyik kormányos, akitől
553 XXX    |            temetik el azt a matrózt, aki az éjjel meghalt.~A harang
554 XXX    |              meghalt.~A harang kongására az utasok tömegesen tódultak
555 XXX    |            golyót kötöttek és úgy hozták az összeszögezett deszkákon.
556 XXX    |                szomorú terhet, mely köré az angol lobogót csavarták.
557 XXX    |              sokan vele együtt suttogták az imádság szavait.~Aztán intett.
558 XXX    |                 örvényben.~E pillanatban az őrt álló matróz harsány
559 XXXI   |          kiegészítő városrészéig terjed.~Az utasok kezeikkel integettek
560 XXXI   |              utasok kezeikkel integettek az ígéret földje felé, amelynek
561 XXXI   |             egyszerre elfeledtette velük az utazásban átélt sok keserű
562 XXXI   |                villa és nyaraló.~Eközben az ég egyre jobban elborult.
563 XXXI   |                  volna s a tenger fölött az a nyomasztó, félős csend
564 XXXI   |               napnyugta előtt.~- Vihart, az meglehet: de égiháborút,
565 XXXI   |            égiháborút, április hónapban? Az lehetetlen! - kiáltottam
566 XXXI   |             Pitferge vállat vonva. - Ezt az égiháborút is megrendelte.
567 XXXI   |                  felhőket; olyanok, mint az özönvíz előtti állatok s
568 XXXI   |               esnek széttépik egymást.~- Az igaz, hogy a szemhatár fenyegető,
569 XXXI   |                 pedig, amelynek most van az ideje, köztudomás szerint
570 XXXI   |                 mindig égiháborút hoz.~- Az ön megfigyelései helyesek
571 XXXI   |                  valaha eset, hogy ebben az évszakban és ezen a vidéken
572 XXXI   |                 és pedig nem is egyszer. Az enyhe telek rendszerint
573 XXXI   |                 ig megyünk vissza, annak az évnek december havában szintén
574 XXXI   |             többet mondok, orvosom is.~- Az orvosa?~- Mindenesetre.
575 XXXI   |                 án, engem villámütés ért az ágyamban, Kewben, London
576 XXXI   |                  bénaságát, amely dacolt az orvostudomány minden erőlködésével.~-
577 XXXI   |                különben is nem én vagyok az egyedüli, akit a villám
578 XXXI   |        folyamodjam.~- Mert még nem látta az eredményeket. Nézze csak,
579 XXXI   |        villámütés érte.~- Csodálom, hogy az ily különös esetek rendesen
580 XXXII  |              világító-torony emelkedett. Az utasok nagy része föltódult
581 XXXII  |           föltódult a födélzetre s nézte az alig öt mérföldnyire fekvő
582 XXXII  |                eldöntötte. Világos, hogy az éjszakai negyedórák tulajdonosai,
583 XXXII  |              négy és hat óra közé estek. Az a nyolc-tíz úr tehát, akiknek
584 XXXII  |                  Hatvan dollárt rá, hogy az orra rezes.~- Száz dollárt
585 XXXII  |               Nem! De igen!~Mialatt ezek az ostoba s még ostobább fogadások
586 XXXII  |              révkalauznak volt felesége.~Az orra nem volt rezes.~Szakállat
587 XXXII  |                 sietett, hogy fogadja el az összeget a szerencsétlenül
588 XXXII  |               már nem mondhat köszönetet az ön jóságáért.~Corsican kapitány
589 XXXII  |               megindulva szorított kezet az egyszerű, viharedzett hajóssal.~
590 XXXII  |               egész csomó újságot dobott az utasok közé, akik egymástól
591 XXXII  |            kapcsolták a Great-Eastern-t. Az elszigeteltség megszűnt,
592 XXXIII |                árbocon már fönt lobogott az angol zászló, míg a révkalauz,
593 XXXIII |              tengerdagály már megszűnt s az alacsony vízállás mellett
594 XXXIII |             siklottak ki a hajóból, hogy az első pillanatban azt hittem,
595 XXXIII |                kürtje: búcsúebédre hívta az utasokat, kiket a társulat
596 XXXIII |             tartott jól. Negyedóra mulva az ebédlők zsúfolásig megteltek,
597 XXXIII |                 tanu, meg Dean Pitferge, az orvos. Tagadhatatlan, hogy
598 XXXIII |                 egyetlen lélek sem volt, az álmos kormányoson kívül,
599 XXXIII |                 Dean Pitferge doktorért. Az összeszólalkozás óta nem
600 XXXIII |               találkozóhely.~Odamentünk. Az ég egyre jobban elsötétült
601 XXXIII |           kipróbálták a kardokat s aztán az egyiket Corsican kapitány
602 XXXIII |                  a mellényét, kigombolta az ingét, fölgyűrte az ingujját
603 XXXIII |           kigombolta az ingét, fölgyűrte az ingujját és kezébe fogta
604 XXXIII |             állott a helyén, mintha ezek az előkészületek nem is érdekelték
605 XXXIII |                helyében kellett küzdenie az életéért!~- Rajta, urak! -
606 XXXIII |              mindnyájan összerezzentünk. Az első fogások és cselvágások
607 XXXIII |                  tett; látszott, hogy ez az ember ölni jött ide és ölni
608 XXXIII |              ölni jött ide és ölni akar.~Az első összecsapás néhány
609 XXXIII |             kitört. Villám villámot ért, az eső zuhogva ömlött a felhőkből
610 XXXIII |                  lángoló kardja, mellyel az első emberpárt kiűzte a
611 XXXIII |                 fénytenger árasztotta el az egész hajót. Valamennyien
612 XXXIII |             egyenesen, fenyegetően, mint az imént... de az arca fekete
613 XXXIII |         fenyegetően, mint az imént... de az arca fekete volt.~A szerencsétlen
614 XXXIII |                  volt rá, hogy megdöntse az egyensúlyt: Harry Drake
615 XXXIV  |              engedett nekünk a kikötőbe.~Az éjszakai viharnak már vége
616 XXXIV  |                 viharnak már vége volt s az utolsó felhők éppen most
617 XXXIV  |           New-Jersey zöldellő dombsorát, az öböl roppant erődítéseit,
618 XXXIV  |                roppant erődítéseit, majd az alacsonyan fekvő nagy város
619 XXXIV  |                  is, melyek a Hudson meg az East-River közt terülnek
620 XXXIV  |              folyam kábeldrótjaiba, hogy az elutazáskor szét kellett
621 XXXIV  |                kábelt.~Most megkezdődött az utasok kiszállása; végtelen
622 XXXIV  |                 vonultak el előttem azok az útitársak, akiket talán
623 XXXIV  |              kaliforniaiak, a mexikóiak, az Északiak, a Déliek, a mormonok,
624 XXXIV  |           mondanom a párbaj részleteit s az egész szerencsétlenséget.
625 XXXIV  |                egész szerencsétlenséget. Az orvosok megvizsgálták a
626 XXXIV  |                  megtették jelentésüket; az igazságszolgáltatás semmi
627 XXXIV  |                  világhírű statisztikus, az amerikai Cokburn, aki egész
628 XXXIV  |                 forgást tettek a kerekek az egész utazás alatt?~- Nem
629 XXXIV  |                Egy pillanatra visszatért az értelme. Ah, Isten igazságos:
630 XXXIV  |          igazságos: bizonyára visszaadja az eszét!~S ezt mondva, már
631 XXXIV  |                  vele utazom vissza, ezt az időt Amerikában fogom tölteni.
632 XXXIV  |               Hudsont, a Mohawk-völgyet, az Erie-tót, a Niagarát s az
633 XXXIV  |                az Erie-tót, a Niagarát s az egész vidéket, melyet Cooper
634 XXXIV  |                     szóltam, megszorítva az orvos kezét.~Negyedóra mulva
635 XXXV   |               egy egész hetet tölthettem az Egyesült-Államokban. Vannak
636 XXXV   |            express» utaznak s akiknek ez az idő elég lett volna talán
637 XXXV   |         megnézhetem s aztán könyvet írok az amerikaiak társadalmáról,
638 XXXV   |        keresztben futók pedig «streets»; az utcák neveit pedig a számok
639 XXXV   |          tengerszoros: a Hudson folyó és az East-River szegélyezi, melyeken
640 XXXV   |    gyalogjáróknak is legyen helyük. Ezen az utcán sétálgattunk, Dean
641 XXXV   |            Pitferge doktor meg én, egész az ebéd idejéig.~Miután a Fifth-Avenue-Hôtel-ben
642 XXXV   |                való kis csésze-aljakban, az estét a Barnum-színházban
643 XXXV   |                lángba borul, megjelennek az igazi tűzoltók és gőzfecskendővel
644 XXXV   |                természetes, hogy ez volt az előadás fénypontja.~Másnap
645 XXXV   |                   De már nem voltak ott. Az orvosok tanácsára falura
646 XXXV   |                 legteljesebb nyugalom és az üde, egészséges levegő adhatta
647 XXXV   |         egészséges levegő adhatta vissza az egészségét s azzal együtt
648 XXXV   |                egészségét s azzal együtt az ész világosságát. Mialatt
649 XXXV   |                     Találkozunk-e valaha az életben? - Ki tudja? A sors
650 XXXV   |          Great-Eastern, de csak folyón s az a kitűnő előnye van a Great-Eastern
651 XXXVI  |                 ha a kazán fölrobban is, az utasokban kárt nem tehet.~
652 XXXVI  |                  és párnás székek álltak az utasok kényelmére.~Nemsokára
653 XXXVI  |            özönvízelőtti masztodon, hogy az összeütközést kikerülje.~
654 XXXVI  |            tovább. Fölkeltem és kimentem az első verandára. Az eső megállt
655 XXXVI  |              kimentem az első verandára. Az eső megállt és lassanként
656 XXXVI  |                miután teleszívta tüdejét az üde levegővel. - Tudja-e,
657 XXXVI  |           rosszabb, doktor, mert nem sok az időnk.~- Helyes! Így hát
658 XXXVI  |                   A vonat éppen úgy állt az út közepén, mint akármelyik
659 XXXVI  |               elejétől végig lehet járni az egész vonaton. A kitűzött
660 XXXVI  |           szabadon járhattunk-kelhettünk az egész vonaton, ahol újságárulók,
661 XXXVI  |              volt korlát, kerítés, sehol az alkalmatlankodó, goromba
662 XXXVI  |               goromba vonatvezetők: mert az utasok maguk ellenőrzik
663 XXXVI  |              szemhatáron föl-fölcsillant az Ontario-tó egy-egy csücske,
664 XXXVI  |         Ontario-tó egy-egy csücske, ahol az amerikai regényíró remek
665 XXXVI  |             eposzának gyönyörű színtere, az egykor vad, félelmes vidék
666 XXXVI  |                  de nevezetességüket nem az Egyesült-Államok, hanem
667 XXXVI  |                  Egyesült-Államok, hanem az ókor történetének köszönhetik.~
668 XXXVII |                   a Michigan, a Huron és az Erie tavak fölösleges vizét
669 XXXVII |                fölösleges vizét levezeti az Ontario-tóba. A szintvonal
670 XXXVII |            Niagara-csatorna választja el az Egyesült-Államokat Kanadától;
671 XXXVII |             nyáron át kedvenc üdülőhelye az amerikaiaknak. Gyönyörű
672 XXXVII |                 robaj hangzott felénk.~- Az a vízesés? - kérdeztem a
673 XXXVII |                  a szemhatáron. Ott volt az «amerikai-zuhatag», amelyet
674 XXXVII |           csillognak a napsugárban, mint az olvasztott arany, mely szemvakítva
675 XXXVII |                 csak pár lépésnyire volt az örvény párkányától és a
676 XXXVII |               csigalépcső vezet föl arra az erkélyre, amely egészen
677 XXXVII |               előbb-utóbb le fog zuhanni az örvénybe.~- Azt hiszi? -
678 XXXVII |        fölépítették, jóval távolabb volt az örvény szélétől, mint most.
679 XXXVII |                 rántja.~Megint kimentünk az erkélyre és jobb kéz felől,
680 XXXVII |               irányában, megpillantottuk az «amerikai vízesést» is,
681 XXXVII |              holnapra halasztottuk.~Ezen az egész napon ott jártunk
682 XXXVII |             lépcső vezet le a szigetről; az a barlang a vízesés mögött,
683 XXXVII |             előre vetette sötét árnyékát az örvény fölött. Lent a mélységben,
684 XXXVII |                  bűbájtól, mely elömlött az egész vidéken. Most a hold
685 XXXVIII|                  Ezen a hídon közlekedik az egyetlen vasút Kanada és
686 XXXVIII|                 egyetlen vasút Kanada és az Egyesült-Államok közt. Maga
687 XXXVIII|              síkján mennek át a vonatok, az alsón, mely huszonhárom
688 XXXVIII|        megreggeliztünk. Közben megnéztem az idegenek albumát, melyben
689 XXXVIII|          megreggeliztünk.~Egy néger inas az öltözőbe vezetett bennünket,
690 XXXVIII|               ebben a barlangban, melyet az eléje boruló vízfüggöny
691 XXXVIII|             Niagarához?~- Mert a Niagara az angolok és amerikaiak nyári
692 XXXVIII|                villát, ott a fák között: az a Clifton-House, ott lakunk
693 XXXVIII|                  pillanatra visszanyerte az eszét. De ezt a pillanatnyi
694 XXXVIII|              doktor mindamellett bízik s az bizonyos, hogy mióta e nyugodt,
695 XXXVIII|                  időnkint föl-fölcsillan az emlékezet, az értelem sugára.~-
696 XXXVIII|             föl-fölcsillan az emlékezet, az értelem sugára.~- Ah, kedves
697 XXXVIII|                  sokkal nagyobb volt, de az idők folyamán hatalmas szikladarabok
698 XXXVIII|                  el a szemhatárt; balról az egész folyót, mely rohanva
699 XXXVIII|               zuhatag felé s végre alant az amerikai zuhatagot, mely
700 XXXVIII|           hirtelen fölugrott, odasietett az örvény széléhez, karjait
701 XXXVIII|                melléje ugrott s közéje s az örvény közé lépett. Ellen
702 XXXVIII|                remegtünk, hogy ily közel az örvényhez valami baleset
703 XXXVIII|                 Végre kezeivel eltakarta az arcát s révedezve kiáltott
704 XXXVIII|                  hirtelen lekapta kezeit az arcáról, láttuk, hogy egészen
705 XXXVIII|                  megváltozott. Szemeiben az értelem fénye villant föl
706 XXXVIII|             talán holnapután Ellen ismét az enyém lesz. Ah, légy áldva,
707 XXXIX  |                 s aztán gyorsan eveztünk az amerikai part felé; a folyam
708 XXXIX  |             malmot lehetne hajtani ezzel az eséssel!~Sohasem volt olyan
709 XXXIX  |              vízbe hajítani, mint akkor.~Az amerikai parton egy kis
710 XXXIX  |                   Fél kettőkor fölültünk az express-vonatra, mely negyed
711 XXXIX  |              fiatal várost, megkóstoltuk az Erie-tó világhírű vizét
712 XXXIX  |            fölültünk a newyorki vonatra. Az éjszakát a «sleeping-car»,
713 XXXIX  |             egyszer bejártam New-Yorkot, az East-Rivert, a Broadwayt
714 XXXIX  |                  a kis helyi gőzös, mely az utasokat a nagy úszó városra
715 XXXIX  |                  én a födélzetre léptem, az már zsúfolva volt utasokkal
716 XXXIX  |               Pitferge doktor volt.~- Ön az! - kiáltottam föl álmélkodva. -
717 XXXIX  |       Mindenesetre, - felelte mosolyogva az eredeti ember; - meggondoltam
718 XXXIX  |            Great-Eastern legutolsó útja: az tudniillik, amelyben elpusztul!~
719 XXXIX  |                 tökéletesen meggyógyult; az orvos felel érte.»~Megmutattam
720 XXXIX  |                is felelek! De hát mit ér az? Ki felel én értem, önért,
721 XXXIX  |              Mikor Párizsba érve leültem az asztalomhoz, ha nem lett
722 XXXIX  |                 álmodtam!~Ah, mégis szép az utazás, még akkor is, ha
723 XXXIX  |                 utazás, még akkor is, ha az ember «nem hagyja ott a