XXX.

- Most már teljesen lehetetlen a katasztrófát elhárítani; pár óra mulva szemközt állanak egymással a vetélytársak s akkor minden eldől. Mi volt ennek a túlságos sietségnek az oka? Talán Harry Drake alkalmasabbnak tartotta a párbajra ezt a francia társaságtól kibérelt hajót, mint Amerika földjét? Vagy még előbb igyekezett Fabiantól megszabadulni, mint amerikai talajra érünk?

- Ne keressük a sietség okát - szólt Corsican kapitány; - ha már meg kell lennie, csak hadd legyen meg minél előbb.

- Megkérjem Dean Pitferge doktort, hogy jöjjön el a párbajra? - kérdeztem a kapitányt.

- Az nagyon jó lesz; orvosra úgyis szükségünk van.

Corsican aztán elment, hogy megnézze Fabiant. Nemsokára szomorúan kongattak a födélzeten. Az egyik kormányos, akitől megkérdeztem, hogy miért harangoznak, megmondta, hogy most temetik el azt a matrózt, aki az éjjel meghalt.

A harang kongására az utasok tömegesen tódultak a hajó elejére. Sűrű csoportok verődtek össze a hídon, a födélzeten sőt a mentőcsónakokon is. A tisztek, hajóslegények, gépészek és fűtők, akik nem voltak szolgálatban, mind a hajóhídra mentek.

Két órakor indult ki a gyászmenet a betegszobából; a megholtat durva vitorlavászonba varrták, a lábaihoz golyót kötöttek és úgy hozták az összeszögezett deszkákon. Négy hajóslegény vitte a szomorú terhet, mely köré az angol lobogót csavarták. Lassan haladtak, követve a megboldogult társaitól s azon a kis erkélyen állottak meg, amely a kerekek hídjának folytatásaként a tenger fölé nyúlt ki.

Anderson és a főbb hajóstisztek már teljes díszben vártak rájuk. A parancsnok kinyitotta imádságos könyvét, levette sipkáját és a mély csendben halkan, buzgó áhítattal fölolvasta a halottak könyörgését. Minden szava tisztán érthető volt s igen sokan vele együtt suttogták az imádság szavait.

Aztán intett. A négy hajóslegény fölvette a halottat és lassan lecsúsztatta a lejtős deszkákon. Most a tengerbe ért: egy pillanatig úszott, majd fölegyenesedett s mindjárt aztán eltűnt a körüle bugyborékoló örvényben.

E pillanatban az őrt álló matróz harsány hangon jelezte:

- Föld! Föld!