Fejezet

  1 III    |        melegen ráztam meg.~- Ön az, Fabian!? - kiáltottam föl. - Ön
  2 III    |             Az valószínű, - felelte Fabian; - de én nem vettem észre
  3 III    |            egy hete.~- S ön utazik, Fabian?... - kérdeztem tőle, mialatt
  4 IV     |                                 IV.~Fabian elment, hogy berendezkedjék
  5 VI     |       Corsican, - így mutatta be őt Fabian, - velem együtt szolgál
  6 VI     |        futólag váltottunk pár szót, Fabian, - szóltam, kezet fogva
  7 VI     |           kedves barátom, - felelte Fabian. - Corsican kapitány meg
  8 VI     |            erre a gőzösre.~- Kedves Fabian, - feleltem, - azt hiszem,
  9 VI     |           ott is voltunk. - felelte Fabian. - Vígan és gondtalanul
 10 VI     |           hisz már nem vagyunk ott, Fabian. Igaz, hogy angol hajón
 11 VI     |             Mit tesz ez? - viszonzá Fabian, akinek homloka elborult,
 12 VI     |         féken tartjuk a szipojokat.~Fabian idegesen beszélt s közben
 13 XI     |           alatt.~A nap többi részét Fabian társaságában töltöttem.
 14 XI     |           ragyogtak a sós ködön át.~Fabian szótlanul nézte a haboknak
 15 XI     |         könyökölve a karfára, mikor Fabian egyszerre csak megszólalt:~-
 16 XI     |         betűk! És mindig ugyanazok!~Fabian fölizgatott képzelete azt
 17 XI     |      Micsoda emlékeket ébresztettek Fabian szívében? Most újra hallgatott,
 18 XI     |           engemet!~- Mi baja önnek, Fabian? - kérdeztem, megfogva mind
 19 XII    |   sétálgattam. Gyakran szóba került Fabian is. Nem állhattam meg, hogy
 20 XII    |           Úgy van: két esztendő óta Fabian joggal hihette, hogy nincs
 21 XII    |            röviden elbeszélte, hogy Fabian Bombayban megismerkedett
 22 XII    |         elvitte a feleségét s azóta Fabian, aki majd megőrült fájdalmában,
 23 XII    |            mily szörnyen szenvedhet Fabian.~- Hogy hívják azt a fiatal
 24 XII    |            L és E betűket, melyeket Fabian látni vélt tegnap a hullámzó
 25 XII    |           kapitány komolyan, - hogy Fabian ne találkozzék vele! Szerencsére
 26 XII    |            egymást, vagy legalábbis Fabian nem ismeri Harry Drake-et.
 27 XII    |         rettenetes csapás volna, ha Fabian viszontlátná azt a szegény
 28 XII    |   okoskodását teljesen megértettem. Fabian csakugyan nem lehet bírája
 29 XII    |            e mindennapi közelségben Fabian észre ne vegye Harry Drake
 30 XVI    |            Corsican megmondta, hogy Fabian elhagyta szobáját s én hozzá
 31 XVI    |            ültünk és beszélgettünk. Fabian időnként elnémult és visszaesett
 32 XVI    |      Kellemetlen arca van, - mondta Fabian.~Hajtsatok ki a nyílt tengerre
 33 XVI    |      rendezőknek és a szereplőknek. Fabian természetesen nem is mutatkozott.~ ~
 34 XVIII  |        Great-Eastern bordáihoz.~Sem Fabian, sem Corsican kapitány,
 35 XIX    |            közelebb lépett hozzá.~- Fabian? - szólt halkan.~Fabian,
 36 XIX    |             Fabian? - szólt halkan.~Fabian, mert csakugyan ő volt,
 37 XIX    |     hangosabban megszólította. Erre Fabian összerezzent, arra fordította
 38 XIX    |      melyről Dean Pitferge beszélt.~Fabian ismét visszaesett közönyös,
 39 XIX    |              hogy őrült? - suttogta Fabian.~Csakugyan őrült is volt.
 40 XIX    |         Csakugyan őrült is volt. De Fabian nem hozzánk intézte ezt
 41 XIX    |          Most egészen elébe lépett. Fabian, mintha villámütés érte
 42 XIX    |   fölegyenesedett. A fátyolos hölgy Fabian szívére tette a kezét, mintha
 43 XIX    |            a sűrű sötét éjszakában.~Fabian félig térdre roskadt és
 44 XIX    |          Corsican kapitány megfogta Fabian kezét és gyöngéden, de határozottan
 45 XIX    |         határozottan mondta:~- Jer, Fabian, - és erővel elvezette boldogtalan
 46 XX     |            fekete hölgy Ellen volt, Fabian egykori jegyese, aki most
 47 XX     |            összehozta ezen a hajón. Fabian nem ismert rá, noha ösztönszerűen
 48 XX     |            a fontos, hanem az, hogy Fabian ne találkozhassék többé
 49 XX     |            közbe s mi résen állunk, Fabian nem találkozik többé Ellennel.
 50 XXI    |         szemrevaló látvány volt ez.~Fabian, Corsican kapitány, Dean
 51 XXI    |            mint mindig. Szerencsére Fabian, bár ő is kockáztatott néhány
 52 XXI    |       ellenállhatatlan erő hajtaná, Fabian fölkelt, odalépett Harry
 53 XXI    |      győzött!~Drake hevesen fordult Fabian ellen.~- Mit beszél ön? -
 54 XXI    |        önnek nincs igaza, - felelte Fabian nyugodtan.~- Ez kétségtelen, -
 55 XXI    |         fogadtam, mint ön - felelte Fabian. - De mivel veszítettem,
 56 XXI    |             a dolgot és szembeszáll Fabian helyett Drake-val. Haragosan
 57 XXI    |      szüksége, hogy megvédelmezzék?~Fabian elsápadt és rögtön rárohant
 58 XXII   |         jött. Mivel nyugtalankodtam Fabian miatt, lementem érte a szobájába.
 59 XXII   |     Benyitottam: a szoba üres volt: Fabian nem volt otthon.~Ekkor felmentem
 60 XXII   |  akadályozni a találkozást közte és Fabian között.~Kutatásomat a nagy
 61 XXII   |              Talán Harry Drake? Sem Fabian, sem Ellen érdekében nem
 62 XXII   |         tudtam, hogy mit gondoljak. Fabian lassan, óvatosan közeledett,
 63 XXII   |           egyre halkabb lett s mire Fabian az ajtóhoz ért, egészen
 64 XXII   |         szögezte a kabin küszöbére.~Fabian még egyre hallgatózott.
 65 XXII   |         közelében van, akit szeret? Fabian magaviselete megdöbbentő
 66 XXII   |        rémülten rohantam oda hozzá.~Fabian mereven bámult rám, de aztán
 67 XXII   |             a szerencsétlen?~- Nem, Fabian, nem tudom.~- Őrült! - mondta
 68 XXII   |            tudom.~- Őrült! - mondta Fabian. - A hangja szinte a túlvilágról
 69 XXII   |          ezt az asszonyt.~- Jöjjön, Fabian - szóltam, - jöjjön!~Fölmentünk
 70 XXII   |          hídra, de alig értünk föl, Fabian rögtön otthagyott s még
 71 XXVI   |          Hirtelen úgy rémlett, hogy Fabian hangját hallom? melyet heves
 72 XXVI   |        követett.~- Mit kereshet ott Fabian? Talán az ellenségét? S
 73 XXVI   |             Drake megsértette, mert Fabian éppen e pillanatban emelte
 74 XXVI   |        megragadta barátja kezét.~De Fabian, ellenfeléhez fordulva,
 75 XXVI   |           szomorúságot olvastam ki.~Fabian fölvette a névjegyet, melyet
 76 XXVI   |             hevesen dobogott. Végre Fabian rápillantott a névjegyre
 77 XXVI   |       nyugodtan.~Nem csalódtunk. Ha Fabian nem is tudta mindeddig Harry
 78 XXVI   |             jól tudta, hogy kicsoda Fabian.~ ~
 79 XXVII  |          kapitányt, aki az éjszakát Fabian mellett töltötte. Szegény
 80 XXVII  |         kérdésekre megfelelni, mert Fabian egész éjszaka egyetlen szót
 81 XXVII  |            nyomorultat, még mielőtt Fabian kezet emelt rá.~- Hiába
 82 XXVII  | következményeitől rettegek. Mert ha Fabian megöli ezt a gazfickót,
 83 XXVII  |        óhajthatunk, úgy Ellen, mint Fabian érdekében: azt, hogy Harry
 84 XXVII  |     véletlennek a sors intézésében. Fabian e pillanatban jelent meg
 85 XXVIII |       hajóztunk.~A villásreggelinél Fabian nem jelent meg, Drake ellenben
 86 XXIX   |      Fabiant, - szólt a kapitány. - Fabian engem s általam önt kéri
 87 XXIX   |        ürügy nélkül civódtak össze. Fabian ugyancsak ösztönszerűleg
 88 XXIX   |           ellenben ismerte: s mivel Fabian neve örökös lelkifurdalás
 89 XXXII  |        hogyan készülődik a zivatar. Fabian még mindig nem jött föl
 90 XXXIII |        perckor Corsican kapitány és Fabian értünk jött: értem és Dean
 91 XXXIII |             nagy előny a párbajban.~Fabian még mindig mozdulatlanul
 92 XXXIII |          átnyujtotta neki a kardot. Fabian ránézett a villogó acélra
 93 XXXIII |         arról, hogy Harry Drake meg Fabian körülbelül egyformán jól
 94 XXXIII |            jól vívnak. Mindamellett Fabian előnyben volt; nyugalma,
 95 XXXIII |          fél sem sebesült meg, csak Fabian kapott jelentéktelen karcolást
 96 XXXIII |        dühösen, vakmerően támadott, Fabian pedig nyugodtan, hidegvérrel
 97 XXXIII |          sújtás kikerülhetetlen, de Fabian hirtelen visszalépett, gyorsan
 98 XXXIII |        fejünk fölött a felhőket.~Ha Fabian föl akarta volna használni
 99 XXXIII |             teste födetlen volt; de Fabian megállt s a következő pillanatban
100 XXXIII |            közeledett a vívók felé. Fabian a karjait kitárva szinte
101 XXXIII |     pillanat mulva magamhoz tértem; Fabian fél térdre roskadt és Ellen
102 XXXIV  |          mulva Corsican kapitány és Fabian is feljöttek. Fabian boldogan
103 XXXIV  |             és Fabian is feljöttek. Fabian boldogan szorította meg
104 XXXIV  |             helyi hajóról, ahol már Fabian is ott volt, meg Ellen is,
105 XXXIV  |              felügyelete alatt, aki Fabian húga volt és a bátyja elé
106 XXXV   |        házba mentem, Mrs. R...-hez, Fabian húgához, akinek a címét
107 XXXVIII|        örülök, hogy láthatom!~- Hát Fabian? És Ellen? - kérdeztem,
108 XXXVIII|          kezét.~- Ők is itt vannak. Fabian boldog, mert remél; Ellen
109 XXXVIII|              aki, mint ön is tudja, Fabian huga és nagy szeretettel
110 XXXVIII|          meg is gyógyul. De hol van Fabian, hol van Ellen?~- Nézzen
111 XXXVIII|            a szobor. Egyszerre csak Fabian feléje lépett. Ellen hirtelen
112 XXXVIII|            emlékezetéből kitörölni. Fabian, halványan, mint a halál,
113 XXXVIII|     szemeket Fabianra függesztette. Fabian remegve, némán, kitárt karokkal
114 XXXVIII|             karokkal állt előtte.~- Fabian! Fabian! - kiáltott föl
115 XXXVIII|     karokkal állt előtte.~- Fabian! Fabian! - kiáltott föl Ellen.~S
116 XXXVIII|          roskadt volna a földre, ha Fabian melléje nem ugrik és föl
117 XXXVIII|    hazavittük Clifton-Houseba, ahol Fabian húga azonnal ágyba fektette.
118 XXXVIII|      mindjárt aztán mélyen elaludt.~Fabian, akit a doktor is bátorított,
119 XXXVIII|       gyöngéden megölelte barátját. Fabian aztán hozzánk fordult, hozzám
120 XXXVIII|      barátainktól, Ellen még aludt. Fabian megölelt bennünket, Corsican
121 XXXIX  |         hónapig laktam és Ellen meg Fabian találkozását, a gyönyörű