Fejezet

2001 X    |                    tutaj hátulján...~Ekkor a víz sodra roppant erõvel
2002 X    |                 roppant erõvel neki csapta a tutajt az egyik szélsõ sziklának...
2003 X    |             sziklának... Khamis kidobta rá a töltéses ládikót s a fegyvereket...
2004 X    |                    rá a töltéses ládikót s a fegyvereket... Aztán ki
2005 X    |                Aztán ki akart ugrani... de a tutaj hirtelen egyet fordult,
2006 X    |          valamennyiüket lerántotta magával a tomboló örvénybe...~ ~
2007 XII  |                              XII. FEJEZET.~A fák alatt.~Másnap három,
2008 XII  |           látszólag élettelen férfi hevert a legsûrûbb rengetegben, s
2009 XII  |                hamvadó tûzrakás pislogott.~A fák oly sûrûen és tömegesen
2010 XII  |                 alig lehetett tõlük látni. A kúszó növények indái s a
2011 XII  |                   A kúszó növények indái s a töretlen bokrok úgy eltömték,
2012 XII  |              bokrok úgy eltömték, benõtték a fák közeit, hogy valóságos
2013 XII  |                bástyaként fogták körül azt a kis szabad tért, a hol a
2014 XII  |               körül azt a kis szabad tért, a hol a három alak hevert.
2015 XII  |                   a kis szabad tért, a hol a három alak hevert. A roppant
2016 XII  |                   hol a három alak hevert. A roppant faóriások lombsátora
2017 XII  |                    sem törhetett át rajta. A földalatti börtön nem lehetett
2018 XII  |                volna szilárdabbak, mint az a sövény, mely mindenfelõl
2019 XII  |                  mindenfelõl kerítette ezt a kis tisztást. A három férfi
2020 XII  |              kerítette ezt a kis tisztást. A három férfi jó ismerõsünk:
2021 XII  |                    jó ismerõsünk: az egyik a foreloper, a másik kettõ
2022 XII  |          ismerõsünk: az egyik a foreloper, a másik kettõ pedig Max Huber
2023 XII  |                 Csak arra emlékeztek, hogy a tutaj lerántotta õket a
2024 XII  |                    a tutaj lerántotta õket a vízesés örvényébe... Hogy
2025 XII  |                 mindnyájan menekültek meg! A kis Llanga nem volt itt
2026 XII  |                   vele együtt elveszett az a beteg teremtés is, a kinek
2027 XII  |                    az a beteg teremtés is, a kinek életét csak az elõtte
2028 XII  |                 való napon mentette meg...~A három férfinak minden fegyvere
2029 XII  |                   férfinak minden fegyvere a késük volt, meg az a szekercze,
2030 XII  |              fegyvere a késük volt, meg az a szekercze, melyet a foreloper
2031 XII  |                 meg az a szekercze, melyet a foreloper az övében hordott.
2032 XII  |            holmijuk oda voltak... Oda volt a tutaj is... de mit használ,
2033 XII  |                   sem tudhatták, merre van a folyó!~S mibõl, hogyan fognak
2034 XII  |               vadászhatnak, be kell érniök a vad gyümölcsökkel, rá kell
2035 XII  |        gyümölcsökkel, rá kell fanyalodniok a fagyökerekre... S nem annyi-e
2036 XII  |                     S nem annyi-e ez, mint a lassú éhhalál?...~A három
2037 XII  |                   mint a lassú éhhalál?...~A három férfi közül John Cort
2038 XII  |                     Miután szeme megszokta a mély sötétséget, megpillantatta
2039 XII  |               megpillantatta Max Hubert és a forelopert. Tántorogva fölkelt,
2040 XII  |                  néhány száraz ágat vetett a pislogó parázsra, s a tûz
2041 XII  |               vetett a pislogó parázsra, s a tûz nemsokára vígan lobogott.~-
2042 XII  |                   magában: - de hogyan?...~A tûz pattogása fölébresztette
2043 XII  |               fölébresztette Max Hubert és a forelopert is. Majdnem egyszerre
2044 XII  |                      kérdezte Max Huber.~- A hova hoztak bennünket -
2045 XII  |                    ma?... Mikor tört össze a tutajunk?... Khamis, tud-e
2046 XII  |               Khamis, tud-e hozzávetni?...~A foreloper szótlanul rázta
2047 XII  |                  foreloper szótlanul rázta a fejét. Sem azt nem sejtette,
2048 XII  |                    mennyi idõ telhetett el a tutaj fölfordulása óta,
2049 XII  |                      kérdezte John Cort. - A fiú bizonyára elveszett,
2050 XII  |               nincsen itt velünk!... Azok, a kik minket megmentettek,
2051 XII  |                    Hát azért mentettük meg a dinkák kezeibõl, hogy...
2052 XII  |                    hogy... Szegény fiú!...~A két jó barát valóban úgy
2053 XII  |                     De ki, vagy mi volt ez a rejtélyes hatalom?...~Most
2054 XII  |                 emlékszem, hogy mi történt a katasztrófa után... Úgy
2055 XII  |              láttam, hogy Khamis kidobálta a sziklára puskáinkat és egyéb
2056 XII  |                     mert semmink sem esett a vízbe... De aztán...~- Aztán, -
2057 XII  |                   kiabáltak, integettek és a vízbe rohantak...~- Önök
2058 XII  |         bennszülötteket láttak? - kérdezte a foreloper nagyon meglepetve.~-
2059 XII  |           alighanem õk húztak ki bennünket a vízbõl is.~- Aztán - folytatta
2060 XII  |                       tüzet raktak... sõt, a mint látom, még az eleségünket
2061 XII  |                  ide tették!...~S valóban, a tûz mellett ott volt az
2062 XII  |                    tûz mellett ott volt az a jókora darab nyers hús,
2063 XII  |                    jókora darab nyers hús, a mi a tegnap lõtt bivalyból
2064 XII  |               jókora darab nyers hús, a mi a tegnap lõtt bivalyból még
2065 XII  |                     nem nagyon számítottak a hálánkra!...~- De hátha
2066 XII  |                  volna ide, ha megint csak a sorsunkra akartak bízni
2067 XII  |                 nekik, akár ott halunk meg a vízben, akár itt?...~- Itt! -
2068 XII  |                  sötét börtön is van ebben a rengetegben!...~- Az igaz,
2069 XII  |              éjszaka. Bármily sûrû volt is a lombsátor, a fák sudara,
2070 XII  |                  sûrû volt is a lombsátor, a fák sudara, mintegy százötven
2071 XII  |                néha-néha megingott - talán a széltõl, - s ilyenkor egy-egy
2072 XII  |                    világosság szûrõdött át a támadt kis résen.~Mialatt
2073 XII  |                  támadt kis résen.~Mialatt a két jó barát beszélgetett,
2074 XII  |                szemügyre vette, körüljárta a szûk tisztást, a hová be
2075 XII  |                körüljárta a szûk tisztást, a hová be voltak zárva. Mert
2076 XII  |                 hová be voltak zárva. Mert a hely valósággal börtönhöz
2077 XII  |          valósággal börtönhöz hasonlított: a liánok és tüskés bokrok
2078 XII  |              tömött gyûrûként zárták körül a kis tisztást, hogy útnak,
2079 XII  |                törésnek nyoma sem látszott a természetes falon.~Most
2080 XII  |                    természetes falon.~Most a foreloper ismét visszament
2081 XII  |                 foreloper ismét visszament a két európaihoz és ezt kérdezte:~-
2082 XII  |                hogy bennszülötteket látott a parton?~- Egészen bizonyos,
2083 XII  |                  bizonyos, Khamis... Abban a pillanatban láttam õket,
2084 XII  |             pillanatban láttam õket, mikor a tutaj a sziklákhoz csapódott...~-
2085 XII  |                 láttam õket, mikor a tutaj a sziklákhoz csapódott...~-
2086 XII  |                     És melyik parton?...~- A bal parton.~- Jól mondta:
2087 XII  |                  bal parton.~- Jól mondta: a bal parton?~- Úgy van: a
2088 XII  |                   a bal parton?~- Úgy van: a bal parton... Erre határozottan
2089 XII  |                    szerint hát - folytatta a foreloper - mi most keletre
2090 XII  |                    mi most keletre lennénk a folyótól?...~- Mindenesetre, -
2091 XII  |                  hozzá John Cort - csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk
2092 XII  |            lehetünk - felelte Max Huber. - A megmentõink nem vihettek
2093 XII  |                       mondta Khamis - hogy a folyó nem lehet messzire...
2094 XII  |                  minél elõbb visszamenjünk a folyóhoz, új tutajt ácsoljunk
2095 XII  |                  tovább folytassuk utunkat a folyamon lefelé... persze
2096 XII  |                  folyamon lefelé... persze a vízesésen alul...~- De hogyan
2097 XII  |                      S hol, merre keressük a Johansen-folyót? - kérdezte
2098 XII  |                      Megengedem, hogy most a bal partján vagyunk: de
2099 XII  |                 menjünk?... Ki mutatja meg a helyes irányt?...~- S még
2100 XII  |                    hol juthatnánk ki ebbõl a börtönbõl? - folytatta Max
2101 XII  |                   Huber.~- Itt ni! - szólt a foreloper.~S oda mutatott
2102 XII  |                  foreloper.~S oda mutatott a sûrû bokrok egyik pontjára,
2103 XII  |                sûrû bokrok egyik pontjára, a hol a kúszó növények indái
2104 XII  |               bokrok egyik pontjára, a hol a kúszó növények indái szét
2105 XII  |                 õket ide. Hová vezetett ez a csapás?... A folyóhoz? Majdnem
2106 XII  |                   vezetett ez a csapás?... A folyóhoz? Majdnem bizonyos
2107 XII  |                    Két nap alatt elfogy ez a kis hús, s akkor már nem
2108 XII  |                 Huber.~Mindjárt megkezdték a takarékoskodást: körülbelül
2109 XII  |                    be kellett érniök ezzel a csekély, szûk ebéddel is!...~-
2110 XII  |              akármi, - felelte John Cort - a fõ az, hogy mindhárman éhesek
2111 XII  |               vizünk is volna! - sóhajtott a franczia.~Mindhárman elhallgattak
2112 XII  |                  némán, csöndben ettek. Ez a sötétség nyomasztó volt:
2113 XII  |                   sötétség nyomasztó volt: a talaj nedvességétõl sûrû,
2114 XII  |                   nehéz, fullasztó volt, s a hely borzalmasságát még
2115 XII  |                  egyetlen hang sem zavarta a temetõi, síri csöndet. Csak
2116 XII  |             csöndet. Csak néha mozdult meg a haraszt s a halk sziszegés
2117 XII  |                    mozdult meg a haraszt s a halk sziszegés jelezte,
2118 XII  |                    mindjárt föl is keltek. A foreloper kendõjébe csavarta
2119 XII  |               foreloper kendõjébe csavarta a megmaradt bivalyhúst és
2120 XII  |                    bivalyhúst és egyenesen a fölfedezett csapás felé
2121 XII  |                 hiába!... Senki sem felelt a hangos kiáltásra, mely tompán
2122 XII  |             kiáltásra, mely tompán halt el a sûrû lombsátor alatt.~-
2123 XII  |                 Menjünk, - sürgette Khamis a társait.~S õ maga elõre
2124 XII  |                 egyszerre ott termettek.~- A bennszülöttek? - kérdezte
2125 XII  |                  bennszülöttek? - kérdezte a franczia.~- Várjunk! - felelte
2126 XII  |                       felelte az amerikai.~A fáklyafény - mert kétségkívül
2127 XII  |            egyelõre nem is mertek mozdulni a helyükrõl.~Két-három percz
2128 XII  |                   Két-három percz telt el.~A fáklyafény nem mozdult:
2129 XII  |               Talán lidércztûz? - kérdezte a franczia.~- Nem lehet, Max, -
2130 XII  |                    felelte John Cort. - Ha a fáklya nem közeledik hozzánk,
2131 XII  |                 Úgy van, menjünk! - mondta a foreloper elszántan.~És
2132 XII  |            elindult az ösvényen, egyenesen a fáklya felé.~Alig tett azonban
2133 XII  |                tett azonban néhány lépést, a fény is megindult és távozott
2134 XII  |             megindult és távozott tõlük... A fáklyavivõ tehát meglátta
2135 XII  |                  utat akarja mutatni nekik a fáklyával?... De hová vezeti
2136 XII  |               fáklyával?... De hová vezeti a három boldogtalan utast?...
2137 XII  |                  volt idejük ezen tûnõdni. A fáklyafény gyorsan ment
2138 XII  |                    növény-inda nem gátolta a járást.~De hová mennek rajta?...~
2139 XII  |                  nem tudták, csak követték a fáklyát s körülbelül három
2140 XII  |           elfáradtak és megálltak pihenni.~A fáklyavivõ szintén megállt,
2141 XII  |                szintén megállt, ugyanebben a pillanatban.~- Az bizonyos,
2142 XII  |                       Az bizonyos, hogy ez a vezetõ nagyon elõzékeny, -
2143 XII  |                    John Cort. - Csak ebbõl a rengetegbõl, sötét útvesztõbõl
2144 XII  |                 minél elõbb! - tette hozzá a franczia sóhajtva.~- Nos,
2145 XII  |                    Max: elég rendkívüli ez a kaland? - kérdezte az amerikai
2146 XII  |                   Cort aggodalmasan.~Mikor a rövid pihenõ után ismét
2147 XII  |                   fölkerekedtek, megindult a fáklyavivõ is. Ha siettek,
2148 XII  |          meggyorsította lépteit, úgy, hogy a pár száz lépésnyi távolság
2149 XII  |              pihenni; azt mondta, kövessék a fáklyafényt, a meddig csak
2150 XII  |                    kövessék a fáklyafényt, a meddig csak vezeti õket:
2151 XII  |                    nemsokára kiérnek ebbõl a sûrû rengetegbõl...~Ebben
2152 XII  |                  sûrû rengetegbõl...~Ebben a pillanatban a fáklyafény
2153 XII  |         rengetegbõl...~Ebben a pillanatban a fáklyafény hirtelen kialudt
2154 XII  |              fáklyafény hirtelen kialudt s a három utas megdöbbenve állt
2155 XII  |                  utas megdöbbenve állt meg a koromsötétben.~- Már nem
2156 XII  |                       Úgy látszik, ez volt a jel, hogy megálljunk...~-
2157 XII  |                    Engedelmeskedjünk tehát a parancsnak, - mondta Max
2158 XII  |                       De eljön-e értünk ez a fáklyavivõ holnap is? -
2159 XII  |                 John Cort kételkedve.~Erre a fontos kérdésre senki sem
2160 XII  |                   sem tudott felelni.~Mind a hárman lefeküdtek egy fa
2161 XII  |                  egy fa tövébe és megették a kis darabka bivaly-sültet,
2162 XII  |              találtak egy kis víz-erecskét a fák alatt, a melybõl ihattak.~-
2163 XII  |                  víz-erecskét a fák alatt, a melybõl ihattak.~- Ki tudja, -
2164 XII  |           banán-levéllel nagyokat merített a friss vízbõl.~Bármily aggasztó
2165 XII  |                   Bármily aggasztó volt is a sorsuk, a fáradtság mégis
2166 XII  |                 aggasztó volt is a sorsuk, a fáradtság mégis csakhamar
2167 XII  |             csakhamar elnyomta õket s mind a hárman mélyen elaludtak.~
2168 XII  |                   Cort csaknem egész éjjel a szegény Llangáról álmodtak...
2169 XII  |                 lett belõle?... Belefúlt-e a vízbe vagy õ is megmenekült?...
2170 XII  |              szürke derengés mutatta, hogy a nap már fönn jár az égen.
2171 XII  |                   fönn jár az égen. Khamis a fény irányából azt következtette,
2172 XII  |                  irányban, mert távolodtak a folyótól... De mindegy!
2173 XII  |                 fordulhattak vissza.~- Hát a fáklya? - kérdezte John
2174 XII  |                 Max Huber - ez olyan, mint a három napkeleti király csillaga
2175 XII  |                  napkeleti király csillaga a Bibliában!... Csak azt szeretném
2176 XII  |                  útjuk is olyan volt, mint a tegnapi. A keskeny ösvényt
2177 XII  |                olyan volt, mint a tegnapi. A keskeny ösvényt mindkét
2178 XII  |                    szelték keresztben azt, a melyiken jártak, úgy, hogy
2179 XII  |                okvetlenül eltévedtek volna a sötét rengetegben.~Sehol
2180 XII  |                   nagyon aggasztotta õket. A bivaly-hús már csaknem teljesen
2181 XII  |                  alig maradt belõle annyi, a mennyi még egyszerre elég:
2182 XII  |                  még holnap sem érnek oda, a hova ez a rejtélyes fáklyafény
2183 XII  |                   sem érnek oda, a hova ez a rejtélyes fáklyafény vezetni
2184 XII  |                  Estefelé, mint tegnap is, a fáklya ismét kialudt s a
2185 XII  |                   a fáklya ismét kialudt s a három utas megint a sötétben
2186 XII  |              kialudt s a három utas megint a sötétben maradt. Az éjszaka
2187 XII  |         természetesnek találni, hogy ebben a rejtélyes rengetegben a
2188 XII  |                    a rejtélyes rengetegben a tündérek gondoskodnak róluk.
2189 XII  |             rendeltetésük helyére s addig, a míg odaérnek, gondoskodik
2190 XII  |                 földarabolta és megsütötte a húst, melynek egy harmadát
2191 XII  |              harmadát ott menten megették, a többit pedig gondosan eltették;
2192 XII  |                  mit enniök.~E pillanatban a fáklya ismét kigyúlt s jelt
2193 XII  |            mértföldnyit mehettek, úgy hogy a foreloper hozzávetése szerint,
2194 XII  |                    kilométernyire lehettek a Johansen-folyótól.~Útjuk
2195 XII  |                  erdõ kezdett világosodni. A lombsátor itt-ott meggyérült
2196 XII  |             lombsátor itt-ott meggyérült s a verõfény jobban átszûrõdhetett
2197 XII  |                 átszûrõdhetett rajta. Mind a mellett a félhomály még
2198 XII  |       átszûrõdhetett rajta. Mind a mellett a félhomály még sokkal bizonytalanabb,
2199 XII  |               alakját.~Estére kelve, mikor a fáklya kialudt, ismét megálltak
2200 XII  |                  úgy rémlett, hogy valahol a feje fölött, a fákon, a
2201 XII  |                hogy valahol a feje fölött, a fákon, a Bûvös vadász keringõjét
2202 XII  |                    a feje fölött, a fákon, a Bûvös vadász keringõjét
2203 XIII |                             XIII. FEJEZET.~A város a levegõben.~Mikor
2204 XIII |                     XIII. FEJEZET.~A város a levegõben.~Mikor ismét fölébredtek,
2205 XIII |        tapasztalták, hogy az erdõnek ebben a részében még sokkal sötétebb
2206 XIII |                  sokkal sötétebb van, mint a honnan jöttek... Nappal
2207 XIII |                   eldönteni. Mivel azonban a vezetõ fáklyafény még nem
2208 XIII |                  azonban, körülnézvén, ezt a megjegyzést tette:~- Ma
2209 XIII |                    Lehet azonban, - mondta a foreloper - hogy ez annak
2210 XIII |                  foreloper - hogy ez annak a jele, hogy már megérkeztünk...~-
2211 XIII |                John Cort - hová?...~- Oda, a hová vezetni akartak bennünket,
2212 XIII |                 bennünket, kedves John.~Ez a felelet ugyan nem felelt
2213 XIII |                  az amerikai kérdésére, de a franczia nem tudott okosabban
2214 XIII |                 erdõ sötétebb volt is ezen a helyen, korántsem volt oly
2215 XIII |               hallani, mely fölülrõl jött, a fák ágairól.~Khamis, Max
2216 XIII |                  hogy valami száz lábnyira a föld színétõl, egybefüggõ,
2217 XIII |               mennyezet borul föléjük, mit a faóriások ágainak sûrû egybefonódása
2218 XIII |              ágainak sûrû egybefonódása és a búja kúszó-növények tömött
2219 XIII |                 indái, lombozata alkottak.~A roppant fák húsz-harmincz
2220 XIII |              törzseik olyanok voltak, mint a hatalmas oszlopok, melyek
2221 XIII |                   folyton ide-oda jártatta a szemét, hogy nem láthatná-e
2222 XIII |                    hogy nem láthatná-e meg a fölvillanó fáklyafényt,
2223 XIII |                 fölvillanó fáklyafényt, de a sötétben sehol sem látszott
2224 XIII |                sötétben sehol sem látszott a bíztató láng: a vezetõ nem
2225 XIII |                   látszott a bíztató láng: a vezetõ nem mutatkozott.~...
2226 XIII |                máris éhesek voltak...~- Én a’ mondó vagyok, - szólt John
2227 XIII |                kérdezte Max Huber.~Ez volt a bökkenõ: merre?...~- Mindegy,
2228 XIII |                 John Cort türelmetlenül. - A fák itt ritkábbak s az erdõ
2229 XIII |                 jártak be eredménytelenül. A talaj meglehetõsen egyenletes
2230 XIII |                növények sehol sem gátolták a járást. Apró, csenevész
2231 XIII |                 Apró, csenevész fû takarta a földet: vörösbarna, fakó
2232 XIII |               földet: vörösbarna, fakó fû, a mely oly gyér és fonnyadt
2233 XIII |                esõt sem látott volna. Hogy a napsugár egyáltalában nem
2234 XIII |        meggyõzõdhettek, ha föltekintettek: a sûrû mennyezet még talán
2235 XIII |                   sûrû mennyezet még talán a levegõt sem bocsátotta át!~
2236 XIII |                bocsátotta át!~Ellenben azt a zúgó zümmögést, mely az
2237 XIII |             megtörte, mindenütt hallották, a merre mentek. De ez a különös,
2238 XIII |           hallották, a merre mentek. De ez a különös, tompa zaj fölülrõl
2239 XIII |                   tompa zaj fölülrõl jött, a fák koronájáról...~Hát alant,
2240 XIII |                  koronájáról...~Hát alant, a fák között, egyáltalában
2241 XIII |                  volna megmondani?... Mind a mellett Khamisnak úgy rémlett
2242 XIII |               sötét alakokat lát elsuhanni a fák között... Káprázat volt
2243 XIII |                 eredménytelen bolygás után a három utas csüggedten telepedett
2244 XIII |                 óriási bahinia-fa tövében. A szemük egy kissé már megszokta
2245 XIII |                    egy kissé már megszokta a sötétséget, úgy hogy húsz-harmincz
2246 XIII |             üldögéltek ott, majd egyszerre a foreloper suttogva megszólalt:~-
2247 XIII |              mozdulatlanul, némán maradtak a helyükön, hogy el ne riasszák
2248 XIII |              helyükön, hogy el ne riasszák a kis négykezû állatot. Ha
2249 XIII |                   Ej, Max Huber is megenné a húsát a végsõ szükségben,
2250 XIII |                   Huber is megenné a húsát a végsõ szükségben, bármint
2251 XIII |              undorodott is tõle!... De hát a tûz?... hogy süthetnék meg
2252 XIII |               süthetnék meg tûz nélkül?...~A kis alak egyenesen, félelem
2253 XIII |                   Úgy járt, mint az ember: a hátulsó lábain s alig pár
2254 XIII |                álmélkodva ismertek rá arra a kis beteg teremtésre, a
2255 XIII |                    a kis beteg teremtésre, a melyet Llanga mentett meg
2256 XIII |                  melyet Llanga mentett meg a vízbefúlástól.~- Ez az!...
2257 XIII |                    ez az! - hagyta helyben a foreloper is.~- De ha õ
2258 XIII |                 akkor Llanga sem fúlhatott a vízbe: hisz az ölében tartotta!~-
2259 XIII |                   sem ez az? - kételkedett a foreloper.~- Már hogyne
2260 XIII |              zsebébõl azt az érmet, melyet a kis beteg nyakáról oldott
2261 XIII |                 beteg nyakáról oldott le s a szalagjánál fogva ide-oda
2262 XIII |          szalagjánál fogva ide-oda lóbálta a levegõben, mint a hogy ingerkedni
2263 XIII |                  lóbálta a levegõben, mint a hogy ingerkedni szokás a
2264 XIII |                   a hogy ingerkedni szokás a gyerekekkel.~Mihelyt a furcsa
2265 XIII |              szokás a gyerekekkel.~Mihelyt a furcsa teremtés meglátta
2266 XIII |                most már nem volt beteg!... A három vagy négy nap alatt,
2267 XIII |                 vagy négy nap alatt, mióta a tutajról elkerült, nemcsak
2268 XIII |                  hirtelen nyakon csípte...~A kicsike azonban eltátotta
2269 XIII |                  kicsike azonban eltátotta a száját s mindnyájuk álmélkodására
2270 XIII |                   hogy mit jelentenek ezek a szavak, de nem is értek
2271 XIII |                     Hirtelen tizenöt-húsz, a kicsikéhez hasonló alak
2272 XIII |                   hasonló alak bukkant elõ a fák közül, de ezek már mind
2273 XIII |            legalább is hatodfél láb magas.~A három megdöbbent utas hamarjában
2274 XIII |                   fél kilométernyire. Ezen a helyen két óriási fa egész
2275 XIII |       lépcsõ-fokokat erõsíthettek közéjük, a melyeken járni lehetett
2276 XIII |                    elõre ment e lépcsõkön, a többiek pedig kényszerítették
2277 XIII |                   nem bántak velük durván.~A mint feljebb és feljebb
2278 XIII |                lassankint világosabb lett. A lombsátoron itt-ott áttörtek
2279 XIII |               lombsátoron itt-ott áttörtek a napsugarak, s megvilágították
2280 XIII |              napsugarak, s megvilágították a lépcsõfokokat.~Max Huber
2281 XIII |                    nem panaszkodhatott: ez a kaland valóban rendkívüli
2282 XIII |               Khamis és társai alig hittek a szemeiknek. Téres, sima
2283 XIII |               láttak, melyre forrón sütött a nap. Fölötte kimagaslottak
2284 XIII |                 nap. Fölötte kimagaslottak a fák zöldellõ sudarai. A
2285 XIII |                    a fák zöldellõ sudarai. A síkon, bizonyos rendben,
2286 XIII |             kiterjedésû város, hogy onnan, a hol voltak, nem láthatták
2287 XIII |                  hol voltak, nem láthatták a végét.~Az utczákon sürögtek-forogtak
2288 XIII |                   mind olyanok, mint azok, a melyek idehozták õket. Test-tartásuk
2289 XIII |                   egyenesen szoktak járni; a mi egyik legfontosabb különbség
2290 XIII |                ember és majom között.~Mert a négykezûek családjának legfejlettebb,
2291 XIII |                legtökéletesebb képviselõi, a melyek alkotásukban legjobban
2292 XIII |                     hogy futás közben mind a négy kezükön nyargalnak,
2293 XIII |                    majmok közé kerültek-e. A banda, mely elfogta és kísérte
2294 XIII |                  közben folyton vitte õket a különös nép között, mely
2295 XIII |                 ebbe be kellett menniök, s a mint bent voltak, rájuk
2296 XIII |                 Csak az lep meg, hogy ezek a majmok, vagy micsodák meg
2297 XIII |                   hogy szoktak-e enni adni a foglyaiknak?...~- Vagy nem
2298 XIII |                    Huber elgondolkozva.~Ez a föltevés nem is volt valószínûtlen,
2299 XIII |          lehetnének szintén emberevõk ezek a fél-majmok is?...~Annyi
2300 XIII |             valószínûleg meg szokták sütni a húst is, legalább ezt látszott
2301 XIII |                    jutott, hogy hátha azok a fáklyások is ugyanezek a
2302 XIII |                   a fáklyások is ugyanezek a fél-majmok voltak, a kiket
2303 XIII |             ugyanezek a fél-majmok voltak, a kiket a rengeteg szélén
2304 XIII |                 fél-majmok voltak, a kiket a rengeteg szélén láttak azon
2305 XIII |                   az emlékezetes éjszakán, a midõn az elefántok majdnem
2306 XIII |                   agyontaposták õket?...~- A legkülönösebb az, hogy beszélnek
2307 XIII |                    Olyan éhes vagyok, mint a farkas!»~- S mi haszna lenne,
2308 XIII |                    s adnának valamit enni.~A három fogoly közt Khamis
2309 XIII |                    fogoly közt Khamis volt a leglevertebb. Nagyon bántotta,
2310 XIII |                tartásuk, fejük alkotása és a hajuk is, egészen olyan
2311 XIII |             Kongó-melléki szerecsen törzs!~A franczia és az amerikai
2312 XIII |                  izgatott és bosszús volt. A mellett, hogy belökték õket
2313 XIII |                    hogy belökték õket ebbe a szûk kunyhóba, a melynek
2314 XIII |                 õket ebbe a szûk kunyhóba, a melynek falain keresztül
2315 XIII |                    mit sem láthattak abból a mi odakint történik, a jövõ
2316 XIII |               abból a mi odakint történik, a jövõ is izgatta és aggasztotta
2317 XIII |                  már tizenöt órája elmúlt, a mióta az utolsó, kis darabka
2318 XIII |                    Volt azonban egy dolog, a mi némi reményt öntött csüggedt
2319 XIII |                   szíveikbe; igaz, hogy ez a remény nagyon bizonytalan
2320 XIII |             okoskodtak magukban:~... Ha az a kis erdõlakó, a kit Llanga
2321 XIII |                      Ha az a kis erdõlakó, a kit Llanga az élete koczkáztatásával
2322 XIII |                 hogy három idegen érkezett a faluba, bizonyára sietni
2323 XIII |                    is rózsás színben látja a dolgot, kedves John!...
2324 XIII |                  John!... Azért, hogy ezek a fél-majmok beszélni tudnak,
2325 XIII |                rendszerint hálátlanok... s a világnak ez a hibája már
2326 XIII |              hálátlanok... s a világnak ez a hibája már közmondássá is
2327 XIII |                 megmenekült, - tette hozzá a foreloper. - Ki látta õt
2328 XIII |                  valamit?... Ki látta csak a legcsekélyebb jelét is annak,
2329 XIII |                  hogy él?...~E pillanatban a két tagbaszakadt börtönõr
2330 XIII |               börtönõr kívülrõl kinyitotta a kunyhó ajtaját s a küszöbön
2331 XIII |              kinyitotta a kunyhó ajtaját s a küszöbön megjelent... Llanga.~-
2332 XIII |                  Llanga!... - kiáltott föl a három fogoly ujjongva.~-
2333 XIII |                       Khamis!... - felelte a fiú, s össze-vissza ölelte,
2334 XIII |                 Mióta vagy itt? - kérdezte a foreloper.~- Tegnap reggel
2335 XIII |                     És kicsoda?...~- Azok, a kik megmentettek... A kik
2336 XIII |                Azok, a kik megmentettek... A kik önöket is megmentették.~-
2337 XIII |                    is megmentették.~- Ezek a... majmok?~- Oh, nem majmok,
2338 XIII |              hogyan szabadult meg... Mikor a tutaj neki ment a sziklának
2339 XIII |                    Mikor a tutaj neki ment a sziklának és fölfordult,
2340 XIII |            fölfordult, õ is, meg Li-Mai is a vízbe estek...~- Li-Mai?... -
2341 XIII |                  csodálkozva. - Kicsoda ez a Li-Mai?...~- A barátomnak
2342 XIII |                  Kicsoda ez a Li-Mai?...~- A barátomnak a neve, - felelte
2343 XIII |                  Li-Mai?...~- A barátomnak a neve, - felelte Llanga. -
2344 XIII |              egyszer beszélni tud, - szólt a foreloper vállat vonva, -
2345 XIII |                      Utóbb talán még ennek a... törzsnek... vagy népségnek
2346 XIII |                   hogyne volna!... felelte a fiú. - Ez a Vagdi-törzs...
2347 XIII |                        felelte a fiú. - Ez a Vagdi-törzs... legalább
2348 XIII |              legalább Li-Mai úgy hívja.~Ez a szó ismeretlen a Kongó-vidéki
2349 XIII |                 hívja.~Ez a szó ismeretlen a Kongó-vidéki törzsek nyelvében.
2350 XIII |                     Soha senki sem hallott a Vagdi-törzsrõl és a foreloper
2351 XIII |                hallott a Vagdi-törzsrõl és a foreloper tûnõdve csóválta
2352 XIII |                 foreloper tûnõdve csóválta a fejét, mert õ ismerte Közép-Afrika
2353 XIII |                 valamennyi törzsét.~Tehát, a mint Llanga tüzetesen elbeszélte,
2354 XIII |                   tüzetesen elbeszélte, ez a különös nép ott barangolt
2355 XIII |                  különös nép ott barangolt a folyó partján, mikor a katasztrófa
2356 XIII |           barangolt a folyó partján, mikor a katasztrófa megtörtént és
2357 XIII |                   megtörtént és kimentette a vízbõl a fuldokló utasokat.
2358 XIII |          megtörtént és kimentette a vízbõl a fuldokló utasokat. Õ, Llanga
2359 XIII |                 erdõlakó Li-Mai apja volt: a kis fiút pedig anyja, a «
2360 XIII |                    a kis fiút pedig anyja, a «Ngora» ápolta.~Li-Mai elmondta,
2361 XIII |                hogy Llanga mentette meg õt a vízbefúlástól, s a hálás
2362 XIII |                  meg õt a vízbefúlástól, s a hálás szülõk ezért úgy bántak
2363 XIII |                 gyermekükkel. Elhozták ide a faluba, de nem zárták börtönbe:
2364 XIII |                Li-Mai ide vezette õt ehhez a kunyhóhoz... Hogy miért,
2365 XIII |                     ez történt vele, mióta a Johansen-folyó vízesésénél
2366 XIII |            antilopczombot hozott, sülve, s a pecsenye meg is volt sózva,
2367 XIII |            féltuczat adansonia-gyümölcsöt, a minek majom-kenyér a neve,
2368 XIII | adansonia-gyümölcsöt, a minek majom-kenyér a neve, meg jó csomó érett
2369 XIII |             kaucsuk-inda tejes nedve.~Most a társalgás félbe maradt,
2370 XIII |               társalgás félbe maradt, mert a fogaknak egyéb dolguk akadt.
2371 XIII |                  Cort, Max Huber és Khamis a szó szoros értelmében elnyelték
2372 XIII |          értelmében elnyelték az eleséget, a melybõl csak a nagy czombcsont,
2373 XIII |                   eleséget, a melybõl csak a nagy czombcsont, meg a gyümölcsök
2374 XIII |                csak a nagy czombcsont, meg a gyümölcsök héja maradt meg.~
2375 XIII |           Llangától.~- Sokan vannak-e ezek a vagdik?~- Sokan!... nagyon
2376 XIII |                       És sohasem mennek le a földre?~- De... lejárnak
2377 XIII |                   jók!... Õk adták azt is, a mit hoztam...~- Alig várom,
2378 XIII |                 hogy megköszönhessem nekik a szíves traktát, - szólt
2379 XIII |                traktát, - szólt Max Huber, a ki most már, miután jól
2380 XIII |                 jobb kedvû lett.~- Hát ezt a várost a levegõben, hogy
2381 XIII |                   lett.~- Hát ezt a várost a levegõben, hogy hívják?~-
2382 XIII |               tudom, hogy Mszelo-Tala-Tala a neve.~- Hisz ezt én értem! -
2383 XIII |                Tükörszemû Atya», - felelte a foreloper.~S valóban, a
2384 XIII |                    a foreloper.~S valóban, a Kongó-melléki bennszülöttek
2385 XIII |           Kongó-melléki bennszülöttek ezen a néven hívják azokat, a kik
2386 XIII |                ezen a néven hívják azokat, a kik pápaszemet viselnek.~ ~
2387 XIV  |                              XIV. FEJEZET.~A Vagdi-törzs.~Mszelo-Tala-Tala
2388 XIV  |              levegõben épült város ura, ez a különös nép, mely félig
2389 XIV  |                   bosszantotta is vele, de a franczia sem maradt adós
2390 XIV  |                   franczia sem maradt adós a felelettel:~- Úgy van, kedves
2391 XIV  |                  John, - mondta neki, - ez a rendkívüli kaland nagyon
2392 XIV  |                   eszem ágában sincs, hogy a Vagdi-törzs fõvárosában
2393 XIV  |                   miután annyira vágyódott a rendkívüliért, most nyugodtan
2394 XIV  |                 alaposan tanulmányozta ezt a különös ember-, vagy majom-fajt,
2395 XIV  |    kényünk-kedvünkre járhassunk-kelhessünk a városban és tanulmányozhassuk
2396 XIV  |              városban és tanulmányozhassuk a vagdikat...~- És másodszor?...~-
2397 XIV  |                   megtudnunk, - szólt most a foreloper, - hogy ki adhatná
2398 XIV  |                     hogy ki adhatná vissza a szabadságunkat?~- Ki más,
2399 XIV  |             szabadságunkat?~- Ki más, mint a Tükörszemû Atya? - felelte
2400 XIV  |                 vagy bandzsal? - folytatta a franczia - és pápaszemet
2401 XIV  |                      Ugyan hol vette volna a pápaszemet? - kérdezte John
2402 XIV  |                      viszonzá Max Huber. - A fõ az, hogy beszélhessünk
2403 XIV  |               bizonyára kitüntet bennünket a Vagdi-rend nagykeresztjével...~
2404 XIV  |             Vagdi-rend nagykeresztjével...~A franczia önhitt bátorsága
2405 XIV  |                    ez mindennapi eset azon a vidéken, senki sem fog törõdni
2406 XIV  |                   ajtó és Li-Mai lépett be a kunyhóba. A kis erdõlakó
2407 XIV  |               Li-Mai lépett be a kunyhóba. A kis erdõlakó egyenesen Llangához
2408 XIV  |               kézen fogta barátját, intett a három fogolynak, hogy menjenek
2409 XIV  |                    utána, s kivezette õket a nyitott ajtón át az utczára.~
2410 XIV  |                   s kedvükre vizsgálhatták a Vagdi-népet, mely élénken
2411 XIV  |                   végezte «napi teendõit.»~A kunyhó, a melyben laktak,
2412 XIV  |                  napi teendõit.»~A kunyhó, a melyben laktak, három utcza
2413 XIV  |                három utcza keresztezésének a központjában épült, s köröskörül
2414 XIV  |                    fák szegték be: azoknak a faóriásoknak a sudarai,
2415 XIV  |                     azoknak a faóriásoknak a sudarai, melyeknek törzse
2416 XIV  |                  az egész várost tartotta. A talaj, félméter magas, keményre
2417 XIV  |           deszkázva, s ez az alsó építmény a fák keresztbe fonódó ágain
2418 XIV  |                  erõsen össze volt kötözve a kúszó-növények számtalan
2419 XIV  |            indáival is.~Úgy látszott, hogy a vagdik nem igen bámulják
2420 XIV  |                 beszélgettek, nevetgéltek; a hangjuk rekedt torok-hang
2421 XIV  |                    rekedt torok-hang volt, a beszédjük gyors hadarás,
2422 XIV  |                   beszédjük gyors hadarás, a mondataik rövidek, szavaik
2423 XIV  |                     szavaik érthetetlenek. A forelopernek azonban úgy
2424 XIV  |               egy-egy ismerõs szót is hall a Kongó-négerek nyelvébõl.
2425 XIV  |                  nagyon meglepõ, mert hisz a «Ngora»-szó, melyet legelõször
2426 XIV  |                szót vélt hallani, s köztük a «Vater» szót is, mely annyi,
2427 XIV  |                   valamelyike barátságosan a vállamra verne, s francziául
2428 XIV  |                    szellõs ruhában jártak, a minõt a dahomey-négerek
2429 XIV  |                    ruhában jártak, a minõt a dahomey-négerek is viselnek.
2430 XIV  |               dahomey-négerek is viselnek. A legnagyobbrészt tiszta,
2431 XIV  |            lehetett bennük az asszonyokat, a mint szorgalmasan végezték
2432 XIV  |                   végezték házi dolgaikat. A férfiak is dolgoztak; sokan
2433 XIV  |                 sokan gyümölcsöket szedtek a fákról, mások lementek a
2434 XIV  |                   a fákról, mások lementek a lépcsõn a földre, ismét
2435 XIV  |                   mások lementek a lépcsõn a földre, ismét mások feljöttek
2436 XIV  |                    hogy nem tudunk ezeknek a derék erdõ-lakóknak a nyelvén, -
2437 XIV  |              ezeknek a derék erdõ-lakóknak a nyelvén, - mondta Max Huber. -
2438 XIV  |                  sem az Akadémiájukat, sem a Nemzeti Múzeumot... sõt
2439 XIV  |                    sõt még az egyetemet, s a leány-gimnáziumot sem.~Ez
2440 XIV  |                 Khamis többfélét kérdezett a kis vezetõtõl, remélve,
2441 XIV  |                    õ is több szót használt a Kongó-nyelvbõl. De Li-Mai
2442 XIV  |                    mert nem is értette meg a foreloper kérdéseit.~Végre,
2443 XIV  |                   órai séta után, odaértek a falu, vagy város szélére,
2444 XIV  |                  falu, vagy város szélére, a hol a többinél jóval nagyobb
2445 XIV  |                  vagy város szélére, a hol a többinél jóval nagyobb kunyhót,
2446 XIV  |              lakott ebben... Talán ez volt a királyi palota?... vagy
2447 XIV  |                    királyi palota?... vagy a papok háza?... vagy a bálvány-isten
2448 XIV  |                 vagy a papok háza?... vagy a bálvány-isten temploma?...~
2449 XIV  |                   Cort gyanította, hogy ez a díszes, nagy ház csakis
2450 XIV  |                    díszes, nagy ház csakis a király palotája lehet; megérintette
2451 XIV  |               Li-Mai vállát, s oda mutatva a házra, azt kérdezte:~- Mszelo-Tala-Tala?...~
2452 XIV  |                       Mszelo-Tala-Tala?...~A fiúcska igenlõleg biczcentett
2453 XIV  |              fiúcska igenlõleg biczcentett a fejével.~Itt lakott tehát
2454 XIV  |                    tehát Ngala uralkodója, a Tükörszemû Atya Õ Felsége,
2455 XIV  |                 Tükörszemû Atya Õ Felsége, a Vagdi-törzs királya.~Max
2456 XIV  |                 teketória nélkül egyenesen a királyi palota felé indult.
2457 XIV  |                Li-Mai, mihelyt észre vette a franczia szándékát, azonnal
2458 XIV  |                  próbálni. Félre tolta hát a kis fiút és egyenesen a
2459 XIV  |                    a kis fiút és egyenesen a palota felé sietett... de
2460 XIV  |                fegyveres vagdi fenyegetõen a franczia mellének szegezte
2461 XIV  |                 Huber visszahõkölve - ezek a királyok mindenütt csak
2462 XIV  |                  csak egyformák! Még ebben a vadon rengetegben is épp
2463 XIV  |                   beszélhetünk személyesen a Tükörszemû Atya õ felségével,
2464 XIV  |          felségével, írásban adjuk be neki a kérésünket...~- Csak az
2465 XIV  |                    kérésünket...~- Csak az a baj, - felelte John Cort -
2466 XIV  |                felelte John Cort - hogy ez a nép aligha tud írni és olvasni.~
2467 XIV  |                  írni és olvasni.~Erre már a franczia sem tudott mit
2468 XIV  |                   Jobb lenne, - szólt most a foreloper, - ha ennek a
2469 XIV  |                    a foreloper, - ha ennek a kis suhancznak a szüleivel
2470 XIV  |                  ha ennek a kis suhancznak a szüleivel beszélhetnénk...~-
2471 XIV  |        beszélhetnénk...~- Igaz ám! - ütött a homlokára John Cort.~S mindjárt
2472 XIV  |                 Llangától:~- Megtalálnád-e a barátod szüleinek a házát?~-
2473 XIV  |          Megtalálnád-e a barátod szüleinek a házát?~- Bizony aligha,
2474 XIV  |                  mert élénken bólintgatott a fejével s õ is ismételte:~-
2475 XIV  |                   pár utczán végig vezette a társaságot, majd néhány
2476 XIV  |                    majd néhány percz múlva a város legárnyasabb részébe
2477 XIV  |               sárga, vert agyagból voltak, a teteje meg banán-levelekbõl
2478 XIV  |                  banán-levelekbõl készült. A fiúcska a nyitott ajtóra
2479 XIV  |        banán-levelekbõl készült. A fiúcska a nyitott ajtóra mutatott,
2480 XIV  |                      Itt laknak, - mondta.~A kunyhóban csak egy szoba
2481 XIV  |                  egy szoba volt. Leghátul, a földön, puha ágy volt vetve
2482 XIV  |               egyéb élelmi szerek voltak s a falba vert erõs tüskéken
2483 XIV  |                   egy nõ, mindjárt fölkelt a földrõl, mihelyt Khamis
2484 XIV  |                   mihelyt Khamis és társai a kunyhóba léptek.~- Ngora!...
2485 XIV  |                 Lo-Mai... Lo-Mai! - mondta a kicsike.~S a férfi, mintha
2486 XIV  |              Lo-Mai! - mondta a kicsike.~S a férfi, mintha azt hinné,
2487 XIV  |                   megértik, mutató ujjával a saját mellére bökött és
2488 XIV  |                    Vater!... Vater!...~Ezt a német szót, mely annyi,
2489 XIV  |               néztek össze. Hogy került ez a német szó ennek a majomembernek
2490 XIV  |                került ez a német szó ennek a majomembernek az ajkaira?~
2491 XIV  |                Llanga mindjárt oda szaladt a vagdi-anyához, a ki gyöngéden
2492 XIV  |                   szaladt a vagdi-anyához, a ki gyöngéden megölelte és
2493 XIV  |                Cort jobban szemügyre vette a házaspárt.~Az apa magas
2494 XIV  |              testalkatú, izmos férfi volt; a karjai kissé hosszabbak,
2495 XIV  |               hosszabbak, mint az emberéi, a tenyerei szélesek és erõsek,
2496 XIV  |               tenyerei szélesek és erõsek, a lábszárai kissé görbék,
2497 XIV  |                    lábszárai kissé görbék, a lábai egész olyanok, mint
2498 XIV  |             Középnagyságú feje hasonlított a négerekéhez, gyapjas haja
2499 XIV  |                   egészen olyan volt, mint a kongó-négereké, az arczszíne
2500 XIV  |              arczszíne világos, mint azoké a törzseké, melyek inkább