Fejezet

 1 I    |     Egyenlítõhöz közel az estszürkület nagyon rövid ideig tart, s tudták,
 2 I    |               kameruni szerecsen volt, nagyon jól értette a mesterségét,
 3 I    |            szerette. A két jó barát is nagyon megszerette Llangát - így
 4 I    |              egész útra megfogadják és nagyon jól fizetik. De meg is szolgálják
 5 I    |              körülbelül ötven éves, de nagyon edzett és tapasztalt elefánt-vadász
 6 II   |              volt!~Az elsõ pillanatban nagyon megijedt, mert azt hitte,
 7 II   |               Különben úgy sem megyünk nagyon messzire. S ha látjuk, hogy
 8 II   |           árnyékában mozognak.~A dolog nagyon érthetetlen volt. Egyáltalában
 9 IV   |        tulajdonságai voltak meg benne. Nagyon kedvelte a földrajzi és
10 IV   |       emberfajok érdekelték. E mellett nagyon bátor volt, s szükség esetén
11 V    |               egy-egy sugarát, s ezért nagyon nehéz volt a helyes irányt
12 V    |               volt hideg, sõt a levegõ nagyon enyhe és kellemes volt,
13 V    |            négylábú banditák mindeddig nagyon békésen viselték magukat,
14 V    |                szeme közé lõni, de nem nagyon alacsonyan; ez a lövés föltétlenül
15 V    |               mondta a foreloper. - De nagyon csodálkoznám, ha holnap,
16 VI   |          szarvai egy méter hosszúak és nagyon szép hajlásúak. Ezek a szarvak
17 VI   |            taglejtéseik mutatták, hogy nagyon szeretnék megugratni a kis
18 VI   |               Ez az éjszakájuk azonban nagyon nyugtalan volt. Ezer meg
19 VI   |        vadállatoknak nem árt.~Ez az út nagyon fárasztó volt és elcsigázta
20 VII  |              Az üres kunyhó.~A barlang nagyon kellemes tanya volt. A fenekét
21 VII  |            tutajt építenie, mert ez is nagyon jó lesz.~Ez a hír mindnyájukat
22 VIII |            hinniök, hogy e kísérletnek nagyon szomorú vége lett.~Nagy
23 VIII |               Kamerunban még számosan, nagyon jól emlékeztek a professzor
24 VIII |               vendégszeretõ hittérítõk nagyon szívesen látták az amerikai
25 VIII |                 Úgy látszik, ez a hely nagyon megfelelõ.~Augusztus 10. -
26 VIII |             alatt, a tisztás szélén... Nagyon sok a majom: csimpánzok
27 VIII |                Az utasok azonban mégis nagyon megörültek e váratlan ajándéknak,
28 VIII |               halasztották, mert az ég nagyon borús volt. Nyolcz óra tájban
29 IX   |             vacsorát.~Mivel az éjszaka nagyon sötét volt, Khamis nem szándékozott
30 IX   |          partján. Általában ez a vidék nagyon dús volt mindenféle lábas
31 IX   |               sütött, Khamis és társai nagyon örültek a természetes lombsátornak,
32 IX   |           utasokat, bár igaz, hogy nem nagyon érezték meg.~Egyszerre azonban
33 X    |                  Én is reménylem... de nagyon szeretném, ha már meg is
34 X    | elfogyasztottak vacsora után.~- Mindez nagyon szép és jó, - mondta Max
35 X    |      szúnyogoktól.~Az afrikai idõjárás nagyon szeszélyes és változó. A
36 X    |              nem esett ugyan, de az ég nagyon felhõs volt, s mivel a nap
37 X    |              Szeretnéd megtartani...~- Nagyon szeretném... ha önök megengedik.~-
38 X    |            fölfedezésre.~- Különös!... nagyon különös! - felelte Max Huber.~
39 XII  |                   kérdezte a foreloper nagyon meglepetve.~- Körülbelül
40 XII  |           eltûntek... Úgy látszik, nem nagyon számítottak a hálánkra!...~-
41 XII  |               mennyire vagyunk tõle?~- Nagyon messze nem lehetünk - felelte
42 XII  |     megmentõink nem vihettek bennünket nagyon messzire... Sokat mondok,
43 XII  |             bizonyos, hogy ez a vezetõ nagyon elõzékeny, - mondta Max
44 XII  |              lehetett már s mindnyájan nagyon fáradtak voltak. De Khamis
45 XII  |                madarat sem láttak s ez nagyon aggasztotta õket. A bivaly-hús
46 XIII |           között, mely nem is látszott nagyon meglepettnek. Végre egy
47 XIII |                Foglyok voltak tehát!~- Nagyon derék! - kiáltott föl Max
48 XIII |            Khamis volt a leglevertebb. Nagyon bántotta, hogy ezek az állatok, -
49 XIII |                 igaz, hogy ez a remény nagyon bizonytalan volt, de mégis
50 XIII |             fog rajtuk segíteni?... Ez nagyon kétséges!... Elõször az
51 XIII |            kételkedett Max Huber. - Ön nagyon is rózsás színben látja
52 XIII |             ezek a vagdik?~- Sokan!... nagyon sokan! - felelte Llanga. -
53 XIII |              az anyja?~- Oh, én hozzám nagyon jók!... Õk adták azt is,
54 XIV  |                 ez a rendkívüli kaland nagyon érdekes és én meg is vagyok
55 XIV  |   Kongó-négerek nyelvébõl. Ez nem volt nagyon meglepõ, mert hisz a «Ngora»-
56 XIV  |            szót, mely annyi, mint apa, nagyon rosszul ejtette ki, de Max
57 XIV  |           egymással, de a két erdõlakó nagyon szívesen, vendégszeretettel
58 XIV  |             volt és szemmel láthatólag nagyon örült, midõn az idegenek
59 XV   |                egyelõre aggasztó volt. Nagyon vigyáztak rájuk, úgy, hogy
60 XV   |             idegenek nyakára és - a mi nagyon különös volt - egy csöppet
61 XV   |              fõzte, sütötte, még pedig nagyon ízletesen, jól megsózva,
62 XVI  |             jegyeznünk, hogy a foglyok nagyon bensõ barátságot kötöttek
63 XVI  |              tudtak velük, azért mégis nagyon jól elmulattak náluk, mert
64 XVI  |               út, a sok viszontagság s nagyon rá fért volna egy kis foldozás,
65 XVI  |      Tükörszemû Atyának!~A két európai nagyon élesen szemügyre vette õ
66 XVIII|               karokkal fogadták õket a nagyon is hosszú távollét után.~