Fejezet

 1 I   |       számított, hogy valami egészen különös, nem mindennapi kalandunk
 2 II  |    Mindnyájan megdöbbenve bámultak a különös tüzekre, s mindnyájan érezték,
 3 II  |            felé villantak föl ezek a különös, érthetetlen bolygó tüzek,
 4 II  |              indulni, midõn hirtelen különös dolgot láttak. Az imbolygó
 5 V   |              szabadban élõ vad népek különös természeti adománya. Meg
 6 VII |             mindenesetre váratlan és különös volt, s Max Hubernek le
 7 VII |         percz múlva már ott álltak a különös alkotmány elõtt.~Két óriási
 8 VIII|              minek hasznát vehetnék. Különös és szinte megmagyarázhatatlan
 9 VIII|             pedig ezúttal, Max Huber különös kívánságára, levest fõzött.
10 X   |          férfiaknak, mikor egyszerre különös dolog történt. A folyam
11 X   |           sátorba és etetni akarta a különös kicsikét... De mivel etesse?...
12 X   |         hõségben.~Ezalatt a sátorban különös dolog történt. Llanga még
13 X   |      kapaszkodásra, fogásra valók. E különös teremtés lábain a hüvelykujjak
14 X   |      barátját erre a fölfedezésre.~- Különös!... nagyon különös! - felelte
15 X   |   fölfedezésre.~- Különös!... nagyon különös! - felelte Max Huber.~A
16 X   |             sem, a mely a négykezûek különös ismertetõjele. A feje gömbölyû,
17 X   |        hihetetlen is volt, hogy ez a különös teremtés, félmajom és félember,
18 X   |     forelopert, hogy elmondja neki a különös esetet, de ugyanekkor Khamis
19 XIII|              a merre mentek. De ez a különös, tompa zaj fölülrõl jött,
20 XIII|         utczákon sürögtek-forogtak e különös város lakói: mind olyanok,
21 XIII|          közben folyton vitte õket a különös nép között, mely nem is
22 XIII|           tüzetesen elbeszélte, ez a különös nép ott barangolt a folyó
23 XIV |      levegõben épült város ura, ez a különös nép, mely félig majom és
24 XIV |         alaposan tanulmányozta ezt a különös ember-, vagy majom-fajt,
25 XIV |              jelen esetben, azért is különös volt, mert Llanga a jót
26 XIV |              tanulmányozhassam ezt a különös fajt... De nem lesz rá idõnk,
27 XV  |             nyakára és - a mi nagyon különös volt - egy csöppet sem csodálták
28 XV  | lelkiismeretük és vallásuk ezeknek a különös embereknek.~Egyszer aztán
29 XVII|          ünnepélyen!...~- Ez valóban különös, Max, - felelte John Cort, -
30 XVII|               de azért a dolog mégis különös... szeretnék a nyitjára