| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 8 2 9 4 90 1 a 3148 abba 1 abbahagyta 1 abban 9 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3148 a 839 az 613 s 595 hogy | Verne Gyula Város a levegoben IntraText - Concordances a |
Fejezet
1 I | I. FEJEZET.~A hosszú kirándulás.~- Hát 2 I | magának foglalja el Afrikát, a mi körülbelül három milliárd 3 I | kár. Mert Afrikának ebben a részében, a hol már három 4 I | Afrikának ebben a részében, a hol már három hónap óta 5 I | gyarmatot alapíthatnának ezen a vidéken. A föld termékeny, 6 I | alapíthatnának ezen a vidéken. A föld termékeny, az éghajlat 7 I | az éghajlat egészséges; a nagy folyók, számos mellékfolyóikkal 8 I | száradnak ki...~- Még ebben a pokoli hõségben sem? - kérdezte 9 I | júliusban és augusztusban, mikor a napsugarak úgy égetnek, 10 I | kirándulás fáradságát.~- A fáradság még hagyján, John, - 11 I | is - felelte Max Huber, a franczia. - A közép-afrikai 12 I | Max Huber, a franczia. - A közép-afrikai utazók, például, 13 I | Maistre útleírásait...~Itt a kocsi nagyot zökkent és 14 I | zökkent és félbeszakította a híres Afrika-utazók lajstromát, 15 I | John Cort fölhasználta a szünetet és hirtelen közbe 16 I | van, John.~- Olyas valami, a mi nem volt elõre látható?~- 17 I | elõre látható?~- Nem ez a helyes szó; mert olyat, 18 I | helyes szó; mert olyat, a mi nem volt elõre látható, 19 I | barátom: valami rendkívülit, a mi a csodával határos, a 20 I | valami rendkívülit, a mi a csodával határos, a mi még 21 I | a mi a csodával határos, a mi még senkivel sem történt 22 I | történt meg.~- E szerint a mi utazásunk mindennapi 23 I | már magam sem hajhászom a rendkívülit; de legyen õszinte 24 I | láttunk-e valami olyant, a mit az elõttünk erre járt 25 I | szerencsésebb leszek.~- A mi késik, nem múlik, Max! 26 I | ismert úton járunk, mint a békés polgárok hajdan a 27 I | a békés polgárok hajdan a delizsánczon!~- Ki tudja?... - 28 I | mondta John Cort.~E perczben a kocsi megállt egy domb alján, 29 I | megállt egy domb alján, a hol éjszakára akartak megpihenni. 30 I | hogy nemsokára rájuk borul a sötét éjszaka, mégis meg 31 I | állniok, hogy tanyát üssenek.~A kocsiban csak a kirándulók 32 I | üssenek.~A kocsiban csak a kirándulók utaztak és sem 33 I | ablakokat vágtak rajta. A két részre osztott kocsi 34 I | osztott kocsi belsejében hátul a két fiatal ember lakott: 35 I | az amerikai John Cort és a franczia Mag Huber; elsõ 36 I | portugál kereskedõ, Urdax, meg a «foreloper», a kinek Khamis 37 I | Urdax, meg a «foreloper», a kinek Khamis volt a neve. 38 I | foreloper», a kinek Khamis volt a neve. A foreloper - a mi 39 I | kinek Khamis volt a neve. A foreloper - a mi angolul 40 I | volt a neve. A foreloper - a mi angolul annyi, mint karaván-vezetõ - 41 I | volt, nagyon jól értette a mesterségét, s biztosan 42 I | mesterségét, s biztosan kalauzolta a karavánokat Ubangi forró 43 I | karavánokat Ubangi forró vidékein.~A mindenféle pántokkal szilárdan 44 I | elindult Librevillebõl, a Franczia-Kongó fõvárosából. 45 I | Onnan keletnek tartott, s a Tsad-tóba szakadó Bahar-el-Abiad 46 I | Ubangi alföldjét. Nevét ez a terület az Ubangi folyótól 47 I | Ubangi folyótól kapta, mely a Kongó egyik legnagyobb jobb 48 I | mellékfolyója. Keletre fekszik a Német-Kameruntól, de nincsenek 49 I | nincsenek biztos határai. A rajt élõ nép örökké háborúskodik, 50 I | falja egymást, mint például a mbuttu-törzs, a Nílus és 51 I | például a mbuttu-törzs, a Nílus és a Kongó medenczéi 52 I | mbuttu-törzs, a Nílus és a Kongó medenczéi közt. S 53 I | Kongó medenczéi közt. S az a legirtózatosabb, hogy a 54 I | a legirtózatosabb, hogy a kannibálok leginkább a gyermekeket 55 I | hogy a kannibálok leginkább a gyermekeket eszik meg. Ezért 56 I | gyermekeket eszik meg. Ezért a misszionáriusok mindent 57 I | gyermeket megmenthessenek ettõl a szörnyû sorstól; misszióikba 58 I | sorstól; misszióikba viszik, a Sziramba-folyó partjaira, 59 I | jegyeznünk, hogy Ubangiban a szerecsen gyerek a szó szoros 60 I | Ubangiban a szerecsen gyerek a szó szoros értelmében váltópénz: 61 I | mindenféle árúért, s ezért az a leggazdagabb, a kinek legtöbb 62 I | ezért az a leggazdagabb, a kinek legtöbb gyermeke van.~ 63 I | kinek legtöbb gyermeke van.~A portugál Urdax nem kereskedni, 64 I | Mindamellett többször akadt baja a vad kongó-négerekkel, s 65 I | szerencsére e csetepatékban a karaván egyetlen egy embere 66 I | embere sem veszett el.~Sõt a Bahar-el-Abiad forrásvidéke 67 I | még meg is szaporították a karavánt: néhány üvegáruért 68 I | szerecsen fiút vásároltak a bennszülöttektõl, a kik 69 I | vásároltak a bennszülöttektõl, a kik éppen föl akarták falni 70 I | falni rablott zsákmányukat. A fiú tíz éves lehetett, de 71 I | az ember, hogy szerecsen. A bõre csaknem világos volt, 72 I | bõre csaknem világos volt, a haja szõke és nem gyapjas 73 I | vékony és finom metszésû; a szeme csupa okosság volt 74 I | okosság volt és megmentõit a gyermek fiúi hálájával szerette. 75 I | fiúi hálájával szerette. A két jó barát is nagyon megszerette 76 I | megszerette Llangát - így hívták a fiút - s mindketten megfogadták, 77 I | nem válnak tõle.~Mihelyt a kocsi megállt, a tikkadt 78 I | Mihelyt a kocsi megállt, a tikkadt ökrök legott leheveredtek 79 I | ökrök legott leheveredtek a fûbe. Llanga pedig, a ki 80 I | leheveredtek a fûbe. Llanga pedig, a ki jó darabon gyalog jött, 81 I | oda szaladt barátaihoz, a kik épen leszálltak a kocsiról.~- 82 I | barátaihoz, a kik épen leszálltak a kocsiról.~- Elfáradtál-e, 83 I | Cort.~- Nem!... Nem!... Jók a lábak... Llanga szeret szaladgálni - 84 I | szeret szaladgálni - felelte a kis szerecsen mosolyogva.~- 85 I | vacsorálni - szólt Max Huber.~A karaván poggyászát, eleségét, 86 I | eleségét, meg az elefántcsontot a gyalogjáró szerecsen-csapat 87 I | kameruni néger, baktatott a kocsi után, s most lerakta 88 I | után, s most lerakta terhét a kis domb aljában, melyen 89 I | koronáját az ég felé.~Ezeket a szerecseneket az egész útra 90 I | szolgálják bérüket, mert a szinte izzó nap egész nap 91 I | szinte izzó nap egész nap a fejükre és hátukra tûz, 92 I | fejükre és hátukra tûz, a heveder kimarja vállukon 93 I | heveder kimarja vállukon a húst, lábukat véresre töri 94 I | húst, lábukat véresre töri a rög és a kõ, úgy hogy európai 95 I | lábukat véresre töri a rög és a kõ, úgy hogy európai ember 96 I | egy napig sem bírná azt a fárasztó teherhordást, melyben 97 I | három hónap óta úton vannak.~A foreloper jól megválasztotta 98 I | megválasztotta az éjjeli szállást. A tamarindok árnyékában hûvösen 99 I | árnyékában hûvösen maradt a fû és a rázástól eltörõdött 100 I | árnyékában hûvösen maradt a fû és a rázástól eltörõdött utasok 101 I | kényelmesen elnyújtózkodtak a puha fekvõhelyen; amodább, 102 I | vagy egy kilométernyire a halomtól, fölcsillant egy 103 I | mellékfolyója volt.~Mindjárt, hogy a szerecsenek lerakták terhüket, 104 I | nemsokára érezni lehetett a nyárson sülõ pecsenye finom 105 I | órával késõbb már elköltötték a vacsorát is és lassankint 106 I | karaván aludni czihelõdött.~De a foreloper elõbb fölosztotta 107 I | váltják föl egymást, mert ezen a vidéken folyton résen kell 108 I | lenni, - még pedig nemcsak a négylábú, hanem a kétlábú 109 I | nemcsak a négylábú, hanem a kétlábú fenevadak ellen 110 I | fenevadak ellen is.~Urdax, a portugál, körülbelül ötven 111 I | szervezte, természetesen õ volt a karaván feje is, melynek 112 I | vezetését, mint már mondtuk, a szerecsen Khamis vállalta 113 I | föltétlenül megbízhattak benne.~A három európai elbeszélgetett 114 I | volt, - különösen Urdaxnak, a ki már elõre számítgatta 115 I | ki már elõre számítgatta a nagy nyereséget és legjobban 116 I | Innentõl kezdve - mondta a portugál - délnyugatnak 117 I | Cort - mert láttam, hogy a déli szemhatárt roppant 118 I | roppant erdõség zárja el, a melynek se vége, se hossza.~- 119 I | hossza.~- Úgy van, - felelte a portugál - ezt meg kell 120 I | hát ez lehetetlen. Mert az a rengeteg járhatatlan.~- 121 I | Ugyan, ugyan! - tamáskodott a franczia.~- Lehet, hogy 122 I | igen lehetne utat vágni a vadon bozótban.~- Ej, ön 123 I | nem: ne törõdjünk ezzel a rengeteggel! - mondta John 124 I | Nem ám! - szólt közbe a portugál - mert bemenni 125 I | nem bánom, kutassa át azt a rengeteget... ámbár talán 126 I | nevet még, John! - felelte a franczia - az nevet legjobban, 127 I | franczia - az nevet legjobban, a ki utoljára nevet... Különben 128 I | megyünk.~Valóban ez is volt a legokosabb; s miután Llanga 129 I | s miután Llanga kihozta a kocsiból a takarókat, a 130 I | Llanga kihozta a kocsiból a takarókat, a két jó barát 131 I | a kocsiból a takarókat, a két jó barát leheveredett 132 I | két jó barát leheveredett a tamarindok alá és jól beburkolózott, 133 I | beburkolózott, Llanga pedig, mint a hûséges eb, lábukhoz feküdt.~ 134 I | még egyszer körüljárták a karavánt, meggyõzõdtek, 135 I | aztán õk is visszamentek a tamarindok alá.~Nemsokára 136 I | Elaludtak az õrök is, a mi nem volt csoda a fárasztó, 137 I | is, a mi nem volt csoda a fárasztó, tikkasztó nap 138 I | Nem volt tehát senki, a ki megláthatta volna azt 139 I | ki megláthatta volna azt a gyanús fényt, mely ide-oda 140 I | fényt, mely ide-oda mozgott a rengeteg szélén.~ ~ 141 II | II. FEJEZET.~A bolygó tüzek.~A domb, melynek 142 II | FEJEZET.~A bolygó tüzek.~A domb, melynek aljában a 143 II | A domb, melynek aljában a karaván aludt, körülbelül 144 II | kilométernyire lehetett a rengeteg szélétõl, a hol 145 II | lehetett a rengeteg szélétõl, a hol a bolygó tüzek mozogtak. 146 II | rengeteg szélétõl, a hol a bolygó tüzek mozogtak. Vagy 147 II | Bizonyos azonban, hogy a vadak, ha csakugyan azok 148 II | megtámadására, s viszont a karavánból sem vette észre 149 II | féltizenegy tájban fölébredt. A fiú megfordult fektében, 150 II | fiú megfordult fektében, s a mint félálmában a szeme 151 II | fektében, s a mint félálmában a szeme kinyílt, az egyik 152 II | az egyik bolygó tûznek a világa épen belesütött. 153 II | s megdöbbenve dörzsölte a szemeit.~Semmi kétség! a 154 II | a szemeit.~Semmi kétség! a mit látott, valóban tûz 155 II | mert azt hitte, hogy ezt a tüzet csak a nomád szerecsenek 156 II | hitte, hogy ezt a tüzet csak a nomád szerecsenek gyújthatták. 157 II | mert az Ubanginak ezen a tájékán gyakran megfordulnak 158 II | tájékán gyakran megfordulnak a kóbor, fosztogató szerecsen-bandák.~ 159 II | nesztelenül oda mászott a vezetõhöz, gyöngéden fölrázta, 160 II | imbolygó tüzekre mutatott.~A foreloper pár pillanatig 161 II | foreloper pár pillanatig a mozgó fényre nézett, s aztán 162 II | aztán hevesen rákiáltott a portugálra:~- Urdax!~- Mi 163 II | Mi az, Khamis? - kiáltott a portugál nagyot horkantva, 164 II | mutatott.~- Talpra! - ordította a portugál torkaszakadtából.~ 165 II | másodpercz múlva úgy nyüzsgött a karaván, mint a megbolygatott 166 II | nyüzsgött a karaván, mint a megbolygatott méhkas. Mindnyájan 167 II | Mindnyájan megdöbbenve bámultak a különös tüzekre, s mindnyájan 168 II | féltizenegyre járhatott. A felhõs, sötét, csillagtalan 169 II | felé villantak föl ezek a különös, érthetetlen bolygó 170 II | valószínûleg budzsók, a kik gyakran bejárják az 171 II | gyakran bejárják az Ubangi meg a Kongó partjait.~- Annyi 172 II | Annyi bizonyos, hogy ezek a lángok nem maguktól gyúltak 173 II | Khamis.~- De hol vannak, a kik meggyújtották? - kérdezte 174 II | senkit és semmit; s ha ezek a tüzek égõ fáklyák, látnunk 175 II | Khamis - mert az erdõben, a fák sötét árnyékában mozognak.~- 176 II | Cort Urdaxtól.~- Az, hogy a vadak rajtunk ütnek, s készülõdnünk 177 II | ütnek, s készülõdnünk kell a védelemre.~- De miért nem 178 II | ittlétüket az áruló fáklyákkal?~- A feketék nem úgy gondolkoznak, 179 II | nem úgy gondolkoznak, mint a fehérek, - felelte Urdax - 180 II | ittlétüket, éppen nem csökkentik a veszedelmet, a melyben forgunk.~ 181 II | csökkentik a veszedelmet, a melyben forgunk.~A portugálnak 182 II | veszedelmet, a melyben forgunk.~A portugálnak igaza volt, 183 II | átlátták; készülõdtek tehát a harczra, az utolsó csöpp 184 II | emberevõ törzsek laknak. A misszionárius atyák tudják 185 II | munkájukra és Isten nevében a halállal is daczolnak, csak 186 II | megtéríthessék e fenevadakat. Ez a legtalálóbb elnevezés: fenevadak; 187 II | emberarczú vadállatok ezek a négerek az egyenlítõi Afrikában, 188 II | az egyenlítõi Afrikában, a hol a gyöngeség bûn, s az 189 II | egyenlítõi Afrikában, a hol a gyöngeség bûn, s az erõ 190 II | szokásos az emberáldozat. A rabszolgákat lemészárolják 191 II | lemészárolják gazdáik sírján, a tíz és tizenhat év közt 192 II | tolvajok és rablók is. Meglesik a karavánokat, leölik az egész 193 II | mindenüket elrabolják. Nem félnek a puskától, mert ha nincs 194 II | fegyverük, mint az európaiaknak, a számuk mindig túlnyomó, 195 II | akadt baja e kiránduláson a vadakkal, de mindeddig baj 196 II | mindeddig baj nélkül visszaverte a kisebb számú támadókat, 197 II | végczéljához: még csak ezt a nagy erdõt kellett megkerülnie, 198 II | onnan tutajon mennek tovább a Kongó-folyóig, a hol már 199 II | tovább a Kongó-folyóig, a hol már semmitõl sem kell 200 II | fognak-e áldozatul esni a fosztogató bandáknak?... 201 II | bandáknak?... Fogas kérdés volt, a melyre senki sem tudott 202 II | életüket drágán adják, s a portugál egyre parancsokat 203 II | és fölállította embereit.~A három európai meg Khamis 204 II | Khamis voltak középen, s a fûben jobbról is, meg balról 205 II | jobbról is, meg balról is a szerecsen poggyászvivõk 206 II | szerecsen poggyászvivõk hasaltak a kik közt szintén kiosztottak 207 II | védett helyre vonultak, hogy a vadak mérgezett nyilai el 208 II | nesz. Úgy látszott, hogy a támadók nem mozdulnak az 209 II | mozdulnak az erdõbõl, bár a bolygó tüzek egyre mozogtak 210 II | bolygó tüzek egyre mozogtak a rengeteg szélében.~- Szurokfenyõ-fáklyák, - 211 II | mondta Urdax - látni a sötét sárga füstjükrõl és 212 II | miért járnak-kelnek ott a vadak, s miért nem támadnak 213 II | De hát ki tudná eltalálni a szerecsenek eszejárását 214 II | figyelemmel hallgatózott, kémlelte a vidéket, még pedig nem csupán 215 II | vidéket, még pedig nem csupán a bolygó tüzek irányában, 216 II | kelet és nyugat felé is, a honnan a mély sötétségben 217 II | nyugat felé is, a honnan a mély sötétségben szintén 218 II | sötétségben szintén megtámadhatták a karavánt. De a vidék, az 219 II | megtámadhatták a karavánt. De a vidék, az erdõ kivételével, 220 II | hosszat várni, puskával a kézben, álmatlanul, izgatottan!... 221 II | tisztában vagyunk azzal, a mi következik... Lehet, 222 II | következik... Lehet, hogy a vadaknak eszük ágában sincs 223 II | Urdax? - kérdezte John Cort a portugáltól, ki gondolkozva 224 II | gondolkozva hallgatott.~- A terv nem rossz, - felelte - 225 II | ajánlkozom, hogy kikémlelem a vadakat - mondta Max Huber.~- 226 II | visszafutunk.~- Nézzék meg jól a puskáikat...~- Oh, az enyém 227 II | felelte Khamis. - Különben a kémszemlében aligha vesszük 228 II | aligha vesszük hasznát... A fõ az, hogy meg ne lássanak.~- 229 II | hiszem - hagyta helyben a portugál.~Max Huber és Khamis 230 II | voltak ötven lépésnyire a tábortól, mikor megpillantották 231 II | megpillantották Llangát, a ki észrevétlenül utánuk 232 II | egy-kettõ! - parancsolta a foreloper.~- Oh, Max úr! - 233 II | Oh, Max úr! - könyörgött a fiú - hadd menjek én is...~- 234 II | eljött! - mondta Max Huber a vezetõnek. - Olyan szemei 235 II | Olyan szemei vannak, mint a vadmacskának: lehet, hogy 236 II | szólt Max - és jól kinyisd a szemedet!~Lassan lopóztak 237 II | múlva már fele úton voltak a tábor meg a rengeteg közt.~ 238 II | úton voltak a tábor meg a rengeteg közt.~Az imbolygó 239 II | akárhogy nézték is, sem a foreloper, sem Max Huber, 240 II | foreloper, sem Max Huber, sem a «vadmacskaszemû» Llanga 241 II | vadmacskaszemû» Llanga nem látták a rejtélyes alakokat, a kik 242 II | látták a rejtélyes alakokat, a kik e fáklyákat ide-oda 243 II | azért nem látni õket, mert a fák sûrû árnyékában mozognak.~ 244 II | sûrû árnyékában mozognak.~A dolog nagyon érthetetlen 245 II | semmi jel sem mutatta, hogy a vadak támadni szándékoznak: 246 II | erdõben, - mire való volt ez a fáklyás kivilágítás?... 247 II | mivel akkor már nem égtek a mi tábortüzeink, talán meg 248 II | gyanúsat: sehol egy árnyék a síkon, semmi nesz, a mi 249 II | árnyék a síkon, semmi nesz, a mi veszedelmet gyaníttatott 250 II | volna... de viszont azokat a rejtélyes lényeket sem látták, 251 II | rejtélyes lényeket sem látták, a kik a fáklyákkal jártak-keltek 252 II | lényeket sem látták, a kik a fáklyákkal jártak-keltek 253 II | vissza megyünk - intette õt a foreloper.~Max Huber azonban 254 II | kellett õt... S talán mind a hárman bementek volna az 255 II | Mi volt ez?... Mit látott a foreloper?... Vagy mi történt, 256 II | foreloper?... Vagy mi történt, a mitõl megdöbbent?... Talán 257 II | mitõl megdöbbent?... Talán a vadak támadásra készültek?...~ 258 II | erdõben történt valami. A bolygó tüzek hirtelen eltûntek 259 II | tüzek hirtelen eltûntek a fák mögött, a sötét rengeteg 260 II | hirtelen eltûntek a fák mögött, a sötét rengeteg homályában...~- 261 II | csakugyan majdnem rendkívüli!...~A fáklyák vörös tüze ötven-száz 262 II | lábnyi magasságban lobogott a fákon, s hol eltûnt, hol 263 II | eltûnt, hol ismét kibukkant a sûrû lombok közül. S a legrendkívülibb 264 II | kibukkant a sûrû lombok közül. S a legrendkívülibb az volt, 265 II | hogy sem Max Huber, sem a foreloper, sem Llanga most 266 II | sem Llanga most sem látták a titokzatos, rejtélyes fáklyahordozókat!~- 267 II | kiáltott föl Max Huber.~Khamis a fejét rázta. Ez a vidék 268 II | Khamis a fejét rázta. Ez a vidék nem volt mocsaras, 269 II | vidék nem volt mocsaras, s a lidércztûz különben sem 270 II | különben sem száll oly magasra a fák közé.~De hát ha szerecsenek 271 II | akkor miért menekültek a fákra fáklyáikkal: s ha 272 II | oltották el inkább?~Erre a kérdésre ismét nehéz, sõt 273 II | éjszaka veszedelem fenyegesse a karavánt; legjobb hát, ha 274 II | fáklyákat, s miért menekültek a fákra... De lehet, hogy 275 II | fákra... De lehet, hogy a tûzzel a fenevadakat akarják 276 II | De lehet, hogy a tûzzel a fenevadakat akarják távol 277 II | is lehet, hogy ugyancsak a fenevadak elõl menekültek 278 II | fenevadak elõl menekültek a fákra...~- A fenevadak elõl?... 279 II | menekültek a fákra...~- A fenevadak elõl?... De hisz 280 II | fenevadak elõl?... De hisz a párduczok, hiénák, oroszlánok 281 II | ment, Llanga meg utána...~A foreloper habozott, hogy 282 II | habozott, hogy kövesse-e a vakmerõ francziát, a kit 283 II | kövesse-e a vakmerõ francziát, a kit nem bírt visszatartani. 284 II | magában kárhoztatta ezt a czéltalan vakmerõséget.~ 285 II | hirtelen megállt, ugyanabban a pillanatban, a melyben Max 286 II | ugyanabban a pillanatban, a melyben Max Huber és Llanga 287 II | erdõnek... Most már nem a fáklyákkal törõdtek, a melyek, 288 II | nem a fáklyákkal törõdtek, a melyek, mintha vihar oltotta 289 II | koromsötét lett.~Szemben a rengeteggel, a messze síkról 290 II | Szemben a rengeteggel, a messze síkról távoli zaj, 291 II | gigászi orgonán játszanának a mérhetetlen alföld túlsó 292 II | szélén.~Talán vihar támadt, s a távoli égzengés tompa dörrenései 293 II | dörrenései hullámzanak végig a síkon?...~Nem!... Ez a zúgó, 294 II | végig a síkon?...~Nem!... Ez a zúgó, morajló harsogás nem 295 II | zúgó, morajló harsogás nem a mennydörgés visszhangja 296 II | törhetett elõ. Különben is a szemhatáron sehol sem volt 297 II | szemhatáron sehol sem volt nyoma a készülõ viharnak: a czikázó 298 II | nyoma a készülõ viharnak: a czikázó villámok, az orkán 299 II | kérdezte Max Huber.~- Gyorsan a karavánhoz! - felelte a 300 II | a karavánhoz! - felelte a vezetõ.~- Talán bizony?... - 301 II | Lélegzetét visszafojtva figyelt a távoli zajra, s most már 302 II | most már élesebben hallotta a trombitálást, mely néha 303 II | mély bõgésként zúgott át a levegõn, néha meg élesen 304 II | vonat füttyentése.~- Elõre, a hogy a lábaink bírják! - 305 II | füttyentése.~- Elõre, a hogy a lábaink bírják! - kiáltott 306 II | lábaink bírják! - kiáltott a foreloper.~ ~ 307 III | III. FEJEZET.~A végpusztulás.~Öt perczbe 308 III | sem telt, hogy Max Huber, a foreloper és Llanga megfutották 309 III | foreloper és Llanga megfutották a másfél kilométert a karavánig.~ 310 III | megfutották a másfél kilométert a karavánig.~Egyetlen egyszer 311 III | azzal sem törõdtek, hogy a szerecsenek, miután eloltották 312 III | nagyobb veszedelem közeledett a síkság túlsó felérõl.~Mire 313 III | síkság túlsó felérõl.~Mire a két ember és a gyerek a 314 III | felérõl.~Mire a két ember és a gyerek a karavánhoz ért, 315 III | a két ember és a gyerek a karavánhoz ért, ott már 316 III | ott már tetõfokra hágott a rémület: s volt is okuk 317 III | ijedtségre, mert az ellen, a mi fenyegette õket, sem 318 III | mi fenyegette õket, sem a bátorság, sem az ész mit 319 III | idõ.~Max Huber és Khamis a dombtól ötven lépésnyire 320 III | találkoztak az amerikaival és a portugállal.~- Elefántcsorda! - 321 III | Elefántcsorda! - kiáltotta a foreloper.~- Az! - felelte 322 III | Urdax - s negyed óra múlva a nyakunkon lesznek.~- Meneküljünk 323 III | tanácsolta John Cort.~- De hát a bennszülöttek? - kérdezte 324 III | bennszülöttek? - kérdezte a portugál.~- Nem láthattuk 325 III | hullámzott, hömpölygött a síkon, néhány száz ölnyi 326 III | Olyan volt, mint mikor a part közelében fölemelkedik 327 III | hullám, s harsogva tör elõre a sziklák felé... A föld már 328 III | elõre a sziklák felé... A föld már remegett a szörnyû 329 III | felé... A föld már remegett a szörnyû csorda dobogó lábaitól, 330 III | csorda dobogó lábaitól, s a tamarindok lombjai susogva 331 III | lombjai susogva verõdtek össze a nagy rázkódtatástól. A bõgés 332 III | össze a nagy rázkódtatástól. A bõgés pedig irtózatos, vérfagyasztó 333 III | irtózatos, vérfagyasztó lett: a száz meg száz vastagbõrû 334 III | egyszerre trombitált, s ez a fülrepesztõ hangverseny 335 III | akkor meg lehet kísérteni a szerencsét, s ha a vadász 336 III | kísérteni a szerencsét, s ha a vadász a szeme és a füle 337 III | szerencsét, s ha a vadász a szeme és a füle közt találja 338 III | s ha a vadász a szeme és a füle közt találja el, akkor 339 III | elefánt van együtt, akkor a legnagyobb óvatosság mellett 340 III | mellett is nagy veszély érheti a vadászt. És tíz-tizenöt 341 III | lehet õket megállítani, mint a lavinát, mely falvakat söpör 342 III | falvakat söpör el, vagy a tájfunt, mely a hajókat 343 III | el, vagy a tájfunt, mely a hajókat több kilométernyire 344 III | kilométernyire belódítja a szárazföldre a nyílt tengerrõl.~ 345 III | belódítja a szárazföldre a nyílt tengerrõl.~Mindamellett 346 III | végzete kikerülhetetlen: a napjai már meg vannak számlálva. 347 III | megszelídíteni ezt az állatot, a mint Kelet-Indiában teszik? 348 III | négyszerte oly gyorsan jár, mint a gyalogos! Aztán meg szelíd 349 III | már alig bírták czipelni a sok elefántcsontot. Az Ubangi 350 III | egymást váltja föl, s ezek a vastagbõrûek különösen ily 351 III | tanyázni... De vajjon nem a megtorló végzet hozta-e 352 III | megtorló végzet hozta-e most a portugál útjába ezt az elefántcsordát, 353 III | is valószínû volt, hogy a közelgõ csorda ízzé-porrá 354 III | közelgõ csorda ízzé-porrá töri a karaván minden ingó-bingó 355 III | agyongázoltatást: csak az a kérdés, van-e még idejük 356 III | elefánt gyorsasága ijesztõ: a vágtató ló sem mérkõzhetik 357 III | Menekülni? - ismételte a portugál.~A boldogtalan 358 III | ismételte a portugál.~A boldogtalan kereskedõ megértette, 359 III | és John Cort várták, hogy a portugál határozzon: õk 360 III | elefántcsorda egyre közeledett, s a bõgés már oly irtózatos 361 III | oly irtózatos lett, hogy a férfiak már egymás hangját 362 III | Elõre!... - sürgette õket a foreloper.~- De hová? - 363 III | Huber.~- Az erdõbe!~- Hát a vadak?~- Ah, az most a kisebbik 364 III | Hát a vadak?~- Ah, az most a kisebbik veszedelem! - felelte 365 III | s várta, mit határoz.~- A kocsit!... A kocsit! - kiáltotta 366 III | határoz.~- A kocsit!... A kocsit! - kiáltotta a portugál. - 367 III | A kocsit! - kiáltotta a portugál. - Toljuk a domb 368 III | kiáltotta a portugál. - Toljuk a domb mögé... ott talán nem 369 III | baj.~- Már késõ! - felelte a foreloper.~- Tedd, a mit 370 III | felelte a foreloper.~- Tedd, a mit mondok! - rivallt rá 371 III | mit mondok! - rivallt rá a portugál.~- Én magam? - 372 III | pedig vakon, egyenesen neki a közelgõ elefántcsordának, 373 III | fogja széttaposni õket, mint a legyeket!~Urdax most a négerekhez 374 III | mint a legyeket!~Urdax most a négerekhez fordult:~- Hé, 375 III | felé: sõt mi több, mindent, a mit elvihettek, s a minek 376 III | mindent, a mit elvihettek, s a minek értéke volt, el is 377 III | volt, el is raboltak.~- Oh, a gazemberek! - kiáltott föl 378 III | már csak négyen voltak: a portugál, az amerikai és 379 III | portugál, az amerikai és a franczia, meg Khamis; az 380 III | meg Khamis; az ötödik, a kis Llanga, nem ment még 381 III | ment még emberszámba.~- A kocsit!... A kocsit! - tombolt 382 III | emberszámba.~- A kocsit!... A kocsit! - tombolt Urdax, 383 III | kocsit! - tombolt Urdax, a ki minden áron a domb mögé 384 III | Urdax, a ki minden áron a domb mögé akarta tolatni, 385 III | vont, de azért hozzáfogott a munkához, s Max Huber meg 386 III | segítségével sikerült is a kocsit a domb mögé tolni. 387 III | segítségével sikerült is a kocsit a domb mögé tolni. De ez megint 388 III | juthatnak el az erdõig, mert a csorda elõbb utolérné õket.~- 389 III | elõbb utolérné õket.~- Föl a fákra! - kiáltotta Khamis.~ 390 III | Valóban nem volt más útja a menekvésnek: ha az elefántok 391 III | elefántok rohama ki nem dönti a tamarindokat, akkor megmenekülhetnek.~ 392 III | Huber és John Cort, meg a portugál és Khamis hamarosan 393 III | megrakodtak töltésekkel, s a foreloper még a szekerczéjét 394 III | töltésekkel, s a foreloper még a szekerczéjét és a vizes 395 III | foreloper még a szekerczéjét és a vizes tömlõjét is kihozta 396 III | vizes tömlõjét is kihozta a kocsiból.~Mindez csak pár 397 III | jóval közelebb értek, s a rettenetes csorda förgetegként 398 III | förgetegként gomolygott feléjük a síkon. Az iszonyú bömbölés 399 III | bömbölés úgy harsogott, mint a végítélet trombitája és 400 III | és szinte érezni lehetett a szelet, mit a közelgõ csorda 401 III | érezni lehetett a szelet, mit a közelgõ csorda fölhajtott, 402 III | csorda fölhajtott, mint a hogy a vihart is mindig 403 III | fölhajtott, mint a hogy a vihart is mindig szél szokta 404 III | dörmögte Max Huber idegesen, a mint a sûrû tömegben, zárt 405 III | Max Huber idegesen, a mint a sûrû tömegben, zárt sorokban 406 III | nyargaló kolosszusokra nézett.~A foreloper ezalatt a tamarindokat 407 III | nézett.~A foreloper ezalatt a tamarindokat vizsgálta. 408 III | tamarindokat vizsgálta. A fák kerülete a tövüknél 409 III | vizsgálta. A fák kerülete a tövüknél átlag 6-8 láb lehetett, 410 III | az egész kis ligetet?...~A sima törzseken körülbelül 411 III | törzseken körülbelül 30 lábnyira a föld színétõl kezdõdtek 412 III | segítség nélkül fölmászni, de a forelopernek volt «chambok»- 413 III | rajta; utána, ugyanarra a fára, Urdax kúszott föl, 414 III | John Cort egy másik pányván a szomszédos fára másztak 415 III | tõlük, s egy-két percz múlva a dombhoz érhetett.~- Nos, 416 III | kedves Max: hogy tetszik a kaland? - kérdezte John 417 III | felelte Max Huber.~- A rendkívüli az lenne, - folytatta 418 III | elõre nem látható kalandból.~A mit Max Huber erre felelt, 419 III | elefántok bõszült ordítása és a fájdalmas bõgés, melyre 420 III | fájdalmas bõgés, melyre a legbátrabbak szíve is elszorult 421 III | szíve is elszorult volna.~A szegény ökröket utolérte 422 III | szegény ökröket utolérte a csorda, s úgy letiporta, 423 III | csorda, s úgy letiporta, mint a hogy mi a földön csúszó 424 III | letiporta, mint a hogy mi a földön csúszó hernyót eltapossuk. 425 III | volt gazdáihoz menekült a tamarindok alá... s nyomában 426 III | elefántok.~Ez baj volt, mert a menekvõ ökör elárulta a 427 III | a menekvõ ökör elárulta a kis társaság rejtekhelyét. 428 III | Az elefántok fölrohantak a dombra, s legelõször is 429 III | ökröt, s aztán szétnéztek a karavántanyán.~Mindjárt 430 III | karavántanyán.~Mindjárt ráakadtak a kocsira: egy szempillantásban 431 III | úgy darabokra törték, mint a leghitványabb gyermek-játékszert; 432 III | és szilánk lett az egész.~A portugál irtózatosan elkáromkodta 433 III | elkáromkodta magát, s rálõtt a legközelebbi elefántra, 434 III | mely ormányával már azt a fát ingatta, a melyen õ 435 III | ormányával már azt a fát ingatta, a melyen õ meg Khamis ültek. 436 III | melyen õ meg Khamis ültek. A golyó azonban csak rézsút 437 III | róla.~Mire való volt ez a lövöldözés?... Ha a csordában 438 III | volt ez a lövöldözés?... Ha a csordában csak 15-20 elefánt 439 III | elefánt van, akkor, meglehet, a négy ügyes lövõ valahogy 440 III | golyójukkal agyonlõnek egyet!~- A dolog bonyolódik - jegyezte 441 III | tette hozzá Max Huber.~Majd a kis Llangához fordulva azt 442 III | félhetett volna: mert az, a mi alattuk történt, nem 443 III | hogy egy gyermek, hanem a legbátrabb férfi szívét 444 III | Az elefántok meglátták a kis társaságot a tamarindok 445 III | meglátták a kis társaságot a tamarindok ágai közt s a 446 III | a tamarindok ágai közt s a hátulsók tombolva nyomták, 447 III | tolták az elõttük állókat a fák alá. Néhány már ágaskodott 448 III | Néhány már ágaskodott is a hátulsó lábain, s orrmányát 449 III | fölnyújtva igyekezett megkapni a legalsó ágakat, de 30 láb 450 III | csak vaktában lõttek, mert a tamarind sötét lombsátora 451 III | bár úgy látszott, hogy a négy lövés közül egy sem 452 III | megragadták ormányukkal a fák törzsét, s egész testükkel 453 III | dõlve rázták, döntögették. S a vastag, mély gyökerû, erõs 454 III | dörrenés hallatszott: - a portugál meg a foreloper 455 III | hallatszott: - a portugál meg a foreloper lõttek, mert a 456 III | a foreloper lõttek, mert a fájukat úgy megrázták az 457 III | recsegve-ropogva hajlott jobbra-balra.~A franczia és az amerikai 458 III | vonva.~- Úgy van: kíméljük a töltéseket - felelte Max 459 III | golyóinkat!~E közben az a tamarind, melyen Urdax és 460 III | tamarind, melyen Urdax és a foreloper ültek, veszedelmesen 461 III | Nyilvánvaló volt, hogy ha a gyökerei nem szakadnak is 462 III | gyökerei nem szakadnak is föl, a törzse törik ketté a roppant 463 III | föl, a törzse törik ketté a roppant állatok ránehezedõ 464 III | maradhattak tovább azon a fán, ha csak azt nem akarták, 465 III | lezuhanjanak és kitörjék a nyakukat.~- Jöjjön! - kiáltott 466 III | nyakukat.~- Jöjjön! - kiáltott a foreloper Urdaxnak, s igyekezett 467 III | igyekezett átkapaszkodni a szomszédos fára.~De a portugál 468 III | átkapaszkodni a szomszédos fára.~De a portugál már elvesztette 469 III | portugál már elvesztette a fejét, s egyre csak lövöldözött, 470 III | elefántok vastag bõrérõl, mint a pánczélról.~- Jöjjön! - 471 III | Jöjjön! - ismételte Khamis.~S a mint a tamarind csaknem 472 III | ismételte Khamis.~S a mint a tamarind csaknem féloldalt 473 III | hirtelen megkapta annak a fának szélsõ ágát, a melyen 474 III | annak a fának szélsõ ágát, a melyen Max Huber, John Cort 475 III | Cort és Llanga ültek. Ezt a fát a dühödt állatok még 476 III | Llanga ültek. Ezt a fát a dühödt állatok még nem bántották.~- 477 III | hogy mit cselekszik!~- A boldogtalan le fog esni!...~- 478 III | valóban már késõ is volt. A tamarind recsegve-ropogva 479 III | törött ketté, s lezuhant a domb aljára.~Hogy mi lett 480 III | domb aljára.~Hogy mi lett a portugálból, a fán ülõk 481 III | Hogy mi lett a portugálból, a fán ülõk nem láthatták, 482 III | trombitálása hallatszott.~- A boldogtalan!... A boldogtalan! - 483 III | hallatszott.~- A boldogtalan!... A boldogtalan! - sóhajtotta 484 III | John Cort.~- Most rajtunk a sor - mondta Khamis.~- Az 485 III | sorra törték, döntögették ki a halmon álló tamarindokat... 486 III | mindjárt az õ fájukra kerül a sor, s akkor õket is utoléri 487 III | s akkor õket is utoléri a szerencsétlen portugál iszonyú 488 III | Hátha leszökhetnének a tamarindról elõbb, mint 489 III | kidõl?... S ha sikerülne a földre jutniok, el tudnák-e 490 III | kerülnének-e az erdõben a vad szerecsenek kezébe?...~ 491 III | ha alkalom kínálkoznék a szökésre, érezték, hogy 492 III | szabadna elmulasztaniok: a józan ész parancsolta, hogy 493 III | parancsolta, hogy inkább válasszák a bizonytalan veszedelmet, 494 III | bizonytalan veszedelmet, mint a kész halált...~Most az elefántok 495 III | elefántok neki estek annak a fának, a melyen a menekültek 496 III | neki estek annak a fának, a melyen a menekültek voltak. 497 III | annak a fának, a melyen a menekültek voltak. És a 498 III | a menekültek voltak. És a vastag törzs szintén recsegni-ropogni 499 III | félelmetesen ingott jobbra-balra, s a rajt ülõk érezték, hogy 500 III | percznél tovább alig bírja már. A mint egyszer a fa mélyebben