Fejezet

501 XIV  |                 házak tárva-nyitva voltak, s látni lehetett bennük az
502 XIV  |               ismét mások feljöttek rajta, s ezek rendesen valami elejtett
503 XIV  |                      sõt még az egyetemet, s a leány-gimnáziumot sem.~
504 XIV  |            megérintette hát Li-Mai vállát, s oda mutatva a házra, azt
505 XIV  |                  rémülten belekapaszkodott s minden áron vissza akarta
506 XIV  |        legcivilizáltabb fõvárosaiban!...~- S ön még csodálkozik ezen,
507 XIV  |               ütött a homlokára John Cort.~S mindjárt megkérdezte Llangától:~-
508 XIV  |                      Csak menjünk utána...~S odalépve kis pajtásához,
509 XIV  |             élénken bólintgatott a fejével s õ is ismételte:~- Ngora!...
510 XIV  |                    Ezzel gyorsan megindult s balra kanyarodva pár utczán
511 XIV  |                 egyéb élelmi szerek voltak s a falba vert erõs tüskéken
512 XIV  |                Lo-Mai! - mondta a kicsike.~S a férfi, mintha azt hinné,
513 XIV  |                    Cort mégis megértették, s álmélkodva néztek össze.
514 XIV  |                  nyakán üveg-gyöngysort, - s a mi legmeglepõbb volt: -
515 XIV  |                    tette, hanem Li-Mai-val s ezt a jót a szülõk már akkor
516 XIV  |          éppenséggel nem tartoztak hálával s Llanga kedvéért mégis a
517 XV   |                   volt a legtürelmetlenebb s még élete koczkáztatásával
518 XV   |                   levegõben épült városban s azt sem tudták, hogy egyáltalában
519 XV   |               Atyával - mondta Max Huber - s rá kell vennünk azt a pápaszemes
520 XV   |                  ezt könnyebb volt kívánni s mondani, mint megtenni.
521 XV   |             viszont nem értik az övéket... S végül: nem azt parancsolta-e
522 XV   |             mondotta a foreloper ujjongva.~S a kis pántos ládikóra mutatott,
523 XV   |                  ott találták meg a vagdik s onnan hozták föl ide.~-
524 XV   |                 ízben ismételte ezt a szót s közben egyre a mellére bökdösött.~-
525 XV   |         következtették, hogy Kollo a neve; s midõn John Cort próbaként
526 XV   |                 fákra, ugráltak ágról-ágra s e mellett bámulatos biztosan
527 XV   |                    madarat apró nyilaikkal s épp oly ügyesen ejtették
528 XV   |                 szikrát taplóban fölfogják s az égõ taplót szénába dugják,
529 XV   |                 egymást...~- Na, látja!... s nem vette észre azt is,
530 XV   |                  pirulni csak az ember tud s ez a képesség szorosan egybefügg
531 XV   |                 két-három napra eltávoztak s aztán zsákmánnyal megrakodva
532 XV   |                hozzájuk hasonló faj lakott s annak a falvaiban, városaiban
533 XV   |                    legszebb toll-koszorúja s õ volt egyszersmind a legdurvább,
534 XV   |                 rejtélyes Tükörszemû Atyát s mivel a szökést meg sem
535 XV   |              valamelyike megtámadja Ngalát s ebben a zûrzavarban megszökhetnek...
536 XV   |               vaddisznó, de roppant erõsek s úgy törtetnek elõre, mint
537 XV   |                magukat a dühöngõ állatokra s halálmegvetéssel szúrták,
538 XV   |                  vízi disznók megszaladtak s a harczosok fáradtan tértek
539 XV   |                hárman kihozzák a puskáikat s onnan fölülrõl lövöldözzék
540 XV   |               Várja meg a kellõ pillanatot s akkor sújtson le velük -
541 XVI  |              Mindennap meglátogatták õket, s bár beszélni nem igen tudtak
542 XVI  |                    minden este megtörtént, s elvetõdtek a királyi palota
543 XVI  |                 áhítattal mutogatott arra. S ha ilyenkor a heves vérû
544 XVI  |                    bálványuk nevenapja?... S megtudjuk azt is, milyen
545 XVI  |                   az, - felelte Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz,
546 XVI  |       Mszelo-Tala-Tala! - felelte a ngoro, s keresztbe rakva a karjait,
547 XVI  |              hosszú út, a sok viszontagság s nagyon rá fért volna egy
548 XVI  |                 türelmetlen, tolakodó...~- S a mellett épp úgy kaczag,
549 XVI  |                 jön? - aggódott Max Huber.~S oda fordulva Lo-Maihoz,
550 XVI  |               kénye kedvére bukfenczezett, s közbe-közbe nagyokat rikkantgatott.
551 XVI  |                    nagyokat rikkantgatott. S a kísérõ zene úgyszólván
552 XVI  |                   szintén szereti a zenét, s van is érzéke iránta. Szerintem
553 XVI  |            festészet, a költészet hatását: s még a legértelmesebb állatok
554 XVI  |                    e közben tovább tartott s az éktelen lárma és macskazene
555 XVI  |                 már kezdtek garázdálkodni, s félni lehetett, hogy a mulatságnak
556 XVI  |                   a királyi palota kapuja, s a harczosok két felõl sort
557 XVI  |                  hoztak ki a tér közepére. S hogy elbámult a két jó barát,
558 XVI  |                       felelte Max Huber. - S most már értem, hogyan hallhattam
559 XVI  |                 Bûvös Vadász keringõjét!~- S errõl nem is beszélt, Max?!...~-
560 XVI  |               rabolták el a doktortól...~- S akkor bizonyára meg is ölték
561 XVI  |           kintornához és elkezdte hajtani.~S mindnyájuk végtelen örömére
562 XVI  |                  rendesen több dallam van, s csak az oldalán levõ gombokat
563 XVI  |                kérdezte magában John Cort, s meg akarta várni, mi lesz,
564 XVI  |                 Vadász keringõjét, megállt s oly ügyesen félre tolta
565 XVI  |                    kiáltott föl Max Huber.~S valóban sok is volt... ha
566 XVI  |                 lehanyatlott a fák mögött, s kezdett besötétedni. John
567 XVI  |               lárma hirtelen elhallgatott, s csak a tömeg lassú morajlását
568 XVI  |                    pedig fehér ember!...~- S meg sem lepte, hogy minket
569 XVI  |                    ezekhez a félmajmokhoz, s noha már négy hete lesz,
570 XVI  |                  Cort megragadta a karját, s az izgatottságtól, meglepetéstõl
571 XVII |                 Elindult tehát Malinbából, s már tudjuk, hogy hû szolgája
572 XVII |           ketreczére, foglyul ejtették õt, s minden holmijával elhurczolták,
573 XVII |               Utóvégre is fehérek vagyunk, s bizonyára természetes lett
574 XVII |                       felelte John Cort, - s magam sem értem, miért nem
575 XVII |                  John Cort.~- Még ma este. S mivel az alattvalói imádják,
576 XVII |            különben megfontolást érdemelt, s az alkalom kedvezõ volt
577 XVII |                    míg sötét éjszaka lesz, s az egész város leissza magát.
578 XVII |            vállukra vetették a puskájukat, s szétosztották maguk közt
579 XVII |                meglepik õket, lõni fognak, s még a Tükörszemû Atya engedelme
580 XVII |                 tova a csöndes házak közt, s észrevétlenül értek a királyi
581 XVII |            kedvéért, ott hagyták helyüket, s a Tükörszemû Atya õ Felségét
582 XVII |                   Huber lépett be elsõnek, s utána jövõ társai gondosan
583 XVII |                    szobából, a repedéseken s az ajtó-nyíláson át, némi
584 XVII |            Johansen doktor egészen fölült, s a belépõk felé fordult...
585 XVII |                       Mi idegenek vagyunk, s erõszakkal hurczoltak bennünket
586 XVII |                 Max Huber odalépett hozzá, s nem sokat törõdve a királyi
587 XVII |            Használjuk föl az éjszakát...~- S e részeg félmajmok eszméletlen
588 XVII |            Iparkodjunk a lépcsõn leszökni, s aztán vágjunk neki az erdõnek...~-
589 XVII |                  meg, - felelte Max Huber, s közeledett a doktorhoz.~
590 XVII |                 nem czipelhetik a hátukon; s ha neki magának nincs kedve,
591 XVII |                       felelte John Cort: - s hadd uralkodjék tovább is
592 XVII |          pillanatban ide jöhettek a zajra, s akkor vége a kedvezõ alkalomnak!...
593 XVII |                    hadd ordítozzon tovább, s kinyitva az ajtót, kirohantak
594 XVIII|                  hallották meg a városban, s a nagy tér a királyi palota
595 XVIII|                    az egyik fa árnyékából, s elállta a meghökkent foglyok
596 XVIII|                   elindultak kunyhójukból, s utánuk ment egészen a királyi
597 XVIII|               segítségükre akart sietni...~S így toppant elébük a sötétben,
598 XVIII|                     a katonák tizenketten, s mind ügyesebbek és erõsebbek,
599 XVIII|              vagdiak nem ismerték a puskát s annál kevésbé ismerték gyilkos
600 XVIII|                   siklottak le a lápcsõkön s aztán futva igyekeztek a
601 XVIII|                    egy csónakot, beleültek s magukkal vitték Lo-Mait
602 XVIII|              fáklyák gyúltak ki köröskörül s mindenfelõl tömegesen özönlöttek
603 XVIII|                   töltötték be az éjszakát s egész nyílzápor röpült a
604 XVIII|                 nyögés nélkül összeroskadt s az ordító, üvöltõ tömeg
605 XVIII|                 kiért a kis folyó közepére s gyorsan siklott lefelé a
606 XVIII|                    az Ubangi mellékfolyója s ha vízesések nem szakítják
607 XVIII|                  Khamis reggelit készített s mikor mindnyájan jóllaktak,
608 XVIII|                értek el az Ubangi-folyóhoz s mivel a víz sodra sebes
609 XVIII|                  nem mehettek át csónakkal s ha tovább akarták folytatni
610 XVIII|                húzniok a csónakot a vízbõl s a hátukon vinniök több kilométernyire
611 XVIII|                 rögtön karavánt szerveztek s a foreloper vezetése mellett
612 XVIII|               csodás rengeteg kikutatására s valószínû, hogy akkor visszahozzák
613 XVIII|            meglehet, hogy Anglia elébe vág s elkaparítja a konczot Németország