XXVII.

Másnap mindjárt kora hajnalban fölkerestem Corsican kapitányt, aki az éjszakát Fabian mellett töltötte. Szegény barátunk még mindig nem józanodott ki abból az izgatottságból, melyet vetélytársának a neve okozott neki.

- Vajjon titkos ösztöne megsúgta-e neki, hogy Harry Drake nem egyedül van a hajón? Gondolt-e arra, hogy Ellen is itt van, e nyomorult társaságában? Kitalálta-e, hogy az a szerencsétlen őrült nem más, mint az ő volt menyasszonya?

Corsican maga sem tudott ezekre a kérdésekre megfelelni, mert Fabian egész éjszaka egyetlen szót sem szólt. A kapitány különben is nagyon levert és kétségbeesett volt.

- Későn léptem közbe, - mondta. - Nekem kellett volna arcul ütnöm a nyomorultat, még mielőtt Fabian kezet emelt rá.

- Hiába való sértés lett volna, - feleltem megnyugtatóan. - Harry Drake bizonyára nem állt volna ki önnel. Mert nyilvánvaló, hogy csak Fabiant akarta a párbajra kényszeríteni s az ön föláldozása mit sem segített volna.

- Igaza van önnek, - hagyta helyben a kapitány is. - Ez a nyomorult előbb-utóbb úgyis csak célt ért volna. Ismerte Fabiant, tudta a múltat, tudott szerelméről. Talán Ellen, mikor már az értelme elhomályosodott, öntudatlanul árult el mindent. Vagy az is lehet, hogy mint becsületes nő, még a házasság előtt mindent megvallott Drake-nek. Mikor mindent tudott s mikor a végzet útjába hozta Fabiant, gonosz ösztönei vezették, hogy civódást keressen. Csak attól félek, hogy ez a gazfickó veszedelmes párbajozó.

- Úgy van, - feleltem sóhajtva. - Amint hallottam, már két-három rosszvégű párbaja volt.

- Nem ez volna a legnagyobb baj, uram, - felelte Corsican kapitány: - sőt én nem is a párbajtól féltem Fabiant. Mac Elvin kapitány kitűnő vívó és nem szokott megijedni a veszedelemtől. Hanem a párbaj következményeitől rettegek. Mert ha Fabian megöli ezt a gazfickót, ez áthághatatlan örvény lesz köztük: pedig annak a szerencsétlen asszonynak épp azután volna legnagyobb szüksége Fabianra.

- Mindamellett, - feleltem én, - bárminők legyenek is a következmények, mi csak egyet óhajthatunk, úgy Ellen, mint Fabian érdekében: azt, hogy Harry Drake elpusztuljon. Az igazság a mi részünkön van.

- Az bizonyos, - felelte a kapitány, - de én mégis szörnyen sajnálom, hogy életem árán is meg nem akadályoztam ezt az összetűzést.

- Kapitány, - szóltam, melegen megszorítva az önzetlen barát kezét, - még nem jöttek el Harry Drake segédjei: én hát még nem veszítettem el minden reményemet.

- Tud rá módot, hogy megakadályozza ezt a párbajt?

- Még eddig nem. Azonban ha párbaj lesz is a dologból, az szerintem, csak Amerikában mehet végbe: s míg odaérünk, ugyanaz a véletlen, mely a bajt előidézte, el is háríthatja.

Corsican kapitány kétkedve rázta a fejét, mert nem nagy szerepet tulajdonított a véletlennek a sors intézésében. Fabian e pillanatban jelent meg a hídra vezető lépcső felső fokán. Halálsápadt volt és arcának szenvedő kifejezése megdöbbentett. Mihelyt meglátott bennünket, azonnal megfordult és másfelé ment. Nem mertük követni, csak szemmel tartottuk. De alig tett húsz lépést, hirtelen megfordult és egyenesen hozzánk lépett.

- Ő volt az! Az őrült? - kérdezte. - Úgy-e, ő volt, Ellen? Szegény Ellen!