Fejezet

 1 I    |            ment az Ubangi alföldjére: õ csak elefántokra vadászott,
 2 I    |            Mivel az egész expedícziót õ szervezte, természetesen
 3 I    |              szervezte, természetesen õ volt a karaván feje is,
 4 III  |               a fát ingatta, a melyen õ meg Khamis ültek. A golyó
 5 III  |      tamarindokat... Most mindjárt az õ fájukra kerül a sor, s akkor
 6 V    |           vigyázott. Gyanúsat azonban õ sem látott, valamint Khamis
 7 VI   |         megörültek, mert egyenesen az õ irányukban haladt. De örömük
 8 VI   |              czélba vette és lõtt.~De õ sem volt szerencsésebb társainál.
 9 VI   |           szólt John Cort - most csak õ segíthet rajtunk!~S valóban,
10 VII  |             arról a dicsõségrõl, hogy õ járt legelõször ebben a
11 VII  |               Huber vette észre, mert õ rohant be legelsõnek.~De
12 VIII |               angol eredetirõl.~- Hát õ az! - kiáltott föl Max Huber -
13 VIII |              kiáltott föl Max Huber - õ az, a kirõl semmi hírt sem
14 VIII |               hozzá John Cort.~Ez az «õ» nem Garner volt, hanem
15 VIII |         oldalról hevesen megtámadták. Õ tehát elhatározta, hogy
16 VIII |         állíttatta föl. Aztán, a mint õ maga mondja, három hónapig
17 VIII | eredménytelenségét, elhatározta, hogy õ is megkísérti a majom-nyelv
18 VIII |         elbocsátotta a szerecseneket, õ pedig szolgája segítségével
19 VIII |           Johansen doktor jegyzeteit. Õ csak azzal törõdött, hogy
20 X    |          tartsa egy kissé a kormányt, õ maga pedig a tutaj elejére
21 X    |          emberek látása fölingerli, s õ maga rohan rá a tutajra:
22 X    |        gyermek... sokkal kisebb, mint õ. De tud-e úszni?... Látta,
23 XII  |          sürgette Khamis a társait.~S õ maga elõre sietett.~De alig
24 XII  |              siettek, hogy utolérjék, õ is meggyorsította lépteit,
25 XII  |               Belefúlt-e a vízbe vagy õ is megmenekült?... S ha
26 XII  |               lett?... Miért nem jött õ is velük?...~Mikor fölébredtek,
27 XII  |              kiáltott meglepetésében. Õ is, meg társai is kezdték
28 XIII |               a foreloper is.~- De ha õ megmenekült, akkor Llanga
29 XIII |               foreloper.~- Már hogyne õ volna! - szólt John Cort. -
30 XIII |              rögtön elbocsátotta. Sem õ, sem társai nem tudták,
31 XIII |               bizonyítani az, hogy az õ számukra is tüzet raktak,
32 XIII |              sziklának és fölfordult, õ is, meg Li-Mai is a vízbe
33 XIII |        tûnõdve csóválta a fejét, mert õ ismerte Közép-Afrika valamennyi
34 XIII |           vízbõl a fuldokló utasokat. Õ, Llanga elájult, s mikor
35 XIV  |         Vagdi-törzs.~Mszelo-Tala-Tala Õ Felsége, az ismeretlen Vagdi-törzs
36 XIV  |        beszélhessünk Mszelo-Tala-Tala Õ Felségével... Akkor véd-
37 XIV  |              rajta, mily büszke, hogy õ vezetheti sétálni az idegeneket.
38 XIV  |          Li-Mai talán megérti: - hisz õ is több szót használt a
39 XIV  |         uralkodója, a Tükörszemû Atya Õ Felsége, a Vagdi-törzs királya.~
40 XIV  |              Talán nem szabad bemenni Õ Felsége palotájába?...~Mindegy!
41 XIV  |         személyesen a Tükörszemû Atya õ felségével, írásban adjuk
42 XIV  |              bólintgatott a fejével s õ is ismételte:~- Ngora!...
43 XIV  |               legmeglepõbb volt: - az õ nyakában is ott lógott Johansen
44 XIV  |               Hátha a Tükörszemû Atya õ királyi fölsége kinevez
45 XV   |           ellen, mely e majmok - mert õ csak majmoknak tekintette
46 XV   |        társait. Mindhármuk közt talán õ volt a legtürelmetlenebb
47 XV   |       tetszett, hogy Mszelo-Tala-Tala õ felsége épp oly láthatatlan
48 XV   |                Nem egészen olyan-e az õ családi életük is, mint
49 XV   |              imádják Mszelo-Tala-Tala õ felségét, a kit úgy õriznek
50 XV   |             legszebb toll-koszorúja s õ volt egyszersmind a legdurvább,
51 XVI  |                         XVI. FEJEZET.~Õ Felsége Mszelo-Tala-Tala.~
52 XVI  |       Lo-Mainak, mennyire szeretnének õ Felsége színe elé járulni.
53 XVI  |           adta, hogy szeretne bemenni õ királyi fölségéhez, Lo-Mai
54 XVI  |               a hogy Mszelo-Tala-Tala Õ Felségét megvetõleg elnevezte.~
55 XVI  |              rakott a feje búbjára.~- Õ pápaszemes felsége alighanem
56 XVI  |          hozta, hogy Mszelo-Tala-Tala õ Felsége nem kegyeskedett
57 XVI  |         uralkodót!~De a palotából nem õ felsége lépett ki. Valami
58 XVI  |               mintha Mszelo-Tala-Tala õ Felségének dicsõ jelenléte
59 XVI  |         nagyon élesen szemügyre vette õ Felségét, a mint elhaladt
60 XVI  |              És már rá akart rivallni õ Felségére:~- Hé!... hallja
61 XVII |         csakugyan a német orvos volt; õ uralkodott a vagdiakon!~
62 XVII |            egykori hazája felõl... De õ még azt sem vette észre,
63 XVII |       meglátogatniok Mszelo-Tala-Tala õ Felségét.~Miután Khamis
64 XVII |              a néppel együtt ivott és õ sem állt útjukban.~Kilencz
65 XVII |         helyüket, s a Tükörszemû Atya õ Felségét senki sem õrizte
66 XVII |            tanácsos, Mszelo-Tala-Tala õ királyi felsége személyes
67 XVII |         repedésen...~Mszelo-Tala-Tala õ felsége félig ült, félig
68 XVII |          megrázta...~Mszelo-Tala-Tala õ Felsége úgy elfintorította
69 XVII |       megrázta, most még erõsebben...~Õ Felsége pedig - kiöltötte
70 XVII |            utoljára.~Mszelo-Tala-Tala õ királyi fölsége azzal felelt,
71 XVIII|             otthon maradt Ngalában és õ is meg apja is haza vágytak
72 XVIII|         visszahozzák Mszelo-Tala-Tala õ felségét is, a ki bizonyára