Fejezet

 1 IV     |   nehézségekkel járt. A tengerdagály szinte a megpattanásig megfeszítette
 2 V      |    hangzottak föl, hogy a lárma, zaj szinte pokoli hangversennyé nőtte
 3 V      |          árbocokra fölhúzott lobogók szinte megfeszültek, mintha szilárd
 4 XI     |             szalag valóban gyönyörű; szinte azt lehetne hinni, hogy
 5 XII    |   csillagtalan éjszaka volt, amelybe szinte likat fúrtak a fényesen
 6 XIII   |     áhitattal végezte a dolgát, hogy szinte a falusi templom kis harangjának
 7 XIII   |           Államokban és Új-Angliában szinte hihetetlen tekintélyük,
 8 XIV    |           beszédje sikerében. Ő maga szinte megdicsőült Amerika hatalmának
 9 XVIII  |            úsztak a tenger fölött és szinte lenyúltak a vízig. Itt-ott,
10 XVIII  |             még sokáig hullámzott és szinte azt lehetett volna mondani,
11 XXII   |            mondta Fabian. - A hangja szinte a túlvilágról jön. De ez
12 XXIV   |          fujt, hogy a lélekzetünk is szinte elállt. A Great-Eastern
13 XXIV   |              vízen, hogy az embernek szinte nevető kedve támadt, ha
14 XXVI   |       névjegyre és elolvasta; aztán, szinte hörögve kiáltott föl:~-
15 XXXII  |              oly élénken folyt, hogy szinte a londoni börzére képzeltem
16 XXXIII |             Fabian a karjait kitárva szinte megkövülten állt ott.~-
17 XXXVII | holdszivárvány volt, melynek gyöngéd szinte légies színpompáját leírni
18 XXXVIII|            és gyalogosok. A képzelet szinte visszariad attól, hogy leírja