Fejezet

 1 I   |         Cort. - Mert minek jönnénk mi, amerikaiak, Afrikába gyarmatosítani,
 2 I   |     magának foglalja el Afrikát, a mi körülbelül három milliárd
 3 I   |            panaszkodik?... hát még mi lesz majd júliusban és augusztusban,
 4 I   |            John.~- Olyas valami, a mi nem volt elõre látható?~-
 5 I   |          helyes szó; mert olyat, a mi nem volt elõre látható,
 6 I   |     barátom: valami rendkívülit, a mi a csodával határos, a mi
 7 I   |           mi a csodával határos, a mi még senkivel sem történt
 8 I   |         történt meg.~- E szerint a mi utazásunk mindennapi történet?~-
 9 I   |          szerencsésebb leszek.~- A mi késik, nem múlik, Max! S
10 I   |            a neve. A foreloper - a mi angolul annyi, mint karaván-vezetõ -
11 I   |            Elaludtak az õrök is, a mi nem volt csoda a fárasztó,
12 II  |           a portugálra:~- Urdax!~- Mi az, Khamis? - kiáltott a
13 II  |       sötét árnyékában mozognak.~- Mi az ön véleménye? - kérdezte
14 II  |         tisztában vagyunk azzal, a mi következik... Lehet, hogy
15 II  |        mivel akkor már nem égtek a mi tábortüzeink, talán meg
16 II  |      árnyék a síkon, semmi nesz, a mi veszedelmet gyaníttatott
17 II  |             De én szeretném tudni, mi ez...~- Jobb lesz, uram,
18 II  |              szólt fojtott hangon.~Mi volt ez?... Mit látott a
19 II  |        látott a foreloper?... Vagy mi történt, a mitõl megdöbbent?...
20 II  |          oroszlánok ordítanának: s mi egyéb neszt sem hallunk,
21 II  |       egész erdõt... Tudni akarom, mi ez...~És elõre ment, Llanga
22 II  |        úszó sötét felhõk keblét.~- Mi ez, Khamis? - kérdezte Max
23 III |       ijedtségre, mert az ellen, a mi fenyegette õket, sem a bátorság,
24 III |         tûntek el nyugat felé: sõt mi több, mindent, a mit elvihettek,
25 III |         úgy letiporta, mint a hogy mi a földön csúszó hernyót
26 III |        félhetett volna: mert az, a mi alattuk történt, nem hogy
27 III |       lezuhant a domb aljára.~Hogy mi lett a portugálból, a fán
28 IV  |    teljesen poggyász nélkül lévén, mi sem gátolta, hogy keresztül
29 IV  |               Mondja meg õszintén, mi a terve és hogyan gondolja,
30 IV  |      gondolja, hogy hazajuthatunk: mi elõre is elfogadjuk, akármit
31 IV  |           becsületességében bízunk mi is és hisszük, hogy nem
32 IV  |           feléje nyújtott kezét.~- Mi a tanácsa? - kérdezte John
33 V   |               A hol õk átmehettek, mi is átmehetünk.~Khamis különben
34 V   |            puha gyapot-derékalj, s mi vagyunk e fogadó legelsõ
35 V   |  nehezedett a vállára...~- Nos!... mi az?... - kiáltotta fölrezzenve,
36 VI  |         esõvízzel nagy tömlõjét, a mi szerencse volt, mert a vizük
37 VI  | legkevesebb hat méter lehetett.~De mi lesz akkor, ha a két állat
38 VI  |            törzset, hogy megnézze, mi állította meg a két fenevadat...~-
39 VI  |    foreloper intésére megálltak.~- Mi történt? - kérdezte John
40 VI  |            és nem látott semmit, a mi aggaszthatta volna... csak
41 VII |           segítek, Khamis. S a míg mi dolgozunk, Max majd gondoskodik
42 VII |         hagyta a tutaját, a melyet mi használhatunk.~- Minden
43 VII |        Huber - mindjárt meglátjuk, mi van benne.~- Legyünk óvatosak! -
44 VIII|         értelmet: mert máskülönben mi sem gátolná õket, hogy beszéljenek.
45 VIII|           részben kitalálták, hogy mi történt.~Johansen orvos,
46 VIII|            aztán...~Nos, aztán?... Mi történt vele aztán?... Miért
47 VIII|             Ngora!... Ngora!»... a mi a bennszülöttek nyelvén
48 VIII|            hazautazást.~Mert ugyan mi eredménye is lehetne immár
49 VIII|       kunyhóban...~- S hogy azután mi történt vele, azt el sem
50 VIII|            megbotlott valamiben.~- Mi lehet ez?...~- Láda! - kiáltott
51 IX  |      majmok nem félnek a lövéstõl, mi lesz belõlük?... Ha minden
52 X   |        azzal is beérném, hogy csak mi magunk szerencsésen érjünk
53 X   |       elálmélkodva kiáltott föl:~- Mi ez?... Hát czethalak is
54 X   |           maga rohan rá a tutajra: mi lesz akkor?... Rágondolni
55 X   |            mozog a fa ágai közt...~Mi lehetett ott?... A félhomályban
56 X   |             Kedves John!...~- Nos, mi az, kedves Max?~- Nézzen
57 X   |         mondta John Cort.~- Vajjon mi lehet ott? - kérdezte Max
58 X   |          mert innen nem láthatták, mi van rajta túl. A tutaj meglehetõs
59 X   |       sátorba, míg meg nem tudják, mi van a parthajlás mögött.~
60 XII |          vízesés örvényébe... Hogy mi történt azután, egyikük
61 XII |            menti õket.~De ki, vagy mi volt ez a rejtélyes hatalom?...~
62 XII |        semmire sem emlékszem, hogy mi történt a katasztrófa után...
63 XII |          jókora darab nyers hús, a mi a tegnap lõtt bivalyból
64 XII |            folytatta a foreloper - mi most keletre lennénk a folyótól?...~-
65 XII |         hátha eltévednek rajta?... Mi lesz akkor?... Két nap alatt
66 XII |   közeledik hozzánk, menjünk hozzá mi magunk.~- Úgy van, menjünk! -
67 XII |      szegény Llangáról álmodtak... Mi is lett belõle?... Belefúlt-e
68 XIII|         egyenesen szoktak járni; a mi egyik legfontosabb különbség
69 XIII|        vagyok, mint a farkas!»~- S mi haszna lenne, ha tudná is? -
70 XIII|          mit sem láthattak abból a mi odakint történik, a jövõ
71 XIII|          Volt azonban egy dolog, a mi némi reményt öntött csüggedt
72 XIII|            most Max Huber. - Hanem mi majd meghalunk éhen... s
73 XIV |      tréfát, s azon tûnõdött, hogy mi lesz belõlük, ha fogva tartják
74 XIV |      nyakán üveg-gyöngysort, - s a mi legmeglepõbb volt: - az
75 XV  |               Történik-e valami, a mi változást okoz sorsukban?...
76 XV  |    ellenben jól tudják azt, hogy a mi nem az övék, azt nem szabad
77 XV  |     erdõlakók tudtak nevetni is, a mi szintén fontos bizonyítéka
78 XV  |            idegenek nyakára és - a mi nagyon különös volt - egy
79 XV  |            épp olyan emberek, mint mi! - szólt a franczia.~- Nem
80 XV  |        minden emberrel közös.~- És mi az?~- A legfõbb lény fogalma
81 XV  |         kapcsolatos vallásosság, a mi megvan minden népben, még
82 XV  |          sikoltozás hallatszott... Mi volt ez?... Talán megtámadták
83 XV  |            a honnan jól láthatták, mi történik a folyó partján.~
84 XV  |      legázolnak, romba döntenek, a mi útjukba kerül. Valamivel
85 XVI |           sétálni mentek együtt, a mi csaknem minden este megtörtént,
86 XVI |               Majd megtudjuk, hogy mi az, - felelte Max Huber.~
87 XVI |  felölthettek volna. Még azt is, a mi rajtuk volt, elnyûtte már
88 XVI |         mondta John Cort, - mint a mi nagy városainkban a tömeg;
89 XVI |     egyáltalában nem hasonlított a mi ütemes szabályos tánczainkhoz.
90 XVI |          Cort, s meg akarta várni, mi lesz, ha az erdõlakók beleunnak
91 XVI |               igazi ember!... Sõt, mi több: fehér!...~- Fehér
92 XVI |                Ez már bosszant!... Mi csak nem hasonlítunk ezekhez
93 XVII|       királyukká választották, - a mi különben megtörténhetett
94 XVII|      doktort nem nyugtalanította a mi jelenlétünk, - mondta Max
95 XVII|             folytatta John Cort. - Mi idegenek vagyunk, s erõszakkal
96 XVII|          föl Khamis meghökkenve. - Mi közünk a doktorhoz?...~-