V.

A legénység ezalatt ismét munkához fogott. Nagy erőfeszítések után a vasmacska végre kiszakadt az agyagos talajból és fölvontathatták. A birkenheadi toronyórák éppen fél kettőt vertek, az indulást tehát nem lehetett sokáig halogatni, ha föl akarták használni a tengerdagályt.

A parancsnok meg a révkalauz a legfelső hídra léptek; az egyik hadnagy a csavar, a másik a kerekek jelzőkészülékéhez állt, hogy a kellő pillanatban figyelmeztessék a gépészeket a gép megindítására; kettőjük közt állt a kormányos, a kis gőzkerék mellett, míg a nagy kormánykerékhez négy legényt rendeltek, hogy abban az esetben is kormányozhassanak, ha a kis gőzkerék netalán megtagadná a szolgálatot.

A Great-Eastern, miután a vasmacskáját fölhúzták, a köteleit a partról eloldozták szabadon úszott a vízen. A tisztek lecsöngettek a gépházba. A kerekek lassú csobogással paskolták a vizet, a csavar pedig hátul forogni kezdett: az úszó város lomhán megindult a folyón lefelé.

Az utasok legnagyobb része fönt volt a födélzeten és nézte a Mersey folyó két partján égnek meredező kéményerdőt, mely a jobb parton Liverpool, a bal parton Birkenhead városa volt. Maga a folyó úgy tele volt hajókkal, hogy a Great-Eastern csak szűk és kanyargós úton haladhatott. De a révkalauz ügyes keze alatt a roppant kolosszus oly fürgén mozgott, mint a leggyorsabb cetvadász-hajó. Egyszer azt hittem, hogy menthetetlenül nekimegyünk egy háromárbocosnak, mely a folyam árjától hajtva, egyenesen felénk farolt, de kikerültük az összeütközést; s a mint a magas párkány fölött lepillantottam rá, olyannak láttam ezt a legalább hét-nyolcszáz tonnás hajót, aminők azok a kis csónakok, melyeket a gyermekek bocsátanak a Green-Park apró tavaira vagy a Serpentine-River vizére.

A Great-Eastern nemsokára a liverpooli rakodópartokkal egyirányba ért. A négy ágyút nem sütötték el, arra való tekintettel, hogy az indulásnál négy matróz szörnyet halt. Az utasok ellenben, mint egyetlen ember, hatalmas, egetverő hurrah-kiáltásokban törtek ki, így üdvözölvén a földet, melyről távoztak. Aztán tapsoltak, a karjaikkal hadonásztak, a zsebkendőiket lengették és száz más módon adtak kifejezést érzelmeiknek. A partról pedig a sok ezernyi tömeg fület hasogató riadallal viszonozta ezt az üdvözletet, melynek tomboló lelkesedése átragadt azokra is, akik lent a folyóban a csónakokon, bárkákon, kis gőzösökön kísérték útjában a világ legnagyobb hajóját.

A Lord Clyde hadihajó legénysége fölmászott az árbocokra és tele torokból köszöntötte a mellette elsuhanó gigászt; köröskörül pedig, a többi hajókról, zeneszó, üdvözlő-kiáltások sőt puskalövések is hangzottak föl, hogy a lárma, zaj szinte pokoli hangversennyé nőtte ki magát. A lobogókat egyre fölhúzták és leeresztették a Great-Eastern tiszteletére s ez a lelkesedés, zaj és kiabálás mindaddig tartott, míg csak a folyam kanyarulata el nem födte előlünk a partokat.

A gőzös lassan elhaladt a Tripolis mellett, mely a világhírű, Cunard-társulat egyik legnagyobb személyszállító gőzöse és kétezer tonnát bír el; de még ez is csak kis csónaknak látszott hozzá mérve. A partokon lassankint megritkultak a házak és a füstfelhő sem volt már oly sűrű. Itt-ott még lehetett látni egy-egy sor bérkaszárnyát, amelyekben munkások laktak, de nemsokára ezeket is villák váltották föl, míg végre a Mersey balpartján, a világítótoronyról, meg a bástyafalról utánunk küldték az utolsó hurráh-kiáltásokat.

Délután három órakor a Great-Eastern kijutott a Mersey tölcséréből és egyenesen nekivágott a Szent-György csatornának. A szél délnyugat felől nagyon erősen fújt és az árbocokra fölhúzott lobogók szinte megfeszültek, mintha szilárd anyagból volnának. A tenger is hullámzani kezdett, de a gőzös meg sem érezte a hullámverést.

Négy óra felé Anderson kapitány megállította a hajót. A kis helyi gőzös gyorsan közeledett s visszahozta az orvost, aki a halottakat elkísérte. Ledobtak egy kötelet, melyen az orvos csak nagy nehezen tudott fölmászni; ugyanezen az úton távozott aztán a révkalauz is és beszállt kis csónakjába, melyet két legénye már készen tartott.

Az utat rögtön tovább folytattuk. A kerekek és a csavar gyorsan hajtották a Great-Eastern-t. Bár a szél egyre növekedett, a gőzös sem ezt sem a heves hullámverést nem érezte. Nemsokára árnyék borult a tengerre s már nem is láttuk többé a walesi partokat, melyeknek legkiszögellőbb pontját, a Holy-Head fokot, épp akkor kerültük meg.