Fejezet

  1 I      |          csalatkoztam, mert Mac Elvin kapitány nem távozhatott el Bombayból.
  2 II     |   podgyászomat is fölhozták, Anderson kapitány után kérdezősködtem. A parancsnok
  3 III    |               volt: a parancsnok, két kapitány, öt hadnagy, köztük egy
  4 III    |        szintén francia volt.~Anderson kapitány, a parancsnok, a legkiválóbb
  5 III    | kifogástalanul udvarias volt.~A másik kapitány éppen ellentéte volt a parancsnoknak:
  6 III    |            tudok, - felelte Mac Elvin kapitány és meghatva szorította meg
  7 V      |                Négy óra felé Anderson kapitány megállította a hajót. A
  8 VI     |            felelte Fabian. - Corsican kapitány meg én azzal a szándékkal
  9 VI     |              hogy sem ön sem Corsican kapitány nem bánja meg ezt a választást.
 10 VI     |               éppen itt van Archibald kapitány, aki a legjelesebb tigrisvadászok
 11 VI     |                 vágott közbe Corsican kapitány mosolyogva; - de hisz már
 12 VI     |             találkozót adnak Corsican kapitány tiszteletére; onnan pedig
 13 VI     |              látszott, hogy Archibald kapitány mindent tud, mert szomorú
 14 IX     |         betegségben nyögött.~Anderson kapitány dél felé a két első árboc
 15 XII    |            eközben délnek fordult s a kapitány fölhúzatott néhány vitorlát,
 16 XII    |    Háromnegyed tizenkettőkor Anderson kapitány és még két tiszt fölmentek
 17 XII    |                a hajó farán.~Corsican kapitány mélyen megindulva hallgatott
 18 XII    |              volt a neve, - felelte a kapitány. ~Ellen! Ez hát megfejtette
 19 XII    |               hajón? - szólt Corsican kapitány megdöbbenve s megragadta
 20 XII    |                 Adja Isten, - szólt a kapitány komolyan, - hogy Fabian
 21 XII    |               önnek, - szólt Corsican kapitány, - valósággal gazember arca
 22 XII    |          Szegény Ellen! - sóhajtott a kapitány. - Ugyan hol lehet ebben
 23 XII    |       födélzeten? - kérdezte Corsican kapitány.~Egy pillanatra az én fejemben
 24 XII    |        mondana uram, - szólt Corsican kapitány; mert rettenetes csapás
 25 XII    |           férje gyilkosához.~Corsican kapitány okoskodását teljesen megértettem.
 26 XII    |       egyébiránt mától fogva Corsican kapitány is megfigyelt. Aztán kezet
 27 XIII   |              s a szél kedvező volt, a kapitány nem huzatta föl a vitorlákat;
 28 XIII   |               az első helyen Anderson kapitány, mint lelkipásztor. Dean
 29 XIII   |        valóban megható volt: Anderson kapitány, aki Isten után a legnagyobb
 30 XIV    |             elátkozott hajó. Corsican kapitány nagyon jól mulatott az eredeti
 31 XIV    |              szólt a doktor, - hogy a kapitány nem nagyon hisz az én legendáimban.~-
 32 XIV    |            volna! - viszonzá Corsican kapitány mosolyogva.~- Hát többet
 33 XIV    |     mosolyogva.~- Hát többet hinne-e, kapitány úr, - szólt Dean Pitferge
 34 XIV    |            Kísértet! - kiáltott föl a kapitány. - Micsoda! Hát még hazajáró
 35 XIV    |                 kiáltott föl Corsican kapitány. - Együtt fogjuk meglesni!~-
 36 XIV    |           éjjel. Hát ön, - kérdezte a kapitány hozzám fordulva, - nem tart
 37 XIV    |                 kiáltott föl Corsican kapitány s hirtelen hátralépett,
 38 XIV    |              volna.~- Legyen nyugodt, kapitány, - felelte a doktor, szeretetreméltóan
 39 XIV    |                 Az már más! - szólt a kapitány megnyugodva.~ ~
 40 XVI    |             Valószínű, hogy Mac Elvin kapitány szintén észrevette ezt,
 41 XVI    |              Mit értett ezen Anderson kapitány? Vajjon fölolvasást vagy
 42 XVII   |           lett, hogy a hajóhídon álló kapitány már a hajó elején dolgozó
 43 XVII   |                Így hát James Anderson kapitány erre az estére is «fölolvasást»
 44 XVIII  |              Sem Fabian, sem Corsican kapitány, sem Dean Pitferge nem voltak
 45 XVIII  |              a nyakát behúzva, állt a kapitány, tetőtől-talpig vízmentes
 46 XVIII  |            Fabiannal, akire Archibald kapitány meg én féltékenyen vigyáztunk.
 47 XIX    |           szalonban, - szólt Corsican kapitány. - Itt legalább szabad levegőben
 48 XIX    |                 Úgy van! - viszonzá a kapitány; - de ki tehet róla, ha
 49 XIX    |           hogy baj ne történhessék. A kapitány félóránként vizet meríttetett
 50 XIX    |            hátterébe nézett. Corsican kapitány merően nézte a magányos
 51 XIX    |              összerezzentem. Corsican kapitány karon fogott s éreztem,
 52 XIX    |            képzelődés!~Ekkor Corsican kapitány megfogta Fabian kezét és
 53 XX     |          kalandos útjára Amerikába. A kapitány szemeiben baljóslatú fény
 54 XXI    |             volt ez.~Fabian, Corsican kapitány, Dean Pitferge, meg én is
 55 XXI    |       fejezhette be szavait. Corsican kapitány kettőjük közé lépett, azzal
 56 XXI    |                mert mihelyst Corsican kapitány elhallgatott, Drake keresztbe
 57 XXI    |               végig egymást.~Corsican kapitány meg én lekísértük Fabiant,
 58 XXIII  |          Villásreggeli előtt Anderson kapitány szórakoztatni akarta utasait
 59 XXIV   |         megszökünk előle. De Anderson kapitány sem az egyiket sem a másikat
 60 XXIV   |         szerint mosolygott; a második kapitány hangosan kacagott, hogy
 61 XXIV   |             viharban.~Megdöbbentett a kapitány makacssága, mellyel szembe
 62 XXIV   |        eltemeti.~Átlátta ezt Anderson kapitány is és megadta magát sorsának.
 63 XXIV   |          vihar elől, mialatt Anderson kapitány a fogait csikorgatva kiáltott
 64 XXVI   |            üsse; szerencsére Corsican kapitány, aki nem tudom honnan termett
 65 XXVI   |          szétválasszuk őket. Corsican kapitány rám nézett és szemeiből
 66 XXVI   |             ön!~- Én magam. Mac Elvin kapitány, - felelte a gazfickó hidegen
 67 XXVII  |            egyetlen szót sem szólt. A kapitány különben is nagyon levert
 68 XXVII  |             önnek, - hagyta helyben a kapitány is. - Ez a nyomorult előbb-utóbb
 69 XXVII  |              uram, - felelte Corsican kapitány: - sőt én nem is a párbajtól
 70 XXVII  |             féltem Fabiant. Mac Elvin kapitány kitűnő vívó és nem szokott
 71 XXVII  |              Az bizonyos, - felelte a kapitány, - de én mégis szörnyen
 72 XXVII  |    akadályoztam ezt az összetűzést.~- Kapitány, - szóltam, melegen megszorítva
 73 XXVII  |               is háríthatja.~Corsican kapitány kétkedve rázta a fejét,
 74 XXVIII |              fölkelt a hold. Anderson kapitány a nagy szalonban ájtatos
 75 XXIX   |               Ott talált rám Corsican kapitány; az arcáról leolvastam,
 76 XXIX   |        fölkeresték Fabiant, - szólt a kapitány. - Fabian engem s általam
 77 XXIX   |     Számíthat-e önre?~- Mindenesetre, kapitány. Tehát egyáltalában nincs
 78 XXIX   |            gőgös köszöntését Corsican kapitány csak alig fogadta.~- Uraim,
 79 XXIX   |         kérdés elintézésére Mac Elvin kapitány önöket jelölte meg, mint
 80 XXIX   |           kétségtelen, hogy Mac Elvin kapitány a hibás. A kapitány úr minden
 81 XXIX   |             Elvin kapitány a hibás. A kapitány úr minden ok és ürügy nélkül
 82 XXIX   |        egyszerű és világos. Mac Elvin kapitány fölemelte a kezét, hogy
 83 XXIX   |              Nos, tovább?~- Mac Elvin kapitány tehát elfogadja? - kérdezte
 84 XXIX   |               Jól van.~Ezzel Corsican kapitány karon fogott engem s mind
 85 XXX    |         sietség okát - szólt Corsican kapitány; - ha már meg kell lennie,
 86 XXXII  |    leeresztette a csónakját. Anderson kapitány megállította a gépet, mialatt
 87 XXXII  |            dollárt. Ez éppen Corsican kapitány volt, aki nem is gondolt
 88 XXXII  |             az ön jóságáért.~Corsican kapitány megindulva szorított kezet
 89 XXXIII |              óra hét perckor Corsican kapitány és Fabian értünk jött: értem
 90 XXXIII |          kezet fogott velem, Corsican kapitány azt kérdezte:~- Harry Drake
 91 XXXIII |          észre sem vette őt.~Corsican kapitány ezalatt a kardokat vizsgálta
 92 XXXIII |             aztán az egyiket Corsican kapitány megtartotta, a másikat pedig
 93 XXXIII |            érdekelték volna. Corsican kapitány hozzálépett, megérintette
 94 XXXIII |          Rajta, urak! - szól Corsican kapitány.~A két penge azonnal keresztezte
 95 XXXIII |          percnyi szünet után Corsican kapitány ismét jelt adott a viadalra
 96 XXXIV  |               pillanat mulva Corsican kapitány és Fabian is feljöttek.
 97 XXXIV  |             örült a jövőnek. Corsican kapitány melegen átölelt búcsúzás
 98 XXXV   |             városban jártam, Corsican kapitány ott volt nálam a hotelben
 99 XXXVI  |               horgonyt vetett, mert a kapitány a sűrű ködben és sötétségben
100 XXXVIII|            kiáltottam föl:~- Corsican kapitány!~A kapitány meghallotta
101 XXXVIII|                  Corsican kapitány!~A kapitány meghallotta hangomat s azonnal
102 XXXVIII|      kérdeztem, melegen megszorítva a kapitány kezét.~- Ők is itt vannak.
103 XXXVIII|                  Még nem, - felelte a kapitány. - De azt ön is tudja, hogy
104 XXXVIII|              oda! - viszonzá Corsican kapitány, és a Niagara felé mutatott.~
105 XXXVIII|             egyszer már élt.~Corsican kapitány meg én nem mertünk egy lépést
106 XXXVIII|            Úgy-e, Archibald?~Corsican kapitány gyöngéden megölelte barátját.
107 XXXVIII|          megölelt bennünket, Corsican kapitány pedig megigérte, hogy távirattal
108 XXXIX  |            Niagara-Fallsból. Corsican kapitány sürgönyzött, de csak ennyit:~«