Fejezet

 1 II  |          minden!~E vadak közt még mindig szokásos az emberáldozat.
 2 II  |         az európaiaknak, a számuk mindig túlnyomó, s ezer meg ezer
 3 II  | méternyire az elsõ fáktól. De még mindig nem láttak semmi gyanúsat:
 4 III |           mint a hogy a vihart is mindig szél szokta megelõzni.~-
 5 III |           Cort gúnyosan.~- Ez még mindig csak elõre nem látható,
 6 IV  |      félniök az elefántoktól, még mindig nem voltak biztonságban
 7 IV  |         átkozott vastagbõrûek még mindig ott tanyáznak a síkon.~S
 8 IV  |         vad, s az ügyes vadásznak mindig van mit ennie, föltéve,
 9 IV  |        volt a fõnökünk. Tanácsait mindig megfogadtuk és követtük,
10 V   |          A gyermek, mint a mókus, mindig legelöl járt. Hiába intette
11 V   |       esetleg a bennszülöttek még mindig az erdõben kóborolnának.
12 V   |  sajátságuk, hogy egyik lapjukkal mindig keletnek, a másikkal pedig
13 V   |              A hol csak lehetett, mindig megfigyeltem a nap járását
14 VI  |          az óhajtott folyónak még mindig nem volt semmi nyoma.~Ez
15 VI  |         érezte a fáradságot: mint mindig, most is elõre szaladozott,
16 VIII|            illetõleg gondolkodás, mindig megelõzi a beszédet. Hogy
17 VIII|          is volt, teljes életében mindig valamelyik tudományos bogarának
18 X   |         aludtak, mikor Llanga még mindig virrasztott, s várta, hogy
19 X   |         dolog történt. Llanga még mindig ott ápolta a kis beteget,
20 XII |           fáklyafény nem mozdult: mindig egy helyben maradt.~- Talán
21 XII |        pár száz lépésnyi távolság mindig megmaradt köztük.~Számításuk
22 XIII|        Llanga. - Ha magára mutat, mindig azt mondja: Li-Mai.~- E
23 XV  |           folyót.~Max Huber, a ki mindig forrón óhajtotta a rendkívülit,
24 XV  |        örömére. A húseledel mellé mindig jutott növényi táplálék
25 XV  |            A lépcsõt õrzõ katonák mindig visszakergették, sõt néha
26 XVI |          ngoro (annyi, mint: apa) mindig szent áhítattal mutogatott