Fejezet

  1 I    |               hosszú kirándulás.~- Hát az amerikai Kongó? - kérdezte
  2 I    |        hektárnyi terület!... S mialatt az angolok, németek, hollandusok,
  3 I    |           afrikai gyarmataikból, addig az amerikaiaknak ugyancsak
  4 I    |       amerikaiaknak ugyancsak felkopik az álluk.~- Higyje el, kedves
  5 I    |          Amerika nem sokat törõdik sem az európaiakkal, sem az afrikai
  6 I    |               sem az európaiakkal, sem az afrikai gyarmatokkal.~-
  7 I    |         szórakozásból... De, ismétlem, az Egyesült-Államok gyönyörû
  8 I    |             vidéken. A föld termékeny, az éghajlat egészséges; a nagy
  9 I    |           napsugarak úgy égetnek, mint az eleven parázs?...~- Akkorra
 10 I    |               leszünk Librevilleben, s az árnyas, hûvös faktóriában
 11 I    |           kevés kalandot értünk, s bár az utazás maga elég változatos
 12 I    |                csodálkozott John Cort, az amerikai. - Hát nem elég,
 13 I    |               területét bejártuk ennek az ismeretlen vidéknek, hogy
 14 I    |          barátunknak, hogy agyaraikból az egész világ zongoráit újra
 15 I    |              látható, eleget megértünk az úton.~- Tehát valami rendkívülit
 16 I    |          valami rendkívülit várt?~- Ez az, barátom: valami rendkívülit,
 17 I    |           lenne, úgy-e, ha utazásunkat az oroszlánok gyomrában, vagy
 18 I    |         láttunk-e valami olyant, a mit az elõttünk erre járt utazók
 19 I    |           múlik, Max! S lehet, hogy ez az öt-hat hét, míg Librevillebe
 20 I    |                lehetett csak, de mivel az Egyenlítõhöz közel az estszürkület
 21 I    |            mivel az Egyenlítõhöz közel az estszürkület nagyon rövid
 22 I    |             keréken és hat ökör húzta; az ajtaja elül volt, oldalt
 23 I    |               két fiatal ember lakott: az amerikai John Cort és a
 24 I    |          alföldjét. Nevét ez a terület az Ubangi folyótól kapta, mely
 25 I    |                Kongó medenczéi közt. S az a legirtózatosabb, hogy
 26 I    |             mindenféle árúért, s ezért az a leggazdagabb, a kinek
 27 I    |          kereskedni, csereberélni ment az Ubangi alföldjére: õ csak
 28 I    |               s gyakran megesett, hogy az elefántoknak szánt golyót
 29 I    |              elefántoknak szánt golyót az ellenséges indulatú szerecsenekre
 30 I    |              volt és szinte alig hitte az ember, hogy szerecsen. A
 31 I    |           szõke és nem gyapjas fekete, az orra nem tompa, hanem hajlott
 32 I    |           tompa, hanem hajlott sasorr, az ajka nem duzzadt, hanem
 33 I    |              poggyászát, eleségét, meg az elefántcsontot a gyalogjáró
 34 I    |              tamarind emelte koronáját az ég felé.~Ezeket a szerecseneket
 35 I    |                 Ezeket a szerecseneket az egész útra megfogadják és
 36 I    |     nyomorultak egész életüket töltik. Az Urdax emberei mind kipróbált,
 37 I    |           foreloper jól megválasztotta az éjjeli szállást. A tamarindok
 38 I    |             tükre is, mely kétségkívül az Ubangi mellékfolyója volt.~
 39 I    |          gyújtottak; Khamis kiosztotta az eleséget, s nemsokára érezni
 40 I    |              vacsorát is és lassankint az egész karaván aludni czihelõdött.~
 41 I    |            foreloper elõbb fölosztotta az éjszakai õrséget emberei
 42 I    |             elefánt-vadász volt. Mivel az egész expedícziót õ szervezte,
 43 I    |       szerecsen Khamis vállalta el. Ez az értelmes, elszánt néger,
 44 I    |                héttel megrövidíthetnõk az utunkat, - mondta Urdax -
 45 I    |                hát ez lehetetlen. Mert az a rengeteg járhatatlan.~-
 46 I    |             hát, kedves Max, - tréfált az amerikai - menjünk aludni,
 47 I    |                   felelte a franczia - az nevet legjobban, a ki utoljára
 48 I    |              tamarindok alá.~Nemsokára az egész tábor aludt, s talán
 49 I    |             egész tábor aludt, s talán az ágyúlövés sem ébresztette
 50 I    |              sem ébresztette volna föl az elcsigázott karavánt...
 51 I    |      elcsigázott karavánt... Elaludtak az õrök is, a mi nem volt csoda
 52 II   |         bennszülött törzs ütött tábort az erdõ szélén... De akkor
 53 II   |             egyelõre semmit sem tettek az alvó karaván megtámadására,
 54 II   |            félálmában a szeme kinyílt, az egyik bolygó tûznek a világa
 55 II   |              látott, valóban tûz volt!~Az elsõ pillanatban nagyon
 56 II   |                volt indokolatlan, mert az Ubanginak ezen a tájékán
 57 II   |             mikor Khamis fölült, némán az imbolygó tüzekre mutatott.~
 58 II   |              portugálra:~- Urdax!~- Mi az, Khamis? - kiáltott a portugál
 59 II   |                oda!~S karját kinyújtva az erdõ szegélye fölé mutatott.~-
 60 II   |          roppant veszedelem érte volna az egész tábort.~Max Huber
 61 II   |                voltak és tanácskoztak. Az idõ féltizenegyre járhatott.
 62 II   |                 a kik gyakran bejárják az Ubangi meg a Kongó partjait.~-
 63 II   |                  felelte Khamis - mert az erdõben, a fák sötét árnyékában
 64 II   |              árnyékában mozognak.~- Mi az ön véleménye? - kérdezte
 65 II   |         kérdezte John Cort Urdaxtól.~- Az, hogy a vadak rajtunk ütnek,
 66 II   |           Miért födözik föl ittlétüket az áruló fáklyákkal?~- A feketék
 67 II   |           készülõdtek tehát a harczra, az utolsó csöpp vérig. Mert
 68 II   |               utolsó csöpp vérig. Mert az Ubangi-melléki vad törzsek
 69 II   |    Kegyetlenségük szinte hihetetlen, s az alföld belseje felé csupa
 70 II   |              vadállatok ezek a négerek az egyenlítõi Afrikában, a
 71 II   |               a hol a gyöngeség bûn, s az erõ minden!~E vadak közt
 72 II   |               közt még mindig szokásos az emberáldozat. A rabszolgákat
 73 II   |         Meglesik a karavánokat, leölik az egész társaságot, s aztán
 74 II   |                gyilkos fegyverük, mint az európaiaknak, a számuk mindig
 75 II   |              mégis csak diadalmaskodik az alig száz fõnyi karavánokon.~
 76 II   |              kellett megkerülnie, hogy az Ubangi jobb partjára érjen;
 77 II   |              sem tudott megfelelni; de az bizonyos volt, hogy életüket
 78 II   |                a támadók nem mozdulnak az erdõbõl, bár a bolygó tüzek
 79 II   |                a karavánt. De a vidék, az erdõ kivételével, minden
 80 II   |          társainak:~- Ki kell kémlelni az ellenséget.~- Ez czéltalan
 81 II   |          bennünket megtámadni: s ebben az esetben én szívesen aludnám
 82 II   |               jól a puskáikat...~- Oh, az enyém rendben van! - felelte
 83 II   |                vesszük hasznát... A fõ az, hogy meg ne lássanak.~-
 84 II   |                Khamis elindultak tehát az erdõ felé. Lassan, óvatosan
 85 II   |             tábor meg a rengeteg közt.~Az imbolygó tüzek ennyivel
 86 II   |           éjjeli pihenõre húzódtak meg az erdõben, - mire való volt
 87 II   |              ünnepet ültek?~- Most már az is kérdés, - szólt Max Huber -
 88 II   |    észrevették-e karavánunkat?~- Lehet az is, hogy már csak éjjel
 89 II   |             még óvatosabban közeledtek az erdõhöz. Negyed óra múlva
 90 II   |          voltak néhány száz méternyire az elsõ fáktól. De még mindig
 91 II   |               fáklyákkal jártak-keltek az erdõben.~- Még közelebb
 92 II   |                a hárman bementek volna az erdõbe is, ha Khamis hirtelen
 93 II   |              annyi bizonyos volt, hogy az erdõben történt valami.
 94 II   |        hirtelen különös dolgot láttak. Az imbolygó tüzek ismét elõbukkantak,
 95 II   |             közül. S a legrendkívülibb az volt, hogy sem Max Huber,
 96 II   |      menekültek, miért vitték magukkal az áruló fáklyákat is és miért
 97 II   |           távol tartani tanyájuktól, s az is lehet, hogy ugyancsak
 98 II   |                neszt sem hallunk, mint az égõ szurokfenyõ sistergõ
 99 II   |        zsiványok még utóbb fölgyújtják az egész erdõt... Tudni akarom,
100 II   |            megálltak, még pedig háttal az erdõnek... Most már nem
101 II   |               mind elaludtak, úgy hogy az erdõben koromsötét lett.~
102 II   |          viharnak: a czikázó villámok, az orkán futárai, sehol sem
103 II   |               sehol sem szaggatták meg az égen úszó sötét felhõk keblét.~-
104 II   |              meg élesen sivított, mint az induló vonat füttyentése.~-
105 III  |        fáklyáikat, nem üldözik-e õket. Az erdõ egyébként csöndes volt,
106 III  |                rémület: s volt is okuk az ijedtségre, mert az ellen,
107 III  |               okuk az ijedtségre, mert az ellen, a mi fenyegette õket,
108 III  |              õket, sem a bátorság, sem az ész mit sem használhatott.
109 III  |           ötven lépésnyire találkoztak az amerikaival és a portugállal.~-
110 III  |               kiáltotta a foreloper.~- Az! - felelte Urdax - s negyed
111 III  |       nyakunkon lesznek.~- Meneküljünk az erdõbe - tanácsolta John
112 III  |                érheti veszedelem, mert az állat rendesen rögtön holtan
113 III  |                tengerrõl.~Mindamellett az elefánt végzete kikerülhetetlen:
114 III  |         czélszerûbb megszelídíteni ezt az állatot, a mint Kelet-Indiában
115 III  |            Kelet-Indiában teszik? hisz az elefánt több terhet elbír,
116 III  |         czipelni a sok elefántcsontot. Az Ubangi vidékén még sok az
117 III  |              Az Ubangi vidékén még sok az elefánt, mert az erdõs és
118 III  |               még sok az elefánt, mert az erdõs és mocsaras vidék
119 III  |             most a portugál útjába ezt az elefántcsordát, hogy bosszút
120 III  |               arról lehetett szó, hogy az emberek kikerüljék az agyongázoltatást:
121 III  |             hogy az emberek kikerüljék az agyongázoltatást: csak az
122 III  |              az agyongázoltatást: csak az a kérdés, van-e még idejük
123 III  |              idejük menekülni?... Mert az elefánt gyorsasága ijesztõ:
124 III  |               szánva mindenre.~Ezalatt az elefántcsorda egyre közeledett,
125 III  |                  kérdezte Max Huber.~- Az erdõbe!~- Hát a vadak?~-
126 III  |           erdõbe!~- Hát a vadak?~- Ah, az most a kisebbik veszedelem! -
127 III  |        kérdezte Khamis.~És igaza volt: az ökrök eltépték pányváikat
128 III  |             négyen voltak: a portugál, az amerikai és a franczia,
129 III  |                a franczia, meg Khamis; az ötödik, a kis Llanga, nem
130 III  |              hogy már nem juthatnak el az erdõig, mert a csorda elõbb
131 III  |             más útja a menekvésnek: ha az elefántok rohama ki nem
132 III  |         másodperczig tartott ugyan, de az elefántok ez idõ alatt ismét
133 III  |            gomolygott feléjük a síkon. Az iszonyú bömbölés úgy harsogott,
134 III  |         elegendõ vastagok voltak, hogy az elefántok esetleg ki ne
135 III  |        rohanása erejével is ledöntenie az egész kis ligetet?...~A
136 III  |                föld színétõl kezdõdtek az ágak; odáig nehéz lett volna
137 III  |              készült pányvája, mellyel az ökröket szokták befogni.
138 III  |          hurkot kötött, s fölhajította az egyik fa ágára s rögtön
139 III  |                maguk után.~Épp idején: az elefántcsorda már csak háromszáz
140 III  |              Max Huber.~- A rendkívüli az lenne, - folytatta az amerikai
141 III  |       rendkívüli az lenne, - folytatta az amerikai gúnyosan - ha ép
142 III  |               felelt, azt már elnyomta az elefántok bõszült ordítása
143 III  |                  s nyomában csörtettek az elefántok.~Ez baj volt,
144 III  |             kis társaság rejtekhelyét. Az elefántok fölrohantak a
145 III  |      legelõször is ízzé-porrá taposták az utolsó ökröt, s aztán szétnéztek
146 III  |                forgács és szilánk lett az egész.~A portugál irtózatosan
147 III  |               azonban csak rézsút érte az állat bõrét és süvöltve
148 III  |            Pedig félhetett volna: mert az, a mi alattuk történt, nem
149 III  |            szívét is megfélemlíthette.~Az elefántok meglátták a kis
150 III  |               tombolva nyomták, tolták az elõttük állókat a fák alá.
151 III  |          legalsó ágakat, de 30 láb még az elefántnak is sok: nem érhette
152 III  |            lehetett jól czélozni.~Erre az otromba vastagbõrûek még
153 III  |            néggyel több vagy kevesebb, az most már mindegy volt!~Az
154 III  |              az most már mindegy volt!~Az elefántok most már nem kapaszkodtak
155 III  |              most már nem kapaszkodtak az ágak után, hanem megragadták
156 III  |                a fájukat úgy megrázták az elefántok, hogy recsegve-ropogva
157 III  |            jobbra-balra.~A franczia és az amerikai már nem is lõttek.~-
158 III  |            utolsó golyóinkat!~E közben az a tamarind, melyen Urdax
159 III  |                golyói úgy siklottak le az elefántok vastag bõrérõl,
160 III  |               pillanatig... aztán csak az elefántok bömbölõ trombitálása
161 III  |               a sor - mondta Khamis.~- Az már igazán baj! - felelte
162 III  |             gúnyosan.~Mit tegyenek?... Az elefántok sorra törték,
163 III  |          tamarindokat... Most mindjárt az õ fájukra kerül a sor, s
164 III  |              jutniok, el tudnák-e érni az erdõt?... S ha az elefántok
165 III  |        tudnák-e érni az erdõt?... S ha az elefántok nem üldöznék õket,
166 III  |        üldöznék õket, nem kerülnének-e az erdõben a vad szerecsenek
167 III  |             mint a kész halált...~Most az elefántok neki estek annak
168 III  |              alá a domb lejtõjére...~- Az erdõbe!... Az erdõbe!... -
169 III  |           lejtõjére...~- Az erdõbe!... Az erdõbe!... - kiáltotta a
170 III  |                 kiáltotta a foreloper.~Az elefántok szétugrottak onnan,
171 III  |              nem biztosan!... Hisz ezt az õrült vágtatást nem bírhatják
172 III  |          megfutottak egy kilométert, s az elefántok még nem sokkal
173 III  |                lélegzetük elállt ebben az õrült rohanásban.~Az erdõ
174 III  |             ebben az õrült rohanásban.~Az erdõ széle már csak pár
175 III  |          Khamis... még bírom magam is!~Az egyik elefánt már csak tizenöt
176 III  |            puska villant, dörrent... s az állat szívén találva leroskadt,
177 III  |              most! - lihegte Khamis.~S az önfenntartás végsõ ösztönével,
178 III  |               erõfeszítéssel vágtattak az erdõ felé... Már csak száz
179 III  |             lépésnyire voltak tõle, de az elefántok is csak negyven
180 III  |          ujjongva fölsikoltott... Mint az ûzött szarvas, egyetlen
181 III  |                vagy tizenöt lépésnyire az elsõ sor fától leroskadt
182 III  |              megfúlva, lélektelenül...~Az erdõn kívül pedig fölhangzott
183 III  |                kívül pedig fölhangzott az elefántok irtózatos üvöltése.
184 III  |               nem volt már mit félniök az elefántoktól: az ubangii
185 III  |               félniök az elefántoktól: az ubangii õserdõ szilárd bástyaként
186 IV   |                           IV. FEJEZET.~Az õserdõben.~Körülbelül éjfél
187 IV   |              ha nem kellett is félniök az elefántoktól, még mindig
188 IV   |              valóban öt-hat lépésnyire az egyik fa tövében még vöröslött
189 IV   |               Cort készen voltak, hogy az elsõ gyanús neszre utána
190 IV   |           veszedelem fenyegeti õket.~- Az erdõnek ez a része végképp
191 IV   |           bizonyosan elmentek innen.~- Az is lehet, hogy akkor szaladtak
192 IV   |              akkor szaladtak el, mikor az elefántokat megpillantották -
193 IV   |              éjszak felõl meghallottuk az elefántok bõgését... Lehet,
194 IV   |            értem, hogy miért: hisz itt az erdõben nem kellett félniök
195 IV   |            erdõben nem kellett félniök az elefántoktól!~- Ezt én sem
196 IV   |                  mondta Max Huber - de az éjszaka nem alkalmas a magyarázatokra.
197 IV   |              Ezzel fogta magát, ledõlt az egyik fa tövébe és nyomban
198 IV   |             voltak utolsó szavai, mert az álom õt is elnyomta már.
199 IV   |                jó barát, a franczia és az amerikai természetében.~
200 IV   |                fiatal ember volt, mint az amerikaiak általában. Bostonban
201 IV   |              tudományokat, s különösen az emberfajok érdekelték. E
202 IV   |               Max Huber párisi volt, s az maradt a vadon Afrikában
203 IV   |            méltó barátja és társa volt az amerikainak, de nem volt
204 IV   |                De egyéb aztán nincs is az egész városban.~Három kilométernyire
205 IV   |              rangú hivatalnokok voltak az egyik amerikai faktóriában,
206 IV   |               lelketlen emberek, azzal az ürüggyel, hogy elefántokra
207 IV   |               bátor átkutatója mondta, az elefántcsonton, a mit piaczra
208 IV   |               Õserdõben», a hogy Urdax az ubangii rengeteget elnevezte.
209 IV   |          ubangii rengeteget elnevezte. Az erdõ meg is érdemelte ezt
210 IV   |                ezt a nevet, mert talán az egész földön sincs még egy
211 IV   |             sem jutott keresztül vágni az õserdõn; de meg nem is tehette
212 IV   |               lehetetlen is lett volna az erdõben utazni. Most azonban
213 IV   |          gátolta, hogy keresztül vágva az erdõn, megrövidítse útját
214 IV   |       megrövidítse útját két héttel, s az erdõn át egyenesen az Ubangi
215 IV   |                s az erdõn át egyenesen az Ubangi folyóhoz igyekezzék,
216 IV   |              eljuthatott Librevilleba.~Az volt hát a kérdés, a mit
217 IV   |       dönteniök, hogy folytatják-e azt az utat, a melyen eddig haladtak
218 IV   |                keresztül vágnak rajta?~Az éjszaka csöndben és nyugodtan
219 IV   |                úr, még pedig alighanem az erdõszélen...~- Nos, Khamis,
220 IV   |              felé. Harmincz lépésnyire az erdõ szélétõl, a roppant
221 IV   |             sem a földön, sem a fákon, az ágak közt, semmi nyoma a
222 IV   |              visszajönnek.~- Kár, hogy az elefántok is nem követték
223 IV   |               mondta John Cort. - Ezek az átkozott vastagbõrûek még
224 IV   |              valóban ott nyargalásztak az erdõ körül. Egyik-másik
225 IV   |              még ma is neki-nekirohant az erdõnek, s minden áron be
226 IV   |                áron be akart törni, de az izmos faóriások daczoltak
227 IV   |             mindnyájan rejtve maradtak az erdõben, remélve, hogy az
228 IV   |              az erdõben, remélve, hogy az elefántok, ha senkit sem
229 IV   |               hozzá John Cort.~- A míg az elefántok a síkon kóborolnak,
230 IV   |               mivel úgy látszott, hogy az elefántok éppen nem hajlandók
231 IV   |          négyen beljebb húzódtak tehát az erdõbe.~Útközben Max Huber
232 IV   |           étvágygerjesztõen terjengett az óriási fák lombsátora alatt.~
233 IV   |              erdeiben hemzseg a vad, s az ügyes vadásznak mindig van
234 IV   |            mely még elválasztotta õket az Ubangitól. Onnan kezdve
235 IV   |             vezette Urdax karavánjait. Az ön hûségében és becsületességében
236 IV   |          keresztül kell vágnunk rajta. Az erdõben legföljebb csak
237 IV   |            hiszem, hogy átvergõdhetünk az erdõn, nem úgy, mint a karavánok.
238 IV   |            vagy inkább apró zuhatagok, az Ubanginak azon a pontján
239 IV   |          végzõdik a Nagy Õserdõ is, de az a vidék már európai karavánoktól
240 IV   |               E mellett megrövidítette az útjokat is. Csak az volt
241 IV   |     megrövidítette az útjokat is. Csak az volt a kérdés: járható-e
242 IV   |             folyóra, a mely bizonyosan az Ubangi mellékfolyója lesz...~-
243 IV   |             közbe Max Huber - ott lesz az, a mely keletre folyik a
244 IV   |               Max úrnak igaza van most az egyszer - szólt Khamis. -
245 IV   |              folyóra, a mely bizonyára az Ubangiba szakad...~- Az
246 IV   |                az Ubangiba szakad...~- Az meglehet, - viszonzá John
247 IV   |               mint késõbb, kedves Max!~Az amerikainak igaza volt.
248 IV   |              jól van, Khamis, - mondta az amerikai - magam is azt
249 IV   |                hogy legczélszerûbb, ha az Ubangi felé megyünk, még
250 V    |                            V. FEJEZET.~Az elsõ nap.~Valamivel több
251 V    |              falra borsót hányt volna! Az eleven fiú minduntalan el-eltûnt
252 V    |            mértékben kifejlõdött benne az a tájékozási képesség, mely
253 V    |        természeti adománya. Meg van ez az amerikai indusokban, az
254 V    |                az amerikai indusokban, az afrikai négerekben s az
255 V    |                az afrikai négerekben s az ázsiai hindukban is, a kik
256 V    |               soha sem tévednek el.~Ez az erdõ különben oly sûrû volt,
257 V    |              hûvös és árnyékos volt, s az utasok nem szenvedtek a
258 V    |            síkon utazgattak.~Khamisnak az volt a terve, hogy a rövid
259 V    |               bennszülöttek még mindig az erdõben kóborolnának. Az
260 V    |               az erdõben kóborolnának. Az egész napra való eleséget
261 V    |              veszedelemmel.~Félni csak az esõtõl félhettek, mert ezen
262 V    |                utol õket, akkor átázik az erdõ talaja, s nem lesz
263 V    |            járni. Sokszor megbotlottak az utasok a mindenféle indában
264 V    |          kiáltott föl Max Huber - hogy az elefántok nem törhettek
265 V    |               minket is! - tette hozzá az amerikai.~- Az már igaz -
266 V    |             tette hozzá az amerikai.~- Az már igaz - hagyta helyben
267 V    |                   Elégedjünk meg azzal az ösvénnyel, a mit a bivalyok
268 V    |    tájékoztathatták a forelopert, mert az a sajátságuk, hogy egyik
269 V    |              bizonyára azt hiszi, hogy az Amazon-melléki õserdõkbe
270 V    |            milliókat fog elõvarázsolni az ipar. A legdrágább fanemek
271 V    |       váltakoztak minduntalan: a teck, az acajou, a vasfa, a soha
272 V    |                némelyik oly nagy, hogy az egész társaság elbújhatott
273 V    |               valóságos háló képzõdött az indákból, melyek néha csaknem
274 V    |            akarta volna díszíteni vele az izmos ágakat!~S fölülrõl,
275 V    |              hangverseny szórakoztatta az utasokat. Ezer meg ezer
276 V    |       kaczagott és károgott odafönt, s az amerikai nem tudta, mit
277 V    |     tarka-barka gyönyörû papagályokat, az óriási baglyokat, a repülõ
278 V    |                még nem ismerték eléggé az embert, leghalálosabb ellenségüket.
279 V    |    pillantottak néhányat a fák között.~Az onja, vagy vadbivaly félelmetes
280 V    |         afrikai gyapotfa termésébõl.~- Az ágy már meg van vetve! -
281 V    |                megsütöttek egy darabot az antilop húsából. Nem volt
282 V    |            egészen egy hónap múlva már az Ubangi partján lehetünk.~-
283 V    |               Ha csak egy hónapig tart az út, s nem lesz nehezebb
284 V    |            pedig reménylem, hogy ebben az erdõben megtalálom azt a
285 V    |           fogadta el. Úgy osztották be az õrséget, hogy három óránként
286 V    |               lehetett hallani, mintha az erdõ lélegzene... A magasan
287 V    |            fölött pedig pislogva égtek az ég apró gyertyái.~- Mily
288 V    |           Huber. - De mily gyönyörû ez az õstermészet, a melynél hatalmasabbat
289 V    |         fantázia sem teremthetne!... S az ember még nem is ismeri!...
290 V    |           kutatónak, a ki egyszersmind az egész emberiségnek is jótevõje
291 V    |               parlagon a világnak mind az öt részében: s a bátor,
292 V    |              vidékekre indulnak, hanem az örök hó és jég közé, a sarkokra,
293 V    |                 a sarkokra, a hol csak az üres dicsõséget hajhásszák,
294 V    |             melynek semmi haszna nincs az emberiségre.~Pedig ha a
295 V    |            megtalálják például itt is, az egyenlítõi Afrikában. Ez
296 V    |          veszedelmesebbek voltak, mint az északra és délre lakó nagyobb,
297 V    |              megfeledkezett tisztérõl, az õrködésrõl... Az ellenség
298 V    |            tisztérõl, az õrködésrõl... Az ellenség pedig lassan, óvatosan
299 V    |                vállára...~- Nos!... mi az?... - kiáltotta fölrezzenve,
300 VI   |           dikén, miután jól kiheverték az elmúlt nap fáradalmait,
301 VI   |                 Nyilvánvaló volt, hogy az erdõnek ezen a részén hatalmas
302 VI   |                el egy lövésre, s ennek az örömére mindjárt meg is
303 VI   |             pihentek, hogy elkészítsék az ebédet.~- A változatosság
304 VI   |         nehezebb és fáradságosabb lett az útjok. Mindenfelé sûrû bozót
305 VI   |            szövevényes indái zárták el az utat, úgy hogy csaknem folyton
306 VI   |               csöpp a földre. Ellenben az egyik tisztáson Khamis megtöltötte
307 VI   |               rá - felelte Khamis - de az bizonyos, hogy elõbb-utóbb
308 VI   |                még akkor is csak abban az irányban kell haladniok,
309 VI   |          megindultak, mert csakis ezen az úton érhettek el az Ubangi
310 VI   |               ezen az úton érhettek el az Ubangi folyóhoz.~A második
311 VI   |                tövében húzódtak meg, s az õrséget ismét megosztották
312 VI   |               maguk közt. Egyébként ez az éjszaka is csöndes és nyugodt
313 VI   |                röfögését hallani, mert az azt jelentette volna, hogy
314 VI   |               szarvak oly erõsek, hogy az antilop fegyvernek is használja,
315 VI   |            hogy déli Afrikában gyakran az oroszlán sem bír elbánni
316 VI   |             megörültek, mert egyenesen az õ irányukban haladt. De
317 VI   |           hangos bõgéssel jelentkeztek az út gazdái, két orrszarvú,
318 VI   |            csak vámot akarnának szedni az átmenõ utasoktól. Khamis
319 VI   |          mondta:~- Czudar állatok ezek az orrszarvúak!~- Bizony azok, -
320 VI   |              rejtõztek.~Öt percz múlva az ordítás közelebbrõl hallatszott,
321 VI   |         fölkunkorítva, gyorsan ügettek az úton.~Majdnem négy méter
322 VI   |               pofájukon meredt fölfelé az a hatalmas szarv, a mellyel
323 VI   |             vinni, oly erõs és kemény.~Az orrszarvú-pár hirtelen megállt
324 VI   |                társai már tudták, hogy az állatok ráakadtak a nyomukra.~
325 VI   |          állatok ráakadtak a nyomukra.~Az egyik czammogva indult a
326 VI   |                a golyók alig fúrták át az ocsmány állat pánczélját.~
327 VI   |               nem fogja föltartóztatni az állatokat. Pár pillanat
328 VI   |               a bokrokat, s rárohannak az utasokra, a kik hiába menekülnének,
329 VI   |               hiába menekülnének, mert az orrszarvúak sokkal gyorsabban
330 VI   |             egy roppant baobabfa nyúlt az égbe: ha sikerül annak az
331 VI   |              az égbe: ha sikerül annak az ágaira fölkapaszkodniok,
332 VI   |                mentve vannak, mert ezt az óriás fát az orrszarvúak
333 VI   |          vannak, mert ezt az óriás fát az orrszarvúak nem fogják kidönthetni.
334 VI   |           fogják kidönthetni. Csakhogy az elsõ ágak több mint negyven
335 VI   |                iszonyú talpai alatt, s az orrszarvú otromba feje vagy
336 VI   |             húsz lépésnyire elõbukkant az ágak közt.~John Cort czélba
337 VI   |        társainál. A golyó ugyan bement az állat eleven húsába a vállapoczka
338 VI   |        töltsenek, nem is gondolhattak. Az önfenntartás közös ösztöne
339 VI   |           négyüknek, hogy meneküljenek az óriás baobab-fa törzse mögé,
340 VI   |                ha a két állat odaér, s az egyik jobbról, a másik balról
341 VI   |            Hová menekülnek akkor?...~- Az ördögbe! - kiáltott föl
342 VI   |                föl Max Huber.~- Inkább az Istent hívja! - szólt John
343 VI   |           hosszában recsegett-ropogott az irtózatos lökéstõl, mellyel
344 VI   |             már szóhoz tudott jutni.~- Az egyik belevágta szarvát
345 VI   |            John Cort - mert úgy tudom, az orrszarvú húsa ehetõ is.~-
346 VI   |           bõgése még egyre hangzott, s az utasok igyekeztek minél
347 VI   |                csinálva ismét rátértek az elõbbi, széles csapásra,
348 VI   |                délnyugati irányban, de az óhajtott folyónak még mindig
349 VI   |               nem volt semmi nyoma.~Ez az éjszakájuk azonban nagyon
350 VI   |          Legjobb lenne, Khamis, ha sem az egyikkel, sem a másikkal
351 VI   |              falnak föl bennünket ezek az utálatos férgek?~- Mihelyt
352 VI   |              egészen kátyús is volt, s az utasoknak vigyázniok kellett,
353 VI   |              meg a tsetse-legyek: s ha az elõbbiek fullánkjától óvakodniok
354 VI   |       fullánkjától óvakodniok kellett, az utóbbiaktól nem volt mit
355 VI   |              tevét és a kutyát, de sem az embernek, sem a vadállatoknak
356 VI   |              vadállatoknak nem árt.~Ez az út nagyon fárasztó volt
357 VI   |            fárasztó volt és elcsigázta az utasokat. Csak Llanga nem
358 VI   |           utazunk...~- Még pedig egész az Ubangi folyóig - tette hozzá
359 VI   |             magas dombon letelepedtek.~Az erdõ kissé megritkult ezen
360 VI   |               Legsürgõsebb dolguk most az volt, hogy megfelelõ szállást
361 VI   |          Legelsõnek John Cortra bízták az õrködés tisztjét. Az amerikai
362 VI   |            bízták az õrködés tisztjét. Az amerikai éberen virrasztott
363 VII  |                          VII. FEJEZET.~Az üres kunyhó.~A barlang nagyon
364 VII  |               volt, hogy ráakadt, mert az utasok nem áztak meg abban
365 VII  |        reggelre egészen megtisztította az eget, úgy hogy a nap szépnek
366 VII  |              nélkül elviszi õket egész az Ubangi-folyóig, a melynek
367 VII  |       kanyarodott, s rögtön el is tûnt az erdõben, mely éppen e kanyarulatnál
368 VII  |               a folyón ereszkednek alá az Ubangi-folyóig, mert azt
369 VII  |              kóborol, s ezek legtöbbje az Ubangi partjain is majdnem
370 VII  |             minden évben megfordul.~De az amerikai hiába erõltette
371 VII  |       kételkedni mert ennek a folyónak az itt létében?...~- A derék
372 VII  |             nélkül elszállít bennünket az Ubangihoz...~- Fáradság
373 VII  |                    Fáradság nélkül?... az még nem bizonyos - felelte
374 VII  |        dolgozunk, Max majd gondoskodik az eleségrõl...~- Még pedig
375 VII  |               csemege!... Aztán meg ez az állat nem bánt senkit...
376 VII  |               kedves Max, - szólt most az amerikai - legyen óvatos.
377 VII  |             foreloper szekerczéje, meg az amerikai kése, nem is gondolhattak
378 VII  |                jó alkalmatosságuk lesz az utazásra.~Legnehezebb munka
379 VII  |              odahurczolni a vízpartra. Az amerikai és a foreloper
380 VII  |            elégedetten gondolták, hogy az ebédre való már megvan.
381 VII  |              kiabálást hallottak abból az irányból, a merre társaik
382 VII  |       veszedelem érte õket? - kérdezte az amerikai.~Futva igyekeztek
383 VII  |          felelte John Cort. - Ámbár ha az Ubangi-õserdõnek ezt a részét
384 VII  |            részét átkutatták volna már az európaiak, arról nekünk
385 VII  |                szólt Max Huber. - A fõ az, hogy itt hagyta a tutaját,
386 VII  |                kellett elmúlnia, mióta az elsõt elvesztették, az utóbbit
387 VII  |           mióta az elsõt elvesztették, az utóbbit itt hagyták.~E kettõs
388 VII  |       átkutassák.~Annyi bizonyos, hogy az utazók közül egy sem került
389 VII  |              volna ennek a rengetegnek az átkutatásáról.~Ha ez az
390 VII  |                az átkutatásáról.~Ha ez az eset nem volt is rendkívüli,
391 VII  | megörvendeztette: immár meg volt tehát az óhajtott alkalmatosság is,
392 VII  |                nélkül elszállítja õket az Ubangi folyóra.~- Kétségtelen, -
393 VII  |             lement volt a tutajhoz, de az amerikai hívására visszajött.~-
394 VII  |           miféle nemzetbeliek lehettek az erre járt fehérek.~- Helyes,
395 VII  |            latrokat nem igen lepte meg az emberek megjelenése, de
396 VII  |                   Max úr jól látott... az igazán kunyhó... még pedig
397 VII  |             még pedig furcsa kunyhó... az egyik oldala csupa rács.~-
398 VII  |         egészen nyitott volt illetõleg az egész homlokzata rácsos
399 VII  |          melyekben a fenevadakat õrzik az állatkertekben.~Ebben a
400 VII  |       vasrácsban volt egy ajtó, - s ez az ajtó ebben a pillanatban
401 VII  |                már nem volt olvasható.~Az egyik kuczkóban egy rézdoboz
402 VII  |           bírta fölfeszíteni, mert már az is berozsdásodott.~A dobozban
403 VIII |                volt annak idején, hogy az amerikai Garner tanulmányozta
404 VIII |               nyelvre is lefordítottak az angol eredetirõl.~- Hát
405 VIII |              angol eredetirõl.~- Hát õ az! - kiáltott föl Max Huber -
406 VIII |             kiáltott föl Max Huber - õ az, a kirõl semmi hírt sem
407 VIII |              tette hozzá John Cort.~Ez az «õ» nem Garner volt, hanem
408 VIII |               külön szavuk van például az éhség és szomjúság kifejezésére
409 VIII |           különböznek leglényegesebben az embertõl - csak akkor beszélnek,
410 VIII |             tudvalévõ dolog volt, hogy az emlõsök egynémelyikének (
411 VIII |              torka és gégéje van, mint az embernek, tehát ha tudna,
412 VIII |               De tudva lévõ dolog volt az is, hogy a gondolat, illetõleg
413 VIII |          gondolkodás pedig föltételezi az okoskodást, a logikát és
414 VIII |               tehetség pedig nincs meg az állatokban. Beszél a papagály
415 VIII |              abból, a mit mond. Szóval az az igaz, hogy az állatok
416 VIII |           abból, a mit mond. Szóval az az igaz, hogy az állatok csak
417 VIII |                Szóval az az igaz, hogy az állatok csak azért nem beszélnek,
418 VIII |          igazsággal.~Természetes, hogy az amerikai professzor elméletét
419 VIII |          Kényelmes gõzösön fölhajózott az Ogué-folyón, április 22-
420 VIII |      hittérítõk nagyon szívesen látták az amerikai professzort rendházukban,
421 VIII |               Garner elveti a sulykot. Az az igaz, hogy az óvatos
422 VIII |            Garner elveti a sulykot. Az az igaz, hogy az óvatos amerikai
423 VIII |              sulykot. Az az igaz, hogy az óvatos amerikai a hittérítõk
424 VIII |               vele társalogni.~Ez volt az eredménye Garner professzor
425 VIII |               volt is oly óvatos, mint az amerikai professzor, minden
426 VIII |           botanikát és zoológiát, mint az orvostudományokat. Mikor
427 VIII |         tudományos bogarának élt.~Most az lett a bogara, hogy beköltözködik
428 VIII |                közé.~Hozzáláttak tehát az elõkészületekhez. Elõször
429 VIII |             veretett, rajta a neve meg az arczképe, abból a czélból,
430 VIII |         Johansen orvos, miután ráakadt az Ubanginak erre a mellékfolyójára,
431 VIII |              fenevadak?...~Egy szóval: az volt a kérdés, él-e még
432 VIII |            minden lapja üres... kivéve az elsõt.~- Hát az elsõ, Max?...~-
433 VIII |                 kivéve az elsõt.~- Hát az elsõ, Max?...~- Azon is
434 VIII |                 Megérkezem a csapattal az Ubangi-erdõség széléhez...
435 VIII |       elhagyatott... Sehol nyoma sincs az embernek: sem bennszülötteknek,
436 VIII |               majmok beszélgetnének... Az egyik, kölyök-majom volt,
437 VIII |               Ngora!»~S elmondta, hogy az éjjel, míg õrt állt, egy
438 VIII |              Max Huber keresni akarják az elveszett doktort, lebeszéli
439 VIII |                 Akkor tehát készüljünk az útra - fejezte be Khamis.~
440 VIII |         bennszülöttek?... Aligha, mert az afrikai törzsek soha sem
441 VIII |             távozni a kunyhóból, mikor az egyik sarokban megbotlott
442 VIII |               valami száz töltés volt.~Az utasok azonban mégis nagyon
443 VIII |        megtámadták és elhurczolták, de az is lehet, hogy megölték...
444 VIII |            szolgájával együtt.~- Ebbõl az következik, - jegyezte meg
445 VIII |             meg John Cort - hogy ebben az erdõben bennszülöttek is
446 VIII |                 mert én már alig látok az éhségtõl.~Mivel a többieknek
447 VIII |                rendbe hozták a tutajt.~Az indulást másnap hajnalra
448 VIII |            hajnalra halasztották, mert az ég nagyon borús volt. Nyolcz
449 VIII |          tájban csakugyan meg is eredt az esõ és úgy szakadt, zuhogott,
450 VIII |             Afrika legújabb térképein.~Az éjszaka különben csöndes
451 IX   |              lefelé a Johansen-folyón.~Az esõ ugyan elállt, de az
452 IX   |                Az esõ ugyan elállt, de az ég nem tisztult ki, a minek
453 IX   |               hogy a nap elgyötri õket az árnyéktalan víz tükrén.~
454 IX   |                fogy el a golyójuk, míg az Ubangi-folyóhoz érnek. Csakhogy
455 IX   |              hogy ide-oda igazgathassa az alkalmatosságot a vízen.~
456 IX   |           kilométernyi utat, mely õket az Ubangi-folyótól elválasztotta.~
457 IX   |            déli pihenõig pompásan ment az utazás. Khamis egyre a kormánynál
458 IX   |           zsákmányt. Max Huber ezalatt az akáczfa tüskéibõl horgot
459 IX   |                tette a vacsorát.~Mivel az éjszaka nagyon sötét volt,
460 IX   |         tanácsos megkoczkáztatni velük az összeütközést. Letelepedtek
461 IX   |              maguk közt, ott töltötték az éjszakát. Nem is történt
462 IX   |                Max Huber, mikor reggel az arczát és kezeit mosogatta
463 IX   |                Jobb volt megvárni, míg az idõ kitisztul, mint agyon
464 IX   |            érte õket.~- Ha meg nem áll az esõ, - mondta John Cort -
465 IX   |      lágytojásnak fõzte meg õket. Csak az volt a kár, hogy nem volt
466 IX   |          segíthettek.~Félnyolcz tájban az esõ megállt, s bár az ég
467 IX   |           tájban az esõ megállt, s bár az ég borús maradt, azért a
468 IX   |                pihenõre nem kötnek ki. Az ebédet tehát a tutajon sütötték-fõzték
469 IX   |                 s úgy a franczia, mint az amerikai sóhajtva tették
470 IX   |               másikra.~Mivel idõközben az idõ kiderült és a nap égetõ
471 IX   |                Sokkal gyönyörûbb, mint az amerikai Nemzeti Park...~-
472 IX   |      négykezûek birodalma. Mintha csak az egész világ gorillái, csimpánzai
473 IX   |                kellõs közepén vagyunk?~Az utasok eleinte nagy élvezettel
474 IX   |         lassankint elkomolyodtak, mert az állatok egyre ingerültebbek
475 IX   |             foreloper izgatottan marta az ajkait, s a homlokát összeránczolva
476 IX   |              egy lövéssel szétriasztom az egész hadsereget.~S fölkapta
477 IX   |       ingereljük õket!... Elég baj már az is, hogy védenünk kell magunkat!...~-
478 IX   |             oly biztosak, s a távolság az erejüket is gyöngítette.
479 IX   |               egy-két kõ már eltalálta az utasokat, bár igaz, hogy
480 IX   |          nélkül holtan bukott a vízbe.~Az éles dörrenésre fülsiketítõ,
481 IX   |                izgatja, ingerli ezeket az átkozott dögöket. Hadd hajigáljanak!...
482 IX   |                 hogy a két part fáinak az ágai egészen összeértek,
483 IX   |             ágai egészen összeértek, s az ily helyeken a majmok a
484 IX   |           kanyarulattól, föltelepedett az ölelkezõ ágak természetes
485 IX   |            irtózatos ordítás verte föl az egész rengeteget, s húsz
486 IX   |        önkénytelenül is eszükbe jutott az utasoknak Johansen doktor.
487 IX   |                   A következõ perczben az egész banda eltûnt. De nem
488 IX   |              czikáztak keresztül kasul az égen, s a szörnyû égzengés
489 IX   |            esõtõl, mely zuhogva ömlött az ég csatornáiból, mintha
490 IX   |          felhõszakadás megszalasztotta az ellenséget.~ ~
491 X    |                 õk is partra szálltak, az a pár percz, míg ezzel bajlódtak,
492 X    |                ismét oda viszik.~- Már az igaz, - mondta másnap reggel
493 X    |                reggel Max Huber - hogy az a tegnapi vihar éppen a
494 X    |                vissza ne jöjjenek ezek az átkozott majmok! - mondta
495 X    |            Huber - ha rágondolok, hogy az a derék doktor ezzel a csürhével
496 X    |             tudós eszében teremhet meg az ilyen bolondgomba!... Ugyan
497 X    |               vendégeiket ebédre?...~- Az amerikai legalább fölmondta
498 X    |             John Cort - de félek, hogy az a szegény német itt hagyta
499 X    |              Librevillebe! - sóhajtott az amerikai.~- Ej, édes John
500 X    |             már meg is értük volna!~Ez az aggodalom kissé túlzottnak