Fejezet

 1 I   |          maga elég változatos volt, én mégis többet vártam tõle.~-
 2 I   |       Valóban nem, Max.~- Na lássa! Én pedig azt reméltem, hogy
 3 I   |  rengeteggel! - mondta John Cort. - Én szívesebben megkerülöm,
 4 II  |               kérdezte Max Huber. - Én nem látok senkit és semmit;
 5 II  |           és vérvörös lángjukról.~- Én is azt hiszem, - felelte
 6 II  |      megtámadni: s ebben az esetben én szívesen aludnám még pár
 7 II  |       óvatosaknak kell lennünk...~- Én ajánlkozom, hogy kikémlelem
 8 II  |               mondta Max Huber.~- S én szintén elmegyek önnel, -
 9 II  |             lenne...~- Akkor megyek én is - ajánlkozott John Cort.~-
10 II  |             hogy meg ne lássanak.~- Én is azt hiszem - hagyta helyben
11 II  |      könyörgött a fiú - hadd menjek én is...~- Nincs szükségünk
12 II  | meggondolatlanság lenne. S most már én is hiszem, hogy nem vették
13 II  |          éjjel odább állunk...~- De én szeretném tudni, mi ez...~-
14 III |            rivallt rá a portugál.~- Én magam? - kérdezte Khamis.~
15 III |          Max Huber hidegen.~- Ebben én is egyetértek önnel - szólt
16 III |                könyörgött Llanga. - Én is tudok gyorsan futni.~
17 IV  |      félniök az elefántoktól!~- Ezt én sem értem - mondta Max Huber -
18 IV  |                felelte a franczia - én mindjárt összeroskadok...
19 IV  |             Cort. - Majd Khamis meg én virrasztunk.~- Elég lesz,
20 IV  |   virrasztunk.~- Elég lesz, ha csak én magam virrasztok, John úr -
21 IV  |               mondta a foreloper. - Én már megszoktam ezt, önnek
22 V   |            akkor föl se’ vesszük!~- Én pedig reménylem, hogy ebben
23 V   |            s a puskájához kapott.~- Én vagyok - szólt nevetve John
24 VI  |        kiáltott föl Max Huber. - De én már nem hiszem ám, hogy
25 VII |            s szívembõl örülök, hogy én tévedtem, mert most már
26 VII |            fölfalt tegnap este...~- Én?... Max úr!... - szégyenkezett
27 VIII|         Cort határozottan mondta:~- Én csak annyit mondhatok, kedves
28 VIII|             tette hozzá Khamis.~- S én nem is vagyok rá kíváncsi -
29 VIII|              szólt Max Huber - mert én már alig látok az éhségtõl.~
30 X   |          csöndes volt köröskörül.~- Én már szétnéztem ma reggel, -
31 X   |            ne legyünk követelõk!... Én azzal is beérném, hogy csak
32 X   |             azt csak megérjük!...~- Én is reménylem... de nagyon
33 X   |         ismételte Llanga konokul.~- Én meg mondom, hogy nem az;
34 X   |             Ha szükséges lesz, majd én is ráduplázok...~A bivaly
35 X   |               Fiú... ne olyan, mint én... de azért fiú...~- Mondd
36 X   |              Ugyanazt a szót, a mit én is hallottam?~- Úgy van... «
37 XII |           felelte John Cort. - Mert én semmire sem emlékszem.~-
38 XII |            John Cort szólalt meg:~- Én semmire sem emlékszem, hogy
39 XII |           határozottan emlékszem.~- Én is! - bizonyította John
40 XII |            hová vezet...~- Bánom is én, akárhová! - felelte John
41 XIII|            máris éhesek voltak...~- Én a’ mondó vagyok, - szólt
42 XIII|                felelte John Cort. - Én csak azt szeretném tudni,
43 XIII|        beszélnek?~- Beszélnek... de én nem értem... Egyes szavakat
44 XIII|           apja, meg az anyja?~- Oh, én hozzám nagyon jók!... Õk
45 XIII| Mszelo-Tala-Tala a neve.~- Hisz ezt én értem! - kiáltott föl Khamis.~-
46 XIV |            kaland nagyon érdekes és én meg is vagyok vele elégedve:
47 XIV |            róla...~- Ehhez azonban, én úgy vélem, két dolog volna
48 XIV |         figyelmeztette õt erre: - s én már azon sem csodálkoznám,
49 XVI |       foglyokat.~Ezen az április 15-én tehát, a mint mondtuk, a
50 XVII|            németül: - a társaim meg én hódolattal járulunk felséged