Fejezet

501 X    |       Mindeddig azonban nyoma sem volt az efféle akadálynak.~A reggeli
502 X    |                húsából is elég maradt, az ebédrõl sem kellett gondoskodniok.~-
503 X    |          milyen finnyás! - gúnyolódott az amerikai.~- S ön, kedves
504 X    |         prédájára. Úgyis volt elég vad az erdõben, s nem kellett félniök,
505 X    |            közelíthették meg a tutajt, az utasok egészen bizton lehettek.~
506 X    |           hanem a tutajon sütötték meg az ebédet, a maradék antilop-húst,
507 X    |                a sodrába ne jussunk.~- Az nem forgatag - felelte a
508 X    |             csaknem mindjárt megfelelt az a vízsugár, mely körülbelül
509 X    |             Jó-Reménység fokától egész az éjszaki szélesség huszonharmadik
510 X    |               törékeny tutajt, s akkor az utasoknak végük van.~De
511 X    |          véletlenül neki megy, vagy ha az emberek látása fölingerli,
512 X    |       Rágondolni is irtózat volt... Ez az állat nem ritkán kétezer
513 X    |                a tutajra, végig mosván az utasokat, de a röfögés elnémult
514 X    |            reggelre csupa daganat lesz az arczunk és a kezünk.~S alighanem
515 X    |            talál rá módot, hogy elûzze az alkalmatlan vendégeket.~
516 X    |               alhattak a szúnyogoktól.~Az afrikai idõjárás nagyon
517 X    |              borult nap következett, s az esõ lába szinte lógott a
518 X    |              tutaj közepén, mely alatt az utasok védve voltak az esõtõl.~
519 X    |           alatt az utasok védve voltak az esõtõl.~Délelõtt vagy húsz
520 X    |             küzdelmet újra kezdeni. De az utasoknak semmi kedvük sem
521 X    |        kikötött egy kis parthajlásban. Az esõ már nem esett ugyan,
522 X    |                már nem esett ugyan, de az ég nagyon felhõs volt, s
523 X    |              nap egész nap nem sütött, az éjszaka hûvösnek, nedvesnek
524 X    |        hûvösnek, nedvesnek ígérkezett. Az utasok tehát ropogó tüzet
525 X    |              de úgy rémlett neki, hogy az a valami kézzel-lábbal integet,
526 X    |            sodra a tutaj felé hajtotta az úszó fatörzset, melyrõl
527 X    |            világosan látni vélte, hogy az a rejtélyes alak egy gyermek...
528 X    |              segítsen Llangán, a kinek az ereje már fogytán volt.~-
529 X    |                hogy eszméletre térítse az ájult teremtést.~Max Huber
530 X    |                életét, hogy megmentsed az övét?~- De ha mondom, hogy
531 X    |                Én meg mondom, hogy nem az; s jobb lesz, ha itt hagyod
532 X    |               betakargatta.~A többiek, az õrszem kivételével, már
533 X    |                    Ngora!...~Akár csak az anyjáért síró kis gyermek!~ ~
534 X    |           kilométernyi utat tettek meg az Ubangi felé, részint gyalog,
535 X    |      találkoznak, nyolcz-tíz nap múlva az Ubangi partjain lehetnek.~
536 X    |                lesz vigyáznod!... Ezek az állatok még a macskánál
537 X    |              Hisz még oly fiatal!... S az arcza is oly szelíd...~-
538 X    |           nélkül visszament a sátorba.~Az idõ e napon is borult volt,
539 X    |                is borult volt, a minek az utasok örültek, mert legalább
540 X    |              aggódtak is, hogy megered az esõ, s akkor bõrig áznak
541 X    |               hallal kellett beérniök. Az utasok már kezdték megunni
542 X    |               várták már, hogy elérjék az Ubangit, melynek legelsõ
543 X    |              Kedves John!...~- Nos, mi az, kedves Max?~- Nézzen csak
544 X    |                     Ah! - kiáltott föl az amerikai meglepetve.~A foreloper
545 X    |             pár napig nem lesz gondunk az eleségre.~Khamis rögtön
546 X    |               Mivel nem lõhette szíven az állatot, a fejére czélzott...~
547 X    |                   A lövés eldördült... Az állat magasan fölcsapott
548 X    |               mely jóval nagyobb, mint az európai bivalyok és az amerikai
549 X    |            mint az európai bivalyok és az amerikai bölények.~A foreloper
550 X    |         amerikai bölények.~A foreloper az állat legkitûnõbb húsából
551 X    |              puska dörrenésére azonban az alvó állat idegesen összerázódott,
552 X    |            közben ismét, újra hallotta az elõbbeni szót:~- Ngora!...
553 X    |                beteg szereti õt, hálás az ápolásért!... És Max úr
554 X    |              határozottan így szólt:~- Az nem majom, Max úr!~- Nem
555 X    |              csak, Llanga - szólt most az amerikai komolyabban mint
556 X    |                 Azért, mert beszélt... az éjjel...~- Beszélt?~- S
557 X    |          szemügyre vették a kis alvót.~Az elsõ látásra azt lehetett
558 X    |              mindjárt észrevette, hogy az állat nem négykezû, hanem
559 X    |             egyetlen képviselõje van - az ember.~John Cort figyelmeztette
560 X    |                A füle olyan volt, mint az emberé, holott a majom fülei
561 X    |        ismertetõjele. A feje gömbölyû, az orra lapos, a homloka kevéssé
562 X    |          lehetett nevezni, hasonlított az afrikai bennszülöttek gyapjas,
563 X    |              valószínûleg belsõleg is, az emberhez, mint a majomhoz.~
564 X    |     valószínûleg összekötõ kapocs volt az ember és az állat között!
565 X    |                kapocs volt az ember és az állat között! S ráadásul
566 X    |            Llanga még egyre hûsítgette az ajkát, homlokát, s úgy látszott,
567 X    |               csökkent.~Egyszerre csak az ajkai mozogni kezdtek, s
568 X    |               ámbár mindeddig csak ezt az egyetlen szót ejtette ki,
569 X    |         fölemelte a fejét, hogy jobban az arczába nézhessen. Nagy
570 X    |               akkora nikkel-érem, mint az egykoronás, s az egyik felén
571 X    |     nikkel-érem, mint az egykoronás, s az egyik felén egy arczkép,
572 X    |                ki a sziklákra, mielõtt az örvény lerántana! - tanácsolta
573 X    |            szaladt a sátorba, kihozta, az ölébe fektette, s letérdelt
574 X    |            erõvel neki csapta a tutajt az egyik szélsõ sziklának...
575 XII  |               volna szilárdabbak, mint az a sövény, mely mindenfelõl
576 XII  |             három férfi jó ismerõsünk: az egyik a foreloper, a másik
577 XII  |        életüket?... Ki hozta õket ide, az erdõnek eme sûrû börtönébe,
578 XII  |                s vele együtt elveszett az a beteg teremtés is, a kinek
579 XII  |                is, a kinek életét csak az elõtte való napon mentette
580 XII  |             fegyvere a késük volt, meg az a szekercze, melyet a foreloper
581 XII  |          szekercze, melyet a foreloper az övében hordott. Puskáik,
582 XII  |         mihelyt kidörzsölték szemükbõl az álmot, azonnal tanácskozni
583 XII  |                koczkáztatta volna érte az életét. De most nem menthették
584 XII  |              Huber - mikor lezuhantunk az örvénybe, úgy rémlett...
585 XII  |                 sõt, a mint látom, még az eleségünket is ide tették!...~
586 XII  |                 a tûz mellett ott volt az a jókora darab nyers hús,
587 XII  |              ebben a rengetegben!...~- Az igaz, hogy sötét... de hátha
588 XII  |           tette hozzá John Cort - csak az a kérdés, hogy mennyire
589 XII  |             meg aztán is, míg eljutunk az Ubangi folyóig? - kérdezte
590 XII  |              rejtélyes megmentõik ezen az úton hozták õket ide. Hová
591 XII  |             már nem lesz mit enniök.~- Az az egy kétségtelen, - jegyezte
592 XII  |              nem lesz mit enniök.~- Az az egy kétségtelen, - jegyezte
593 XII  |               felelte John Cort - a fõ az, hogy mindhárman éhesek
594 XII  |            siklik arra.~Alig ették meg az utolsó falatot, mindjárt
595 XII  |             sietett.~De alig lépett rá az ösvényre és máris hirtelen
596 XII  |         franczia.~- Várjunk! - felelte az amerikai.~A fáklyafény -
597 XII  |          fáklyafény - mert kétségkívül az volt - pár száz lépésnyire
598 XII  |              Nem lehet, Max, - felelte az amerikai, - mert akkor tánczolna,
599 XII  |       foreloper elszántan.~És elindult az ösvényen, egyenesen a fáklya
600 XII  |               elinduljanak?... És most az utat akarja mutatni nekik
601 XII  |            hogy el ne maradjanak tõle.~Az út kényelmes, jól letaposott
602 XII  |            ugyanebben a pillanatban.~- Az bizonyos, hogy ez a vezetõ
603 XII  |                ez a kaland? - kérdezte az amerikai szomorú tréfával.~-
604 XII  |            szomorú tréfával.~- Valóban az!...~- Csak legalább jó vége
605 XII  |              Max Huber - s töltsük itt az éjszakát.~- De eljön-e értünk
606 XII  |                hogy a nap már fönn jár az égen. Khamis a fény irányából
607 XII  |              megint a sötétben maradt. Az éjszaka azonban ma is nyugodtan
608 XII  |           tündérek gondoskodnak róluk. Az ismeretlen fáklyavivõ elvezeti
609 XII  |             ismét kigyúlt s jelt adott az indulásra.~E napon is öt-hat
610 XII  |            Útjuk ugyanolyan volt, mint az elõzõ két napon, csakhogy
611 XII  |              elõzõ két napon, csakhogy az erdõ kezdett világosodni.
612 XII  |            hogysem jól láthatták volna az elõttük járó fáklyavivõ
613 XII  |              partján. Jóízûen megették az antilop-pecsenyét, nagyot
614 XIII |          meglepetve tapasztalták, hogy az erdõnek ebben a részében
615 XIII |           felelet ugyan nem felelt meg az amerikai kérdésére, de a
616 XIII |         okosabban felelni.~Azonban, ha az erdõ sötétebb volt is ezen
617 XIII |       egybefüggõ boltozatként borultak az erdõ fölé.~Körülbelül egy
618 XIII |              De mit, mire várjanak?... Az eleségük elfogyott s õk
619 XIII |                  A fák itt ritkábbak s az erdõ mindenfelé járható...
620 XIII |             azt a zúgó zümmögést, mely az erdõ csöndjét megtörte,
621 XIII |                tartott. Úgy járt, mint az ember: a hátulsó lábain
622 XIII |              meg a vízbefúlástól.~- Ez az!... ez az!... - mondogatták
623 XIII |          vízbefúlástól.~- Ez az!... ez az!... - mondogatták egymásnak.~-
624 XIII |           egymásnak.~- Persze, hogy ez az! - hagyta helyben a foreloper
625 XIII |                fúlhatott a vízbe: hisz az ölében tartotta!~- Hátha
626 XIII |           tartotta!~- Hátha még sem ez az? - kételkedett a foreloper.~-
627 XIII |            Ezzel elõvette zsebébõl azt az érmet, melyet a kis beteg
628 XIII |               furcsa teremtés meglátta az érmet, azonnal rárohant...
629 XIII |             nemcsak meggyógyult, hanem az ereje és ügyessége is megjött...~
630 XIII |              elkapta John Cort kezébõl az érmet, mikor Khamis hirtelen
631 XIII |             szavak, de nem is értek rá az értelmükön tûnõdni. Hirtelen
632 XIII |          azonban mindjárt látták, hogy az ellenszegülés hiábavaló
633 XIII |                hiábavaló és czéltalan. Az erdõlakók megragadták Khamist,
634 XIII |        rendkívüli volt.~Mikor fölértek az utolsó lépcsõfokra, Khamis
635 XIII |                 nem láthatták a végét.~Az utczákon sürögtek-forogtak
636 XIII |               egészen olyan volt, mint az emberé, annak jeléül, hogy
637 XIII |           egyik legfontosabb különbség az ember és majom között.~Mert
638 XIII |    alkotásukban legjobban hasonlítanak az emberhez, abban mégis különböznek
639 XIII |              két lábon szaladnak, mint az emberek.~Khamis és társai
640 XIII |              bent voltak, rájuk zárták az ajtót.~Foglyok voltak tehát!~-
641 XIII |         mihelyt egyedül voltak. - Csak az lep meg, hogy ezek a majmok,
642 XIII |               ezt látszott bizonyítani az, hogy az õ számukra is tüzet
643 XIII |          látszott bizonyítani az, hogy az õ számukra is tüzet raktak,
644 XIII |             hogy legyen hol megsütniök az ajándékba adott nyers húst.~
645 XIII |            rengeteg szélén láttak azon az emlékezetes éjszakán, a
646 XIII |          emlékezetes éjszakán, a midõn az elefántok majdnem agyontaposták
647 XIII |             õket?...~- A legkülönösebb az, hogy beszélnek is, - mondta
648 XIII |                  kérdezte John Cort.~- Az, hogy addig kiabálnám, míg
649 XIII |             Nagyon bántotta, hogy ezek az állatok, - mert annak tartotta
650 XIII |         állatok, - mert annak tartotta az erdõlakókat, - majom létükre
651 XIII |               egészen olyan volt, mint az afrikai bennszülötteké:
652 XIII |         szerecsen törzs!~A franczia és az amerikai nem annyira levert,
653 XIII |          tizenöt órája elmúlt, a mióta az utolsó, kis darabka antilophúst
654 XIII |            okoskodtak magukban:~... Ha az a kis erdõlakó, a kit Llanga
655 XIII |             kis erdõlakó, a kit Llanga az élete koczkáztatásával megmentett
656 XIII |            nagyon kétséges!... Elõször az sem bizonyos, hogy Llanga
657 XIII |          mondta John Cort, - hogy ezek az erdõlakók hálásak lesznek
658 XIII |           legjobban: hisz tudjuk, hogy az emberek rendszerint hálátlanok...
659 XIII |                is vált!...~- Aztán még az sem bizonyos, hogy Llanga
660 XIII |             ide?...~- Úgy hoztak idáig az erdõn keresztül.~- Ölben
661 XIII |               egy izmos vagdi tartotta az ölében. Ez az erdõlakó Li-Mai
662 XIII |           vagdi tartotta az ölében. Ez az erdõlakó Li-Mai apja volt:
663 XIII |            szoros értelmében elnyelték az eleséget, a melybõl csak
664 XIII |             sokan! - felelte Llanga. - Az utczák, házak mind tele
665 XIII |             mikor Li-Mai beszél.~- Hát az apja, meg az anyja?~- Oh,
666 XIII |             beszél.~- Hát az apja, meg az anyja?~- Oh, én hozzám nagyon
667 XIV  |            Mszelo-Tala-Tala Õ Felsége, az ismeretlen Vagdi-törzs királya,
668 XIV  |          illenék, kedves Max, - mondta az amerikai, - hogy miután
669 XIV  |              eredményét föltálalhassuk az álmélkodó tudós-világnak...~-
670 XIV  |                vajjon miért hívják így az alattvalói?...~- Még pedig
671 XIV  |             viszonzá Max Huber. - A fõ az, hogy beszélhessünk Mszelo-Tala-Tala
672 XIV  |            társa fejcsóválva hallgatta az incselkedõ tréfát, s azon
673 XIV  |             sem fog eszébe jutni, hogy az Ubangi rengetegben keresse
674 XIV  |              pillanatban ismét kinyílt az ajtó és Li-Mai lépett be
675 XIV  |                õket a nyitott ajtón át az utczára.~Szabadok voltak
676 XIV  |                élénken sürgött-forgott az utczákon, s végezte «napi
677 XIV  |              sudarai, melyeknek törzse az egész várost tartotta. A
678 XIV  |            gerendázva, deszkázva, s ez az alsó építmény a fák keresztbe
679 XIV  |           vagdik nem igen bámulják meg az idegeneket. Alig hederítve
680 XIV  |               de annál jobban meglepte az amerikait, hogy ismételten
681 XIV  |                mondta Max Huber, mikor az amerikai figyelmeztette
682 XIV  |               hogy õ vezetheti sétálni az idegeneket. S nem czéltalanul,
683 XIV  |             akarna mutatni nekik.~Ezek az erdõ-lakók nem voltak meztelenek;
684 XIV  |                s látni lehetett bennük az asszonyokat, a mint szorgalmasan
685 XIV  |              sohasem fogjuk megismerni az irodalmukat!... Különben
686 XIV  |            Különben még nem láttam sem az Akadémiájukat, sem a Nemzeti
687 XIV  |            Nemzeti Múzeumot... sõt még az egyetemet, s a leány-gimnáziumot
688 XIV  |              palota felé sietett... de az ajtóban két fegyveres vagdi
689 XIV  |            neki a kérésünket...~- Csak az a baj, - felelte John Cort -
690 XIV  |                 mintha azt hinné, hogy az idegenek talán jobban megértik,
691 XIV  |              szó ennek a majomembernek az ajkaira?~Llanga mindjárt
692 XIV  |           szemügyre vette a házaspárt.~Az apa magas termetû, arányos
693 XIV  |          karjai kissé hosszabbak, mint az emberéi, a tenyerei szélesek
694 XIV  |              lábai egész olyanok, mint az emberéi... Középnagyságú
695 XIV  |                 mint a kongó-négereké, az arczszíne világos, mint
696 XIV  |         élénken, értelmesen villogtak.~Az anya szelíd arczú, szinte
697 XIV  |                mi legmeglepõbb volt: - az õ nyakában is ott lógott
698 XIV  |  vendégszeretettel fogadta látogatóit; az anya elébük rakta mindenét,
699 XIV  |         láthatólag nagyon örült, midõn az idegenek néhány gyümölcsöt
700 XIV  |           dolgot is: azt ugyanis, hogy az asszony korántsem oly beszédes,
701 XIV  |          tagadhatatlan volt, hogy ezek az erdõlakók nem csupán a testi
702 XIV  |             hazafelé indultak. Lo-Mai, az apa és Li-Mai, a fiú elkísérték
703 XV   |    megszökhetnének is: mit csinálnának az alattuk fekvõ sötét, járhatatlan
704 XV   |                deríteni, mennyi bennük az emberi és mennyi az állati
705 XV   |             bennük az emberi és mennyi az állati elem, hogy kellõképpen
706 XV   |                 ezek viszont nem értik az övéket... S végül: nem azt
707 XV   |           napjáig fogva tartsák ezeket az idegeneket, a kik elárulhatnák
708 XV   |                elárulhatnák ittlétüket az Ubangi-rengetegben...~Mikor
709 XV   |               mily tiszta a ház. Aztán az egyik sarokba vezette Llangát,
710 XV   |             mely alatt ott hevertek... az utasok puskái, kissé megrozsdásodva,
711 XV   |                ládikóra mutatott, mely az ajtó mögött volt.~Mint tudjuk,
712 XV   |              volt.~Mint tudjuk, Khamis az utolsó pillanatban kidobta
713 XV   |           tudják, hogy mire valók...~- Az lehet, - viszonzá John Cort -
714 XV   |              tudják azt, hogy a mi nem az övék, azt nem szabad megtartaniok;
715 XV   |           fejezte ki örömét.~Mert ezek az erdõlakók tudtak nevetni
716 XV   |             volt ember-voltuknak. Mert az emberen kívül semmiféle
717 XV   |             látszanak a szemükkel, sõt az ajkuk szögletei is ránczba
718 XV   |            egyáltalában nem tolakodott az idegenek nyakára és - a
719 XV   |              nem volt szabad lemenniök az erdõbe, hogy el ne szökhessenek.~
720 XV   |             Pedig éjjel-nappal ez járt az eszükben. A szökés azonban
721 XV   |           Johansen folyóba vagy magába az Ubangiba?... Vannak-e rajt
722 XV   |           szikrát taplóban fölfogják s az égõ taplót szénába dugják,
723 XV   |      becsületesek és lelkiismeretesek, az bizonyos, - felelte az amerikai. -
724 XV   |                 az bizonyos, - felelte az amerikai. - Például tisztelik
725 XV   |                kedves Max, - folytatta az amerikai - a tolvajt a károsult
726 XV   |          család... Nem egészen olyan-e az õ családi életük is, mint
727 XV   |             életük is, mint a mienk?~- Az már igaz, - hagyta helyben
728 XV   |                 Már pedig pirulni csak az ember tud s ez a képesség
729 XV   |          világgal, a minõ szintén csak az embernek van...~- Akkor
730 XV   |              azt, kedves Max - felelte az amerikai - mert hiányzik
731 XV   |                emberrel közös.~- És mi az?~- A legfõbb lény fogalma
732 XV   |              történik a folyó partján.~Az ott épült kunyhókat megrohanták
733 XV   |               Valamivel kisebbek, mint az európai vaddisznó, de roppant
734 XVI  |     sürgés-forgás támadt a fõvárosban. Az idõ nagyszerû volt, sõt
735 XVI  |               délutáni három óra elõtt az egész Mai-család: a ngoro
736 XVI  |         elmulattak náluk, mert Lo-Mai, az apa és La-Mai az anya, még
737 XVI  |               Lo-Mai, az apa és La-Mai az anya, még a széket is megtörülték
738 XVI  |             lett volna nekik! - a hova az idegenek ültek.~E látogatások
739 XVI  |              másfelé a foglyokat.~Ezen az április 15-én tehát, a mint
740 XVI  |                Majd megtudjuk, hogy mi az, - felelte Max Huber.~S
741 XVI  |              tündökölve fog megjelenni az utczán.~A foglyoknak, fájdalom!
742 XVI  |            midõn a Mai-család elindult az ünnepélyre, õk is elmentek
743 XVI  |              királyi palota felé, mert az arra özönlõ nép vitte, sodorta
744 XVI  |       nyugodott bele Max Huber. - A fõ az, hogy végre valahára meglássuk
745 XVI  |            volt. Valószínûleg ott lesz az ünnep, a czeremónia, a mely
746 XVI  |                Max Huber. - Mert ha ez az uralkodó csak olyan bálvány,
747 XVI  |             tánczolni kezdett, mialatt az öregek hozzá fogtak az iváshoz.~
748 XVI  |         mialatt az öregek hozzá fogtak az iváshoz.~A mulatság egészen
749 XVI  |           perdülnek a korcsma udvarán, az öregek meg iddogálnak.~Az
750 XVI  |              az öregek meg iddogálnak.~Az ital erjesztett, megforrott
751 XVI  |           szesztartalma lehetett, mert az ivók csakhamar dülöngeni
752 XVI  |            dülöngeni kezdtek, akárcsak az európai részegek.~A táncz
753 XVI  |             mûvészet, mely inkább csak az érzékeinkre hat; ellenben
754 XVI  |        elfogadja alattvalói hódolatát.~Az ünnep e közben tovább tartott
755 XVI  |                közben tovább tartott s az éktelen lárma és macskazene
756 XVI  |           végtelen örömére fölhangzott az ismeretes keringõ.~A karmester
757 XVI  |                több dallam van, s csak az oldalán levõ gombokat kell
758 XVI  |              akarta várni, mi lesz, ha az erdõlakók beleunnak az elsõ
759 XVI  |              ha az erdõlakók beleunnak az elsõ áriába.~Miután a karmester
760 XVI  |                oly ügyesen félre tolta az elsõ rézgombot, mint akármelyik
761 XVI  |                ennek a hangversenynek, az elõbbeni tánczoló párok
762 XVI  |             ismét összeálltak a téren, az irtózatos macskazene megint
763 XVI  |              kezdõdött és tovább folyt az ivás is, melyet a kintorna
764 XVI  |           morajlását lehetett hallani. Az ajtó kinyílt, a harczosok
765 XVI  |                álmélkodott a franczia.~Az, valóban fehér ember volt.
766 XVI  |             volt kételkedniök is, hogy az a pápaszemes, õsz öreg,
767 XVI  |              diadallal hordoztak körül az ócska dívánon, csakugyan
768 XVI  |                talán nem vesztettük el az emberi ábrázatunkat!...~
769 XVI  |             Felségére:~- Hé!... hallja az úr!... Legyen szíves csak
770 XVI  |            Cort megragadta a karját, s az izgatottságtól, meglepetéstõl
771 XVI  |           hangon mondta:~- Ismerem, ki az!...~- Ismeri?... a királyt?...~-
772 XVI  |            Ismerem!... Johansen doktor az!...~ ~
773 XVII |                hû szolgája kíséretében az Ubangi-rengetegben ütött
774 XVII |             tõlük a «Ngora» szót.~Ezek az «emberszabású majmok» csak
775 XVII |          látniok kellett volna õt ezen az ünnepélyen, a gazdája mellett.~
776 XVII |       megértették a tûzkõ használatát, az égetett agyagedények eredetét
777 XVII |             közel mellettünk vitték el az ünnepélyen!...~- Ez valóban
778 XVII |            jegyezte meg a foreloper.~- Az meglehet, - hagyta helyben
779 XVII |              elõtt, megtagadná-e tõlük az engedélyt, hogy hazamehessenek?...~-
780 XVII |                  De hogyan? - kérdezte az amerikai.~- Ha másként nem,
781 XVII |                   Még ma este. S mivel az alattvalói imádják, bizonyára
782 XVII |           tudja, kedves Max! - felelte az amerikai nevetve. - Hátha
783 XVII |               megfontolást érdemelt, s az alkalom kedvezõ volt a megvalósítására
784 XVII |               a megvalósítására is.~Ha az ünnep még tovább tart, nemsokára
785 XVII |            tart, nemsokára részeg lesz az egész város és senki sem
786 XVII |        öntudatlanul hevert, hortyogott az utczákon és a kunyhókban,
787 XVII |              míg sötét éjszaka lesz, s az egész város leissza magát.
788 XVII |               állt.~Raggi és testõrei, az ital, a dáridó kedvéért,
789 XVII |         Felségét senki sem õrizte ezen az éjszakán.~Lehet azonban,
790 XVII |          óvatosan, nesztelenül kúszott az ajtóig és pár perczig hallgatózott...
791 XVII |               Nem volt ott senki: csak az ajtót kellett belökniök,
792 XVII |            mind a négyen együtt voltak az ajtó elõtt, ismét hallgatóztak
793 XVII |              társai gondosan becsukták az ajtót maguk mögött.~A palotában
794 XVII |              Atya egész rezidencziája.~Az elsõ szoba egészen sötét
795 XVII |              szobából, a repedéseken s az ajtó-nyíláson át, némi világosság
796 XVII |             oda kúszott és betekintett az egyik repedésen...~Mszelo-Tala-Tala
797 XVII |                 félig hevert trónusán, az ócska dívánon.~Ezt a bútordarabot
798 XVII |                be, - mondta Max Huber.~Az ajtó nyikorgására Johansen
799 XVII |         járulunk felséged színe elé...~Az orvos nem felelt... Talán
800 XVII |        hurczoltak bennünket Ngalába...~Az orvos megint nem felelt...
801 XVII |        hallgatná ugyan, de nem hallaná az idegeneket. Meg sem mozdult,
802 XVII |             Felsége úgy elfintorította az arczát, hogy akármelyik
803 XVII |             föl John Cort.~- De bizony az! - mondta Max Huber: - még
804 XVII |           doktor végképpen õrült volt. Az elméje már akkor sem volt
805 XVII |              ismerte meg a két fehéret az esti ünnepélyen.~- Itt nincs
806 XVII |            hagyta helyben John Cort.~- Az alattvalói pedig még kevésbé
807 XVII |               Khamis. - Használjuk föl az éjszakát...~- S e részeg
808 XVII |         leszökni, s aztán vágjunk neki az erdõnek...~- Ez helyes, -
809 XVII |              egymaga is nehezebb, mint az egész hármas-szövetség!...~-
810 XVII |           majommódra vakargatni kezdte az uborkaorrát.~- Annyi bizonyos, -
811 XVII |                Max Huber, - hogy ezzel az állattal semmire sem megyünk...
812 XVII |           palotában, akkor esetleg még az életük is koczkán forog!...~
813 XVII |          ordítozzon tovább, s kinyitva az ajtót, kirohantak a sötét
814 XVIII|                mint sietve befordultak az elsõ utczába, ott sem járt
815 XVIII|           Hirtelen egy vagdi ugrott ki az egyik fa árnyékából, s elállta
816 XVIII|         bemennek, ijedten szaladt haza az apjáért. A derék Lo-Mai
817 XVIII|             sem bírta volna megtalálni az oda vivõ utat.~De mikor
818 XVIII|            hogy most már csakugyan itt az ideje, hogy hasznát vegyék
819 XVIII|              Ha a villám fényes nappal az ünnepélyen sújtotta volna
820 XVIII|                szaladt le a lépcsõkön.~Az út tehát szabad volt.~-
821 XVIII|              fenyegetések töltötték be az éjszakát s egész nyílzápor
822 XVIII|         feleljünk nekik!~A franczia és az amerikai a puskájukhoz kaptak,
823 XVIII|           nyögés nélkül összeroskadt s az ordító, üvöltõ tömeg rémülten
824 XVIII|              megírni a menekülõk útját az Ubangi-rengetegen keresztül.
825 XVIII|                 John Cort és Max Huber az egész úton a legnagyobb
826 XVIII|            elkíséri õket Librevillebe. Az út most már könnyû és biztos
827 XVIII|            volt: ez a folyó bizonyosan az Ubangi mellékfolyója s ha
828 XVIII|                és kényelmesen érhetnek az európaiaktól már látogatott
829 XVIII|               akárhány olyan teremtése az Istennek, a ki csak bitorolja
830 XVIII|          Istennek, a ki csak bitorolja az ember nevét...~A szegény
831 XVIII|                mosolyogni tudnak, mint az emberek, hanem sírni is...~
832 XVIII|                négy nap alatt értek el az Ubangi-folyóhoz s mivel
833 XVIII|         Zongo-vízesések fölött szakadt az Ubangiba.~Ezeken a vízeséseken
834 XVIII|              akarták folytatni útjukat az Ubangi folyón lefelé, ki
835 XVIII|         Zongo-vízeséseken alul ugyanis az Ubangi már hajózható egészen
836 XVIII|              Kongó-folyamba torkollik. Az Ubanginak ezen a szakaszán
837 XVIII|              födélzetén tették meg azt az ötszáz kilométernyi utat,
838 XVIII|              26-dikán értek oda, a hol az Ubangi a Kongóba torkollik.
839 XVIII|              meg európai barátjaiktól. Az elsõt a faktória fogadta