Fejezet

 1 I    |               A hosszú kirándulás.~- Hát az amerikai Kongó? - kérdezte
 2 I    |   verejtékezõ homlokát törülgetve:~- Hát még ez is hõség? - felelte
 3 I    |            ön már is panaszkodik?... hát még mi lesz majd júliusban
 4 I    |         Hogy-hogy, eredménnyel?...~- Hát csak úgy, hogy kevés érdekes
 5 I    |            John Cort, az amerikai. - Hát nem elég, hogy több száz
 6 I    |         utunkat, - mondta Urdax - de hát ez lehetetlen. Mert az a
 7 I    |       tudnánk többé kijönni.~- Akkor hát, kedves Max, - tréfált az
 8 II   |              érthetetlen is volt. De hát ki tudná eltalálni a szerecsenek
 9 II   |       ismételte Llanga könyörögve.~- Hát hadd maradjon itt, ha már
10 II   |               jó szemem!...~- Maradj hát itt mellettem - szólt Max -
11 II   |           oly magasra a fák közé.~De hát ha szerecsenek voltak, akkor
12 II   |       fenyegesse a karavánt; legjobb hát, ha vissza megyünk és megnyugtatjuk
13 III  |           tanácsolta John Cort.~- De hát a bennszülöttek? - kérdezte
14 III  |            Max Huber.~- Az erdõbe!~- Hát a vadak?~- Ah, az most a
15 III  |             fordulva azt kérdezte:~- Hát te, nem félsz?~- Nem, Max
16 III  |         állatok még nem bántották.~- Hát Urdax? - kiáltotta John
17 IV   |         összeroskadok... Jó éjszakát hát, holnapig!~Ezzel fogta magát,
18 IV   |    eljuthatott Librevilleba.~Az volt hát a kérdés, a mit mindjárt
19 IV   |           nemsokára talpra ugrott.~- Hát a bennszülöttek?... - kérdezte
20 IV   |        mellékfolyója mentén.~- Elõre hát! - kiáltott föl Max Huber
21 V    |        vettem észre semmit...~- Menj hát aludni, kedves Max: most
22 VI   |                kaczagott Max Huber - hát magamagát fogta meg a bolond!~
23 VII  |      komolyan beszél.~- Ej, bikficz! hát nem látod, hogy csak tréfálok?...
24 VII  |              tréfálok?... Rajta, jer hát velem... Elmegyünk a folyam
25 VIII | lefordítottak az angol eredetirõl.~- Hát õ az! - kiáltott föl Max
26 VIII |    kegyetlenül csípték; szétszedette hát a ketreczet, s megint behurczolkodott
27 VIII |           üres... kivéve az elsõt.~- Hát az elsõ, Max?...~- Azon
28 VIII |             fölkiáltott:~- E szerint hát mégis igaza lenne Garner
29 VIII |           csakugyan rendkívüli!...~- Hát hisz ön rendkívülit kívánt,
30 IX   |          összeütközést. Letelepedtek hát egy nagy gummi-fa alatt,
31 IX   |               folytatta Max Huber. - Hát nem Afrika kellõs közepén
32 X    |            foreloper aggodalmasan.~- Hát micsoda?~E kérdésre csaknem
33 X    |            kiáltott föl:~- Mi ez?... Hát czethalak is vannak Közép-Afrika
34 X    |             fiú! - szólt fölállva.~- Hát micsoda? - kérdezte John
35 X    |            Nevet?... Milyen nevet?~- Hát hívjad Jákónak!... Minden
36 X    |            sikerült. Megnedvesítette hát kezét, s azzal hûsítette
37 X    |          gonddal, szeretettel ápolta hát s megnedvesítvén zsebkendõjét,
38 X    |                Ugyan Llanga, ne légy hát ily makacs! - mondta a franczia. -
39 XII  |          hogyan mentette meg õket.~- Hát Llanga? - kérdezte John
40 XII  |         Pedig mennyire szerettük!... Hát azért mentettük meg a dinkák
41 XII  |      türelmetlenül. - De hol vagyunk hát?... és micsoda hely ez?...
42 XII  |  bizonyította John Cort.~- E szerint hát - folytatta a foreloper -
43 XII  |           nem fordulhattak vissza.~- Hát a fáklya? - kérdezte John
44 XII  |         pedig gondosan eltették; így hát még délre és estére is volt
45 XIII |           jött, a fák koronájáról...~Hát alant, a fák között, egyáltalában
46 XIII |            undorodott is tõle!... De hát a tûz?... hogy süthetnék
47 XIII |          mondja: Li-Mai.~- E szerint hát neve is van? - álmélkodott
48 XIII |               mikor Li-Mai beszél.~- Hát az apja, meg az anyja?~-
49 XIII |            megint jobb kedvû lett.~- Hát ezt a várost a levegõben,
50 XIV  |         palotája lehet; megérintette hát Li-Mai vállát, s oda mutatva
51 XIV  |         akarta próbálni. Félre tolta hát a kis fiút és egyenesen
52 XV   |              embernek van...~- Akkor hát mondjuk és valljuk nyíltan,
53 XVI  |              Késõbb!... késõbb!...~- Hát várakozzunk, - nyugodott
54 XVI  |              palotája küszöbén... De hát a nép, hogyan üdvözli majd
55 XVI  |             megkönnyebbülve. - Végre hát mégis meglátjuk ezt a rejtélyes
56 XVI  |          mondta:~- Mszelo-Tala-Tala!~Hát mégis?... A láthatatlan,
57 XVI  |            nyugodott: ezért nevezték hát el Tükörszemû Atyának!~A
58 XVII |              már betöltve.~Ily módon hát Johansen doktor, a Tükörszemû
59 XVII |           sem a környéken.~... Rajta hát!...~Max Huber lépett be
60 XVII |         helyben John Cort.~- Nincsen hát más hátra, - folytatta Max
61 XVII |              Max Huber habozva: - de hát a doktor?...~- A doktor?... -
62 XVII |            lett!~- Hadd maradjon meg hát majomnak, - felelte John
63 XVIII|          barát fogadta örökbe...~... Hát Johansen doktor?... És Ngala,