Fejezet

 1 I      |             fölfelé.~Alig távoztunk el a parttól, mindjárt észrevettem
 2 I      |            kapitány nem távozhatott el Bombayból. Ezt nekem tudnom
 3 I      |             minél kevesebbet fogjon el a folyam szélességéből:
 4 II     |       kellett volna. De azért mégis el lehetett indulni.~Én tehát
 5 II     |  pillantottam meg: az indulás tehát el volt határozva.~ ~
 6 III    |             is rövid időre takarták el a napot. Kint, a nyílt tengeren
 7 V      |             négy ágyút nem sütötték el, arra való tekintettel,
 8 V      |           csak a folyam kanyarulata el nem födte előlünk a partokat.~
 9 V      |        gőzöse és kétezer tonnát bír el; de még ez is csak kis csónaknak
10 VI     |             feküdt s ez választotta el a szalontól, úgyhogy sem
11 VI     |          smaragdszigetnek» nevezték el az egész országot. Csak
12 VI     |             hát, hogy ön nem hagyta el az ezredét.~- Három héttel
13 VI     |             mely jóval előbb indult el Liverpoolból és szintén
14 VI     |        borult a szemhatár s egészen el is vesztettük volna szem
15 VII    |             hajó tehát nem merülhet el. Fölépítéséhez tízezer tonna
16 VII    |        kapja a világosságot, de jól el van látva függő lámpásokkal
17 VII    |       melyeket folyosók választanak el egymástól, míg az alsó kabinokba
18 VIII   |          Hogy lássam, hogyan sülyed el, mert igazan örülnék, ha
19 VIII   |              A sorsát nem kerülheti el. Ezt tudják is és ezért
20 VIII   |      December 10-én, kedden hagytuk el Liverpoolt. Nagyon sok utas
21 IX     |             egy vonalnyira sem tért el, pedig, ha orrát a hullámok
22 X      |        köbméter levegőt fogyasztott el. Meg fogja mondani, hány
23 X      |           összebarangolva töltötték el. Esküvőjük estéjén elutaztak
24 X      |        civakodtak, Amerikában pedig el fognak válni.~- Hát az a
25 X      |            doktor: - hacsak a játék el nem vonja a hallgatók nagyobb
26 XI     |           Eddig csak annyit mondott el életéből, amennyit jónak
27 XII    |             Nem állhattam meg, hogy el ne mondjam közös barátunknak,
28 XII    |            éppen a közelünkben ment el. Én megmutattam őt a kapitánynak,
29 XII    |            pillanatban?~- Talán már el is hagyta őt ez a nyomorult!~-
30 XII    |              Nem; Ellen nem kísérte el Harry Drake-et erre a kalandos
31 XIV    |             sem tudja. Hogyan tűnik el ismét? Nem tudják megfejteni.~-
32 XVI    |          beszélt, fönnhangon mondta el nézeteit, melyeket heves
33 XVI    |           lüktető keringőt játszott el, a maga szerzeményét, melyet
34 XVI    |            Majd a hajóorvos szavalt el egy magánjelenetet, mely
35 XVI    |           zeneszerzőt, hogy játssza el nekik a francia nemzeti
36 XVII   |          utasok kétharmada nem jött el villásreggelire és ebédre
37 XVIII  |             ahova legelőször jutnak el a jéghegyek, ha elszakadnak
38 XVIII  |           nap események nélkül telt el. Harry Drake egész a mai
39 XX     |             és finom jégdarab lepte el a hajó födélzetét; majd
40 XX     |             gőzös. Szombaton indult el New Yorkból, tehát máris
41 XX     |          közeledik. Ez a hajó kissé el is tért az útiránytól, hogy
42 XXI    |             győzelmére s én már-már el is fogadtam ezt az ajánlatot,
43 XXI    |          gépházat... most szaladnak el az érkezési sorompó előtt...
44 XXI    |          viszont a társai hurcolták el, mialatt a két ellenfél
45 XXII   |         lehet a szobája? Hová zárta el őt Harry Drake? És kire
46 XXII   |         hajószobák. Harry Drake, ha el akarta zárni Ellent a világtól,
47 XXII   |          távozni, de nem vesztettem el őt szem elől s óvatosan
48 XXIII  |          komoly és válságos. Vajjon el tudjuk-e majd hárítani a
49 XXV    |            étvággyal is fogyasztott el, mivel a gőzös oly nyugodt
50 XXV    |            s így nem dicsekedhetnek el viselt dolgaikkal az Egyesült-Államokban.~-
51 XXV    |   megkapaszkodott a korlátban, hogy el ne bukjék. - Tudja-e, mit
52 XXVII  | elhomályosodott, öntudatlanul árult el mindent. Vagy az is lehet,
53 XXVII  |             kezét, - még nem jöttek el Harry Drake segédjei: én
54 XXVII  |             hát még nem veszítettem el minden reményemet.~- Tud
55 XXVII  |              mely a bajt előidézte, el is háríthatja.~Corsican
56 XXVIII |     találkoztunk szintén közel ment el hozzánk; ez a Philadelphia
57 XXIX   |           Nincs rá remény.~- Mondja el legalább, miből keletkezett
58 XXX    |       Pitferge doktort, hogy jöjjön el a párbajra? - kérdeztem
59 XXX    |        megmondta, hogy most temetik el azt a matrózt, aki az éjjel
60 XXXI   |        három hónappal később lenne, el is hinném, kedves doktor,
61 XXXII  |          fogadás következőképp dőlt el:~A révkalauznak volt felesége.~
62 XXXII  |   kapitányhoz sietett, hogy fogadja el az összeget a szerencsétlenül
63 XXXII  |            akik egymástól kapkodták el a hírlapokat. A legfrissebb
64 XXXIII |     valóságos fénytenger árasztotta el az egész hajót. Valamennyien
65 XXXIV  |            East-River közt terülnek el, mint a Lyon a Rhône és
66 XXXIV  |            végtelen sorban vonultak el előttem azok az útitársak,
67 XXXIV  |        vártam.~Anderson kapitánynak el kellett mondanom a párbaj
68 XXXIV  |             akadálytalanul temessék el a szárazföldön.~E pillanatban
69 XXXVI  |            a födélzet alá helyeztek el. Vacsora után lefeküdtünk.~
70 XXXVI  |        távolabb kéklő dombok zárták el a szemhatárt. A baloldali
71 XXXVII |          Niagara-csatorna választja el az Egyesült-Államokat Kanadától;
72 XXXVII |     szemközt, a túlsó parton terült el a csöndes, barátságos kanadai
73 XXXVII |          tárta föl nekünk. A doktor el akart vezetni a «Szelek
74 XXXVIII|          Reggel hét órakor indultuk el s fél nyolckor már ott voltunk
75 XXXVIII|         voltunk, egy vonat robogott el a fejünk fölött s éreztük,
76 XXXVIII|         áttörhetetlen páncéllal zár el, mintha gránitsziklák állnának
77 XXXVIII|       vízpárái ködfátyolként zárják el a szemhatárt; balról az
78 XXXVIII|        érthetetlen szavak röppentek el ajkairól, mintha beszélni
79 XXXVIII|            térnünk New-Yorkba, hogy el ne szalasszuk a Great-Eastern-t.
80 XXXIX  |       Másnap, április 15-én, a soha el nem fáradó Dean Pitferge