Fejezet

 1 I      |           mulva New-Yorkba indul s én is vele akartam utazni.
 2 I      |            a lépcsőn a födélzetre. Én pedig megálltam a lépcső
 3 II     |            ára tűzték ugyan ki, de én lehetetlennek tartom, hogy
 4 II     |            sem tudott többet, mint én. Mikor egyedül hagyott,
 5 II     |    töltötte meg a tágas gépházat s én, amint fölülről lenéztem
 6 II     |         mégis el lehetett indulni.~Én tehát abban a reményben
 7 II     | várakozásomban. Másnap, március 27-én, mikor kora reggel kiléptem
 8 III    |         falatozott az asztaloknál.~Én odafönt maradtam a hídon,
 9 III    |            Ön itt van?~- Csakugyan én vagyok, barátom.~- Tehát
10 III    |               felelte Fabian; - de én nem vettem észre önt.~-
11 VI     |             VI.~Másnap, március 27-én a Great-Eastern közvetlenül
12 VI     |          partjai mentén haladt. Az én szobácskám egészen elől
13 VI     |        kezet fogva barátommal; - s én csak annyit tudtam meg,
14 VI     |              Corsican kapitány meg én azzal a szándékkal jöttünk
15 VIII   |      éjszaka nagyon rossz volt. Az én kis szobám oly nagyon forgott,
16 VIII   |    függőleges helyzetbe - feleltem én, - ez annak a jele, hogy
17 VIII   |           ketten leültünk a padra. Én szerencsét kívántam neki,
18 VIII   |       Pitferge, mit sem törődve az én hitetlenségemmel, - különös
19 VIII   |             S ön elhiszi doktor?~- Én csak azt hiszem, - viszonozta
20 VIII   |      között?~- Nem, doktor.~- Nos, én a hajón voltam akkor is.
21 VIII   |       voltam akkor is. December 10-én, kedden hagytuk el Liverpoolt.
22 VIII   |     elbizakodottságukban. Hanem 12-én reggel föltámadt a szél,
23 VIII   |           nagy szalon egyik tükrét én magam, az ön alázatos szolgája
24 X      |   emberektől, akiket a véletlen az én mulattatásomra hozott össze
25 X      |            feleleteket adott, hogy én egyre jobban belelovaltam
26 X      |            igen sok híve van.~- De én úgy tudom, hogy Európában
27 XII    |  bekövetkeznék a katasztrófa.~Erre én is elmondtam Corsican kapitánynak
28 XII    |       éppen a közelünkben ment el. Én megmutattam őt a kapitánynak,
29 XII    |        Haragosan feléje lépett, de én visszatartottam.~- Igaza
30 XII    |        kapitány.~Egy pillanatra az én fejemben is megvillant ez
31 XII    |            barátja Fabiannak, mint én: tegyünk fogadást, hogy
32 XIII   |           XIII.~Másnap, március 31-én, vasárnap volt. - Hogy fogjuk
33 XIII   |            nem szenvedett csorbát. Én boldog voltam s beértem
34 XIII   |            föl tetszésünk szerint.~Én hát szintén beértem ezzel
35 XIV    |           nem volt oly gyáva, mint én, villásreggeli közben elbeszélte,
36 XIV    |        kapitány nem nagyon hisz az én legendáimban.~- Nagyon?...
37 XIV    |      velünk?~- Nem, - viszonzám; - én nem akarom zavarni annak
38 XV     | szelelő-kéményeinek tulajdonított. Én ellenben azt hiszem, hogy
39 XVI    |         Fabian elhagyta szobáját s én hozzá akartam szegődni,
40 XVI    |       francia nemzeti himnuszt. Az én derék földim rögtön rázendítette
41 XVIII  |           voltak még a födélzeten. Én a hajó orrába mentem, ahol
42 XVIII  |       akire Archibald kapitány meg én féltékenyen vigyáztunk.
43 XIX    |        szénsavat, mint az oxigént? Én részemről a szénsavat még
44 XIX    |            nem törődő merengésébe. Én pedig elszorult szívvel,
45 XX     |                   XX.~Corsican meg én egy pillanatig sem kételkedtünk,
46 XX     |          baljóslatú fény égett, az én szívem pedig fájdalmasan
47 XX     |      inkább bevárják a reggelt. Az én negyedórám pedig éjszakára
48 XXI    |       kapitány, Dean Pitferge, meg én is a hajó orra felől álltunk
49 XXI    |           egyre az ír győzelmére s én már-már el is fogadtam ezt
50 XXI    |     Wilmore győzelmére fogadott.~- Én is O’Kellyre fogadtam, mint
51 XXI    |       rögtön rárohant Drake-re. De én visszatartottam. Azt a gaz
52 XXI    |     egymást.~Corsican kapitány meg én lekísértük Fabiant, aki
53 XXII   |          be akarná törni az ajtót. Én rémülten rohantam oda hozzá.~
54 XXIII  |         szórakozást» hirdettek, de én nem vettem részt benne.
55 XXIII  |    Ocean-Time vetélytársa volt; de én már jóllaktam ennek a sületlenségeivel
56 XXIV   |           ugyan miért? - kérdeztem én.~- Ugyan, miért!... - ismételte
57 XXIV   |      mindig víz alatt bukdácsolt s én elképedve néztem a gigászi
58 XXV    |     folytatta útját New-York felé. Én ismét fölmentem a doktorral
59 XXVI   |          gyönyörű tiszta idő volt. Én fönt maradtam a födélzeten
60 XXVI   |            nyerni amit vesztettek.~Én nemigen szoktam benézni
61 XXVI   |      ujjait. Corsican elsápadt, az én szívem pedig hevesen dobogott.
62 XXVI   |         Harry Drake? Ön! ön! ön!~- Én magam. Mac Elvin kapitány, -
63 XXVII  |           Corsican kapitány: - sőt én nem is a párbajtól féltem
64 XXVII  |           Mindamellett, - feleltem én, - bárminők legyenek is
65 XXVII  |           felelte a kapitány, - de én mégis szörnyen sajnálom,
66 XXVII  |           el Harry Drake segédjei: én hát még nem veszítettem
67 XXVIII |         özönlöttek a hívők kifelé. Én pedig lementem a nagy szalonba,
68 XXIX   |            akik utánunk jönnek. Az én véleményem szerint az ember
69 XXIX   |        ember hal meg azalatt, amíg én élek, föltéve, hogy elérem
70 XXIX   |         helyet az utódainak, amint én is helyet csinálok a magaménak,
71 XXIX   |           tréfálkozott a halálról, én a hajóácsokat néztem, akik
72 XXIX   |            meg, mint megbizottait. Én hiszem, hogy mint jó nevelésű,
73 XXXI   |         most azonban lehetetlen.~- Én meg ismétlem, - felelte
74 XXXI   |    legalább nem fél a villámtól?~- Én! - kiáltott föl a doktor. -
75 XXXI   |            róla. S különben is nem én vagyok az egyedüli, akit
76 XXXI   |       orvosán túltett.~- Már pedig én nem nagyon bíznám ebben
77 XXXIV  |          Másnap, kedden, április 9-én, reggeli tizenegy órakor
78 XXXIV  |           a fiatal jegyespár... De én Fabiant és Corsican kapitányt
79 XXXIV  |          egész utazás alatt?~- Nem én, uram.~- Százezer-hétszázhuszonhárom
80 XXXIV  |           óráig marad New-Yorkban, én pedig vele utazom vissza,
81 XXXV   |           Dean Pitferge doktor meg én, egész az ebéd idejéig.~
82 XXXV   |            reggel a doktor is, meg én is dolgaink után jártunk
83 XXXV   |          ész világosságát. Mialatt én a városban jártam, Corsican
84 XXXVI  |            hajón. Dean Pitferge és én jegyet váltottunk a hálókabinra
85 XXXVI  |           nem is akart felelni, ha én meg viszont nem Nagy-Kígyónak
86 XXXVII |          angol terület.~Április 12-én már kora reggel lent jártunk
87 XXXVII |          csak akkor nyissa föl, ha én mondom.~Természetes, hogy
88 XXXVIII|        XXXVIII.~Másnap, április 12-én, a doktor programja szerint
89 XXXVIII|            Corsican, a doktor, meg én lassan közeledtünk a Table-Rock
90 XXXVIII|         élt.~Corsican kapitány meg én nem mertünk egy lépést sem
91 XXXVIII|           kiáltott föl:~- Istenem! Én Istenem! Mindenható Isten!
92 XXXVIII|         szorongatva; - megmentjük! Én napról-napra őrködni fogok
93 XXXIX  |         utazva.~Másnap, április 15-én, a soha el nem fáradó Dean
94 XXXIX  |         városra szállította. Mikor én a födélzetre léptem, az
95 XXXIX  |           a barátom. - Ő érte akár én is felelek! De hát mit ér
96 XXXIX  |            hát mit ér az? Ki felel én értem, önért, mindnyájunkért,