Fejezet

 1 IV   |            mulattató útitárs volt.~- Uram, - szólt hozzám, - mindeddig
 2 IV   |               Sőt nagyon is rosszul, uram, - feleltem megfordulva. -
 3 VIII |           Queens-Townba. S ki tudja, uram, hogy mi is hol leszünk
 4 X    |     zsebkendőjüket az orruk elé. Ah, uram! ezek az igazi angolszászok,
 5 X    |             ő vágyaikhoz képest. Ah, uram! ha a katlanok alatt is
 6 XII  |               Bárcsak igazat mondana uram, - szólt Corsican kapitány;
 7 XIII |            kenetes választ kaptam:~- Uram, tisztelnünk kell mindazt,
 8 XV   |          Hallotta, Edward? Köszönöm, uram, - folytatta, s édesen mosolygott
 9 XXI  |         mondta:~- Önnek nincs igaza, uram. A skót matróz győzött!~
10 XXI  |              veszítettem, fizetek.~- Uram, - kiáltott föl Drake, -
11 XXI  |        mosollyal szólt:~- Hát önnek, uram, a barátaira van szüksége,
12 XXII |          merre van?~- Ezt nem tudom, uram, - felelte az inas.~Ekkor
13 XXV  |          párizsi babakereskedővel.~- Uram, - szólt hozzá a derék Dean
14 XXVII|              volna a legnagyobb baj, uram, - felelte Corsican kapitány: -
15 XXIX |            közbevágott:~- A dologra, uram, a dologra. Nincs szükség
16 XXXI |     dühöngött volna?~- Mindenesetre, uram és pedig nem is egyszer.
17 XXXII|            fel Corsican kapitányt.~- Uram, - így szólt, - engem a
18 XXXIV|             azt kérdezte:~- Tudja-e, uram, hány forgást tettek a kerekek
19 XXXIV|              utazás alatt?~- Nem én, uram.~- Százezer-hétszázhuszonhárom
20 XXXIV| Százezer-hétszázhuszonhárom forgást, uram.~- Ah, valóban! Hát a csavar,
21 XXXIV|       Hatszáznyolcezerszázharmincat, uram.~- Nagyon köszönöm, uram.~
22 XXXIV|             uram.~- Nagyon köszönöm, uram.~És a híres Cokburn köszöntés
23 XXXIX|           vízesést.~- Gyönyörű szép, uram! - szóltam hozzá; - valósággal