XXXV.

A Great-Eastern-nek április 16-án kellett visszaindulnia Európába; most még csak 9-e volt: tehát egy egész hetet tölthettem az Egyesült-Államokban. Vannak megvadult turisták, akik «express» utaznak s akiknek ez az idő elég lett volna talán arra is, hogy egész Amerikát megnézzék. Nekem ez eszembe sem jutott, sőt még azzal sem kecsegtettem magamat, hogy New-Yorkot tüzetesen megnézhetem s aztán könyvet írok az amerikaiak társadalmáról, jelleméről és erkölcseiről.

Egyébként, ha csak a külső alakra tekintünk, New-Yorkot hamar meg lehet nézni, mert éppúgy nem változatos, mint a sakktábla. Utcái derékszögben metszik egymást s a hosszában futók neve «avenues», a keresztben futók pedig «streets»; az utcák neveit pedig a számok pótolják, ami elég egyhangú. Aki tehát a roppant városnak csak kis részét is megnézte, ismeri egész New-Yorkot, kivéve talán azt a déli, hebehurgyán épített részt, ahol a kereskedővilág lakik.

New-York hosszú földnyelven épült s minden tevékenysége e nyelv déli végpontján kezdődik. Két oldalán két igazi tengerszoros: a Hudson folyó és az East-River szegélyezi, melyeken hemzseg a sok hajó; apró helyi gőzösök és hidak kötik össze a várost egyfelől, a jobbparton Brooklynnal másfelől, a bal parton New-Jerseyvel. A newyorki utcák egyhangú tömkelegét csak egyetlen hatalmas forgalmú út szeli át: a Broadway, melyet legjobban a londoni Strandhoz, vagy a párizsi Montmartre-boulevardhoz hasonlíthatunk; alsó felében alig járható, oly nagy benne a tolongás és kocsitorlódás, a felső felében pedig néptelen és egészen elhagyatott: olyan utca, ahol a paloták mellett rozzant viskók is vannak s amely fölé hidakat kellett építeni, hogy a gyalogjáróknak is legyen helyük. Ezen az utcán sétálgattunk, Dean Pitferge doktor meg én, egész az ebéd idejéig.

Miután a Fifth-Avenue-Hôtel-ben megebédeltünk, ahol ünnepélyesen szolgálták föl a liliputi húsadagokat, babáknak való kis csésze-aljakban, az estét a Barnum-színházban töltöttük. Éppen akkor rendkívül érdekes és izgató dráma volt a műsoron; ez volt a címe: New-York’s Streets. A negyedik felvonásban tűz üt ki s a színpad lángba borul, megjelennek az igazi tűzoltók és gőzfecskendővel eloltják a tüzet; természetes, hogy ez volt az előadás fénypontja.

Másnap reggel a doktor is, meg én is dolgaink után jártunk s úgy egyeztünk meg, hogy két órakor a hotelben találkozunk.

Először a postára mentem a leveleimért, aztán meglátogattam a francia konzult, aki igen szívesen fogadott, onnan átsiettem a Hoffmann-houseba, ahol egy csekket váltottam be s végre a harminchatodik utca 35-ik számú házba mentem, Mrs. R...-hez, Fabian húgához, akinek a címét tudtam.

De már nem voltak ott. Az orvosok tanácsára falura vitték Ellent, akinek csak a legteljesebb nyugalom és az üde, egészséges levegő adhatta vissza az egészségét s azzal együtt az ész világosságát. Mialatt én a városban jártam, Corsican kapitány ott volt nálam a hotelben és pár szóval megírta a dolgot. Hogy hova mennek, azt még nem tudják: ott állnak meg, ahol Ellennek a vidék megtetszik; de igérte, hogy írni fog, mihelyt valahol állandóan letelepednek.

- Találkozunk-e valaha az életben? - Ki tudja? A sors olyan szeszélyes, hogy néha a legképtelenebb dolgok is megtörténnek!

Két órakor pontban már ismét a hotelben voltam s a doktort a «bar-room»-ban találtam, amely úgy tömve volt, mint a börze vagy a vásárcsarnok; ez a «bar-room» különös intézmény: éjjel-nappal nyitva van, mindenki bemehet és ingyen kap sajtot, kétszersültet és jeges vizet.

- Nos, doktor, - kérdeztem, - hát mikor indulunk?

- Ma este hat órakor.

- A Hudson-vonattal?

- Nem; a Saint-John gőzösön; ez is úszó város, valóságos Great-Eastern, de csak folyón s az a kitűnő előnye van a Great-Eastern fölött, hogy amerikai módra épült, tehát a kazánja könnyen fölrobbanhat és a levegőbe röpíthet bennünket. Jobb lett volna ugyan nappal utazni a Hudson folyón, mert a vidék gyönyörű, hanem a Saint-John csak éjjel jár. Holnap reggel öt órakor Albanyban leszünk; hat órakor fölülünk a newyorki vonatra s estére már a Niagara mellett vacsorázunk.

Egyetlen szavam sem volt a doktor programja ellen. Lehozattuk a podgyászunkat, kocsiba ültünk s egy negyedóra mulva már a Saint-John födélzetén voltunk.