Fejezet

 1 I    |        mind végig csinálták ugyan ezt... Akárki elolvassa Barth,
 2 I    |              felelte a portugál - ezt meg kell kerülnünk, még
 3 II   |    megijedt, mert azt hitte, hogy ezt a tüzet csak a nomád szerecsenek
 4 II   |         portugálnak igaza volt, s ezt mindnyájan átlátták; készülõdtek
 5 II   |     misszionárius atyák tudják is ezt, de azért bátran indulnak
 6 II   |       útja végczéljához: még csak ezt a nagy erdõt kellett megkerülnie,
 7 II   |           támadásra készültek?...~Ezt nem lehetett tudni, de annyi
 8 II   |           bár magában kárhoztatta ezt a czéltalan vakmerõséget.~
 9 III  |        lõnek csak Afrikában, s ha ezt így folytatják, félszázad
10 III  |        czélszerûbb megszelídíteni ezt az állatot, a mint Kelet-Indiában
11 III  |    hozta-e most a portugál útjába ezt az elefántcsordát, hogy
12 III  |        John Cort és Llanga ültek. Ezt a fát a dühödt állatok még
13 III  |          de nem biztosan!... Hisz ezt az õrült vágtatást nem bírhatják
14 IV   |        félniök az elefántoktól!~- Ezt én sem értem - mondta Max
15 IV   |    foreloper. - Én már megszoktam ezt, önnek pedig jól fog esni
16 IV   |          Az erdõ meg is érdemelte ezt a nevet, mert talán az egész
17 IV   |          John Cort szólalt meg és ezt mondta:~- Khamis, mindeddig
18 IV   |           czivakodni.~- Ön ismeri ezt a vidéket, Khamis - folytatta
19 IV   |     útitervét, a ki végezetre még ezt mondta:~- Tudom ugyan, hogy
20 IV   |      elõbb még meg kell találnunk ezt a képzelt folyót...~- Max
21 IV   |  ellenvetése tehát helyes volt, s ezt Khamis sem tagadhatta. De
22 V    |           ki érdeklõdve nézegette ezt a csodás világot.~A roppant
23 VI   |         akkor mentve vannak, mert ezt az óriás fát az orrszarvúak
24 VI   |       kapaszkodni lehetett volna.~Ezt a menedéket tehát meg sem
25 VII  |           annak, hogy megtaláltuk ezt a folyót... S fogjunk hozzá
26 VII  |      Ámbár ha az Ubangi-õserdõnek ezt a részét átkutatták volna
27 VII  |           mondta Max Huber - hogy ezt a lakatot nem a kongó-négerek
28 VII  |         is építhették volna... de ezt a lakatot!...~- S hátha
29 VII  |          Maga a kunyhó üres volt.~Ezt Max Huber vette észre, mert
30 VIII |           készíttetett magának, s ezt a ketreczet a rengetegben
31 VIII |      ketreczét, közel a kúthoz, s ezt a helyet Gorilla-térnek
32 VIII |         Malinbából...~De hová?... Ezt a bogaras német nem mondta
33 VIII |         segítségével összeácsolta ezt a tutajt, s idáig lehajózott
34 VIII |       múlt éjjel szintén hallotta ezt a szót. Most már bizonyos
35 VIII |           hogy magam is hallottam ezt a szót: «Ngora!»~S elmondta,
36 VIII |           hang többször ismételte ezt a szót.~- Lám, lám!... -
37 VIII |      kamatostól visszafizethetnõk ezt a szívességet.~Most már
38 VIII |           levest fõzött. Most már ezt is megtehették, mert volt
39 VIII |           ha róla keresztelnõk el ezt a folyót...~A foreloper
40 IX   |        minél elõbb itt hagyhassák ezt a majom-birodalmat.~De most
41 X    |            míg meg tudták kerülni ezt a sodró örvényt, mely a
42 X    |             Mit néz, foreloper?~- Ezt ni! - felelte Khamis.~S
43 X    |      vízbõl - mit halásztál ki?~- Ezt a kis fiút, Max úr... ezt
44 X    |         Ezt a kis fiút, Max úr... ezt a kis fiút... Már majdnem
45 X    |     Fényes nappal, ébren hallotta ezt a szót, mely a Kongó-melléki
46 X    |        Mert, ámbár mindeddig csak ezt az egyetlen szót ejtette
47 X    |           Huber, a ki jól ismerte ezt a nikkel-érmet, melyet a
48 XII  |        mely mindenfelõl kerítette ezt a kis tisztást. A három
49 XII  |    visszament a két európaihoz és ezt kérdezte:~- Max úr, bizonyos
50 XII  |          De hová mennek rajta?...~Ezt nem tudták, csak követték
51 XIII |        Cort azonban, körülnézvén, ezt a megjegyzést tette:~- Ma
52 XIII |     Tovább menjenek-e?... Tovább! ezt könnyû volt mondani: de
53 XIII |          azonban csak észrevették ezt, de arra már nem értek rá,
54 XIII |         sütni a húst is, legalább ezt látszott bizonyítani az,
55 XIII |   szeretném tudni, hogyan mondják ezt: «Gyerünk ebédelni»: vagy: «
56 XIII |     megint jobb kedvû lett.~- Hát ezt a várost a levegõben, hogy
57 XIII |   Mszelo-Tala-Tala a neve.~- Hisz ezt én értem! - kiáltott föl
58 XIV  |         ha alaposan tanulmányozta ezt a különös ember-, vagy majom-fajt,
59 XIV  | hozzátette:~- Vater!... Vater!...~Ezt a német szót, mely annyi,
60 XIV  |        Cort figyelmesen hallgatta ezt a társalgást és különösen
61 XIV  |         tette, hanem Li-Mai-val s ezt a jót a szülõk már akkor
62 XIV  |            hogy tanulmányozhassam ezt a különös fajt... De nem
63 XV   |       eresszen bennünket haza!~De ezt könnyebb volt kívánni s
64 XV   |        vagdi több ízben ismételte ezt a szót s közben egyre a
65 XV   |         négyszer-ötször ismételte ezt a szót, Kollo hangos nevetéssel
66 XV   |      orrszarvúakat is... csakhogy ezt a foglyok már nem láthatták,
67 XV   |   lehetséges, a melyen feljöttek: ezt pedig folyton erõs õrség
68 XVI  |         Végre hát mégis meglátjuk ezt a rejtélyes uralkodót!~De
69 XVI  |          volt!... Valószínû, hogy ezt a szent hangszert csak a
70 XVI  |          álmodtam, kedves John.~- Ezt a hangszert a vagdiak bizonyára
71 XVI  |          a másikat váltsa föl?...~Ezt kérdezte magában John Cort,
72 XVI  |        ének... Félóráig játszotta ezt is, azután megint visszatolta
73 XVI  |      másik után, de folyvást csak ezt a kettõt játszotta minden
74 XVII |          lett volna elszalasztani ezt a kedvezõ alkalmat, õk nem
75 XVII |       trónusán, az ócska dívánon.~Ezt a bútordarabot is valószínûleg,
76 XVII |       doktorhoz.~Képzelhetõ, hogy ezt a lomha, elhízott embert
77 XVIII|        tiszta szívébõl viszonozta ezt a szeretetet.~A két európai
78 XVIII|           sem fogják viszontlátni ezt a két derék, egyszerû teremtést,
79 XVIII|       kilométernyi útjuk volt, de ezt már könnyen, pihent erõvel