Fejezet

  1 I    |             milliárd hektárnyi terület!... S mialatt az angolok, németek,
  2 I    |                    Most csak márczius van, s ön már is panaszkodik?...
  3 I    |              otthon leszünk Librevilleben, s az árnyas, hûvös faktóriában
  4 I    |                     kevés kalandot értünk, s bár az utazás maga elég
  5 I    |                    meg lybiai párduczokra, s annyi elefántot lõttünk
  6 I    |                   Úgy van, John barátom.~- S egy csöppet sem érdekes?~-
  7 I    |                  mi késik, nem múlik, Max! S lehet, hogy ez az öt-hat
  8 I    |                   nagyon rövid ideig tart, s tudták, hogy nemsokára rájuk
  9 I    |                 jól értette a mesterségét, s biztosan kalauzolta a karavánokat
 10 I    |                    Onnan keletnek tartott, s a Tsad-tóba szakadó Bahar-el-Abiad
 11 I    |                    a Kongó medenczéi közt. S az a legirtózatosabb, hogy
 12 I    |                  Sziramba-folyó partjaira, s ott keresztény hitben nevelik
 13 I    |                fizetnek mindenféle árúért, s ezért az a leggazdagabb,
 14 I    |                    a vad kongó-négerekkel, s gyakran megesett, hogy az
 15 I    |              Llangát - így hívták a fiút - s mindketten megfogadták,
 16 I    |                    baktatott a kocsi után, s most lerakta terhét a kis
 17 I    |                 válogatott emberek voltak, s meg sem látszott rajtuk,
 18 I    |                    kiosztotta az eleséget, s nemsokára érezni lehetett
 19 I    |        veszedelmesebb felét már megtették, s közeledtek Libreville felé,
 20 I    |                  keresztül menjek rajta.~- S arra sem kíváncsi, hogy
 21 I    |                 amerikai - menjünk aludni, s álmában, nem bánom, kutassa
 22 I    |                   ez is volt a legokosabb; s miután Llanga kihozta a
 23 I    |                   hogy minden rendben van, s aztán õk is visszamentek
 24 I    |            Nemsokára az egész tábor aludt, s talán az ágyúlövés sem ébresztette
 25 I    |              fárasztó, tikkasztó nap után, s tíz óra után már egy lélek
 26 II   |                 lehetett volna megolvasni, s valószínû volt, hogy valamely
 27 II   |                     hol ott villantak föl, s körülbelül száz ölnyi területen
 28 II   |               ölnyi területen mozogtak ide s tova.~Bizonyos azonban,
 29 II   |                alvó karaván megtámadására, s viszont a karavánból sem
 30 II   |                   fiú megfordult fektében, s a mint félálmában a szeme
 31 II   |                    Ettõl rögtön fölébredt, s megdöbbenve dörzsölte a
 32 II   |                   szerecsenek gyújthatták. S félelme nem is volt indokolatlan,
 33 II   |             vezetõhöz, gyöngéden fölrázta, s mikor Khamis fölült, némán
 34 II   |          pillanatig a mozgó fényre nézett, s aztán hevesen rákiáltott
 35 II   |                 portugál nagyot horkantva, s legott talpra ugrott.~-
 36 II   |               talpra ugrott.~- Nézzen oda!~S karját kinyújtva az erdõ
 37 II   |                bámultak a különös tüzekre, s mindnyájan érezték, hogy
 38 II   |                    látok senkit és semmit; s ha ezek a tüzek égõ fáklyák,
 39 II   |                hogy a vadak rajtunk ütnek, s készülõdnünk kell a védelemre.~-
 40 II   |                 fehérek, - felelte Urdax - s azzal, hogy elárulták ittlétüket,
 41 II   |                    portugálnak igaza volt, s ezt mindnyájan átlátták;
 42 II   |          Kegyetlenségük szinte hihetetlen, s az alföld belseje felé csupa
 43 II   |                     a hol a gyöngeség bûn, s az erõ minden!~E vadak közt
 44 II   |                  levõ foglyokat fölfalják, s egyes törzsfõnökök egész
 45 II   |                leölik az egész társaságot, s aztán mindenüket elrabolják.
 46 II   |                    számuk mindig túlnyomó, s ezer meg ezer fekete ördög
 47 II   |                    kisebb számú támadókat, s egyetlen emberét sem vesztette
 48 II   |                hogy életüket drágán adják, s a portugál egyre parancsokat
 49 II   |                 meg Khamis voltak középen, s a fûben jobbról is, meg
 50 II   |                 járnak-kelnek ott a vadak, s miért nem támadnak már?~
 51 II   |                sincs bennünket megtámadni: s ebben az esetben én szívesen
 52 II   |              vadakat - mondta Max Huber.~- S én szintén elmegyek önnel, -
 53 II   |                   megyünk nagyon messzire. S ha látjuk, hogy esetleg
 54 II   |                    vajjon tudnak-e rólunk, s észrevették-e karavánunkat?~-
 55 II   |                    ide, - felelte Khamis - s mivel akkor már nem égtek
 56 II   |                   meggondolatlanság lenne. S most már én is hiszem, hogy
 57 II   |                 vették észre karavánunkat, s ha még ma éjjel odább állunk...~-
 58 II   |                  azonban már elõbbre ment, s Khamisnak kénytelen-kelletlen
 59 II   | kénytelen-kelletlen követnie kellett õt... S talán mind a hárman bementek
 60 II   |              magasságban lobogott a fákon, s hol eltûnt, hol ismét kibukkant
 61 II   |             kibukkant a sûrû lombok közül. S a legrendkívülibb az volt,
 62 II   |                   vidék nem volt mocsaras, s a lidércztûz különben sem
 63 II   |            menekültek a fákra fáklyáikkal: s ha menekültek, miért vitték
 64 II   |                    gyújtották e fáklyákat, s miért menekültek a fákra...
 65 II   |                 távol tartani tanyájuktól, s az is lehet, hogy ugyancsak
 66 II   |                    oroszlánok ordítanának: s mi egyéb neszt sem hallunk,
 67 II   |                hogy nem hagyhatja cserben, s ezért nyomban utána eredt,
 68 II   |                szélén.~Talán vihar támadt, s a távoli égzengés tompa
 69 II   |                    figyelt a távoli zajra, s most már élesebben hallotta
 70 III  |                 egyszer sem néztek vissza, s most már azzal sem törõdtek,
 71 III  |                tetõfokra hágott a rémület: s volt is okuk az ijedtségre,
 72 III  |                      Az! - felelte Urdax - s negyed óra múlva a nyakunkon
 73 III  |           fölemelkedik egy roppant hullám, s harsogva tör elõre a sziklák
 74 III  |                    csorda dobogó lábaitól, s a tamarindok lombjai susogva
 75 III  |           vastagbõrû egyszerre trombitált, s ez a fülrepesztõ hangverseny
 76 III  |                    kísérteni a szerencsét, s ha a vadász a szeme és a
 77 III  |        agyontipornak egy szempillantásban.~S ha százával rohannak rá
 78 III  |              darabot lõnek csak Afrikában, s ha ezt így folytatják, félszázad
 79 III  |               elbír, mint 32 ember együtt, s négyszerte oly gyorsan jár,
 80 III  |                  vidék egymást váltja föl, s ezek a vastagbõrûek különösen
 81 III  |                   elveszti egész vagyonát: s ha nem menekül, lehet, hogy
 82 III  |            elefántcsorda egyre közeledett, s a bõgés már oly irtózatos
 83 III  |                   Mindenki Urdaxra nézett, s várta, mit határoz.~- A
 84 III  |                  ökrök eltépték pányváikat s õrjöngõ félelmükben elrohantak,
 85 III  |                 mindent, a mit elvihettek, s a minek értéke volt, el
 86 III  |                    hozzáfogott a munkához, s Max Huber meg John Cort
 87 III  |                    ez megint idõbe került, s mire elkészültek vele, nyilvánvaló
 88 III  |                   megrakodtak töltésekkel, s a foreloper még a szekerczéjét
 89 III  |                ismét jóval közelebb értek, s a rettenetes csorda förgetegként
 90 III  |               befogni. Erre hurkot kötött, s fölhajította az egyik fa
 91 III  |             fölhajította az egyik fa ágára s rögtön föl is kúszott rajta;
 92 III  |           háromszáz méternyire volt tõlük, s egy-két percz múlva a dombhoz
 93 III  |                 ökröket utolérte a csorda, s úgy letiporta, mint a hogy
 94 III  |                ökör fordult vissza idején, s ez, szegény, talán ösztönbõl,
 95 III  |               menekült a tamarindok alá... s nyomában csörtettek az elefántok.~
 96 III  |            elefántok fölrohantak a dombra, s legelõször is ízzé-porrá
 97 III  |                  taposták az utolsó ökröt, s aztán szétnéztek a karavántanyán.~
 98 III  |            irtózatosan elkáromkodta magát, s rálõtt a legközelebbi elefántra,
 99 III  |          társaságot a tamarindok ágai közt s a hátulsók tombolva nyomták,
100 III  |            ágaskodott is a hátulsó lábain, s orrmányát fölnyújtva igyekezett
101 III  |                 ormányukkal a fák törzsét, s egész testükkel neki dõlve
102 III  |                 dõlve rázták, döntögették. S a vastag, mély gyökerû,
103 III  |             kiáltott a foreloper Urdaxnak, s igyekezett átkapaszkodni
104 III  |                   már elvesztette a fejét, s egyre csak lövöldözött,
105 III  |                Jöjjön! - ismételte Khamis.~S a mint a tamarind csaknem
106 III  |                       kiáltott föl Khamis.~S valóban már késõ is volt.
107 III  |             recsegve-ropogva törött ketté, s lezuhant a domb aljára.~
108 III  |                  az õ fájukra kerül a sor, s akkor õket is utoléri a
109 III  |          tamarindról elõbb, mint kidõl?... S ha sikerülne a földre jutniok,
110 III  |                 tudnák-e érni az erdõt?... S ha az elefántok nem üldöznék
111 III  |          félelmetesen ingott jobbra-balra, s a rajt ülõk érezték, hogy
112 III  |                 ormányával a legalsó ágat, s egyetlen rántással leszakította.
113 III  |                   hajlott a másik oldalra, s ugyanekkor a gyökerei hangos
114 III  |                  hová a kidõlt fa hajlott, s a kis társaság hirtelen
115 III  |                  Huber ölbe kapta Llangát, s teljes erejébõl futott.
116 III  |               elefánt elvált a többiektõl, s a futók után eredt.~- Bátorság!...
117 III  |                megfutottak egy kilométert, s az elefántok még nem sokkal
118 III  |                  pár száz lépésnyire volt, s a fák mögött valószínûleg
119 III  |              mögöttük. Dühösen trombitált, s a futók érezni vélték forró
120 III  |               állat alatt... Még egy percz s utoléri Max Hubert, a ki
121 III  |                  puska villant, dörrent... s az állat szívén találva
122 III  |            dörmögte John Cort elégedetten, s vágtatott társai után.~A
123 III  |                    most! - lihegte Khamis.~S az önfenntartás végsõ ösztönével,
124 III  |             szökéssel beugrott a fák közé, s vagy tizenöt lépésnyire
125 III  |                  földre, a társai utána... s ott hevertek mindnyájan
126 IV   |                 hagyta helyben John Cort - s ha kell, védjük magunkat
127 IV   |                   a parázs a hamu alatt...~S valóban öt-hat lépésnyire
128 IV   |             Fáradtan nyúlt végig a gyöpön, s mélyen elaludt. Most már
129 IV   |                  etnográfiai tudományokat, s különösen az emberfajok
130 IV   |                 mellett nagyon bátor volt, s szükség esetén életét is
131 IV   |                éves Max Huber párisi volt, s az maradt a vadon Afrikában
132 IV   |              partján alapították 1849-ben, s ma már tizenöt-tizenhatszáz
133 IV   |                 havi fáradságuk gyümölcse, s ráadásul elpusztult a karaván
134 IV   |       kilométernyire voltak Librevilletõl.~S most itt álltak, tanácstalanul
135 IV   |             megrövidítse útját két héttel, s az erdõn át egyenesen az
136 IV   |                    haladtak a portugállal, s megkerülik-e a Nagy Õserdõt,
137 IV   |                   Végre szürkülni kezdett, s a két jó barát is nemsokára
138 IV   |                 nézzük meg.~Mind a hárman, s velük Llanga is, óvatosan
139 IV   |   szurokfenyõ-gallyak hevertek szerteszét, s valamivel odább nagy tûzrakás
140 IV   |              mindig ott tanyáznak a síkon.~S a négylábú szörnyetegek
141 IV   |                neki-nekirohant az erdõnek, s minden áron be akart törni,
142 IV   |                   daczoltak e támadásokkal s törhetetlen bástyaként állták
143 IV   |           karavánhoz, - mondta Max Huber - s összeszedhetnõk, a mit e
144 IV   |               forelopernek igaza lehetett, s mivel úgy látszott, hogy
145 IV   |                 Cort hamarosan fölszított; s mikor elég parazsuk volt,
146 IV   |                    erdeiben hemzseg a vad, s az ügyes vadásznak mindig
147 IV   |              töltésük volt. Kitûnõ puskája s épp oly kitûnõ revolvere
148 IV   |                  jól laktak a pecsenyébõl, s jót is ittak rá a közeli
149 IV   |             meghatva - bízhatnak bennem...~S erõsen megszorította a két
150 IV   |             könnyen találkozhatnánk velük, s ez életünkbe kerülhetne.
151 IV   |               vadak, bivalyok, orrszarvúak s más állatok járt csapásaira
152 IV   |                    Meghányva-vetve ezeket, s más egyéb nehézségeket is,
153 IV   |              Egyenesen a rengetegnek tart, s miért ne szélesedhetnék
154 IV   |                  meredeznek föl medrükben, s a tõlük alkotott vízesések,
155 IV   |             ellenvetése tehát helyes volt, s ezt Khamis sem tagadhatta.
156 IV   |                   Max Huber türelmetlenül.~S mivel a tanácskozásnak vége
157 V    |               látni a nap egy-egy sugarát, s ezért nagyon nehéz volt
158 V    |          indusokban, az afrikai négerekben s az ázsiai hindukban is,
159 V    |                 merre van a négy világtáj, s így soha sem tévednek el.~
160 V    |                    hûvös és árnyékos volt, s az utasok nem szenvedtek
161 V    |               gyakoriak a felhõszakadások; s ha ily zivatar éri utol
162 V    |               akkor átázik az erdõ talaja, s nem lesz hová feküdniök.
163 V    |                   derült, száraz idõ volt; s mivel a hold is nem régen
164 V    |       húsz-harmincz méternyire is megnõtt, s tüskés törzsén, a vékony,
165 V    |             hüvelyk széles levelek voltak; s ezek a levelek is tájékoztathatták
166 V    |                  mintha bemeszelték volna, s ki tudja, még hány becses
167 V    |         megpihennek valahol a rengetegben. S a törzsek közt, a földön,
168 V    |                  vékonyabb-vastagabb inda, s némelyik hosszú lánczként
169 V    |            díszíteni vele az izmos ágakat!~S fölülrõl, a sûrû, csaknem
170 V    |             kaczagott és károgott odafönt, s az amerikai nem tudta, mit
171 V    |                  békésen viselték magukat, s nem támadták meg Khamist
172 V    |           déltájban rövid pihenõt tartott, s aztán ismét tovább folytatta
173 V    |               fáradsággal juthattak elõre, s valósággal lépésrõl-lépésre
174 V    |                  leginkább bivaly-járások, s e roppant állatok közül
175 V    |              gyakran a golyó sem töri meg, s jaj a vadásznak, a kit felöklelhet!
176 V    |                pedig puha gyapot-derékalj, s mi vagyunk e fogadó legelsõ
177 V    |                    vendégei.~Tüzet raktak, s megint megsütöttek egy darabot
178 V    |              hiszem, négyet-ötöt, John úr, s ha mindennap ennyit mehetünk,
179 V    |                  De ez a legjobb eset...~- S miért ne remélhetnõk a legjobb
180 V    |                    egy hónapig tart az út, s nem lesz nehezebb és fáradságosabb,
181 V    |               óránként fölváltják egymást, s a virrasztást Max Hubernek
182 V    |               fantázia sem teremthetne!... S az ember még nem is ismeri!...
183 V    |              világnak mind az öt részében: s a bátor, tudós kutatók nem
184 V    |                    volt, mint a majmoknak. S feljebb, éjszakon, Ituri
185 V    |                    kunyhóikat építették... S nem ezen a vidéken laktak-e
186 V    |               erõteljesebb szerecsenek?... S miért ne akadhatnának õk
187 V    |                 Így ábrándozott Max Huber, s e közben végképp megfeledkezett
188 V    |                     kiáltotta fölrezzenve, s a puskájához kapott.~- Én
189 V    |                    franczia elment aludni, s három óráig a prózai amerikai
190 VI   |                azonban jól megreggeliztek, s figyelmesen szemügyre vették
191 VI   |                  friss nyomokra bukkantak. S késõbb láttak is egész csomó
192 VI   |          vadtúzokot ejtett el egy lövésre, s ennek az örömére mindjárt
193 VI   |                   a foreloper készségesen.~S félóra múlva már szépen
194 VI   |                   fa tövében húzódtak meg, s az õrséget ismét megosztották
195 VI   |                    napra való eleség volt, s Khamis sietett is megnyúzni
196 VI   |                egyenlõképpen fölosztották, s vígan indultak útjokra.~
197 VI   |                épen nem voltak jó kedvûek, s fenyegetõ morgásuk, dühös
198 VI   |              kisérték több kilométernyire, s a foreloper komolyan aggódott,
199 VI   |               megállította a kis csapatot, s lekapván puskáját a válláról,
200 VI   |                   észre vesznek bennünket, s akkor lõnünk kell, mert
201 VI   |                   megtöltötték puskájukat, s aztán gyorsan letértek a
202 VI   |                   közelebbrõl hallatszott, s most már látni lehetett
203 VI   |               méter hosszú állatok voltak, s roppant testük apró, de
204 VI   |                    foreloper.~Egy, még egy s aztán még egy dörrenés...
205 VI   |                  még csak meg sem ijedtek, s most már közös erõvel rontottak
206 VI   |                 fogják taposni a bokrokat, s rárohannak az utasokra,
207 VI   |                    gyorsabban tudnak futni s egymás után tipornák el
208 VI   |                tehát meg sem kísérthették, s a foreloper nyugtalanul
209 VI   |           vastagbõrû iszonyú talpai alatt, s az orrszarvú otromba feje
210 VI   |                    dühében és fájdalmában, s roppant ugrással rohant
211 VI   |               akkor, ha a két állat odaér, s az egyik jobbról, a másik
212 VI   |                   csak õ segíthet rajtunk!~S valóban, ha a Gondviselés
213 VI   |                  szarvát a fenevad a fába, s most hiába feszítette meg
214 VI   |                    Most odaért a másik is, s meglátván tõrbe esett társát,
215 VI   |           Meneküljünk! - kiáltotta rögtön.~S mind a négyen lóhalálában
216 VI   |                  belevágta szarvát a fába, s aztán nem bírta kihúzni -
217 VI   |                Igaz, hogy megszabadultunk, s ezen örülnünk kellene, de
218 VI   |                 bõgése még egyre hangzott, s az utasok igyekeztek minél
219 VI   |                   elõbbi, széles csapásra, s estére kelve egy nagy szikla
220 VI   |         szállongott körülöttük napkeltéig, s úgyszólván egy csöppet sem
221 VI   |                kerülhetjük ki, Max úr...~- S mikor falnak föl bennünket
222 VI   |            változást vett észre a talajon, s ebbõl következtette, hogy
223 VI   |               víznek közel kellett lennie. S este felé, a mint a nap
224 VI   |                    egészen kátyús is volt, s az utasoknak vigyázniok
225 VI   |                  szállongott a fák között, s gyönyörû szárnyaik tündérszép
226 VI   |                   is, meg a tsetse-legyek: s ha az elõbbiek fullánkjától
227 VI   |                 most is elõre szaladozott, s néha negyedórával is elõbbre
228 VI   |                  gyermek egyre kiáltozott, s a három férfi megijedt,
229 VI   |                    kiabálás iránya felé...~S kiérve egy tisztásra, ott
230 VI   |            kiáltott föl John Cort vígan. - S holnap már vízen utazunk...~-
231 VI   |                  földön kellett átmenniök, s mivel ezen a vidéken napnyugta
232 VI   |                   a krokodil meg a víziló, s nem volt tanácsos tüzet
233 VII  |                   sem volt a nedvességnek. S a foreloper valóban szerencsés
234 VII  |                 lefekvésük után kerekedett s éjfélig tartott.~Hajnal
235 VII  |                   egyenes vonalban haladt, s vagy egy kilométernyire
236 VII  |                   délkeletnek kanyarodott, s rögtön el is tûnt az erdõben,
237 VII  |                   sok nomád törzs kóborol, s ezek legtöbbje az Ubangi
238 VII  |              elszunnyadtam egy pillanatra, s álmomban véltem hallani
239 VII  |                 John, - felelt Max Huber - s szívembõl örülök, hogy én
240 VII  |                megtaláltuk ezt a folyót... S fogjunk hozzá mielõbb a
241 VII  |             hozzáfogok, - felelte Khamis - s ha ön is segíthetne, John
242 VII  |              Mindenesetre segítek, Khamis. S a míg mi dolgozunk, Max
243 VII  |                 csak akadunk valami vadra; s esetleg talán halászhatunk
244 VII  |                    lefelé a folyam mentén, s nemsokára el is tûntek a
245 VII  |               Huber puskájának dörrenését, s ismervén a franczia ügyességét,
246 VII  |                   tette hozzá a foreloper.~S valóban hallani lehetett
247 VII  |                lélekszakadva futottak oda, s mikor társaikhoz értek,
248 VII  |                  azért még elég jó nekünk.~S a part egyik mélyedésére
249 VII  |          használhatunk.~- Minden esetre...~S a foreloper már indulni
250 VII  |                    a kulcsa már elveszett, s különben sem lehetett volna
251 VII  |                   volt. A rozsdaette lakat s a már korhadó tutaj azt
252 VII  |                  váratlan és különös volt, s Max Hubernek le kellett
253 VII  |                     de ezt a lakatot!...~- S hátha a lakaton kívül még
254 VII  |               tanyát is ütöttek valahol... S miért ne találhatnók meg
255 VII  |                 rajt lesz a gyáros neve... s ebbõl megtudhatjuk, miféle
256 VII  |      kanyarulatánál a tisztásnak vége volt s a kis csapat belépett a
257 VII  |                   nem ezek ácsolták össze; s bármily értelmes állatok
258 VII  |                      húzódjunk a fák mögé, s úgy közeledjünk...~- Ugyan
259 VII  |             hallani.~Gyorsan mentek tehát, s tíz percz múlva már ott
260 VII  |                óriási mimóza-fa közt állt, s a falaiból semmisem látszott,
261 VII  |          homlokzata rácsos vasból készült, s ennek következtében hasonlított
262 VII  |                vasrácsban volt egy ajtó, - s ez az ajtó ebben a pillanatban
263 VIII |              tudományos kísérletre borult, s a melyben a nevetséges összevegyült
264 VIII |           tanulmányozta a majmok beszédét, s elméletét, hogy ugyanis
265 VIII |                  nevére, a newyorki Hayser’s Weekly czímû folyóiratban
266 VIII |                  hírt sem hallottunk!...~- S akirõl eztán sem tudunk
267 VIII |                    állatkert foglyai közt, s arra a meggyõzõdésre jutott,
268 VIII |               beszélnek, megértik egymást, s külön szavuk van például
269 VIII |               megfigyelte, hogy a majmok - s ebben különböznek leglényegesebben
270 VIII |                    megfigyelni a majmokat, s ezért Közép-Afrikába utazott.
271 VIII |            Elutazott tehát a Kongó-államba s 1892 október 12-dikén megérkezett
272 VIII |               dikén kikötött Lambaréneben, s onnan tovább ment a Fernand-vazi
273 VIII |             Fernand-Vaz-tó partjain épült, s mindenképpen segítettek
274 VIII |         vasketreczet készíttetett magának, s ezt a ketreczet a rengetegben
275 VIII |                 ketreczét, közel a kúthoz, s ezt a helyet Gorilla-térnek
276 VIII |              szétszedette hát a ketreczet, s megint behurczolkodott a
277 VIII |                 végre szedte a sátorfáját, s Anglián keresztül visszatért
278 VIII |            keresztül visszatért Amerikába, s utazásának egyetlen emlékeként
279 VIII |                  azt tehette, a mit akart, s mivel elegendõ vagyona is
280 VIII |            mérföldnyire a lakott vidéktõl, s ott fog lakni a majmok között.~
281 VIII |               néhány szükséges fõzõedényt, s a doktor szerzett egy verklit,
282 VIII |                    doktor keletnek indult, s azóta senki sem hallott
283 VIII |                 összeácsolta ezt a tutajt, s idáig lehajózott a folyón.~
284 VIII |                    fölállította ketreczét, s aztán...~Nos, aztán?...
285 VIII |                  doktor meg a szolgája?... S erre a kérdésre a kis társaságnak
286 VIII |            legokosabb - felelte Max Huber.~S fölnyitotta a kis könyvet,
287 VIII |                    mit Max Huber olvasott, s most hirtelen fölkiáltott:~-
288 VIII |                   volt, hogy nem álmodott, s midõn Max Huber fölkiáltott:~-
289 VIII |             hallottam ezt a szót: «Ngora!»~S elmondta, hogy az éjjel,
290 VIII |                    lakott e kunyhóban...~- S hogy azután mi történt vele,
291 VIII |                      tette hozzá Khamis.~- S én nem is vagyok rá kíváncsi -
292 VIII |                 már õk is csatlakozhatnak, s akkor inkább remélhetik,
293 VIII |          megörültek e váratlan ajándéknak, s Max Huber ujjongva kiáltott
294 VIII |               Köszönjük, kedves doktor!... S bár egy napon kamatostól
295 VIII |                    lehet, hogy megölték... s talán temetetlenül hever
296 VIII |                hanem bennszülöttek voltak, s másnap mindjárt megtámadták,
297 VIII |                 szorosabban összekötözték, s még valamivel napnyugta
298 VIII |               Hallgasson ide, kedves John, s ön is, Khamis... Van egy
299 VIII |                    bele ebbe a kívánságba, s miután John Cortnak sem
300 VIII |                   a folyót Rio-Johansennek s azóta csakugyan ezen a néven
301 IX   |               partnak fordította a tutajt, s miután megkötötte, kiszállt,
302 IX   |                  apró húsdarabkát tett rá, s ezzel a kezdetleges halászó
303 IX   |              vissza ne szökhessék a vízbe, s mindjárt a pénzétõl is letisztította.~
304 IX   |                   húslevest akartak fõzni, s a foreloper mindjárt tüzet
305 IX   |                húst, hadd fõjön jó puhára, s azzal megint eltaszította
306 IX   |                   fatörzsek úsztak lefelé, s nem volt tanácsos megkoczkáztatni
307 IX   |                   egy nagy gummi-fa alatt, s fölosztván a virrasztás
308 IX   |               rostokolni, mint bõrig ázni, s esetleg még meg is betegedni.~
309 IX   |                   sokáig tarthatott volna, s egy óra múlva csakugyan
310 IX   |           Félnyolcz tájban az esõ megállt, s bár az ég borús maradt,
311 IX   |                 zavaros lett a sok esõtõl, s Max Huber meg akarván próbálni,
312 IX   |                    a vízbe vetette horgát. S a régi közmondás ezúttal
313 IX   |               tutajon sütötték-fõzték meg, s mivel a tegnap lõtt antilopból
314 IX   |                   pazarolhatták golyóikat, s úgy a franczia, mint az
315 IX   |                 kilométernyit haladhattak, s a folyó most szeszélyes
316 IX   |                    helyen dombosak voltak, s mind a két oldalon óriási
317 IX   |             átnyúltak a folyam tükre fölé, s mivel a víz mindössze csak
318 IX   |              teljesen áthidalták a folyót, s ha nem értek is egészen
319 IX   |                   ide gyûltek volna össze!~S valóban, oly tömérdek majom
320 IX   |                egyre ingerültebbek lettek, s úgy látszott, hogy éppen
321 IX   |                   egyre szembetûnõbb lett, s a tutaj gazdáinak gondoskodniok
322 IX   |                 veszedelmes ellenfél volt, s ha dühe a négy ember ellen
323 IX   |                    aligha használ a puska, s a felbõszült állatok könnyen
324 IX   |                izgatottan marta az ajkait, s a homlokát összeránczolva
325 IX   |             valószínû, hogy megtámadnak... s akkor nem tudom, hogyan
326 IX   |          szétriasztom az egész hadsereget.~S fölkapta puskáját.~- Ne
327 IX   |              faágak röpültek a tutaj felé, s a nagyobb fajta, óriás erejû
328 IX   |                   nem voltak oly biztosak, s a távolság az erejüket is
329 IX   |                   a töltésük hamar elfogy, s akkor menthetetlenül végük
330 IX   |                csak eltakarodnak a majmok, s inkább ki sem kötnek, hanem
331 IX   |                   ágai egészen összeértek, s az ily helyeken a majmok
332 IX   |                  ágak természetes hídjára, s ott várta a lassan lefelé
333 IX   |                 John Cort észrevette õket, s azonnal tisztában is volt
334 IX   |                   kiáltott föl Max Huber - s ha nem bírjuk õket elkergetni...~-
335 IX   |                   föl az egész rengeteget, s húsz más majom rohant föl
336 IX   |                   megrettenve futottak el, s megint a parton csoportosultak.~
337 IX   |                  hevesen örvénylett a víz, s félni lehetett, hogy a parti
338 IX   |                 ellen védekezniök kellett, s mindenekelõtt el kell ûzniök
339 IX   |                    régóta készülõben volt, s e pillanatban kitört. Vakító
340 IX   |                   keresztül kasul az égen, s a szörnyû égzengés úgy megrázta
341 X    |              roppant baobab odvas üregébe, s behordták minden holmijukat
342 X    |                     ezeket eltették délre, s mivel még a tegnapi antilop
343 X    |                 gúnyolódott az amerikai.~- S ön, kedves John, meg bírná
344 X    |                  volt elég vad az erdõben, s nem kellett félniök, hogy
345 X    |                   kiért a folyam közepére, s aztán lassan úszott lefelé.~
346 X    |                  folyam egyre szélesedett, s a parti fák már nem nyújtottak
347 X    |                 ugyanis irtóznak a víztõl, s mivel a fákról nem közelíthették
348 X    |                   gyanúst, oda ment hozzá, s azt kérdezte:~- Mit néz,
349 X    |                  Ezt ni! - felelte Khamis.~S oda mutatott vagy ötven
350 X    |                roppant nagy, otromba feje, s a lomha szörnyeteg ásítva
351 X    |                  vagy valódi ellenségükre, s a szó szoros értelmében
352 X    |                zúzhatná a törékeny tutajt, s akkor az utasoknak végük
353 X    |                 emberek látása fölingerli, s õ maga rohan rá a tutajra:
354 X    |               kétezer kilogrammot is nyom, s hatalmas fogaival ketté
355 X    |                   Talán szerencséjük lesz, s a víziló nem veszi észre
356 X    |                    röfögésfélét hallottak, s a tutaj hevesen ingadozott
357 X    |                óvatosan fölütötte a fejét, s még éppen láthatta, a mint
358 X    |              Mindnyájan óvatosan fölültek, s mikor a víziló pár percz
359 X    |            szúnyogok megint rajtunk ütnek, s reggelre csupa daganat lesz
360 X    |                    az arczunk és a kezünk.~S alighanem úgy is lett volna,
361 X    |                   foreloper utána szaladt, s látta, hogy a fiú nagy rakás
362 X    |                   Egész éjjel égett a tûz, s a virrasztók egy perczre
363 X    |                    borult nap következett, s az esõ lába szinte lógott
364 X    |                   lassan szitálni kezdett, s félõ volt, hogy így tart
365 X    |                össze a folyó jobb partján, s úgy látszott, hajlandó a
366 X    |                 semmi kedvük sem volt erre s Khamis a bal part közelébe
367 X    |                  voltak a jobb partiaktól, s még a feléjük hajigált kövektõl,
368 X    |                  az ég nagyon felhõs volt, s mivel a nap egész nap nem
369 X    |                    éles sikoltás hangzott, s ugyanekkor a rejtélyes alak
370 X    |                 végképen a víz alá merült, s lihegve úszott vele a part
371 X    |                    oda szaladtak a partra, s a franczia beleugrott a
372 X    |                  Max Huber is oda térdelt, s jobban megnézte a «kis fiút».~-
373 X    |               rajtunk ütött... Ej, Llanga: s azért koczkáztattad a magad
374 X    |                   meg mondom, hogy nem az; s jobb lesz, ha itt hagyod
375 X    |                    parton... Majd föléled, s aztán hadd menjen vissza
376 X    |          élesztgette, melengette a tûznél, s mikor látta, hogy már lélegzik,
377 X    |                    még mindig virrasztott, s várta, hogy a vízbõl kimentett
378 X    |                hátralevõ út rövidebb volt, s ha semmi akadállyal nem
379 X    |                 kis teremtés majom-kölyök, s ezért még arra sem tartották
380 X    |                 tudvalevõleg gyümölcsevõk, s nekik nem volt gyümölcsük.
381 X    |                    Hisz még oly fiatal!... S az arcza is oly szelíd...~-
382 X    |                   is, hogy megered az esõ, s akkor bõrig áznak a folyam
383 X    |                    franczia talpra ugorva.~S valóban John Cortnak nem
384 X    |                  egyet fordult maga körül, s aztán fél testével belefordult
385 X    |                    idegesen összerázódott, s bár a szeme nem nyílt ki,
386 X    |                nyílt ki, ismét megszólalt, s ugyanazt a szót mondta halkan,
387 X    |                 Megnedvesítette hát kezét, s azzal hûsítette a kis beteg
388 X    |                    hûsítette a homlokát... S mikor megtalálta, gyöngéden
389 X    |                     szeretettel ápolta hát s megnedvesítvén zsebkendõjét,
390 X    |               megvárta, míg ismét elaludt, s akkor nesztelenül kiment
391 X    |                   az éjjel...~- Beszélt?~- S éppen most is beszélt...~-
392 X    |                 éppen most is beszélt...~- S ugyan mit mondott ez a négylábú
393 X    |                    majmok mind négykezûek, s a lábaik is kapaszkodásra,
394 X    |                  hosszúak, mint a majoméi, s nem volt farka sem, a mely
395 X    |              homloka kevéssé domború volt, s a haja, ha ugyan annak lehetett
396 X    |               inkább hasonlított külsõleg, s valószínûleg belsõleg is,
397 X    |                 természetbúvár sem tudott, s a mely valószínûleg összekötõ
398 X    |                  ember és az állat között! S ráadásul Llanga még azt
399 X    |             hûsítgette az ajkát, homlokát, s úgy látszott, hogy a betegnek
400 X    |                  az ajkai mozogni kezdtek, s ez a suttogó hang lebbent
401 X    |                    kiáltott föl Max Huber.~S valóban hihetetlen is volt,
402 X    |                  John Cort lehajolt hozzá, s fölemelte a fejét, hogy
403 X    |                   pillantott meg a nyakán, s a mint megfogta, hogy kioldozza,
404 X    |           nikkel-érem, mint az egykoronás, s az egyik felén egy arczkép,
405 X    |               hirtelen jobbra kanyarodott, s eltûnt a sûrû fák között.
406 X    |             foreloper. - A szél onnan fúj, s a levegõ tele van párával.~
407 X    |              Khamis.~Este félhét lehetett, s ebben a ködös, sötétedõ
408 X    |                kihozta, az ölébe fektette, s letérdelt vele a tutaj hátulján...~
409 X    |              kidobta rá a töltéses ládikót s a fegyvereket... Aztán ki
410 X    |                    hirtelen egyet fordult, s valamennyiüket lerántotta
411 XII  |                   a legsûrûbb rengetegben, s közelükben hamvadó tûzrakás
412 XII  |                     A kúszó növények indái s a töretlen bokrok úgy eltömték,
413 XII  |                 Llanga nem volt itt velük, s vele együtt elveszett az
414 XII  |                hordott. Puskáik, töltéseik s minden egyéb holmijuk oda
415 XII  |              tudhatták, merre van a folyó!~S mibõl, hogyan fognak megélni?...
416 XII  |             fanyalodniok a fagyökerekre... S nem annyi-e ez, mint a lassú
417 XII  |                 vetett a pislogó parázsra, s a tûz nemsokára vígan lobogott.~-
418 XII  |                    egyszerre ébredtek föl, s mihelyt kidörzsölték szemükbõl
419 XII  |             tuczatot - mondta Max Huber. - S alighanem õk húztak ki bennünket
420 XII  |              eleségünket is ide tették!...~S valóban, a tûz mellett ott
421 XII  |                 bivalyból még megmaradt.~- S mikor mindezt megcselekedték, -
422 XII  |             megingott - talán a széltõl, - s ilyenkor egy-egy pillanatra
423 XII  |              beszélgetett, Khamis fölkelt, s bár oda figyelt, szemügyre
424 XII  |                    tutajt ácsoljunk össze, s tovább folytassuk utunkat
425 XII  |                 hogyan élünk meg addig?... S hogyan élünk meg aztán is,
426 XII  |                  nem is vadászhatunk!...~- S hol, merre keressük a Johansen-folyót? -
427 XII  |                  meg a helyes irányt?...~- S még ha tudnánk is, merre:
428 XII  |                   ni! - szólt a foreloper.~S oda mutatott a sûrû bokrok
429 XII  |                   indái szét voltak tépve, s mögöttük keskeny csapás
430 XII  |                 alatt elfogy ez a kis hús, s akkor már nem lesz mit enniök.~-
431 XII  |                   osztottak el három felé, s be kellett érniök ezzel
432 XII  |                  is nehéz, fullasztó volt, s a hely borzalmasságát még
433 XII  |                 néha mozdult meg a haraszt s a halk sziszegés jelezte,
434 XII  |                 sürgette Khamis a társait.~S õ maga elõre sietett.~De
435 XII  |                      Nem tudtak rá felelni s ezért egyelõre nem is mertek
436 XII  |             fáklyavivõ tehát meglátta õket s talán csak arra várt, hogy
437 XII  |            fáklyafény gyorsan ment elõttük s nekik sietniök kellett,
438 XII  |                    csak követték a fáklyát s körülbelül három óra hosszáig
439 XII  |                  esti hat óra lehetett már s mindnyájan nagyon fáradtak
440 XII  |                mértföldnyi utat tettek meg s valószínûleg nemsokára kiérnek
441 XII  |                fáklyafény hirtelen kialudt s a három utas megdöbbenve
442 XII  |           parancsnak, - mondta Max Huber - s töltsük itt az éjszakát.~-
443 XII  |                 tette, - felelte Max Huber s egy száraz banán-levéllel
444 XII  |                    csakhamar elnyomta õket s mind a hárman mélyen elaludtak.~
445 XII  |                  vagy õ is megmenekült?... S ha megmenekült, ugyan hová
446 XII  |                    vagy madarat sem láttak s ez nagyon aggasztotta õket.
447 XII  |                 mennyi még egyszerre elég: s akkor mit fognak csinálni?...
448 XII  |                     a fáklya ismét kialudt s a három utas megint a sötétben
449 XII  |                    félig hamvadó tûz égett s valamivel odább, egy kis
450 XII  |                 õket rendeltetésük helyére s addig, a míg odaérnek, gondoskodik
451 XII  |         pillanatban a fáklya ismét kigyúlt s jelt adott az indulásra.~
452 XII  |               lombsátor itt-ott meggyérült s a verõfény jobban átszûrõdhetett
453 XII  |         antilop-pecsenyét, nagyot ittak rá s aztán mélyen elaludtak.
454 XIII |                      Az eleségük elfogyott s õk máris éhesek voltak...~-
455 XIII |                 étlen-szomjan elpusztulni. S ha már menni kell, induljunk
456 XIII |       türelmetlenül. - A fák itt ritkábbak s az erdõ mindenfelé járható...
457 XIII |                 majom! - mondta Max Huber.~S mozdulatlanul, némán maradtak
458 XIII |                    ember: a hátulsó lábain s alig pár lépésnyire állt
459 XIII |                   beteg nyakáról oldott le s a szalagjánál fogva ide-oda
460 XIII |                    ügyessége is megjött...~S már-már elkapta John Cort
461 XIII |                 azonban eltátotta a száját s mindnyájuk álmélkodására
462 XIII |                 Max Hubert és John Cortot, s elõre lökdösték.~Így mentek
463 XIII |             itt-ott áttörtek a napsugarak, s megvilágították a lépcsõfokokat.~
464 XIII |                   négy kezükön nyargalnak, s nem két lábon szaladnak,
465 XIII |                valami érthetetlen nyelven, s e közben folyton vitte õket
466 XIII |                   ebbe be kellett menniök, s a mint bent voltak, rájuk
467 XIII |                 beszélni, egyenesen járni, s valószínûleg meg szokták
468 XIII |                ajándékba adott nyers húst.~S ekkor eszükbe jutott, hogy
469 XIII |                  vagyok, mint a farkas!»~- S mi haszna lenne, ha tudná
470 XIII |                kiabálnám, míg meghallanák, s adnának valamit enni.~A
471 XIII |                    afrikai bennszülötteké: s ráadásul még beszéltek is,
472 XIII |                 csakugyan megmenekült-e... S ha megmenekült is, ki tudja,
473 XIII |                     még nem emberek ám!... s ha azok lennének is, még
474 XIII |                  rendszerint hálátlanok... s a világnak ez a hibája már
475 XIII |                kinyitotta a kunyhó ajtaját s a küszöbön megjelent...
476 XIII |                Khamis!... - felelte a fiú, s össze-vissza ölelte, csókolta
477 XIII |                 emberek!... Nem majmok!...~S Llanga apróra elbeszélte,
478 XIII |               utasokat. Õ, Llanga elájult, s mikor eszméletre tért, egy
479 XIII |                    meg õt a vízbefúlástól, s a hálás szülõk ezért úgy
480 XIII |                  mi majd meghalunk éhen... s ha talán módodban lenne,
481 XIII |                   Llanga rögtön elszaladt, s nem sokára eleséggel megrakodva
482 XIII |              antilopczombot hozott, sülve, s a pecsenye meg is volt sózva,
483 XIII |                 meg jó csomó érett banánt, s egy csuporban kitûnõ friss
484 XIII |                    hogy hívják?~- Ngala.~- S van valami vezérük?... fõnökük?...~-
485 XIII |                       felelte a foreloper.~S valóban, a Kongó-melléki
486 XIV  |                   maradjon pár esztendeig, s ha alaposan tanulmányozta
487 XIV  |        Francziaország meg Amerika nevében, s ezért bizonyára kitüntet
488 XIV  |            hallgatta az incselkedõ tréfát, s azon tûnõdött, hogy mi lesz
489 XIV  |                hinni, hogy mind elvesztek; s mivel ez mindennapi eset
490 XIV  |            fogolynak, hogy menjenek utána, s kivezette õket a nyitott
491 XIV  |                     Szabadok voltak tehát! s kedvükre vizsgálhatták a
492 XIV  |               sürgött-forgott az utczákon, s végezte «napi teendõit.»~
493 XIV  |      keresztezésének a központjában épült, s köröskörül árnyas fák szegték
494 XIV  |                volt gerendázva, deszkázva, s ez az alsó építmény a fák
495 XIV  |                   német szót vélt hallani, s köztük a «Vater» szót is,
496 XIV  |                  figyelmeztette õt erre: - s én már azon sem csodálkoznám,
497 XIV  |             barátságosan a vállamra verne, s francziául szólítana meg: - «
498 XIV  |                 eleresztette Llanga kezét, s hol egyik, hol másik pajtásához
499 XIV  |                    pár szót váltott velük, s aztán ismét visszatért vendégeihez.
500 XIV  |           vezetheti sétálni az idegeneket. S nem czéltalanul, össze-vissza