Fejezet

 1 I    |               Hisz esztelenség volna neki vágni, mikor sem út, sem
 2 III  |           még pedig vakon, egyenesen neki a közelgõ elefántcsordának,
 3 III  |           törzsét, s egész testükkel neki dõlve rázták, döntögették.
 4 III  |          halált...~Most az elefántok neki estek annak a fának, a melyen
 5 III  | Kétszer-háromszor, ötször-tízszer is neki rontottak, de a százados
 6 IV   |         karavánok. Ismétlem, vágjunk neki: ha délnyugatnak tartunk,
 7 VI   |           már közös erõvel rontottak neki a sûrû bozótnak.~Világos
 8 VI   |              roppant ugrással rohant neki a kis társaságnak. Ugyanekkor
 9 VI   |        mellyel a megvadult orrszarvú neki rohant.~De ez a vad, féktelen
10 VIII |              mindenképpen segítettek neki, hogy tudományos kísérletei
11 IX   |     eloldozták a tutajt a partról és neki indították, lefelé a Johansen-folyón.~
12 X    |                Ha a tutaj véletlenül neki megy, vagy ha az emberek
13 X    |         ropogó alkotmányba... Vajjon neki megy-e a szörnyetegnek és
14 X    |             rá, de most úgy tetszett neki, hogy valami mozog a fa
15 X    |         láthatta jól, de úgy rémlett neki, hogy az a valami kézzel-lábbal
16 X    |    gyümölcsük. Antilop-húst nem mert neki adni, mert a kis állatnak
17 X    |             is keresztelheted... Adj neki nevet.~- Nevet?... Milyen
18 X    |          kicsit, mikor Max oda szólt neki:~- Kedves John!...~- Nos,
19 X    |            forelopert, hogy elmondja neki a különös esetet, de ugyanekkor
20 X    |               Khamis teljes erejével neki feküdt a kormányrúdnak,
21 X    |      ugrottak hozzá, hogy segítsenek neki. Ekkor sikerült is megfordítaniok
22 X    |             víz sodra roppant erõvel neki csapta a tutajt az egyik
23 XIII |       szabadult meg... Mikor a tutaj neki ment a sziklának és fölfordult,
24 XIV  |           van, kedves John, - mondta neki, - ez a rendkívüli kaland
25 XIV  |         felségével, írásban adjuk be neki a kérésünket...~- Csak az
26 XV   |         szomszédjai pedig segítettek neki. Aztán ott van a család...
27 XV   |              hogy ez a fõvezér, mert neki volt a legszebb pajzsa,
28 XVII |           bizonyára szót is fogadnak neki, ha megparancsolja, hogy
29 XVII |            leszökni, s aztán vágjunk neki az erdõnek...~- Ez helyes, -
30 XVII |          czipelhetik a hátukon; s ha neki magának nincs kedve, akkor
31 XVIII|              Huber hiába könyörögtek neki: a derék vagdi szomorúan