Fejezet

  1 I      |     kontinenshez tömörül. Képzeletben már láttam a roppant tömeget,
  2 I      |        partjain.~New-Prince állomáson már ott várt a kis gőzös, mely
  3 I      |        Fölmentem a födélzetére, amely már zsúfolva volt munkásokkal
  4 I      |        hadsereg egyik tisztjére, akit már több év óta nem láttam.
  5 I      |              távozott a parttól, hogy már nem maradt időm jobban szemügyre
  6 II     |             átszállítására építettek, már semmire sem használható,
  7 II     |      lankadatlanul s az indulást most már véglegesen március 26-ára
  8 III    |        készült az útra. Öt kéményéből már fölcsavarodott a füst és
  9 III    |            nagyon aggódott.~A tisztek már mind a hajón voltak, a rendes
 10 III    |             gőzöst a Mersey folyóból, már tegnap este óta a hajón
 11 III    |               bresti kikötőbe.~- Most már valóban kezdem hinni, hogy
 12 III    |               fölírta. Pár perc mulva már fölszolgálták az első villásreggelit
 13 III    |      podgyászok átvételét. Fél egykor már minden és mindenki a hajón
 14 III    |             födélzetén utazik s mivel már néhány év óta nem láttuk
 15 IV     |            fölfelé, a gépházban pedig már hallani lehetett a magas
 16 IV     |      közeledett a horgony felé.~Ekkor már kissé előrementem, a hajó
 17 IV     |           hajó orrán levő hídra, ahol már több utas állt és érdeklődve
 18 IV     |     helyettesíteni.~Odaintették hát a már távozóban levő helyi hajót
 19 IV     |           kinyilatkoztatta, hogy neki már elég a Great-Eastern-ből;
 20 V      |               és a füstfelhő sem volt már oly sűrű. Itt-ott még lehetett
 21 V      |        csónakjába, melyet két legénye már készen tartott.~Az utat
 22 V      |            árnyék borult a tengerre s már nem is láttuk többé a walesi
 23 VI     |       szalonon, a hajóhídra jutottam. Már néhány utas ott sétálgatott
 24 VI     |          hullámverésben, pedig a szél már nagyon erősen fújt. Ez nagyon
 25 VI     |        kapitány mosolyogva; - de hisz már nem vagyunk ott, Fabian.
 26 VI     |       fizettettek meg, míg az étkezés már bele volt számítva az utazás
 27 VI     |             rohantak. A Great-Eastern már csak két kődobásnyira volt
 28 VI     |             sziklatömeg s ettől fogva már nem is láttunk többé földet,
 29 VIII   |             Szent-György csatornából, már érezni kezdi a nyilt oceánon
 30 VIII   |              egész a lépcsőig; de itt már csak a térdeimen tudtam
 31 VIII   |        födélzetre is.~A szárazföldnek már nyoma sem volt. A Clear-fokot
 32 VIII   |              és sikamlós lett s mikor már célhoz értem, valaki odabukott
 33 VIII   |             Great-Eastern-nel?~- Nem. Már többször átmentem vele az
 34 VIII   |       juttassam, hogy a Great-Eastern már vagy hússzor átment az Atlanti-oceánon
 35 VIII   |             tréfától. A Great-Eastern már több részvénytársaságot
 36 VIII   |         Great-Eastern egyik kapitánya már a tengerbe fúlt, pedig nagyon
 37 VIII   |                szóltam gúnyosan; - ez már valami.~- Azt is mondják, -
 38 VIII   |              csöndes volt s az utasok már azt sem tudták, hová legyenek
 39 VIII   |                Négy óra tájban a szél már valóságos orkánná fajult.
 40 IX     |          beszélt, olyan hangon, amely már magában véve is sértés.
 41 IX     |           gyorsan közeledett feléje s már látni lehetett a hajó fenekét,
 42 IX     |            mérföldnyire értünk hozzá, már egészen jól láthattuk: új
 43 X      |              egy irányban dülöngenek, már aszerint, amint a hajó ingása
 44 X      |        telepedett.~- Nos, meggyógyult már? - kérdeztem tőle, az elbukására
 45 X      |             nagyon jól megy a sorom s már előre sajnálom az időt,
 46 X      |           dollárt.~- Hogy hogyan, azt már nem is kérdezem, - feleltem
 47 X      |            fél dollárja volt, de most már egy negyed dollárral kevesebbje
 48 X      |                feledve, hogy a yankee már húsz esztendős korában megalapította
 49 X      |        jövőjét s huszonötéves korában már kivénült a létért való küzdelemből.~
 50 X      |          régen kelhettek egybe s hogy már is megunták egymást.~- Ezek
 51 X      |             tűrték egymást, Angliában már civakodtak, Amerikában pedig
 52 X      |               alapított. Észrevette-e már? Nagyon rossz hírű, kaján
 53 X      |            arra a fiatalemberre, akit már a reggeli fogadások alkalmával
 54 XII    |         műszerén át látta, hogy a nap már nem emelkedik többé.~A kormányos
 55 XII    |          kisasszony kezét. Ez a frigy már elhatározott dolog volt
 56 XII    |              és miss Hodges apja, aki már régen szavát adta a kérőnek,
 57 XII    |               még mindig szeret.~Most már megértettem, hogy mily szörnyen
 58 XII    |          ebben a pillanatban?~- Talán már el is hagyta őt ez a nyomorult!~-
 59 XIII   |              Magam is beléptem. Akkor már mély csönd uralkodott a
 60 XIII   |            tömzsi yankee volt, akiről már megemlékeztem: egyike azoknak
 61 XIII   |            befolyásuk van. A beszédje már készen volt: csodálható-e,
 62 XIV    |       folytatom a mesterségemet.~- Az már más! - szólt a kapitány
 63 XV     |               katonatiszt esetét, aki már tíz év óta gályarabságban
 64 XV     |       biztosító csapon át menekült.~- Már szökik a gőz! Már szökik! -
 65 XV     |         menekült.~- Már szökik a gőz! Már szökik! - kiáltott föl a
 66 XVI    |      szóló-játék a zongorán, melyet a már említett dalcsarnoki művész
 67 XVII   |               hajóhídon álló kapitány már a hajó elején dolgozó matrózokat
 68 XVIII  |          XVIII.~Másnap, április 3-án, már kora hajnalban olyan volt
 69 XIX    |               fölmentem a födélzetre. Már sötét éjszaka volt. Fönt
 70 XIX    |         egészen néptelennek látszott. Már éppen meg akartunk fordulni,
 71 XIX    |          mozdulatlanul megállt. Ekkor már jól láttam, hogy magas termetű,
 72 XXI    |              egymás mellett futottak, már maguk mögött hagyták lihegő,
 73 XXI    |             nem is fúj: a társa pedig már liheg.~Valóban, Wilmore
 74 XXI    |             zihált, mint a fujtató. Ő már «korbácsot kapott», ahogy
 75 XXII   |            meg, mert azt hittem, hogy már egészen végigjártam a hajót,
 76 XXII   |             tartja fogva Ellent.~Most már egészen tisztán hallottam
 77 XXII   |            percig hallgatóztam így és már éppen távozni akartam, mikor
 78 XXIII  |               vetélytársa volt; de én már jóllaktam ennek a sületlenségeivel
 79 XXIII  |             korongjának alsó szegélye már érintette az oceán tükörét;
 80 XXIV   |           rajta. Hét óra felé a vihar már javában tombolt. A szél
 81 XXIV   |              itt, - szólt a doktor -, már nem csiklandozás, hanem
 82 XXIV   |     hatalmasabb volt, mint az első, a már nyilt résen becsapott a
 83 XXIV   |               is elvitte a szél.~Most már lehetetlen volt tovább is
 84 XXIV   |               A következő pillanatban már észak felé haladtunk szöktünk
 85 XXV    |              hogy az élelmes francia, már a megérkezés előtt is kitűnő
 86 XXV    |         hajóba. A gőzszivattyúk ugyan már merik ki a betódult vizet,
 87 XXV    |        szerencsére, nem igaz.~- De mi már ismét rendes úton haladunk? -
 88 XXV    |        folytatta útját, de a hullámok már nem csaptak föl a födélzetre,
 89 XXV    |           tettünk. Az egyik utas, aki már ötvenedszer tette meg ezt
 90 XXVI   |            kissé megélénkült s estére már gyönyörű tiszta idő volt.
 91 XXVI   |              játszottak, mivel az idő már rövid volt és sietniök kellett,
 92 XXVI   |            halálos ellenségeket. Most már késő lett volna megkísérteni,
 93 XXVII  |       szerelméről. Talán Ellen, mikor már az értelme elhomályosodott,
 94 XXVII  |          sóhajtva. - Amint hallottam, már két-három rosszvégű párbaja
 95 XXVIII |      elégtételt akart, az első lépést már meg kellett volna tennie.
 96 XXVIII |        mérföld.~A Great-Eastern tehát már csak 348 mértföldnyire volt
 97 XXVIII |        csatorna egyik végpontja. Most már amerikai vizeken hajóztunk.~
 98 XXIX   |      fölmentem a hajóhídra, a doktort már ott találtam.~- Lássa! -
 99 XXIX   |             mindenről jót állanak! Ez már a negyedik társunk, aki
100 XXIX   |            meg, a kikötő előtt, mikor már látjuk is az amerikai partokat.
101 XXIX   |              csinálok a magaménak, ha már majd nagyon szüksége lesz
102 XXIX   |            ragyogott az örömtől; most már nem nézegettek le türelmetlenül
103 XXIX   |             beérték.~Délben a tisztek már nem is nézték meg a napmagasságot.
104 XXX    |                           XXX.~- Most már teljesen lehetetlen a katasztrófát
105 XXX    |               Corsican kapitány; - ha már meg kell lennie, csak hadd
106 XXX    |       Anderson és a főbb hajóstisztek már teljes díszben vártak rájuk.
107 XXXI   |              doktor, ez is elég: s ha már úgy kell lennie... hát majd
108 XXXI   |             minden orvosán túltett.~- Már pedig én nem nagyon bíznám
109 XXXII  |           szegény Wilson nevében, aki már nem mondhat köszönetet az
110 XXXIII |     horgonyvetésre; a hátulsó árbocon már fönt lobogott az angol zászló,
111 XXXIII |         csatornába. De a tengerdagály már megszűnt s az alacsony vízállás
112 XXXIII |               mellett a Great-Eastern már nem mehetett át azon a homokzátonyon,
113 XXXIII |           halkan mondta:~- Igaz! Most már emlékszem.~Aztán nyugodtan
114 XXXIII |         villám csodáiban! Hisz-e most már?~Harry Drake-et csakugyan
115 XXXIII |           villám sújtotta agyon, s mi már csak élettelen hullát láttunk
116 XXXIV  |        kikötőbe.~Az éjszakai viharnak már vége volt s az utolsó felhők
117 XXXIV  |            világítótorony áll s onnan már hangos hurrah-kiáltásokkal
118 XXXIV  |               az eszét!~S ezt mondva, már előre örült a jövőnek. Corsican
119 XXXIV  |               kis helyi hajóról, ahol már Fabian is ott volt, meg
120 XXXV   |             akinek a címét tudtam.~De már nem voltak ott. Az orvosok
121 XXXV   |      megtörténnek!~Két órakor pontban már ismét a hotelben voltam
122 XXXV   |             newyorki vonatra s estére már a Niagara mellett vacsorázunk.~
123 XXXV   |          ültünk s egy negyedóra mulva már a Saint-John födélzetén
124 XXXVI  |       Albanyban, amikor a mi vonatunk már régen elment. Be kellett
125 XXXVI  |         egykor vad, félelmes vidék ma már jól művelt, termékeny terület;
126 XXXVII |          angol terület.~Április 12-én már kora reggel lent jártunk
127 XXXVII |               alatt. Egymás beszédjét már nem halljuk, mert a víznek
128 XXXVIII|            indultuk el s fél nyolckor már ott voltunk a Suspension-Bridge
129 XXXVIII|            folyam sodra ezen a helyen már ellenállhatatlan. De ha
130 XXXVIII|        állnának előtte.~Kilenc órakor már ismét ott voltunk a kis
131 XXXVIII|    Meggyógyul-e hát Ellen? Megismerte már Fabiant?~- Még nem, - felelte
132 XXXVIII|            alá a folyóba, úgy hogy ma már alig néhány négyszögméter
133 XXXVIII|          emlékezni kezd, hogy egyszer már élt.~Corsican kapitány meg
134 XXXVIII|             jött vissza hozzánk. Most már semmi kétség sem foroghatott
135 XXXVIII|               és reméltünk, mert most már csakugyan volt okunk a reményre:
136 XXXIX  |               folyam szintjéhez, ahol már készen várt a csónak, melyen
137 XXXIX  |         melyen Amerikába igyekeztünk. Már volt is benne egy utas.
138 XXXIX  |             derék doktortól, aki most már igaz barátom volt.~Kedden,
139 XXXIX  | harminchetedik «hajó-kiállóhoz», ahol már várt a kis helyi gőzös,
140 XXXIX  |               a födélzetre léptem, az már zsúfolva volt utasokkal