Fejezet

 1 I    |            Max Huber vállat vonva. - Most csak márczius van, s ön
 2 I    |            baktatott a kocsi után, s most lerakta terhét a kis domb
 3 I    |             hogy legokosabb lesz, ha most csakugyan aludni megyünk.~
 4 II   |              bolygó tüzek, melyekbõl most már vagy ötvenet számlálhattak
 5 II   |            emberét sem vesztette el. Most már közel volt útja végczéljához:
 6 II   |            éjszakai ünnepet ültek?~- Most már az is kérdés, - szólt
 7 II   |            addig - mondta Max Huber.~Most ismét némán és még óvatosabban
 8 II   |           meggondolatlanság lenne. S most már én is hiszem, hogy nem
 9 II   |              a foreloper, sem Llanga most sem látták a titokzatos,
10 II   |           pedig háttal az erdõnek... Most már nem a fáklyákkal törõdtek,
11 II   |            figyelt a távoli zajra, s most már élesebben hallotta a
12 III  |         egyszer sem néztek vissza, s most már azzal sem törõdtek,
13 III  |              megtorló végzet hozta-e most a portugál útjába ezt az
14 III  |                Hát a vadak?~- Ah, az most a kisebbik veszedelem! -
15 III  |               mint a legyeket!~Urdax most a négerekhez fordult:~-
16 III  |              kiáltott föl John Cort.~Most már csak négyen voltak:
17 III  |       néggyel több vagy kevesebb, az most már mindegy volt!~Az elefántok
18 III  |           mindegy volt!~Az elefántok most már nem kapaszkodtak az
19 III  |              sóhajtotta John Cort.~- Most rajtunk a sor - mondta Khamis.~-
20 III  |          halmon álló tamarindokat... Most mindjárt az õ fájukra kerül
21 III  |   veszedelmet, mint a kész halált...~Most az elefántok neki estek
22 III  |            társait.~- Csak rajta!... Most!... most! - lihegte Khamis.~
23 III  |              Csak rajta!... Most!... most! - lihegte Khamis.~S az
24 IV   |     Valószínû, hogy úgy lesz - szólt most Khamis. - Mert a bolygó
25 IV   |           majd leragadnak...~- Pedig most nem tanácsos aludni, kedves
26 IV   |            gyöpön, s mélyen elaludt. Most már csak Khamis õrködött
27 IV   |            anyagi haszonnal járt. De most a balsors egyszerre megfosztotta
28 IV   |              voltak Librevilletõl.~S most itt álltak, tanácstalanul
29 IV   |             volna az erdõben utazni. Most azonban más volt a helyzet.
30 IV   |                  Max úrnak igaza van most az egyszer - szólt Khamis. -
31 V    |             annál rosszabb, John!... Most pedig, Llanga, menjünk aludni...~-
32 V    |              hát aludni, kedves Max: most rajtam a sor.~A franczia
33 VI   |           közelebbrõl hallatszott, s most már látni lehetett a csaknem
34 VI   |              csak meg sem ijedtek, s most már közös erõvel rontottak
35 VI   |           hívja! - szólt John Cort - most csak õ segíthet rajtunk!~
36 VI   |            meg nem menti õket, akkor most végük van.~A baobab gyökereitõl
37 VI   |          szarvát a fenevad a fába, s most hiába feszítette meg minden
38 VI   |             kihúzni szarvát a fából.~Most odaért a másik is, s meglátván
39 VI   |             fáradságot: mint mindig, most is elõre szaladozott, s
40 VI   |    határoznának. Legsürgõsebb dolguk most az volt, hogy megfelelõ
41 VII  |              nem titkolták örömüket. Most már ez a folyó, körülbelül
42 VII  |               hogy én tévedtem, mert most már ez a folyó fáradság
43 VII  |          Szóval, kedves Max, - szólt most az amerikai - legyen óvatos.
44 VII  |           odább nézelõdött a parton; most hirtelen fölkapott valamit
45 VII  |                  Nem! - kiáltott föl most Khamis. - Max úr jól látott...
46 VIII |            tudományos bogarának élt.~Most az lett a bogara, hogy beköltözködik
47 VIII |          doktort meg a szolgáját:~De most Max Huber és John Cort legalább
48 VIII |            mit Max Huber olvasott, s most hirtelen fölkiáltott:~-
49 VIII |            anya... Ngora... anya!...~Most John Cortnak is hirtelen
50 VIII |         szintén hallotta ezt a szót. Most már bizonyos volt, hogy
51 VIII |            mit tehettek. Úgy, a hogy most voltak, négyen, úgyszólván
52 VIII | visszafizethetnõk ezt a szívességet.~Most már csakugyan nem volt egyéb
53 VIII |          John úr - felelte Khamis. - Most pedig menjünk a tutajra.~-
54 VIII |          kívánságára, levest fõzött. Most már ezt is megtehették,
55 IX   | kilométernyit haladhattak, s a folyó most szeszélyes kanyarulatokban
56 IX   |           ezt a majom-birodalmat.~De most még csak négy óra volt:
57 IX   |           meg épségben a kunyhót?...~Most azonban nem volt idõ ezeken
58 X    |           kissé túlzottnak látszott; most, miután a majmok megszaladtak,
59 X    |             kellett gondoskodniok.~- Most jut eszembe, - szólt John
60 X    |            húsa nem is rossz - szólt most Khamis. - Sõt a bennszülöttek
61 X    |              sem vetett volna rá, de most úgy tetszett neki, hogy
62 X    |             azzal a szándékkal, hogy most már mindent megmond barátainak.~-
63 X    |           Mondd csak, Llanga - szólt most az amerikai komolyabban
64 X    |                   Beszélt?~- S éppen most is beszélt...~- S ugyan
65 XII  |             volna érte az életét. De most nem menthették meg... hisz
66 XII  |              a rejtélyes hatalom?...~Most John Cort szólalt meg:~-
67 XII  |        látszott a természetes falon.~Most a foreloper ismét visszament
68 XII  |           folytatta a foreloper - mi most keletre lennénk a folyótól?...~-
69 XII  |                kérdezte Max Huber. - Most már nincs fegyverünk és
70 XII  |             Cort. - Megengedem, hogy most a bal partján vagyunk: de
71 XII  |        mozdulatlanul áll és lobog.~- Most mit tegyünk? - kérdezte
72 XII  |             hogy elinduljanak?... És most az utat akarja mutatni nekik
73 XII  |              folyótól... De mindegy! most már nem fordulhattak vissza.~-
74 XIII |          vezetõ nem mutatkozott.~... Most mit tegyenek?... Tovább
75 XIII |              azonnal rárohant... Oh, most már nem volt beteg!... A
76 XIII |          embert ez elõtt is?...~- Ez most mellékes, - felelte John
77 XIII |            fiú vagy, Llanga! - szólt most Max Huber. - Hanem mi majd
78 XIII |            kaucsuk-inda tejes nedve.~Most a társalgás félbe maradt,
79 XIII |                szólt Max Huber, a ki most már, miután jól lakott,
80 XIV  |           vágyódott a rendkívüliért, most nyugodtan itt maradjon pár
81 XIV  |          kellene megtudnunk, - szólt most a foreloper, - hogy ki adhatná
82 XIV  |             Cort vállat vonva.~- Már most mindegy, - viszonzá Max
83 XIV  |       felelni.~- Jobb lenne, - szólt most a foreloper, - ha ennek
84 XV   |             óhajtotta a rendkívülit, most azt kezdte tapasztalni,
85 XV   |    ízzé-porrá lesz, ha nekirontanak.~Most is, már javarészét legázolták
86 XVI  |            értek a nagy térre, a hol most ember-ember hátán tolongott.~
87 XVI  |               felelte Max Huber. - S most már értem, hogyan hallhattam
88 XVI  |     alattvalói közé?...~Persze, hogy most már a két jó barát sem mozdult
89 XVII |              uralkodott a vagdiakon!~Most már könnyû volt kitalálni
90 XVII |          foglyok eddig nem értettek. Most már tudták, honnan kerültek
91 XVII |         Huber másodszor is megrázta, most még erõsebben...~Õ Felsége
92 XVII |            mit tanakodnunk, - mondta most Khamis. - Arra nem számíthatunk,
93 XVII |             Annyi bizonyos, - mondta most Max Huber, - hogy ezzel
94 XVIII|            Max Huber azt vélte, hogy most már csakugyan itt az ideje,
95 XVIII|         rémültek volna meg úgy, mint most. A tizenkét harczos egy
96 XVIII|             õket Librevillebe. Az út most már könnyû és biztos volt: