Fejezet

  1 I      |       érkeztem Liverpoolba. Úgy volt; hogy a Great-Eastern pár nap
  2 I      |              Az a gondolat csábított, hogy ezen az óriási gőzösön szeljem
  3 I      |           utazott; természetes tehát, hogy aki figyelmesen vizsgálta
  4 I      |      kapitányt, a gőzös parancsnokát, hogy engedje meg, hogy azonnal
  5 I      |       parancsnokát, hogy engedje meg, hogy azonnal fölhurcolkodhassam
  6 I      |             az előnyös fekvés okozta, hogy úgy a Mersey, mint a Temze
  7 I      |               általában. Úgy rémlett, hogy barátomra ismerek benne:
  8 I      |           gyorsan távozott a parttól, hogy már nem maradt időm jobban
  9 I      |             barátomat; nem csoda hát, hogy őt magát s a véletlen hasonlatosságot
 10 I      |               lehetett volna mondani, hogy igazi sziget, mely félig
 11 I      |            vész. Szemben állt velünk, hogy minél kevesebbet fogjon
 12 I      |          kellett a Great-Eastern-nek, hogy egészen meg legyen terhelve;
 13 II     |             dolgozott. Alig hihettem, hogy a hajó födélzetén vagyok.
 14 II     |         rendetlenül nyüzsgő tömegben, hogy leírni sem lehet.~Mikor
 15 II     |              én lehetetlennek tartom, hogy ezt a sok hátralevő munkát
 16 II     |       mondhatná meg egészen biztosan, hogy mikor indulhatunk Liverpoolból?~
 17 II     |        egyedül hagyott, elhatároztam, hogy végignézem ennek a roppant
 18 II     |             azt lehetett volna hinni, hogy az ember a londoni Alsó-Themze
 19 II     |            eresztették le a gépházba, hogy a két hajtókerék tengelyeit
 20 II     |              hajóköteleket s ügyelve, hogy a sok lakatosműhely izzó
 21 II     |             nem is tudtam elképzelni, hogy mire való, éppen ezen a
 22 II     |              helyezték. Úgy látszott, hogy a roppant gőzös, melyet
 23 II     |              meg iszonyú tömegét. De, hogy a drótvezetéket a legombolyításra
 24 II     |             úgy rakták bele a kábelt, hogy mindjárt vizet is eresztettek
 25 II     |             ment a tengerbe, anélkül, hogy a külső levegővel érintkezett
 26 II     |         hozott össze, azzal a céllal, hogy kibérli a nagy gőzöst és
 27 II     |       ebédlőket és kabinokat építeni, hogy a több ezer utasnak legyen
 28 II     |      kereskedelmi kamara - követelte, hogy a hajót vontassák be a száraz
 29 II     |         vontassák be a száraz dockba, hogy meg lehessen vizsgálni,
 30 II     |               változtatni, elég volt, hogy egy ujjával megnyomja annak
 31 II     |            egyebet nem tehettek, mint hogy a munkálatokat siettették.~
 32 II     |        lehetett; mert oly nehéz volt, hogy a gőzdaruk karjai meghajlottak
 33 II     |              azonban kevés volt arra, hogy a roppant gőzös egész a
 34 II     |              hátrányos volt annyiban, hogy a kerekek nem merültek kellő
 35 II     |              a reményben feküdtem le, hogy holnap mindenesetre tengerre
 36 III    |            voltak, a rendes helyükön, hogy mindent előkészítsenek az
 37 III    |               köszönhető. Igaz ugyan, hogy az ő munkája könnyebb volt,
 38 III    |            parancsolt s utána nézett, hogy a parancsait teljesítsék.
 39 III    |              teljesítsék. Azt hiszem, hogy az angol haditengerészetben
 40 III    |              Liverpoolból New-Yorkba, hogy visszatérve, bevezesse a
 41 III    |             már valóban kezdem hinni, hogy útnak indulunk, - szóltam
 42 III    |             volt lemenni az ebédlőbe, hogy ki-ki lefoglalja magának
 43 III    |             odafönt maradtam a hídon, hogy végignézzem a beszállást
 44 III    |           fedélzetéről.~Megfordultam, hogy a hajó orrára menjek, midőn
 45 III    |           használhatom-e jobbra, mint hogy szétnézzek egy kissé a világban?~-
 46 III    |           Igazán szerencsés véletlen, hogy a Great-Eastern-t választotta
 47 III    |         Valamelyik újságban olvastam, hogy ön is a Great-Eastern födélzetén
 48 III    |         láttuk egymást, elhatároztam, hogy magam is a Great-Eastern-nel
 49 III    |             szomorú arcát.~- Úgy van; hogy szórakozzam, ha tudok, -
 50 IV     |                    IV.~Fabian elment, hogy berendezkedjék a 73-ik számú
 51 IV     |        Mindjárt látni lehetett rajta, hogy vidám, tréfás kedélyű ember,
 52 IV     |                 mindeddig azt hittem, hogy a gépeket azért készítik,
 53 IV     |               gépeket azért készítik, hogy az embereknek segítsenek;
 54 IV     |            segítsenek; de most látom, hogy az emberek kénytelenek a
 55 IV     |             szegény emberek életével, hogy ez a baleset sem okozott
 56 IV     |             voltak a nagy gépezetben, hogy nagyon is könnyen lehetett
 57 IV     |              azzal eresztettek útnak, hogy mihelyt a halottakat átadta
 58 IV     |    jelentéktelenül, kinyilatkoztatta, hogy neki már elég a Great-Eastern-ből;
 59 V      |               jelzőkészülékéhez állt, hogy a kellő pillanatban figyelmeztessék
 60 V      |               négy legényt rendeltek, hogy abban az esetben is kormányozhassanak,
 61 V      |               úgy tele volt hajókkal, hogy a Great-Eastern csak szűk
 62 V      |   cetvadász-hajó. Egyszer azt hittem, hogy menthetetlenül nekimegyünk
 63 V      |                arra való tekintettel, hogy az indulásnál négy matróz
 64 V      |       puskalövések is hangzottak föl, hogy a lárma, zaj szinte pokoli
 65 VI     |           nagyon jó előjel volt arra, hogy a Great-Eastern szilárdan
 66 VI     |     halványszürke füstszalag jelezte, hogy éppen vasút megy arra.~Nemsokára
 67 VI     |               csak annyit tudtam meg, hogy nem egészen a véletlen hozta
 68 VI     |               födélzetére. Megvallom, hogy ha nekem is részem volna
 69 VI     |       szándékkal jöttünk Liverpoolba, hogy a Cunard-társulat China
 70 VI     |        szállunk; csak itt tudtuk meg, hogy a Great-Eastern is New-Yorkba
 71 VI     |               Aztán megtudtam azt is, hogy ön a hajón van: ez volt
 72 VI     |              csábítás, ami arra bírt, hogy mi is erre a gőzösre szálljunk.
 73 VI     |           szálljunk. Éppen három éve, hogy utoljára láttuk egymást
 74 VI     |               feleltem, - azt hiszem, hogy sem ön sem Corsican kapitány
 75 VI     |                 pedig nincs hat hete, hogy megkaptam, - még a bombayi
 76 VI     |            volt: joggal hihettem hát, hogy ön nem hagyta el az ezredét.~-
 77 VI     |        fenevadakat; elhatároztuk hát, hogy egy darabig békét hagyunk
 78 VI     |            vagyunk ott, Fabian. Igaz, hogy angol hajón utazunk, de
 79 VI     |          fejünk fölött, annak jeléül, hogy francia-angol-amerikai területen
 80 VI     |               sejtetni. Úgy látszott, hogy Archibald kapitány mindent
 81 VI     |               a födélzeten, jelentve, hogy a félegyórai villásreggeli
 82 VII    |                     VII.~Azt mondtam, hogy a Great-Eastern hosszabb
 83 VII    |             építették, még pedig úgy, hogy az egész hajótestet tizenhárom
 84 VII    |          elszigetelve áll, oly módon, hogy ha az egyik megtelik is
 85 VII    |           tüzes állapotban verték be, hogy hozzáforrjanak az összeszögezett
 86 VII    |            ismerni. Mégis megtörtént, hogy egy francia hajóskapitány
 87 VIII   |           nagyon forgott, ingadozott, hogy a térdeimmel és könyökeimmel
 88 VIII   |             Ebből azt következtettem, hogy a szél még jobban erősödött
 89 VIII   |           szél még jobban erősödött s hogy a gőzös, kijutva a Szent-György
 90 VIII   |       feleltem én, - ez annak a jele, hogy nagyon is biztosan áll a
 91 VIII   |             szerencsét kívántam neki, hogy semmi baj nem érte a bukásban.~-
 92 VIII   |             utazik ezzel a hajóval?~- Hogy lássam, hogyan sülyed el,
 93 VIII   |              ez az orvos? Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Kis, apró
 94 VIII   |            jóslatait; de engedje meg, hogy eszébe juttassam, hogy a
 95 VIII   |                hogy eszébe juttassam, hogy a Great-Eastern már vagy
 96 VIII   |        greenwichi kórház. Azt hiszem, hogy maga Brunnel is, aki építette,
 97 VIII   |                mert azt tapasztaltam, hogy azok, akik nem hisznek Istenben,
 98 VIII   |         tönkre tett. Azért építették, hogy a kivándorlókat szállítsa
 99 VIII   |               Úgy építették a gépeit, hogy gyorsaságban túltegyen minden
100 VIII   |               eddigi hajón; s kisült, hogy a legtöbb tengerjáróval
101 VIII   |               a hajóról. Azt mondják, hogy volt egy utasa, aki eltévedt
102 VIII   |            beszélt tovább a doktor, - hogy építése közben az egyik
103 VIII   |                s ezt komolyan hiszem, hogy az utazásunk rosszul kezdődött
104 VIII   |               szilárdan megépítették, hogy sziklaként dacolhat a legdühösebb
105 VIII   |        hullámvölgybe, majd meglátjuk, hogy kijut-e onnan? Igaz, hogy
106 VIII   |             hogy kijut-e onnan? Igaz, hogy óriás, de az ereje nincsen
107 VIII   |            mialatt mindenki remegett, hogy a roppant vastömeg kidönti
108 VIII   |             tetejére; nyolc napra rá, hogy elhagytuk Liverpoolt, bevánszorogtunk
109 VIII   |      Queens-Townba. S ki tudja, uram, hogy mi is hol leszünk nyolc
110 IX     |                 IX.~Meg kell vallani, hogy Dean Pitferge doktor elbeszélése
111 IX     |             komolyan beszélt? Igaz-e, hogy azért utazik mindig a Great-Eastern-nel,
112 IX     |        bágyadtan hevert a födélzeten, hogy legalább friss levegőt szívhasson.
113 IX     |            programjában azt hirdette, hogy a Great-Eastern sziklaszilárdan
114 IX     |        azonnal fogadásokat tettek rá, hogy mi lehet, mert az angolok
115 IX     |            tudtam, de annyi bizonyos, hogy az első pillanattól kezdve
116 IX     |               az ember azt állította, hogy az alaktalan tömeg döglött
117 IX     |               sem mutatkozott. Lehet, hogy a szerencsétlenek a hajó
118 IX     |               vizsgáltam észrevettem, hogy a födélzeten mozog valami:
119 X      |               a csekély különbséggel, hogy a hajó mozog. A francián
120 X      |            utazik, mindig meglátszik, hogy nincs otthon.~Ha az idő
121 X      |      amelyekre arról lehet ráismerni, hogy akármily régiek is soha
122 X      |            szólt a doktor; - látszik, hogy ön még nem ismeri őket.
123 X      |             úrra s csak az a hibájuk, hogy ha tüsszentenek, nem tartják
124 X      |               másiktól tíz dollárt.~- Hogy hogyan, azt már nem is kérdezem, -
125 X      |            mondja meg, kedves doktor, hogy ki az az alacsony férfiú,
126 X      |            meglepő feleleteket adott, hogy én egyre jobban belelovaltam
127 X      |             őrültet. Megmondja önnek, hogy egy ötvenéves férfiú mennyi
128 X      |               nap, csupán csak azért, hogy a szerelmes leveleket kézbesítse.
129 X      |      leveleket kézbesítse. Megmondja, hogy óránként hány özvegy megy
130 X      |           megy az Újvilágba, feledve, hogy a yankee már húsz esztendős
131 X      |             papa» - és szentül hitte, hogy óriási vagyont szerez.~Míg
132 X      |            ajtón; meglátszott rajtuk, hogy nem régen kelhettek egybe
133 X      |               régen kelhettek egybe s hogy már is megunták egymást.~-
134 X      |         fekete bajuszáról azt hinném, hogy katona.~- Pedig nem az,
135 X      |               van.~- De én úgy tudom, hogy Európában törvények tiltják
136 X      |            doktor; - de ne higyje ám, hogy a többnejűség a mormonok
137 X      |             felesége van s azt hiszi, hogy ez az egy is nagyon elég.
138 X      |           részét. Hiszen ön is tudja, hogy az első szalonban veszettül
139 X      |              s most azt is megtudtam, hogy Harry Drake a neve. Egy
140 X      |               zsidó, noha azt mondja, hogy orvos és Quebecbe utazik.~
141 X      |           jegyes, aki csak azt várja, hogy New-Yorkba érjen és megesküdhessék.
142 X      |              engedelmével - s tudják, hogy egymáséi lesznek. Igazán
143 XI     |            nekem nem volt bátorságom, hogy megkérdezzem a szomorúság
144 XI     |       távollét után rajta volt a sor, hogy bizalmasan elmondja bánatát.
145 XI     |               nem volt természetében, hogy bánatán panaszkodással könnyítsen
146 XI     |             szinte azt lehetne hinni, hogy a habok betűkbe kanyarodnak
147 XI     |            ölni!~- Baj? És olyan baj, hogy nincs reménye a gyógyulásra?~-
148 XII    |       egyensúlyban tartották a hajót, hogy az ingadozásnak nyoma sem
149 XII    |          nyoma sem volt. Természetes, hogy a födélzet csakhamar benépesedett
150 XII    |               fölmentek a födélzetre, hogy megmérjék a nap magasságát.
151 XII    |              mikor műszerén át látta, hogy a nap már nem emelkedik
152 XII    |         kabinja ajtajához; hallottam, hogy bent van s egész nap ki
153 XII    |         Fabian is. Nem állhattam meg, hogy el ne mondjam közös barátunknak,
154 XII    |            óta Fabian joggal hihette, hogy nincs nála boldogabb ember
155 XII    |             Ekkor röviden elbeszélte, hogy Fabian Bombayban megismerkedett
156 XII    |         szeret.~Most már megértettem, hogy mily szörnyen szenvedhet
157 XII    |         szörnyen szenvedhet Fabian.~- Hogy hívják azt a fiatal leányt? -
158 XII    |          szólt a kapitány komolyan, - hogy Fabian ne találkozzék vele!
159 XII    |           semmitől sem riadna vissza, hogy újra gazdag lehessen. E
160 XII    |            mint én: tegyünk fogadást, hogy közösen fogunk őrködni fölötte
161 XII    |          egyikünk mindig készen lesz, hogy közéje és vetélytársa közé
162 XII    |         álljon. Ön bizonyára átlátja, hogy e két férfiú között a párbajnak
163 XII    |               bírája önmagának. Igaz, hogy föltevéseink nagyon merészek
164 XII    |        előérzetem volt. Lehetséges-e, hogy e mindennapi közelségben
165 XII    |             volna siettetni a gőzöst, hogy minél előbb New-Yorkba érjünk,
166 XII    |      megígértem Corsican kapitánynak, hogy őrködni fogok közös barátunk
167 XIII   |               31-én, vasárnap volt. - Hogy fogjuk tölteni ezt a napot?
168 XIII   |          félbeszakad? - Úgy látszott, hogy ilyen lesz a vasárnap a
169 XIII   |               voltam s beértem azzal, hogy legalább a kerekeknek meg
170 XIII   |              a csavarnak megengedték, hogy foroghassanak.~Mikor a dolog
171 XIII   |           lepett volna meg, ha látom, hogy a fűtők fekete kabátban
172 XIII   |           áhitattal végezte a dolgát, hogy szinte a falusi templom
173 XIII   |          körül a tömegen. Azt hiszem, hogy nem annyira az áhitat, mint
174 XIV    |      villásreggeli közben elbeszélte, hogy a tiszteletes úr bámulatosan
175 XIV    |    bizonyítani a hajóskapitánynak is, hogy a Great-Eastern elátkozott
176 XIV    |            Látom, - szólt a doktor, - hogy a kapitány nem nagyon hisz
177 XIV    |        komolyan, - ha bebizonyítanám, hogy ezen a hajón éjszaka kísértet
178 XIV    |    hajóslegények egyhangúan állítják, hogy a sötét, csöndes éjszakákon
179 XIV    |          fekete árnyék sétál a hajón. Hogy kerül a födélzetre? Senki
180 XIV    |               Különben is azt hiszem, hogy a doktor csak tréfál.~-
181 XIV    |            igazán komolyan azt hiszi, hogy a holtak lelkei visszajárnak
182 XIV    |          hajók födélzetére?~- Hiszem, hogy a halottak is föltámadhatnak, -
183 XV     |          találkoztam, megtudtam tőle, hogy a doktortól említett hazajáró
184 XV     |          érdemesnek ezen az éjszakán, hogy megjelenjen. Valószínű,
185 XV     |               megjelenjen. Valószínű, hogy az éj nem volt neki elég
186 XV     |               az a gondolatom támadt, hogy az egész kísértetes história
187 XV     |       büntetésre ítélik és emlékszem, hogy Dean Pitferge elmesélte
188 XV     |               Én ellenben azt hiszem, hogy a lassúság oka a kerekekben
189 XVI    |        kapitányt. Corsican megmondta, hogy Fabian elhagyta szobáját
190 XVI    |               hozzá akartam szegődni, hogy kiragadjam bánatos merengéseiből.~
191 XVI    |               csalódtam, úgy rémlett, hogy időnkint merően néz Fabianra
192 XVI    |               Fabianra is. Valószínű, hogy Mac Elvin kapitány szintén
193 XVI    |            akart lenni, de valószínű, hogy minden jó ízlésű francia
194 XVI    |               kezdetű dalt; fájdalom, hogy a hangja nagyon messze esett
195 XVI    |       megkérte a francia zeneszerzőt, hogy játssza el nekik a francia
196 XVII   |             az eső oly sűrűn hullott, hogy pár kilométernyire sem lehetett
197 XVII   |             nemsokára oly tömör lett, hogy a hajóhídon álló kapitány
198 XVII   |            mely harangszóval jelezte, hogy nincs-e hajó a gőzös útjának
199 XVIII  |             az oceánra, annak jeléül, hogy nem messze úszó jéghegyek
200 XVIII  |               őrséget rendeltek arra, hogy fölügyeljenek, nem jön-e
201 XVIII  |          volna.~Fél egykor megtudtam, hogy tegnap dél óta csak százhuszonhét
202 XVIII  |               lehetett volna mondani, hogy az Atlanti-oceán forr, oly
203 XVIII  |            francia hadnagy megmondta, hogy épp e pillanatban megyünk
204 XIX    |              óvintézkedést megtettek, hogy baj ne történhessék. A kapitány
205 XIX    |           mert alig két hete történt, hogy a Pereire gőzös ugyanezen
206 XIX    |          éppen meg akartunk fordulni, hogy aludni menjünk, midőn egy
207 XIX    |               karon fogott s éreztem, hogy ő is megrázkódott. Ugyanaz
208 XIX    |        megállt. Ekkor már jól láttam, hogy magas termetű, karcsú hölgy,
209 XIX    |          Őrült! Szegény őrült! Úgy-e, hogy őrült? - suttogta Fabian.~
210 XIX    |           hozzánk. Nekem úgy rémlett, hogy ragyogni, villogni látom
211 XX     |          pillanatig sem kételkedtünk, hogy a fekete hölgy Ellen volt,
212 XX     |            noha ösztönszerűen mondta, hogy - «ő az!»~De hogyan is ismerhetett
213 XX     |          Abban azonban nem csalódott, hogy Ellen őrült. A szegény asszony
214 XX     |            őrült volt és kétségtelen, hogy a fájdalom, a kétségbeesés,
215 XX     |               abban biztosak voltunk, hogy a tegnap esti nő Ellen,
216 XX     |              volt a fontos, hanem az, hogy Fabian ne találkozhassék
217 XX     |                Mindamellett reméltük, hogy a két boldogtalan nem látja
218 XX     |             leszünk: remélhettük hát, hogy ha a véletlen nem lép közbe
219 XX     |              s ebből mindjárt tudtuk, hogy az Inmat-társulaté, mely
220 XX     |         kisorsolása». Mindenki tudja, hogy ha a hajó rendeltetési helyéhez
221 XX     |               hajóra lép. Látni való, hogy a fogadás nagyon egyszerű:
222 XX     |       Visszamenve a szalonba, láttam, hogy estére az utahi tiszteletes
223 XX     |           mormonizmusról. Jó alkalom, hogy megismerhessük a Szent-Város
224 XX     |           felé az őrtálló jelentette, hogy egy nagy négyárbocos gőzös
225 XX     |             el is tért az útiránytól, hogy megközelíthesse a Great-Eastern-t
226 XX     |              tartott. Így tudtuk meg, hogy a gőzös neve Atalanta, azoknak
227 XX     |           bosszankodva adta tudtomra, hogy a Mr. Hatch fölolvasása
228 XX     |              engedték meg férjeiknek, hogy elmenjenek a mormonizmusnak
229 XXI    |               arra bírta az utasokat, hogy versenyfutást rendezzenek.
230 XXI    |         fickók, akik égtek a vágytól, hogy mérkőzhessenek a Great-Eastern
231 XXI    |              mert nem telivér. Lehet, hogy kezdetben vezetni fog, de
232 XXI    |           fogadjon rá; majd meglátja, hogy nem bánja meg.~Követtem
233 XXI    |             szakértők azonnal látták, hogy Wilmore és O’Kelly igazi
234 XXI    |             nem is érte a földet, úgy hogy minden lépésük ugrás, ruganyos
235 XXI    |               be.~Az igazság az volt, hogy Wilmore nyert, de csak félhosszal
236 XXI    |          Harry Drake, azt állították, hogy holtverseny volt, amelyet
237 XXI    |               kihívóan.~- Azt mondom, hogy önnek nincs igaza, - felelte
238 XXI    |               az elszánt gondolattal, hogy magára veszi a dolgot és
239 XXI    |           bánt vele. De világos volt, hogy Drake nem akart a kapitánnyal
240 XXI    |               barátaira van szüksége, hogy megvédelmezzék?~Fabian elsápadt
241 XXII   |               az a gondolatom támadt, hogy megnézem a hajónak azt a
242 XXII   |           teremtésnek. Tudni akartam, hogy hol lakik a szerencsétlen
243 XXII   |          kiváncsiságból, hanem azért, hogy meg tudjam akadályozni a
244 XXII   |         függesztve a tulajdonos neve, hogy a pincérek és inasok meg
245 XXII   |               valószínűnek tartottam, hogy inkább a hajó farán, a kevésbbé
246 XXII   |          álltam meg, mert azt hittem, hogy már egészen végigjártam
247 XXII   |             egyik inas megmagyarázta, hogy igen is, van még vagy száz
248 XXII   |        barátom. Nem tudná megmondani, hogy a Harry Drake úr szobája
249 XXII   |             Csüggedten fordultam meg, hogy visszamenjek a födélzetre,
250 XXII   |         szomorú bánatos panaszkodást, hogy ne mondjam, dalt hallottam.~
251 XXII   |      bizonyára az érdeke parancsolta, hogy eltitkolja, hol tartja fogva
252 XXII   |        pillanatig sem kételkedhettem, hogy ez a panaszkodó teremtés
253 XXII   |          mégis szerettem volna tudni, hogy kinek a lépteit hallottam.~
254 XXII   |             rejtekhelyét? Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Fabian lassan,
255 XXII   |          amely húzta, talán a nélkül, hogy ő maga is tudott volna róla.
256 XXII   |             remeghetett minden idege, hogy lángolhatott minden csöpp
257 XXII   |          csöpp vére! Mert lehetetlen, hogy ez a hang ne keltette volna
258 XXII   |            Pedig, mit se tudva arról, hogy Harry Drake a hajón van,
259 XXII   |            ösztönnél fogva megérezte, hogy közelében van, akit szeret?
260 XXII   |             hangon kérdezte:~- Tudja, hogy kicsoda ez a szerencsétlen?~-
261 XXII   |          őrültség gyógyítható. Érzem, hogy a gondos ápolás, az igazi
262 XXIII  |          voltam. Ő is rögtön átlátta, hogy a helyzet nagyon komoly
263 XXIII  |              a Great-Eastern futását, hogy minél előbb elválasszuk
264 XXIII  |          elváltunk, fogadást tettünk, hogy innentúl még gondosabban
265 XXIII  |               erőnkből rajta leszünk, hogy a katasztrófát távol tartsuk.~
266 XXIV   |            egyik padon; rám kiáltott, hogy menjek oda hozzá, amit meg
267 XXIV   |             és néha oly hevesen fujt, hogy a lélekzetünk is szinte
268 XXIV   |             doktor; - hát csak azért, hogy történjék valami!~Megfordulva
269 XXIV   |           kapitány hangosan kacagott, hogy fehér fogai kivillantak
270 XXIV   |     pillanatban megfeledkeztem arról, hogy a tenger hatalma és ereje
271 XXIV   |           oldalt fordította a gőzöst, hogy az úszó töredékek ne kerüljenek
272 XXIV   |        kerekek alá. Most láttam csak, hogy a víz nagy darabon letépte,
273 XXIV   |            szakállát. Majd, meglátva, hogy az egyik matróz élettelenül
274 XXIV   |         babákat szerteszórta a vízen, hogy az embernek szinte nevető
275 XXIV   |             bőven elég lett volna rá, hogy akármelyik legnagyobb páncélos
276 XXIV   |             hátulja s félni lehetett, hogy a következő hullám egészen
277 XXV    |             tűzpróbát; csak az a kár, hogy a tenger elvitte őket s
278 XXV    |            tengerbe.~Látni való volt, hogy az élelmes francia, már
279 XXV    |               kormányostól megtudtuk, hogy a kormánykerék lánca összegabalyodott
280 XXV    |               hajó orvosa azt mondja, hogy felel az életéért s éppen
281 XXV    |          meglátjuk! Azt is beszélték, hogy a hullámok több embert elragadtak,
282 XXV    |          megkapaszkodott a korlátban, hogy el ne bukjék. - Tudja-e,
283 XXV    |             Mert mindig úgy utaznánk, hogy a hullámok soha oldalt ne
284 XXV    |             193 mérföld.~Kétségtelen, hogy a vihar vetett bennünket
285 XXV    |             bennünket annyira vissza, hogy óránként átlag csak nyolc
286 XXV    |     Atlanti-oceánon át, kijelentette, hogy még sohasem ért oly ítéletidőt,
287 XXV    |            Maga a főgépész is mondta, hogy azt a szörnyű három napot
288 XXVI   |             érve, meglepetten láttam, hogy zsúfolva van vidám közönséggel.
289 XXVI   |    játékosokat. Hirtelen úgy rémlett, hogy Fabian hangját hallom? melyet
290 XXVI   |          hozzájuk értem. Kétségtelen, hogy Harry Drake megsértette,
291 XXVI   |       pillanatban emelte föl a kezét, hogy arcul üsse; szerencsére
292 XXVI   |              lett volna megkísérteni, hogy szétválasszuk őket. Corsican
293 XXVI   |              fogta meg, mintha félne, hogy bemocskolja vele az ujjait.
294 XXVI   |        nyomorult nagyon is jól tudta, hogy kicsoda Fabian.~ ~
295 XXVII  |              ösztöne megsúgta-e neki, hogy Harry Drake nem egyedül
296 XXVII  |              a hajón? Gondolt-e arra, hogy Ellen is itt van, e nyomorult
297 XXVII  |            társaságában? Kitalálta-e, hogy az a szerencsétlen őrült
298 XXVII  |              önnel. Mert nyilvánvaló, hogy csak Fabiant akarta a párbajra
299 XXVII  |            mindent. Vagy az is lehet, hogy mint becsületes nő, még
300 XXVII  |             gonosz ösztönei vezették, hogy civódást keressen. Csak
301 XXVII  |           keressen. Csak attól félek, hogy ez a gazfickó veszedelmes
302 XXVII  |           mint Fabian érdekében: azt, hogy Harry Drake elpusztuljon.
303 XXVII  |              mégis szörnyen sajnálom, hogy életem árán is meg nem akadályoztam
304 XXVII  |           reményemet.~- Tud rá módot, hogy megakadályozza ezt a párbajt?~-
305 XXVIII |             Mire várt? Remélhettük-e, hogy fölhagy a dologgal? Tudtam,
306 XXVIII |           fölhagy a dologgal? Tudtam, hogy Angliában nemcsak a törvény,
307 XXVIII |              volt mind a két részről, hogy a fegyveres elintézés kikerülhetetlennek
308 XXVIII |               mellett is észrevettem, hogy nyugtalan és izgatott. Szokatlanul
309 XXVIII |             siettem, de mikor láttam, hogy a szobájába megy, megnyugodva
310 XXVIII |         akivel találkoztam, elmondta, hogy a megsebesült matróz rosszabbul
311 XXVIII |              bár az orvos azt mondja, hogy életben marad, valószínű,
312 XXVIII |             életben marad, valószínű, hogy nem éri meg a holnapot.~
313 XXVIII |           biztosan, csak gyanítottuk, hogy nem lehet más, mint ez a
314 XXVIII |               s a nap eltelt anélkül, hogy Harry Drake segédei kihívták
315 XXIX   |                amíg én élek, föltéve, hogy elérem a hatvanadik esztendőt
316 XXIX   |             lesz a helyemre. A fő az, hogy az ember minél később legyen
317 XXIX   |            akik tevékenyen dolgoztak, hogy kijavítsák a Great-Eastern
318 XXIX   |        vizeken. Ezt onnan tudtam meg, hogy az amerikai jegyesek arca
319 XXIX   |     türelmetlenül a gépházba: tudták, hogy a hajó óránként 13 mérföldet
320 XXIX   |             pillanatban várható volt, hogy meglátjuk a földet.~A villásreggeli
321 XXIX   |                az arcáról leolvastam, hogy valami újságot hoz; félrevonultunk
322 XXIX   |               s általam önt kéri föl, hogy legyünk a segédjei. Számíthat-e
323 XXIX   |         egyáltalában nincs rá remény, hogy békés úton elintézhessük
324 XXIX   |              megbizottait. Én hiszem, hogy mint jó nevelésű, előkelő
325 XXIX   |         nekibátorodva, - kétségtelen, hogy Mac Elvin kapitány a hibás.
326 XXIX   |           kapitány fölemelte a kezét, hogy arcul üsse Drake urat. Az
327 XXX    |      Megkérjem Dean Pitferge doktort, hogy jöjjön el a párbajra? -
328 XXX    |                Corsican aztán elment, hogy megnézze Fabiant. Nemsokára
329 XXX    |       kormányos, akitől megkérdeztem, hogy miért harangoznak, megmondta,
330 XXX    |               harangoznak, megmondta, hogy most temetik el azt a matrózt,
331 XXXI   |      partvidék volt. Mindjárt tudtuk, hogy a hullámos, homokos part
332 XXXI   |         széttépik egymást.~- Az igaz, hogy a szemhatár fenyegető, és
333 XXXI   |             is hinném, kedves doktor, hogy zivatart, égiháborút kapunk,
334 XXXI   |               Pitferge nekihevülve, - hogy pár óra mulva kitör a zivatar.
335 XXXI   |             ugyan volt-e valaha eset, hogy ebben az évszakban és ezen
336 XXXI   |      meggyógyított; adatok vannak rá, hogy a villám bizonyos esetekben
337 XXXI   |               kétségbe kellene esnem, hogy hozzá folyamodjam.~- Mert
338 XXXI   |          villámütés érte.~- Csodálom, hogy az ily különös esetek rendesen
339 XXXII  |           gondolkozva jutott eszembe, hogy a huga New-Yorkban lakik
340 XXXII  |             elborzadtam a gondolatra, hogy esetleg talán holtan adhatjuk
341 XXXII  |         fogadást eldöntötte. Világos, hogy az éjszakai negyedórák tulajdonosai,
342 XXXII  |              vásár oly élénken folyt, hogy szinte a londoni börzére
343 XXXII  |            felé tartott. Kétségtelen, hogy a révkalauz volt, aki legföljebb
344 XXXII  |             tettek.~- Tíz dollárt rá, hogy van felesége.~- Húsz dollárt
345 XXXII  |          felesége.~- Húsz dollárt rá, hogy özvegy.~- Ötven dollárt,
346 XXXII  |              özvegy.~- Ötven dollárt, hogy vörös a szakálla.~- Hatvan
347 XXXII  |        szakálla.~- Hatvan dollárt rá, hogy az orra rezes.~- Száz dollárt
348 XXXII  |             rezes.~- Száz dollárt rá, hogy jobb lábával lép a födélzetre.~-
349 XXXII  |           nyereségre. Mikor megtudta, hogy ő nyert, rögtön Anderson
350 XXXII  |         Anderson kapitányhoz sietett, hogy fogadja el az összeget a
351 XXXII  |              engem a társaim küldtek, hogy megmondjam önnek, hogy derék
352 XXXII  |                hogy megmondjam önnek, hogy derék ember. Mindnyájan
353 XXXIII |            ígérkezett s úgy látszott, hogy valóra váltja Dean Pitferge
354 XXXIII |               siklottak ki a hajóból, hogy az első pillanatban azt
355 XXXIII |              az orvos. Tagadhatatlan, hogy Harry Drake nagyon jól megválasztotta
356 XXXIII |          szólt, de meglátszott rajta, hogy izgatott. Gyűlölettel nézte
357 XXXIII |              rögtön meggyőztek arról, hogy Harry Drake meg Fabian körülbelül
358 XXXIII |             izgatottá tett; látszott, hogy ez az ember ölni jött ide
359 XXXIII |         annyira meggyűlt a levegőben, hogy a kardok hegyén kékes fénycsomókban
360 XXXIII |          szívének vágott; azt hittem, hogy a sújtás kikerülhetetlen,
361 XXXIII |               sebet kapott, a nélkül, hogy észrevettük volna? Minden
362 XXXIII |                Félájultan is éreztem, hogy erős kénkőszag fertőzi meg
363 XXXIII |         csekély érintés elég volt rá, hogy megdöntse az egyensúlyt:
364 XXXIV  |               macskáit s készülődött, hogy fölmenjen a Hudson folyó
365 XXXIV  |              a folyam kábeldrótjaiba, hogy az elutazáskor szét kellett
366 XXXIV  |            ennélfogva úgy határoztak, hogy Drake-et akadálytalanul
367 XXXIV  |   fölhasználom, talán elég lesz arra, hogy megnézzem New-Yorkban a
368 XXXV   |             lett volna talán arra is, hogy egész Amerikát megnézzék.
369 XXXV   |             sem kecsegtettem magamat, hogy New-Yorkot tüzetesen megnézhetem
370 XXXV   |              hidakat kellett építeni, hogy a gyalogjáróknak is legyen
371 XXXV   |        eloltják a tüzet; természetes, hogy ez volt az előadás fénypontja.~
372 XXXV   |          jártunk s úgy egyeztünk meg, hogy két órakor a hotelben találkozunk.~
373 XXXV   |              szóval megírta a dolgot. Hogy hova mennek, azt még nem
374 XXXV   |          vidék megtetszik; de igérte, hogy írni fog, mihelyt valahol
375 XXXV   |              A sors olyan szeszélyes, hogy néha a legképtelenebb dolgok
376 XXXV   |               a Great-Eastern fölött, hogy amerikai módra épült, tehát
377 XXXVI  |            köd szállt föl a folyóból, hogy vágni lehetett volna; a
378 XXXVI  |              özönvízelőtti masztodon, hogy az összeütközést kikerülje.~
379 XXXVI  |         Vacsorázás közben elbeszélte, hogy a hajón négyezer és néhányszáz
380 XXXVI  |             üde levegővel. - Tudja-e, hogy ez átkozott köd miatt nem
381 XXXVI  |            kitűzött órában, a nélkül, hogy állomásfőnököt vagy vasúti
382 XXXVI  |       cukrászok, stb. velünk utaztak, hogy bármire volna szükségünk,
383 XXXVII |               én mondom.~Természetes, hogy rá sem hallgattam a doktorra,
384 XXXVII |           tengerzöldbe, annak jeléül, hogy a víz nagyon mély; s valóban,
385 XXXVII |       lejutott a vízesésen, a nélkül, hogy a feneke megsérült vagy
386 XXXVII |               pillantottam meg; azaz, hogy néhány szál deszkát, mely
387 XXXVII |         torkába lehet látni; éreztük, hogy a torony inog, remeg a lábaink
388 XXXVII |          csalódás folytán úgy rémlik, hogy a torony szörnyű sebességgel
389 XXXVII |              geológusok azt állítják, hogy harmincötezer esztendővel
390 XXXVII |         visszacsúszik: világos tehát, hogy jön idő; mikor azt a sziklát,
391 XXXVII |              egyenesen, függőlegesen. Hogy jobban láthassuk, át kellett
392 XXXVII |               benne s félni lehetett, hogy aki bemegy, nem kerül ki
393 XXXVIII|              szinte visszariad attól, hogy leírja a mérnöki tudomány
394 XXXVIII|              fejünk fölött s éreztük, hogy a híd egy méternyivel lejjebb
395 XXXVIII|               nyaktörő utat?~- Lehet, hogy a fickó nagyon torkos volt, -
396 XXXVIII|         fölfelé mentünk a bal parton, hogy más oldalról nézhessük meg
397 XXXVIII|               föl; - mennyire örülök, hogy láthatom!~- Hát Fabian?
398 XXXVIII|       kapitány. - De azt ön is tudja, hogy akkor, midőn Harry Drake
399 XXXVIII|     mindamellett bízik s az bizonyos, hogy mióta e nyugodt, gondos
400 XXXVIII|          hullottak alá a folyóba, úgy hogy ma már alig néhány négyszögméter
401 XXXVIII|              ébred és emlékezni kezd, hogy egyszer már élt.~Corsican
402 XXXVIII|            sem tenni, noha remegtünk, hogy ily közel az örvényhez valami
403 XXXVIII|             ne aggódjanak.~Hallottam, hogy a fiatal asszony görcsösen
404 XXXVIII|             most látszott észrevenni, hogy valaki van mellette s amint
405 XXXVIII|            kezeit az arcáról, láttuk, hogy egészen megváltozott. Szemeiben
406 XXXVIII|       sikoltásban tört ki: azt hitte, hogy Ellen meghalt. De a doktor
407 XXXVIII|          kétség sem foroghatott fönn, hogy Ellen meggyógyul, hiszen
408 XXXVIII|           kellett térnünk New-Yorkba, hogy el ne szalasszuk a Great-Eastern-t.
409 XXXVIII| Great-Eastern-t. Alig volt egy óránk, hogy Niagara-Fallsba érjünk.
410 XXXVIII|             kapitány pedig megigérte, hogy távirattal tudósít engem
411 XXXIX  |        bemutatta magát, megjegyezvén, hogy mérnök és Kentuckyben lakik.
412 XXXIX  |           fönséges zuhatagra. Láttam, hogy a mérnök is nagyon érdeklődve
413 XXXIX  |         eseményeit, azt hittem volna, hogy csak álmodtam azt a Great-Eastern-t,
414 XXXIX  |           Niagarát; azt hittem volna, hogy mindezt csak álmodtam!~Ah,