Fejezet

 1 I    |          egészen magának foglalja el Afrikát, a mi körülbelül
 2 I    |       felkopik az álluk.~- Higyje el, kedves Max, hogy Amerika
 3 I    |   egyetlen egy embere sem veszett el.~Sõt a Bahar-el-Abiad forrásvidéke
 4 I    |         szerecsen Khamis vállalta el. Ez az értelmes, elszánt
 5 I    |  szemhatárt roppant erdõség zárja el, a melynek se vége, se hossza.~-
 6 II   |    egyetlen emberét sem vesztette el. Most már közel volt útja
 7 II   |          a vadak mérgezett nyilai el ne találják õket.~Vártak.
 8 II   |          szeszélyeit?~Félóra múlt el így, szorongó várakozásban.
 9 II   |          is és miért nem oltották el inkább?~Erre a kérdésre
10 III  |      szeme és a füle közt találja el, akkor nem igen érheti veszedelem,
11 III  |      lavinát, mely falvakat söpör el, vagy a tájfunt, mely a
12 III  |           portugál határozzon: õk el voltak szánva mindenre.~
13 III  |        mint sötét árnyékok tûntek el nyugat felé: sõt mi több,
14 III  |            s a minek értéke volt, el is raboltak.~- Oh, a gazemberek! -
15 III  |            hogy már nem juthatnak el az erdõig, mert a csorda
16 III  |    elefántnak is sok: nem érhette el.~Fölülrõl négy lövés dördült
17 III  |       Fölülrõl négy lövés dördült el egyszerre, - csak vaktában
18 III  | megbánhatnók, hogy itt pazaroltuk el utolsó golyóinkat!~E közben
19 III  |       sikerülne a földre jutniok, el tudnák-e érni az erdõt?...
20 IV   |       lehet, hogy akkor szaladtak el, mikor az elefántokat megpillantották -
21 IV   |       tövébe és nyomban rá mélyen el is aludt.~- Feküdj le te
22 IV   |        mit mindjárt másnap reggel el kellett dönteniök, hogy
23 IV   |        csöndben és nyugodtan telt el. Khamis éberen figyelt a
24 IV   |       valószínû, hogy nagy részét el is rabolták a poggyászvivõ
25 V    |           s így soha sem tévednek el.~Ez az erdõ különben oly
26 V    |           két európai nem fogadta el. Úgy osztották be az õrséget,
27 VI   |        Cort két vadtúzokot ejtett el egy lövésre, s ennek az
28 VI   |          szövevényes indái zárták el az utat, úgy hogy csaknem
29 VI   |      csakis ezen az úton érhettek el az Ubangi folyóhoz.~A második
30 VI   |      megugratni a kis társaságot. El is kisérték több kilométernyire,
31 VI   |      futni s egymás után tipornák el õket...~A foreloper körülnézett.
32 VI   |   fontosabb események nélkül telt el. Mivel a tört csapás még
33 VII  |           egy kilométernyire tûnt el a sûrû lombok alatt. Lefelé
34 VII  | délkeletnek kanyarodott, s rögtön el is tûnt az erdõben, mely
35 VII  |        folyam mentén, s nemsokára el is tûntek a domb mögött.~
36 VII  |           amerikai és a foreloper el is határozták, hogy ha ketten
37 VII  |         hogy ha ketten nem bírják el a törzseket, megvárják,
38 VII  |           Igaza van, Max. Menjünk el tehát a folyó kanyarulatáig.~-
39 VIII |    mindjárt óriási erdõség terült el, melyben tömérdek volt a
40 VIII |        Gorilla-térnek keresztelte el. A rendháztól odáig kényelmes,
41 VIII |          csak a föld nyelte volna el a doktort meg a szolgáját:~
42 VIII |           lakói?... Mikor hagyták el?... Önként távoztak-e el,
43 VIII |          el?... Önként távoztak-e el, vagy úgy hurczolták el
44 VIII |           el, vagy úgy hurczolták el õket?... De kicsodák?...
45 VIII |    Augusztus 25. - Három hét múlt el... Végképp megszoktuk a
46 VIII |           több mint három év telt el... A doktor ekkor tûnhetett
47 VIII |          A doktor ekkor tûnhetett el... Hogy hová? Annak semmi
48 VIII |       azután mi történt vele, azt el sem képzelhetjük - tette
49 VIII |           pántos láda, mely félig el volt ásva abban a földben,
50 VIII |   szeretném, ha róla keresztelnõk el ezt a folyót...~A foreloper
51 IX   |        remélhették, hogy nem fogy el a golyójuk, míg az Ubangi-folyóhoz
52 IX   |     órával napkelte után indultak el, mert a zápor csak úgy ömlött.
53 IX   |    foreloper.~Három lövés dördült el. Három gorilla halálos sebbel,
54 IX   |         gorilla és csimpánz esett el, mire a tutaj a végzetes
55 IX   |          már megrettenve futottak el, s megint a parton csoportosultak.~
56 IX   |          kellett, s mindenekelõtt el kell ûzniök a majmokat arról
57 IX   |           nem a puskatûz kergette el õket, hanem a zivatar, mely
58 X    |           lógott a levegõben. Még el sem indultak, mikor már
59 X    |         ez a suttogó hang lebbent el róluk:~- Ngora!... Ngora!...~-
60 XII  |    sejtette, mennyi idõ telhetett el a tutaj fölfordulása óta,
61 XII  |          kilogramm húst osztottak el három felé, s be kellett
62 XII  |       kiáltásra, mely tompán halt el a sûrû lombsátor alatt.~-
63 XII  |   helyükrõl.~Két-három percz telt el.~A fáklyafény nem mozdult:
64 XII  |      nekik sietniök kellett, hogy el ne maradjanak tõle.~Az út
65 XII  |      azonban ma is nyugodtan telt el, csakhogy... Csakhogy mikor
66 XIII |      Körülbelül egy óra telhetett el szorongó várakozásban. Khamis
67 XIII |         maradtak a helyükön, hogy el ne riasszák a kis négykezû
68 XV   |          épp oly ügyesen ejtették el a bivalyokat, antilopokat,
69 XV   |         lemenniök az erdõbe, hogy el ne szökhessenek.~Pedig éjjel-nappal
70 XV   |      melyet a vadméhektõl szedtek el. Ráadásul csemegének bõven
71 XV   |          észre azt is, hogy Kollo el tud pirulni?... Ha dicsérik,
72 XVI  |          hogy e pillanatban halad el arra a vagdiak királya...~
73 XVI  |      különbség.~Két óra múlhatott el így, Max Huber legnagyobb
74 XVI  |    vagdiak bizonyára úgy rabolták el a doktortól...~- S akkor
75 XVI  |     nyugodott: ezért nevezték hát el Tükörszemû Atyának!~A két
76 XVI  |          még talán nem vesztettük el az emberi ábrázatunkat!...~
77 XVII |           közel mellettünk vitték el az ünnepélyen!...~- Ez valóban
78 XVII |  bennünket szabadon és kísérjenek el a határig.~- De hátha nem
79 XVII |         bizonyára, akkor rabolták el a vagdiak, mikor a doktort
80 XVII |      pedig még kevésbé bocsátanak el! - kiáltott föl Max Huber.~-
81 XVIII|   tölthessenek.~Két lövés dördült el, csaknem egyszerre. Két
82 XVIII|          és figyelemmel halmozták el Lo-Mait és kis fiát. Valósággal
83 XVIII|    menekülõk négy nap alatt értek el az Ubangi-folyóhoz s mivel
84 XVIII|         vezetése mellett indultak el a nagy kongói síkságon nyugat
85 XVIII|        alattvalóit, hogy ismerjék el Németország fönnhatóságát...~