Fejezet

 1 I    |             jó darabon gyalog jött, oda szaladt barátaihoz, a kik
 2 II   |           Cortot, hanem nesztelenül oda mászott a vezetõhöz, gyöngéden
 3 II   |             talpra ugrott.~- Nézzen oda!~S karját kinyújtva az erdõ
 4 III  |            csüggedjünk!... Biztosan oda érünk!...~Talán!... de nem
 5 III  |       társai után.~A többi elefánt, oda érve elhullt társához, pár
 6 IV   |        megfosztotta õket mindentõl; oda volt három havi fáradságuk
 7 IV   |             hiszem, hogy rövid idõn oda érünk a Zongo-vízesésekhez.~
 8 VI   |         pánczélját.~Erre a másik is oda ugrott: a lövésekre még
 9 VI   |         tüzet gyújtani, mert a fény oda csalhatta volna e veszedelmes
10 VII  |           társaiknak, hogy jöjjenek oda.~Khamis és John Cort lélekszakadva
11 VII  |         Cort lélekszakadva futottak oda, s mikor társaikhoz értek,
12 X    |        tutajra szállnak, majd ismét oda viszik.~- Már az igaz, -
13 X    |           két parton semmi gyanúst, oda ment hozzá, s azt kérdezte:~-
14 X    |             ni! - felelte Khamis.~S oda mutatott vagy ötven lépésnyire
15 X    |       vízbefúlástól.~Épp idején ért oda: még megkaphatta, a mint
16 X    |           hallották a kiáltást, már oda szaladtak a partra, s a
17 X    |             teremtést.~Max Huber is oda térdelt, s jobban megnézte
18 X    |      ledüljön egy kicsit, mikor Max oda szólt neki:~- Kedves John!...~-
19 X    |           kedves Max?~- Nézzen csak oda... kissé folyam mentén,
20 X    |          meglepetve.~A foreloper is oda nézett.~- Remek bivaly! -
21 X    |          nyelvén annyi, mint: anya.~Oda térdelt a kis teremtés mellé,
22 X    |        megnedvesítvén zsebkendõjét, oda tartotta a kis beteg ajkaihoz,
23 X    |              John Cort és Max Huber oda ugrottak hozzá, hogy segítsenek
24 XII  |             s minden egyéb holmijuk oda voltak... Oda volt a tutaj
25 XII  |        egyéb holmijuk oda voltak... Oda volt a tutaj is... de mit
26 XII  | beszélgetett, Khamis fölkelt, s bár oda figyelt, szemügyre vette,
27 XII  |                szólt a foreloper.~S oda mutatott a sûrû bokrok egyik
28 XII  |         Majdnem bizonyos volt, hogy oda... De hátha eltévednek rajta?...
29 XII  |          ismét Max Huber.~- Menjünk oda - felelte John Cort. - Ha
30 XII  |          Hátha még holnap sem érnek oda, a hova ez a rejtélyes fáklyafény
31 XIII |     kérdezte John Cort - hová?...~- Oda, a hová vezetni akartak
32 XIV  |   megérintette hát Li-Mai vállát, s oda mutatva a házra, azt kérdezte:~-
33 XIV  |            ajkaira?~Llanga mindjárt oda szaladt a vagdi-anyához,
34 XV   |            volna, ha Lo-Mai a zajra oda nem siet és meg nem védelmezi.~
35 XVI  |                felelte Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz, megkérdezte:~-
36 XVI  |           Végre, vagy félóra múlva, oda értek a nagy térre, a hol
37 XVI  |               aggódott Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz, a királyi
38 XVI  |         valószínûleg a karmester, - oda lépett a kintornához és
39 XVII |   világosság szûrõdött ki...~Khamis oda kúszott és betekintett az
40 XVII |         Khamis és John Cort szintén oda léptek hozzá és megragadták
41 XVIII|            rögtön ajánlkozott, hogy oda vezeti õket.~Ez nagy szerencse
42 XVIII|           bírta volna megtalálni az oda vivõ utat.~De mikor a lépcsõhöz
43 XVIII|        Aztán meg a dulakodás zajára oda csõdül a még nem ittas nép
44 XVIII|              Április 26-dikán értek oda, a hol az Ubangi a Kongóba