Fejezet

 1 I   |          akkor mehetünk vacsorálni - szólt Max Huber.~A karaván poggyászát,
 2 I   |         keresztül mehetnénk rajta, - szólt ismét Urdax - ámbár ez sem
 3 I   |               Ej, ön túloz, Urdax! - szólt Max Huber kételkedve.~-
 4 I   |        eszébe sem jut...~- Nem ám! - szólt közbe a portugál - mert
 5 II  |           Maradj hát itt mellettem - szólt Max - és jól kinyisd a szemedet!~
 6 II  |             Most már az is kérdés, - szólt Max Huber - hogy vajjon
 7 II  |              Egy lépést se tovább! - szólt fojtott hangon.~Mi volt
 8 III |             is át kell hoznunk ide - szólt John Cort.~- Már késõ! -
 9 III |             én is egyetértek önnel - szólt John Cort gúnyosan.~Mit
10 IV  |       látszik, hogy itt tanyáztak, - szólt Max Huber halkan - nézzék,
11 IV  |           Valószínû, hogy úgy lesz - szólt most Khamis. - Mert a bolygó
12 IV  |          igaza van most az egyszer - szólt Khamis. - Ha nyugat felé
13 V   |         rendkívülit, a mit óhajtok - szólt Max Huber.~- Annál jobb,
14 V   |     puskájához kapott.~- Én vagyok - szólt nevetve John Cort. - Nehogy
15 VI  |            Inkább az Istent hívja! - szólt John Cort - most csak õ
16 VI  |                Mindenesetre ehetõ, - szólt Khamis - ámbár kissé pézsmaszagú...
17 VI  |           hallottak.~- Azt hiszem, - szólt a foreloper - hogy már közel
18 VII |                Szóval, kedves Max, - szólt most az amerikai - legyen
19 VII |     társaikhoz értek, a franczia így szólt:~- Lehet, Khamis, hogy nem
20 VII |         Mindegy, akárki járt erre, - szólt Max Huber. - A fõ az, hogy
21 VIII|              tudhassunk meg belõle - szólt a fejét csóválva.~- Miért?...~-
22 VIII|            azonban együnk valamit, - szólt Max Huber - mert én már
23 VIII|            lefeküdtek, Max Huber így szólt:~- Hallgasson ide, kedves
24 IX  |          homlokát összeránczolva így szólt:~- Legyünk készen... valószínû,
25 IX  |         menekülünk meg.~- Ej, mit! - szólt Max Huber vállat vonva -
26 X   |             Ej, édes John barátom, - szólt a franczia fejcsóválva -
27 X   | gondoskodniok.~- Most jut eszembe, - szólt John Cort - ha már annyi
28 X   |            majom húsa nem is rossz - szólt most Khamis. - Sõt a bennszülöttek
29 X   |          vízbe.~- Llanga, jer ide! - szólt Max Huber. - És jól kapaszkodjál
30 X   |               Ej, hisz ez nem fiú! - szólt fölállva.~- Hát micsoda? -
31 X   |               De Llanga egyelõre nem szólt semmit; azt vélve, hogy
32 X   |            egy kicsit, mikor Max oda szólt neki:~- Kedves John!...~-
33 X   |            Ha puskavégre kaphatom, - szólt Max Huber - akkor pár napig
34 X   |            rá, majd határozottan így szólt:~- Az nem majom, Max úr!~-
35 X   |                 Mondd csak, Llanga - szólt most az amerikai komolyabban
36 XII |     folytatta Max Huber.~- Itt ni! - szólt a foreloper.~S oda mutatott
37 XII |           Már nem mehetünk tovább, - szólt John Cort. - Úgy látszik,
38 XII |       melybõl ihattak.~- Ki tudja, - szólt John Cort - nem azért állt-e
39 XIII|                Én a’ mondó vagyok, - szólt John Cort - hogy nem maradhatunk
40 XIII|                Már hogyne õ volna! - szólt John Cort. - Különben majd
41 XIII|              egyszer beszélni tud, - szólt a foreloper vállat vonva, -
42 XIII|            Derék fiú vagy, Llanga! - szólt most Max Huber. - Hanem
43 XIII|            nekik a szíves traktát, - szólt Max Huber, a ki most már,
44 XIV |            Azt kellene megtudnunk, - szólt most a foreloper, - hogy
45 XIV |             felelni.~- Jobb lenne, - szólt most a foreloper, - ha ennek
46 XV  |            olyan emberek, mint mi! - szólt a franczia.~- Nem mondhatjuk
47 XVII|              Max Huber.~- Menjünk! - szólt John Cort, kifelé indulva. -