I.

Ezernyolcszázhatvanhét március 18-án érkeztem Liverpoolba. Úgy volt; hogy a Great-Eastern pár nap mulva New-Yorkba indul s én is vele akartam utazni. De csak puszta kedvtelésből, minden egyéb cél nélkül. Az a gondolat csábított, hogy ezen az óriási gőzösön szeljem át az Atlanti-oceánt. Ebből az alkalomból természetesen meg akartam nézni Észak-Amerikát is, de csak mellékesen. Első volt a Great-Eastern és a Cooper által dicsőített Új-világ csak utána következett.

Ez a gőzös a hajóépítés igazi remeke volt. Nem is hajó, hanem valódi úszó város, egy darab igazi föld, mely elszakad az angol területtől s átvitorlázván az oceánon, az amerikai kontinenshez tömörül. Képzeletben már láttam a roppant tömeget, amint a hullámokon libeg, amint kacagja az ellene támadó szelek tehetetlenségét, a szörnyű tenger hiábavaló dühét: és láttam, amint föl sem veszi az egekig csapkodó hullámokat, hanem nyugodtan siklik tova a háborgó elemben, amely pedig dióhéjként hányja-veti még az oly nagy hadihajókat is, mint a Warrior, meg a Solferino.

De képzeletem mégis jóval a valóságon innen maradt. Mert nemcsak ezt láttam és tapasztaltam az utazás alatt, hanem megértem sok olyan dolgot is, amihez a tengernek és hajózásnak semmi köze sincs. Mert a Great-Eastern nem puszta gép volt, hanem egész kis világ, mely külön társadalommal utazott; természetes tehát, hogy aki figyelmesen vizsgálta ezt a színpadot, a számos szereplő egyik-másikában csakhamar fölfedezte az emberi ösztönöket szenvedélyeket és félszegségeket is.

A vasúttól egyenesen az Adelphi-fogadóba hajtattam. A Great-Eastern indulását március 20-ára tűzték ki. Mivel szerettem volna látni az utolsó előkészületeket, megkértem Anderson kapitányt, a gőzös parancsnokát, hogy engedje meg, hogy azonnal fölhurcolkodhassam a hajóra. Ezt a kérelmemet a legnagyobb előzékenységgel teljesítette is.

Másnap aztán elindultam a kikötő-medencék felé, melyek két oldalról dokkok alakjában szegélyezik a Mersey folyó partját. A forgó-hidakon át eljutottam a New-Prince partig; ez afféle mozgó rakodópart, vagy hajó-híd, amely a tenger dagályának és apályának mozgásait követi. Itt köt ki az a számos helyi hajó, mely a forgalmat közvetíti Liverpool és Birkenhead között; ez az utóbbi város csak kiegészítő része Liverpoolnak és a Mersey folyó bal partján épült.

A Mersey, éppen úgy, mint a Temze, jelentéktelen folyó s éppen nem érdemli meg a folyó nevet, noha a tengerbe szakad. Inkább csak nagy földmélyedés, mely vízzel van tele; valóságos tölcsér, mely a mélységénél fogva a legnagyobb hajókat is elbírja. Még a Great-Eastern is horgonyt vethetett benne, pedig ez a gőzös a Föld legtöbb kikötőjébe nem mehetett volna be. Ez az előnyös fekvés okozta, hogy úgy a Mersey, mint a Temze partján, mindjárt a torkolatuk közelében, két hatalmas világkereskedelmi piac - Liverpool és London - épült; éppen úgy, mint Glasgow is hasonló előnyök miatt lett világvárossá a Clyde partjain.

New-Prince állomáson már ott várt a kis gőzös, mely a Great-Eastern szolgálatában állt. Fölmentem a födélzetére, amely már zsúfolva volt munkásokkal és mesteremberekkel, akik mind az úszó városra igyekeztek. Mikor aztán a Victoria-torony órája elkongatta a hét órát, a kis gőzös eloldotta a köteleit és teljes gőzerővel nekivágott a Mersey folyónak, fölfelé.

Alig távoztunk el a parttól, mindjárt észrevettem ott egy magas, erőteljes fiatalembert, akinek az arca előkelő, büszke és parancsoló volt, mint az angol katonatiszteké általában. Úgy rémlett, hogy barátomra ismerek benne: az indiai hadsereg egyik tisztjére, akit már több év óta nem láttam. De alighanem csalatkoztam, mert Mac Elvin kapitány nem távozhatott el Bombayból. Ezt nekem tudnom kellett volna. Különben is Mac Elvin vidám, gondtalan, jókedvű ifjú volt, az pedig, akit a parton láttam, bár hasonlított hozzá szomorú volt, mintha mély, titkos fájdalom sorvasztaná. De a kis gőzös olyan gyorsan távozott a parttól, hogy már nem maradt időm jobban szemügyre venni vélt barátomat; nem csoda hát, hogy őt magát s a véletlen hasonlatosságot is csakhamar elfeledtem.

A Great-Eastern körülbelül három mérföldnyire a folyam mentén fölfelé horgonyzott, Liverpool első házainak közelében. A New-Prince rakodópartról nem lehetett látni és csak a folyam első kanyarulatánál tűnt szemembe a roppant gőzös megdöbbentő tömege. Azt lehetett volna mondani, hogy igazi sziget, mely félig a ködbe és a fellegekbe vész. Szemben állt velünk, hogy minél kevesebbet fogjon el a folyam szélességéből: de a kis gőzös csakhamar megkerülte s akkor egész hosszában előttem állt. Valóban roppant és megdöbbentő volt. Három vagy négy «szeneshajó» volt mellette s az alsó terhelőlyukon át szenet rakott be a kolosszusba. Ezek a háromárbocos gőzösök kis csónakoknak látszottak a Great-Eastern mellett. Kéményeik nem érték föl az óriási gőzösnek legalsó kerek ablakait sem, árbocaik csúcsa pedig nem haladta meg a Great-Eastern födélzetének párkányát sem. Ez a gigász könnyen fölhúzhatta volna a háromárbocos gőzösöket a födélzetre, mint apró csónakokat.

A kis helyi hajó gyorsan közeledett a gőzöshöz, elsuhant a fara alatt, amelyet megpattanásig feszülő derékvastagságú láncok tartottak szilárdan a folyam sodra ellenében; aztán, a szél alatti oldalára kerülve, odafarolt a magas lépcsőhöz, mely a Great-Eastern födélzetétől a víz színéig lenyúlt. Ebben az állapotában a kis helyi hajó hídja éppen csak a gőzös vízvonaláig ért, vagyis addig a vonalig, ameddig sülyednie kellett a Great-Eastern-nek, hogy egészen meg legyen terhelve; ez a vonal most még két méternyire kiállt a vízből.

A munkások gyorsan siettek föl a lépcsőn a födélzetre. Én pedig megálltam a lépcső legalsó fokán, hátraszegtem a nyakamat és visszahajlítva a derekamat, mint a turista, aki magas hegyre néz, rábámultam a Great-Eastern kerekeire.

Oldalról nézve ezek a kerekek vékonyaknak, gyöngéknek látszottak, noha minden lapát négy méter hosszú volt; szemközt ellenben nagyon is erősek voltak. A szilárd, hatalmas tengely körül, mint a dicsfény szétlövellő sugarai sorakoztak a lapátok küllői, melyeket a kerekek dobjai félig elrejtettek a kutató szem elől, úgyhogy a bizonytalan homályból előkandikáló roppant gépezet valami rejtélyes szörnyű hatalom képzetét ébresztette a lélekben.

Mily iszonyú erővel paskolhatják ezek a páncélozott lapátok a vizet, mely most tajtékos habokban törik meg rajtuk! Hogyan forr, buzog sustorog majd a nyugtalan elem, ha lapát lapát után szüntelen vágja és kavarja! Micsoda rémes dübörgés visszhangzik a dobok üregeiben, ha majd a Great-Eastern teljes gőzerővel halad a kerekek segítségével, melyeknek átmérője ötvenhárom láb, a kerületük százhatvanhat láb, a súlyuk kilencven tonna, forgási sebességük pedig percenként tizenegy!

A helyi hajónak minden utasa kiszállt. Fölfelé indultam tehát az öntöttvas lépcsőkön s pár pillanat mulva fönt voltam a gőzös födélzetén.