Fejezet

 1 II   |        puskától, mert ha nincs is oly gyilkos fegyverük, mint
 2 II   |      Vissza! - felelte Khamis épp oly halkan.~Mindketten lövésre
 3 II   |     lidércztûz különben sem száll oly magasra a fák közé.~De hát
 4 III  |        ember együtt, s négyszerte oly gyorsan jár, mint a gyalogos!
 5 III  |         közeledett, s a bõgés már oly irtózatos lett, hogy a férfiak
 6 III  |         irtózatos üvöltése. A fák oly sûrûek voltak, hogy a nagy
 7 IV   |        volt. Kitûnõ puskája s épp oly kitûnõ revolvere ugyan volt
 8 IV   |          táplálja õket, korántsem oly bõvizûek, mint a többi földrészek
 9 IV   |        hogy Közép-Afrika belsejét oly sokáig nem bírták kikutatni.~
10 V    |           el.~Ez az erdõ különben oly sûrû volt, hogy még fényes
11 V    |           lehetett, éjszaka pedig oly koromsötét volt, mint a
12 V    |      páfrány tenyészett, némelyik oly nagy, hogy az egész társaság
13 V    | elgondolkozott...~A mély rengeteg oly csöndes volt, mint nyári
14 V    |        hol Schweinfurth és Junker oly emberekre bukkantak, a kiknek
15 V    |           szerecsenek, a kik: épp oly ügyesek, értelmesek, harcziasak,
16 VI   |         hajlásúak. Ezek a szarvak oly erõsek, hogy az antilop
17 VI   |           is használja, még pedig oly sikeresen, hogy déli Afrikában
18 VI   |     dolgokat tudnak véghez vinni, oly erõs és kemény.~Az orrszarvú-pár
19 VI   |              Mert a bõregerek nem oly istencsapása, mint a szúnyogok:
20 VIII |          is, a ki, ha nem volt is oly óvatos, mint az amerikai
21 IX   |  hét-nyolcz láb széles és kétszer oly hosszú volt: éppen elég
22 IX   |           a tutaj szélére.~Vajjon oly buták lesznek-e a Rio-Johansen
23 IX   |           horogra. E helyett este oly szerencsés ponton kötöttek
24 IX   |            E roppant koronájú fák oly terebélyesek voltak, hogy
25 IX   |           volna össze!~S valóban, oly tömérdek majom ugrált, sivított,
26 IX   |          így a dobások nem voltak oly biztosak, s a távolság az
27 IX   |         csapja... vagy ha nem is, oly közel fogja sodorni a jobb
28 X    |    elkergetésére: ha tûzre vetik, oly maró és sûrû füstöt ád,
29 X    |          nem, Max úr!... Hisz még oly fiatal!... S az arcza is
30 X    |          fiatal!... S az arcza is oly szelíd...~- No, ha már barátoddá
31 XII  |         tûzrakás pislogott.~A fák oly sûrûen és tömegesen álltak
32 XII  |   lábnyira kezdõdött fölöttük, de oly tömött és sûrû volt, hogy
33 XII  |           liánok és tüskés bokrok oly vastag, sûrû és tömött gyûrûként
34 XIII |          a helyen, korántsem volt oly csendes, mint eddig. Valami
35 XIII |       vörösbarna, fakó fû, a mely oly gyér és fonnyadt volt, mintha
36 XIII |       igazi város volt, még pedig oly nagy kiterjedésû város,
37 XIII |          vajjon Llanga is nem épp oly rab-e, mint õk maguk?...~-
38 XIV  |         hogy az asszony korántsem oly beszédes, mint a férfi, -
39 XIV  |         is. A vendégszeretet maga oly fejlettebb erkölcsi érzés,
40 XIV  |         Végre: a családi rend épp oly intézmény volt náluk is,
41 XV   |    Mszelo-Tala-Tala õ felsége épp oly láthatatlan valaki, mint
42 XV   |     madarat apró nyilaikkal s épp oly ügyesen ejtették el a bivalyokat,
43 XV   |           helyben Max Huber - épp oly gyöngédek és összetartók,
44 XV   |      hiányzik fogalomkörükbõl egy oly eszme, a mely minden emberrel
45 XVI  |      özönlött a víg nép, mely épp oly ünneplõ köntösben volt,
46 XVI  |              ezek a vagdik is épp oly emberek, mint a polinéziai
47 XVI  |        Huber, John Cort és Llanga oly jó helyet kaptak, hogy mindent
48 XVI  |           hangszerek, a melyekkel oly fülsértõ zajt csaptak, hogy
49 XVI  |      Vadász keringõjét, megállt s oly ügyesen félre tolta az elsõ
50 XVII |       ordítani kezdett, még pedig oly hangosan, hogy a városban
51 XVIII|         mindenfelé... de egyúttal oly koromsötét is volt, hogy