XXII.

A péntekről szombatra virradó éjszakán a Great-Eastern keresztülvágott a Gulf-stream áramlatán, melynek sötétebb színű és melegebb vize valósággal kiemelkedett az oceán ágyából. Olyan ez az áramlat, mint igazi folyó, mely a vízpartok közt folyik s nagyságra a legnagyobb a földön, mert az Amazon és Mississippi kis patakokká törpülnek mellette.

Az április 5-i nap gyönyörűen virradt s a szép reggel korán kicsalta az utasokat a födélzetre. Vártam Corsican kapitányt is, de nem jött. Mivel nyugtalankodtam Fabian miatt, lementem érte a szobájába. Kopogtam: semmi felelet. Benyitottam: a szoba üres volt: Fabian nem volt otthon.

Ekkor felmentem a hídon; de sem barátaimat sem a doktort nem láttam a sétáló, sütkérező utasok közt. Hirtelen az a gondolatom támadt, hogy megnézem a hajónak azt a részét, ahol a boldogtalan Ellen lakik. De merre lehet a szobája? Hová zárta el őt Harry Drake? És kire bízta? Bizonyára fizetett ápolónő gondjaira, aki aztán börtönőre is a szerencsétlen teremtésnek. Tudni akartam, hogy hol lakik a szerencsétlen asszony; mégpedig nem kiváncsiságból, hanem azért, hogy meg tudjam akadályozni a találkozást közte és Fabian között.

Kutatásomat a nagy szalon körül kezdtem meg, és végig néztem az egymáson fekvő két emelet minden szobáját. Ez a nyomozás könnyű volt, mert minden kabin ajtaján kívül ki volt függesztve a tulajdonos neve, hogy a pincérek és inasok meg ne tévedhessenek. De a Harry Drake nevet sehol sem olvastam, ami nem nagyon lepett meg, mivel valószínűnek tartottam, hogy inkább a hajó farán, a kevésbbé látogatott helyeken fogadott szobát. A kényelem és berendezés ezeken is ugyanaz volt, mivel a Great-Eastern bérlői csak egyetlenegy osztályú utasokat vettek föl a hajóra.

Végignéztem ezeket a folyosókat is; minden kabinnak megvolt a lakója, de Harry Drake neve ezek közt sem volt. Meghökkenve álltam meg, mert azt hittem, hogy már egészen végigjártam a hajót, mikor az egyik inas megmagyarázta, hogy igen is, van még vagy száz szoba, egészen hátul, az ebédlők mögött.

- S hogyan lehet odajutni? - kérdeztem.

- Külön lépcsőn, mely a kerekek mögött vezet le.

- Köszönöm, barátom. Nem tudná megmondani, hogy a Harry Drake úr szobája merre van?

- Ezt nem tudom, uram, - felelte az inas.

Ekkor fölmentem a kerekek mögötti hídra, ahol csakhamar megtaláltam a levezető lépcsőt. Ezen jutottam le abba a homályos, négyszögű terembe, amelyből, mint előszobából, két hosszú sorban nyiltak a hajószobák. Harry Drake, ha el akarta zárni Ellent a világtól, keresve sem találhatott volna jobb helyet.

E kabinok nagy részében senki sem lakott. Mégis végigjártam valamennyit, de egyiknek ajtaján sem találtam Harry Drake nevét. Csüggedten fordultam meg, hogy visszamenjek a födélzetre, mikor a fülemet rejtélyes, alig hallható nesz ütötte meg. A különös nesz a bal oldali folyosó végéről hallatszott. Arra tartottam s amint közeledtem, lassankint valami szomorú bánatos panaszkodást, hogy ne mondjam, dalt hallottam.

Lélekzetemet is visszafojtva hallgatóztam: ez a fájdalmas hang nem lehetett másé, mint a szegény őrült asszonyé. Lábujjhegyen közeledtem az ajtóhoz, ahonnan a panaszos hangok jöttek: a 775-ik számú szoba volt. Ez volt a legutolsó a sötét folyosóban s az ajtaján szintén nem volt név. De nem csoda: Harry Drake-nek bizonyára az érdeke parancsolta, hogy eltitkolja, hol tartja fogva Ellent.

Most már egészen tisztán hallottam a boldogtalan nő hangját s bár semmi adatom nem volt, amelyből személyazonosságára következtethettem volna, egy pillanatig sem kételkedhettem, hogy ez a panaszkodó teremtés csakugyan Ellen.

Néhány percig hallgatóztam így és már éppen távozni akartam, mikor az előszoba felől léptek zaja közelgett felém. Ki volt az? Talán Harry Drake? Sem Fabian, sem Ellen érdekében nem lett volna jó, ha ez a nyomorult itt talál engemet. Szerencsére, a folyosó végéből lépcső vezetett föl a födélzetre, s ezen távozhattam. De mégis szerettem volna tudni, hogy kinek a lépteit hallottam.

Meghúzódtam tehát a homályos lépcső alatt és vártam. A léptek zaja megszűnt: és, csodálatos véletlen! Vele együtt elhallgatott a szegény asszony is. Pár perc mulva azonban ismét megszólalt a panasz s egyidejűleg rögtön hallottam a közelgő lépéseket is. Kidugtam fejemet a lépcsők mögül, és a bizonytalan homályban Fabianra ismertem a közeledőben.

Micsoda ösztön vonzotta, hajtotta ide szerencsétlen barátomat? Talán ő is fölfedezte a szerencsétlen asszony rejtekhelyét? Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Fabian lassan, óvatosan közeledett, követve ezt a hangot, amely húzta, talán a nélkül, hogy ő maga is tudott volna róla. De a panaszos dal lassanként egyre halkabb lett s mire Fabian az ajtóhoz ért, egészen elhallgatott...

Oh, mily hevesen doboghatott a szíve! Hogyan remeghetett minden idege, hogy lángolhatott minden csöpp vére! Mert lehetetlen, hogy ez a hang ne keltette volna föl benne a múlt emlékeit. Pedig, mit se tudva arról, hogy Harry Drake a hajón van, honnan sejthette volna meg Ellen jelenlétét? És mégis, valami ellenállhatatlan erő vonzotta, oda szögezte a kabin küszöbére.

Fabian még egyre hallgatózott. Mit akart tenni? Megszólítja-e, hívja-e a boldogtalan őrültet? Ez lehetséges volt, de egyúttal nagy veszedelem is lett volna. Most hirtelen egészen oda hajtotta fejét az ajtóhoz... s ebben a pillanatban belülről heves, éles sikoltás hangzott ki.

Ellen talán valami delejes ösztönnél fogva megérezte, hogy közelében van, akit szeret? Fabian magaviselete megdöbbentő volt. Hirtelen fölegyenesedett, fölemelte ökleit, mintha be akarná törni az ajtót. Én rémülten rohantam oda hozzá.

Fabian mereven bámult rám, de aztán megismert. Gyöngéden megfogtam a karját és magammal húztam. Nem ellenkezett, csak fojtott, hörgő hangon kérdezte:

- Tudja, hogy kicsoda ez a szerencsétlen?

- Nem, Fabian, nem tudom.

- Őrült! - mondta Fabian. - A hangja szinte a túlvilágról jön. De ez az őrültség gyógyítható. Érzem, hogy a gondos ápolás, az igazi szeretet meggyógyíthatná ezt az asszonyt.

- Jöjjön, Fabian - szóltam, - jöjjön!

Fölmentünk a hídra, de alig értünk föl, Fabian rögtön otthagyott s még csak nem is üdvözölt. Engedtem távozni, de nem vesztettem el őt szem elől s óvatosan követtem mindenfelé; egyenesen a szobájába ment és bezárkózott.