Fejezet

  1 I      |           nap mulva New-Yorkba indul s én is vele akartam utazni.
  2 I      |         elszakad az angol területtől s átvitorlázván az oceánon,
  3 I      |           Temze, jelentéktelen folyó s éppen nem érdemli meg a
  4 I      |             csoda hát, hogy őt magát s a véletlen hasonlatosságot
  5 I      |           gőzös csakhamar megkerülte s akkor egész hosszában előttem
  6 I      |            szeneshajó» volt mellette s az alsó terhelőlyukon át
  7 I      |         tehát az öntöttvas lépcsőkön s pár pillanat mulva fönt
  8 II     |              gondviselésébe fogadott s azonnal bevitette podgyászomat
  9 II     |       széltől ingatott hajóköteleket s ügyelve, hogy a sok lakatosműhely
 10 II     |         nagyon bonyolultnak látszott s nem is tudtam elképzelni,
 11 II     |      kéményből egyet kidobtak belőle s ezek helyébe nagy tartókat
 12 II     |             csavar helyreállítására; s a másikat hatszázhatvankétezer
 13 II     |             épek-e? Ez is megtörtént s a gőzösnek egyik megsérült
 14 II     |             gőzös jókarba helyezését s a többiek közt egy nevezetes
 15 II     |         célra fűtött gőzgép csapjait s a kitóduló gőz rögtön mozgásba
 16 II     |         tömegét!~Elmult március 20-a s az indulásról szó sem lehetett.
 17 II     |              serényen, lankadatlanul s az indulást most már véglegesen
 18 II     |        töltötte meg a tágas gépházat s én, amint fölülről lenéztem
 19 II     |              habzani, forrni kezdett s a lapátok lassan paskolták
 20 II     |              húzták föl a födélzetre s aztán magát a hajót is föl
 21 III    |             az árbocokon futkároztak s itt-ott még munkások is
 22 III    |        gyorsan úszó felhők csak néha s ekkor is rövid időre takarták
 23 III    |         röviden, hangosan parancsolt s utána nézett, hogy a parancsait
 24 III    |   kétszázötven fűtő, fékező, gépkenő s más efféle munkás, akik
 25 III    |          hajón, az utasok kényelmére s kiszolgálására.~Mindenki
 26 III    | fölszolgálták az első villásreggelit s nemsokára az összes utas
 27 III    |       csakhamar eltűnt a raktárakban s pár perc mulva a közszolgák
 28 III    | megpillantott, azonnal hozzám lépett s felém nyujtotta a kezét,
 29 III    |              nem vettem észre önt.~- S ön is Amerikába utazik?~-
 30 III    |            hónapi szabadságot kaptam s használhatom-e jobbra, mint
 31 III    |      Great-Eastern födélzetén utazik s mivel már néhány év óta
 32 III    |    Liverpoolba, éppen ma egy hete.~- S ön utazik, Fabian?... -
 33 IV     |    megfeszítette a vasmacska láncait s ezenfölül a heves délnyugati
 34 IV     |           csigának egyik foga kitört s a henger visszaugrott, leütve
 35 IV     |           legény rögtön szörnyethalt s egy tucat súlyosan megsebesült;
 36 IV     |           távozóban levő helyi hajót s a négy, pokrócokkal letakart
 37 V      |         kikerültük az összeütközést; s a mint a magas párkány fölött
 38 V      |           Great-Eastern tiszteletére s ez a lelkesedés, zaj és
 39 V      |             gőzös gyorsan közeledett s visszahozta az orvost, aki
 40 V      |             árnyék borult a tengerre s már nem is láttuk többé
 41 VI     |         szobácskám egészen elől volt s két gömbölyű ablak világította
 42 VI     |             még egy sor kabin feküdt s ez választotta el a szalontól,
 43 VI     |              de nem megvetően nézett s egész alakjáról lerítt az
 44 VI     |            kezet fogva barátommal; - s én csak annyit tudtam meg,
 45 VI     |              percig sem haboztam hát s így kerültünk mi is erre
 46 VI     |        esztendei szabadságot kaptunk s a Vörös-tengeren, a Szuez-csatornán
 47 VI     |              Fabian idegesen beszélt s közben nagyokat sóhajtott.
 48 VI     |             perc alatt néptelen lett s az utasok az ebédlőkbe tódultak.
 49 VI     |      nyugodtan ülhettek az asztalhoz s hála a sós tengeri levegőnek,
 50 VI     |             ködbe borult a szemhatár s egészen el is vesztettük
 51 VI     |     magányosan álló nagy sziklatömeg s ettől fogva már nem is láttunk
 52 VII    |           hosszabb kétszáz méternél: s valóban, a vízszintjén mérve,
 53 VII    |       tizenhárom szakaszra osztották s ezek mindegyike magában
 54 VII    |        következik a hölgyek szalonja s még egy roppant terem, mely
 55 VII    |               amelynek nem volt mása s amelyre az első szempillantásban
 56 VIII   |            össze, az ajtók kinyiltak s megint nagy robajjal vágódtak
 57 VIII   |            szél még jobban erősödött s hogy a gőzös, kijutva a
 58 VIII   |           előbb föl kellett öltöznöm s ez nem volt könnyű, mert
 59 VIII   |          végre mégiscsak felöltöztem s aztán, kijutva a kabinomból,
 60 VIII   |           térdeimen tudtam fölmászni s így értem a födélzetre is.~
 61 VIII   |              nedves és sikamlós lett s mikor már célhoz értem,
 62 VIII   |           rögtön térdeire emelkedett s rám nézve így szólt:~- Valóban
 63 VIII   |             helyzetbe.~Ezzel fölkelt s mind a ketten leültünk a
 64 VIII   |                még koránt sincs vége s nemsokára baj is ér bennünket.~-
 65 VIII   |            átment az Atlanti-oceánon s ezek az utazások általában
 66 VIII   | kivándorlókat szállítsa Ausztráliába s annak a forgalmát közvetítse.
 67 VIII   |              a forgalmát közvetítse. S lám, a gőzös sohasem volt
 68 VIII   |       túltegyen minden eddigi hajón; s kisült, hogy a legtöbb tengerjáróval
 69 VIII   |             fordította a hullámokkal s így elkerülte a szörnyű
 70 VIII   |         sajnáljuk ezt a derék embert s azzal vége.~- Aztán, - folytatta
 71 VIII   |              No, ezt jól kitalálták. S ön elhiszi doktor?~- Én
 72 VIII   |                viszonozta a doktor - s ezt komolyan hiszem, hogy
 73 VIII   |          utazásunk rosszul kezdődött s rosszul is fog végződni.~-
 74 VIII   |         Nagyon sok utas volt a hajón s mindnyájan vígak voltak.
 75 VIII   |       oceánra, a tenger csöndes volt s az utasok már azt sem tudták,
 76 VIII   |             tépett le a hajó orráról s ugyanekkor meg kellett állítani
 77 VIII   |              érni a puszta csavarral s így hánytorogtunk a hullámok
 78 VIII   |         istállót a hullámok betörték s a hölgyek szalonjába egy
 79 VIII   |             levált a helyéről és ide s tova hányódott a hajó belsejében,
 80 VIII   |         kormányozni lehetett a hajót s a nagy Great-Eastern fölmászott
 81 VIII   |       bevánszorogtunk Queens-Townba. S ki tudja, uram, hogy mi
 82 IX     |       sziklaszilárdan jár a tengeren s födélzetén a tengeri betegség
 83 IX     |        könyököltek a hajó párkányára s nézték azt a bizonytalan
 84 IX     |     összeértek szúrós szeme kihívóan s egyúttal megvetően nézett:
 85 IX     |    visszatükrözte szemtelen, vakmerő s egyúttal ravasz lelkét.~
 86 IX     |       alaktalan tömeg döglött cethal s nagy fogadásokat ajánlott
 87 IX     |            gyorsan közeledett feléje s már látni lehetett a hajó
 88 IX     |              kérdés. De a födélzeten s az egész hajón egyetlen
 89 IX     |          csúszott teher döntött meg: s ebben a végzetes pillanatban
 90 IX     |   Great-Eastern-t is megtáncoltatta? S mikor történhetett a hajótörés?
 91 IX     |             valahol messze történt-e s a szél és habok ki tudja
 92 IX     |              szabva, nem tehette ezt s kénytelen volt otthagyni
 93 IX     |            új szerkezet» nem vált be s a vitorlát sem akkor sem
 94 X      |              Egyik-másik olvasgatott s ha valami érdekes fejezetre
 95 X      |              nagyon jól megy a sorom s már előre sajnálom az időt,
 96 X      |        hallgatnak a tiszteletes úrra s csak az a hibájuk, hogy
 97 X      |            utazik, aki nevelőnő volt s nagyon előnyösen keveredett
 98 X      |              elvetődött Kaliforniába s ott az aranybányákban dolgozott.
 99 X      |            mennyi kenyeret evett meg s hány köbméter levegőt fogyasztott
100 X      |           védőügyvéd összes beszédei s hány mérföldet tesz meg
101 X      |              megy át a londoni hídon s mily nagy tornyot lehetne
102 X      |              megalapította a jövőjét s huszonötéves korában már
103 X      |              lóerejű gépet óratokban s ezt a találmányát Amerikában
104 X      |             alakot néztem, amint föl s alá hullámzott előttünk,
105 X      |            nem régen kelhettek egybe s hogy már is megunták egymást.~-
106 X      |        például csak egy felesége van s azt hiszi, hogy ez az egy
107 X      |            visszataszítónak találtam s most azt is megtudtam, hogy
108 X      |                 folytatta a doktor - s akkor aztán övék a világ.
109 X      |             a szüleik engedelmével - s tudják, hogy egymáséi lesznek.
110 XI     |            Elvonultunk a hajó farára s a karfára támaszkodva belebámultunk
111 XI     |      alattunk ott dübörgött a csavar s ha a bukdácsoló hajó kiemelte
112 XI     |           porlottak szét a levegőben s alápermetezvén, megtörték
113 XI     |         látszott, mint rendesen volt s nekem nem volt bátorságom,
114 XI     |            panaszkodással könnyítsen s ezért kétszeresen szenvedett.~
115 XI     |              Nincs, nincs rá remény.~S e szavak után megfordult
116 XII    |               a gőznyomás emelkedett s a csavar percenként harminchat
117 XII    |          szél eközben délnek fordult s a kapitány fölhúzatott néhány
118 XII    |      födélzet csakhamar benépesedett s oly víg élet pezsgett rajta,
119 XII    |    elkongatta a delet a kis harangon s a hajó összes óráit ehhez
120 XII    |              mérföldet tehettünk meg s a Great-Eastern 550 mérföldnyire
121 XII    |             hallottam, hogy bent van s egész nap ki sem jött a
122 XII    |          megindulva hallgatott végig s aztán habozva megszólalt:~-
123 XII    |           kisasszonnyal. Megszerette s a leány is viszontszerette
124 XII    |       következtében erősen megingott s legnagyobb hitelezője éppen
125 XII    |       házasság mindent jóvátehetett: s a szívtelen apa feláldozta
126 XII    |      férfinak, akit nem szerethetett s aki talán szintén nem szerette
127 XII    |        másnapján elvitte a feleségét s azóta Fabian, aki majd megőrült
128 XII    |        Corsican kapitány megdöbbenve s megragadta a kezemet, erősen
129 XII    |            meg a tivornya tönkretett s ki bizonyára semmitől sem
130 XII    |          fogok közös barátunk fölött s egyúttal szemmel tartom
131 XIII   |            kedvéért, bár az idő szép s a szél kedvező volt, a kapitány
132 XIII   |            csorbát. Én boldog voltam s beértem azzal, hogy legalább
133 XIII   |             ünneplő gúnyába öltözött s még az sem lepett volna
134 XIII   |        egyetlen vitorla sem látszott s a Great-Eastern egyedül
135 XIII   |     megcsendült a födélzet harangja: s a kormányos, aki kongatott,
136 XIII   |           emelvényen ült a tisztikar s köztük az első helyen Anderson
137 XIII   |        komolysággal végezte teendőit s minden jó lett volna, ha
138 XIII   |       körültekintett a hallgatóságon s aztán kenetes, behízelgő
139 XIV    |         torpedók, az Armstrong-ágyúk s még számos efajta emberirtó
140 XIV    |              keltem föl az asztaltól s átmentem a nagy szalonba,
141 XIV    |   kapitánynak. Vidáman beszélgettünk s a doktor mindenáron be akarta
142 XIV    |            doktor szellemes ötletein s különösen tetszett neki
143 XIV    |           hazajáró lelkek is vannak? S ön komolyan hiszi?~- Hiszem, -
144 XIV    |               viszonozta a doktor; - s ez annál meglepőbb, mert
145 XIV    |       kiáltott föl Corsican kapitány s hirtelen hátralépett, mintha
146 XV     |            nyaldosták az úszó várost s a fürge delfinek vígan fickándoztak
147 XV     |        elbolondításunkra gondolt ki.~S valóban, az áprilisi tréfákat
148 XV     |    pillanatban ért oda Dean Pitferge s mi is odamentünk a gépházhoz,
149 XV     |   rákönyököltünk a gépház párkányára s lenéztünk a hatvan lábnyi
150 XV     |         Köszönöm, uram, - folytatta, s édesen mosolygott Dean Pitferge
151 XVI    |             Fabian elhagyta szobáját s én hozzá akartam szegődni,
152 XVI    |       töprengéseibe. Majd fölkeltünk s mialatt sétálgattunk, Harry
153 XVI    |           francia csak bosszankodott s éppen nem nevetett volna
154 XVI    |       angolokat ez is fölvillanyozta s a fölolvasót megtapsolták.~
155 XVI    |      tenorista, lépett az emelvényre s elénekelte a «Tenger szép
156 XVI    |             azonban nekibátorodott - s a közönség viharos tapsokkal
157 XVI    |            hátra tűrte az inge ujját s néhány bűvész-fogást mutatott
158 XVII   |          mind lemenekültek szobáikba s még a szalonok is kongtak
159 XVII   |         esővel.~Kint csúnya idő volt s az eső oly sűrűn hullott,
160 XVII   |           csaknem egyidejűleg elállt s a széthasadt felhők mögül
161 XVII   |              a köd ismét sűrűbb lett s egyúttal a szél is elállt.
162 XVII   |             nem tudott volna kitérni s ha a harangszóval figyelmessé
163 XVII   |               fölolvasást» rendezett s a szalon a kitűzött órára
164 XVIII  |     dolgozott; álltak a vitorlarúdon s egyik kezükkel tartották
165 XVIII  |              hajó orrában sétált föl s alá az őrt álló matróz,
166 XVIII  |        szelte a nyugtalan hullámokat s meg sem érezte a tenger
167 XVIII  |         amely lustán végezte dolgát, s a gőzt, amely nem tudott
168 XVIII  |            szél elzavarta a felhőket s az ég kiderült. Lassankint
169 XVIII  |              halban fölötte gazdagok s itt fogják a legtöbb tőkehalat
170 XVIII  |             elég volna egész Angliát s Amerikát jól tartani, -
171 XVIII  |             higgadtabbak közbeléptek s a vita következmények nélkül
172 XIX    |              rendben! - «All right!»~S valóban, mindenféle óvintézkedést
173 XIX    |              meríttetett a tengerből s gondosan megmérte a melegségi
174 XIX    |           megmérte a melegségi fokát s ha csak egy fokkal is süllyedt
175 XIX    |              nézte a magányos alakot s aztán habozva közelebb lépett
176 XIX    |       Corsican kapitány karon fogott s éreztem, hogy ő is megrázkódott.
177 XIX    |          előre, aztán megint megállt s amint felénk jött, inkább
178 XX     |             a véletlen nem lép közbe s mi résen állunk, Fabian
179 XX     |        tizenegykor a köd szétoszlott s rögtön aztán egy csavargőzös
180 XX     |    Kéményének felső része fehér volt s ebből mindjárt tudtuk, hogy
181 XX     |        jönnek a révkalauzok a hajóra s inkább bevárják a reggelt.
182 XX     |              Szent-Város rejtelmeit; s a fölolvasás egyébként is
183 XX     |          Hatch nagyon jó szónok volt s ami fő, lelkesedett a tárgyáért.~
184 XX     |    megközelíthesse a Great-Eastern-t s a mi kapitányunk, ezt észrevévén
185 XXI    |           Great-Eastern födélzetével s ha versenylovak nem álltak
186 XXI    |             bizonyos Mac Carthy lett s a versenyzők is azonnal
187 XXI    |              széles utat hagyták meg s a versenyzők háromszor voltak
188 XXI    |      kínáltak egyre az ír győzelmére s én már-már el is fogadtam
189 XXI    |            nyert, de csak félhosszal s így ítélt a versenybíróság
190 XXII   |              a vízpartok közt folyik s nagyságra a legnagyobb a
191 XXII   |             i nap gyönyörűen virradt s a szép reggel korán kicsalta
192 XXII   |          hátul, az ebédlők mögött.~- S hogyan lehet odajutni? -
193 XXII   |          hallatszott. Arra tartottam s amint közeledtem, lassankint
194 XXII   |         legutolsó a sötét folyosóban s az ajtaján szintén nem volt
195 XXII   |             a boldogtalan nő hangját s bár semmi adatom nem volt,
196 XXII   |           vezetett föl a födélzetre, s ezen távozhattam. De mégis
197 XXII   |            ismét megszólalt a panasz s egyidejűleg rögtön hallottam
198 XXII   |        lassanként egyre halkabb lett s mire Fabian az ajtóhoz ért,
199 XXII   |         hajtotta fejét az ajtóhoz... s ebben a pillanatban belülről
200 XXII   |             Fabian rögtön otthagyott s még csak nem is üdvözölt.
201 XXII   |           vesztettem el őt szem elől s óvatosan követtem mindenfelé;
202 XXIII  |             elfintorította az orrát. S igazuk is volt: joggal panaszkodhattak
203 XXIV   |              sem járni nem lehetett, s minden, ami mozdulni tudott
204 XXIV   |              fölmásztam a födélzetre s onnan a hajóhídra, amely
205 XXIV   |          lebukott a hullámok színéig s a víz keresztülcsapott rajta.
206 XXIV   |          mindig víz alatt bukdácsolt s én elképedve néztem a gigászi
207 XXIV   |           hanem ökölcsapás az arcra!~S valóban, az «ökölcsapás»
208 XXIV   |             ismét sok töredék úszott s köztük néhány ezer apró
209 XXIV   |           hullámzott a tört résen át s a főmérnök jelentése szerint
210 XXIV   |              a hajó teste és hátulja s félni lehetett, hogy a következő
211 XXV    |           hogy a tenger elvitte őket s így nem dicsekedhetnek el
212 XXV    |  szállítmányt jó előre biztosítottam s a babák szerkezetének titka
213 XXV    |             csinált. Köszöntöttük őt s továbbmentünk a hajó fara
214 XXV    |               hogy felel az életéért s éppen azért nagyon aggódom
215 XXV    |              nem érzi? - tette hozzá s megkapaszkodott a korlátban,
216 XXV    |              soha oldalt ne kapjanak s a hajó ne táncoljon, ne
217 XXV    |             a tengeri betegség ellen s minden gyomorémelygésért
218 XXVI   |             a szél kissé megélénkült s estére már gyönyörű tiszta
219 XXVI   |       éktelen zeneszóval vonultak be s aztán a legostobább dalokat,
220 XXVI   |            nagy tétel forgott kockán s ennek a sorsa tette némává
221 XXVI   |         Fabian? Talán az ellenségét? S a fenyegető katasztrófa
222 XXVII  |             a párbajra kényszeríteni s az ön föláldozása mit sem
223 XXVII  |      Drake-nek. Mikor mindent tudott s mikor a végzet útjába hozta
224 XXVII  |              Amerikában mehet végbe: s míg odaérünk, ugyanaz a
225 XXVIII |              Szokatlanul sokat ivott s időnkint lopva reám tekintgetett;
226 XXVIII |           nagyon messze járt tőlünk, s a nevét sem tudhattuk meg
227 XXVIII |        valószínűleg északnak tartott s azért nem láthattuk.~Félnyolc
228 XXVIII |           órakor ennek is vége volt: s a nap eltelt anélkül, hogy
229 XXIX   |              valaki másnak a helyét. S tudja-e, hány ember hal
230 XXIX   |       óránként 13 mérföldet tesz meg s ezzel beérték.~Délben a
231 XXIX   |             kapitány. - Fabian engem s általam önt kéri föl, hogy
232 XXIX   |              Drake ellenben ismerte: s mivel Fabian neve örökös
233 XXIX   |          kapitány karon fogott engem s mind a ketten hátat fordítottunk
234 XXX    |             egymással a vetélytársak s akkor minden eldől. Mi volt
235 XXX    |             a megboldogult társaitól s azon a kis erkélyen állottak
236 XXX    |           szava tisztán érthető volt s igen sokan vele együtt suttogták
237 XXX    |         úszott, majd fölegyenesedett s mindjárt aztán eltűnt a
238 XXXI   |      newyorkiak kedvenc nyaralóhelye s a parton egymást éri a sok
239 XXXI   |              júliusban lettünk volna s a tenger fölött az a nyomasztó,
240 XXXI   |            az özönvíz előtti állatok s nemsokára egymásnak esnek
241 XXXI   |           fenyegető, és vihart ígér; s ha három hónappal később
242 XXXI   |               le is csapott a villám s tetemes károkat okozott;
243 XXXI   |             Nem, doktor, ez is elég: s ha már úgy kell lennie...
244 XXXI   |               Kewben, London mellett s ez a villám meggyógyította
245 XXXI   |            mondja?~- Szó sincs róla. S különben is nem én vagyok
246 XXXI   |              gyógyításokat eszközölt s a világ minden orvosán túltett.~-
247 XXXI   |          bíznám ebben a gyógyításban s nagyon kétségbe kellene
248 XXXI   |              önt is utoléri a végzet s akkor majd hinni fog.~ ~
249 XXXII  |         része föltódult a födélzetre s nézte az alig öt mérföldnyire
250 XXXII  |           minden reményről lemondtak s a nappaliak közül is csak
251 XXXII  |              kezdtek a negyedórákkal s a vásár oly élénken folyt,
252 XXXII  |               Mialatt ezek az ostoba s még ostobább fogadások történtek,
253 XXXII  |               Lehajították a kötelet s a révkalauz ügyesen, mint
254 XXXIII |            fenyegetőbbnek ígérkezett s úgy látszott, hogy valóra
255 XXXIII |        ezalatt meglassította futását s a kerekei alig fordultak
256 XXXIII |            tengerdagály már megszűnt s az alacsony vízállás mellett
257 XXXIII |             lassan visszafelé úszott s aztán gyönge lökéssel megállt;
258 XXXIII |             gondolatai máshol jártak s mint mindig, úgy most is
259 XXXIII |               kipróbálták a kardokat s aztán az egyiket Corsican
260 XXXIII |          kezébe, mert balogvívó volt s ez igen nagy előny a párbajban.~
261 XXXIII |            ránézett a villogó acélra s ekkor, úgy látszott, egyszerre
262 XXXIII |    összecsapás néhány percig tartott s egyik fél sem sebesült meg,
263 XXXIII |           zuhogva ömlött a felhőkből s a villamosság annyira meggyűlt
264 XXXIII |          ismét jelt adott a viadalra s a két ellenfél újra összecsapott.
265 XXXIII |             rávetette magát Fabianra s egyenesen a szívének vágott;
266 XXXIII |              volt; de Fabian megállt s a következő pillanatban
267 XXXIII |               hörgött Drake dühösen, s összehúzva magát, mint a
268 XXXIII |            Valamennyien leroskadtunk s majd megsüketültünk a rögtön
269 XXXIII |             a villám sújtotta agyon, s mi már csak élettelen hullát
270 XXXIV  |      Great-Eastern fölhúzta macskáit s készülődött, hogy fölmenjen
271 XXXIV  |      éjszakai viharnak már vége volt s az utolsó felhők éppen most
272 XXXIV  |           szintén világítótorony áll s onnan már hangos hurrah-kiáltásokkal
273 XXXIV  |         mondanom a párbaj részleteit s az egész szerencsétlenséget.
274 XXXIV  |       bizonyára visszaadja az eszét!~S ezt mondva, már előre örült
275 XXXIV  |              az Erie-tót, a Niagarát s az egész vidéket, melyet
276 XXXIV  |            is szeretném viszontlátni s ha nem venné tolakodásnak...~-
277 XXXIV  |             fölültünk a helyi hajóra s három órakor, miután a Broadwayn
278 XXXV   |               akik «express» utaznak s akiknek ez az idő elég lett
279 XXXV   |     New-Yorkot tüzetesen megnézhetem s aztán könyvet írok az amerikaiak
280 XXXV   |         derékszögben metszik egymást s a hosszában futók neve «
281 XXXV   |             hosszú földnyelven épült s minden tevékenysége e nyelv
282 XXXV   |             rozzant viskók is vannak s amely fölé hidakat kellett
283 XXXV   |             ez volt a címe: New-York’s Streets. A negyedik felvonásban
284 XXXV   |       negyedik felvonásban tűz üt ki s a színpad lángba borul,
285 XXXV   |             is dolgaink után jártunk s úgy egyeztünk meg, hogy
286 XXXV   |             egy csekket váltottam be s végre a harminchatodik utca
287 XXXV   |         adhatta vissza az egészségét s azzal együtt az ész világosságát.
288 XXXV   |              ismét a hotelben voltam s a doktort a «bar-room»-ban
289 XXXV   |        Great-Eastern, de csak folyón s az a kitűnő előnye van a
290 XXXV   |          fölülünk a newyorki vonatra s estére már a Niagara mellett
291 XXXV   |        podgyászunkat, kocsiba ültünk s egy negyedóra mulva már
292 XXXVI  |           keréknek külön gőzgépe van s ez a gőzgép közvetlenül
293 XXXVI  |           várnunk a két órai vonatot s ezalatt kényelmesen megnézhettük
294 XXXVI  |          őserdőkön, pusztaságokon át s ha megállt, sehol sem volt
295 XXXVI  |              Sólyomszemnek szólított s nem is akart felelni, ha
296 XXXVII |         talaj lépcsőzetesen esik alá s éppen ez adja meg a vízesésnek
297 XXXVII |              vízesés mellé építették s nyáron át kedvenc üdülőhelye
298 XXXVII |             bár kissé hűvös nap volt s távolról valami tompa robaj
299 XXXVII |              folyt, de nem volt mély s a folyamágyból itt-ott hegyes
300 XXXVII |           víz egyszerre csak eltünt, s helyette sűrű párafelhők
301 XXXVII |       területe mindössze hetven acre s olyan, mint a két vízesés
302 XXXVII |     fölértünk a meredek sziklatetőre s előttünk állt a Niagara-zuhatag,
303 XXXVII |        csatorna hirtelen kanyarodott s itt volt a «kanadai vízesés»,
304 XXXVII |              hogy a víz nagyon mély; s valóban, a Détroit, a húsz
305 XXXVII |               kiáltott föl a doktor.~S oda mutatott arra a kis
306 XXXVII |        végigmentünk a nyaktörő hídon s pár pillanat mulva fönt
307 XXXVII |        torony tetejét is benedvesíti s a mélyből fölszálló vízpárák
308 XXXVII |             mennünk a kanadai partra s ezt holnapra halasztottuk.~
309 XXXVII |           jártunk a Niagara partjain s minduntalan visszatértünk
310 XXXVII |      csökkent, sőt mindig fokozódott s alig győztünk betelni e
311 XXXVII |          földomlások történtek benne s félni lehetett, hogy aki
312 XXXVII |           ahol gyorsan megebédeltünk s aztán ismét visszatértünk
313 XXXVII |             lassanként aláhanyatlott s mikor végső sugarai is eltűntek
314 XXXVII |         porfelhőként fölszálló vízre s ekkor gyönyörű, tejes szalagot,
315 XXXVIII|       mennünk a Niagara jobb partján s aztán a függőhídhoz érünk.~
316 XXXVIII|        Reggel hét órakor indultuk el s fél nyolckor már ott voltunk
317 XXXVIII|          robogott el a fejünk fölött s éreztük, hogy a híd egy
318 XXXVIII|          fölült a kötéltáncos hátára s úgy tette meg a nyaktörő
319 XXXVIII|            melyben több ezer név van s köztük nem egy világhírű
320 XXXVIII|        kapitány meghallotta hangomat s azonnal hozzám sietett.~-
321 XXXVIII|        nagyon megtetszett ez a vidék s azért maradunk itt. Nézze
322 XXXVIII|            doktor mindamellett bízik s az bizonyos, hogy mióta
323 XXXVIII|             felé mutatott.~Odanéztem s megláttam Fabiant, aki még
324 XXXVIII|       szikladarabok törtek le belőle s hullottak alá a folyóba,
325 XXXVIII|             közeledik a zuhatag felé s végre alant az amerikai
326 XXXVIII|         aztán hirtelen visszadöbbent s kezével végig simította
327 XXXVIII|              a halál, melléje ugrott s közéje s az örvény közé
328 XXXVIII|              melléje ugrott s közéje s az örvény közé lépett. Ellen
329 XXXVIII|          Ellen megrázta szőke fejét, s egész teste megremegett.~
330 XXXVIII|          kezeivel eltakarta az arcát s révedezve kiáltott föl:~-
331 XXXVIII|             hogy valaki van mellette s amint hirtelen lekapta kezeit
332 XXXVIII|        Fabian! - kiáltott föl Ellen.~S élettelenül roskadt volna
333 XXXVIII|     Csakhamar fölocsudott ájulásából s mindjárt aztán mélyen elaludt.~
334 XXXIX  |        Rögtön beszálltunk a csónakba s aztán gyorsan eveztünk az
335 XXXIX  |         inasa fölrohant a födélzetre s átadta azt a sürgönyt, mely
336 XXXIX  |              mulva Brestbe érkeztünk s rá következő napon Párizsban