Fejezet

 1 I      |          alatt, hanem megértem sok olyan dolgot is, amihez a tengernek
 2 I      |        sorvasztaná. De a kis gőzös olyan gyorsan távozott a parttól,
 3 II     |                      II.~A hajóhíd olyan volt, mint egy roppant műhely,
 4 II     |           hajó aránylag még nem is olyan nagyon régi? Ezt pár szóval
 5 VI     |         hangja nem háborgathattak. Olyan volt a szobám, mint a külváros
 6 VII    |         férne. Más szóval, kétszer olyan hosszú, mint a legnagyobb
 7 VIII   |           a hajó, amely csak félig olyan széles, mint a Great-Eastern,
 8 IX     |       állhattam. Hangosan beszélt, olyan hangon, amely már magában
 9 IX     |    mérföldnyire volt a parttól? És olyan viharban, amely még a Great-Eastern-t
10 X      |            a hajó is otthon: éppen olyan otthon, mint a lakása, azzal
11 X      |           legnagyobbik köztük, aki olyan, mint egy tagbaszakadt mészáros,
12 XI     |            meg fog ölni!~- Baj? És olyan baj, hogy nincs reménye
13 XVIII  |           3-án, már kora hajnalban olyan volt a szemhatár, amelyet
14 XIX    |           világ számára, még pedig olyan fölséges levegő, aminőt
15 XX     |    Villásreggeli előtt néhány utas olyan fogadást rendezett, amely
16 XXII   |     kiemelkedett az oceán ágyából. Olyan ez az áramlat, mint igazi
17 XXXV   |            és egészen elhagyatott: olyan utca, ahol a paloták mellett
18 XXXV   |        életben? - Ki tudja? A sors olyan szeszélyes, hogy néha a
19 XXXVI  |         sok nézni való: csak éppen olyan volt, mintha New-York valamelyik
20 XXXVII |            mindössze hetven acre s olyan, mint a két vízesés közé
21 XXXVIII|            boruló vízfüggöny éppen olyan áttörhetetlen páncéllal
22 XXXVIII| megremegett.~Látta-e Fabiant?~Nem. Olyan volt, mint a halott, aki
23 XXXIX  |           az eséssel!~Sohasem volt olyan szörnyű kedvem mérnököt