Fejezet

 1 I    |         pecsenye-nyársán végeznõk be?~- Nem, John, nem: ennyire
 2 III  |           a roppant állatok talán be sem tudnak törtetni utánuk:
 3 III  |       állatok sehol sem törhettek be a rengetegbe.~Kétszer-háromszor,
 4 IV   |         az erdõnek, s minden áron be akart törni, de az izmos
 5 V    |           elefántok nem törhettek be idáig! Milyen szépen letiporták
 6 V    |         fogadta el. Úgy osztották be az õrséget, hogy három óránként
 7 VI   |            A reggelt mindenesetre be kellett várniok, mielõtt
 8 VII  |   faóriások bármelyikét kivágják; be kellett érniök azokkal a
 9 VII  |        vette észre, mert õ rohant be legelsõnek.~De néhány lim-lom
10 VIII |      készüljünk az útra - fejezte be Khamis.~Mindenesetre ez
11 X    |         ki John Cort a kunyhóból.~Be akarta hívni a forelopert,
12 XII  |              Ha nem vadászhatnak, be kell érniök a vad gyümölcsökkel,
13 XII  |           a szûk tisztást, a hová be voltak zárva. Mert a hely
14 XII  |        osztottak el három felé, s be kellett érniök ezzel a csekély,
15 XIII |     kilométernyi területet jártak be eredménytelenül. A talaj
16 XIII |      Végre egy házhoz értek: ebbe be kellett menniök, s a mint
17 XIV  |  Vagdi-törzs fõvárosában végezzem be napjaimat!...~- Pedig úgy
18 XIV  |          az ajtó és Li-Mai lépett be a kunyhóba. A kis erdõlakó
19 XIV  |     köröskörül árnyas fák szegték be: azoknak a faóriásoknak
20 XIV  |         felségével, írásban adjuk be neki a kérésünket...~- Csak
21 XIV  |      legárnyasabb részébe fordult be.~Li-Mai egy csinos, tiszta
22 XV   |            illatos szénát hordott be a kunyhóba, fekvõhelynek.
23 XV   |        sújtson le velük - fejezte be a franczia. - Igaza van,
24 XVII |   augusztus 13-ikán hurczolkodott be a ketreczbe, a hol augusztus
25 XVII |    másként nem, erõszakkal törünk be hozzá! - mondta Max Huber
26 XVII |          hát!...~Max Huber lépett be elsõnek, s utána jövõ társai
27 XVII | hurczolták ketreczébõl.~- Menjünk be, - mondta Max Huber.~Az
28 XVIII|        vad fenyegetések töltötték be az éjszakát s egész nyílzápor
29 XVIII|        mindnyájan jóllaktak, csak be kellett szállniok a csónakba.~