Fejezet

  1 I    |                Higyje el, kedves Max, hogy Amerika nem sokat törõdik
  2 I    |       eredménnyel?...~- Hát csak úgy, hogy kevés érdekes tapasztalatot,
  3 I    |             amerikai. - Hát nem elég, hogy több száz mérföldnyi területét
  4 I    |               az ismeretlen vidéknek, hogy szembe szálltunk néhány
  5 I    |             rabló szerecsen-törzzsel, hogy nyilaik záporára golyózáporral
  6 I    |              golyózáporral feleltünk, hogy vadásztunk oroszlánokra
  7 I    |            lõttünk Urdax barátunknak, hogy agyaraikból az egész világ
  8 I    |              Ön tehát arra számított, hogy valami egészen különös,
  9 I    |                Én pedig azt reméltem, hogy szerencsésebb leszek.~-
 10 I    |              nem múlik, Max! S lehet, hogy ez az öt-hat hét, míg Librevillebe
 11 I    |           rövid ideig tart, s tudták, hogy nemsokára rájuk borul a
 12 I    |            mégis meg kellett állniok, hogy tanyát üssenek.~A kocsiban
 13 I    |              kocsin meg sem látszott, hogy már három hónappal ezelõtt
 14 I    |               S az a legirtózatosabb, hogy a kannibálok leginkább a
 15 I    |   misszionáriusok mindent elkövetnek, hogy akár erõvel, akár pénzért
 16 I    |              Meg kell még jegyeznünk, hogy Ubangiban a szerecsen gyerek
 17 I    | kongó-négerekkel, s gyakran megesett, hogy az elefántoknak szánt golyót
 18 I    |           szinte alig hitte az ember, hogy szerecsen. A bõre csaknem
 19 I    |               mindketten megfogadták, hogy soha többé meg nem válnak
 20 I    |               töri a rög és a kõ, úgy hogy európai ember egy napig
 21 I    |              meg sem látszott rajtuk, hogy már három hónap óta úton
 22 I    |         mellékfolyója volt.~Mindjárt, hogy a szerecsenek lerakták terhüket,
 23 I    |            emberei között. Kijelölte, hogy kik és mily idõben váltják
 24 I    |         Libreville felé, természetes, hogy jó kedvük is volt, - különösen
 25 I    |              John Cort - mert láttam, hogy a déli szemhatárt roppant
 26 I    |      tamáskodott a franczia.~- Lehet, hogy gyalogszerrel keresztül
 27 I    |            róla!~- Azt mondja, Urdax, hogy még senki sem járt benne?~-
 28 I    |              sem járt benne?~- Lehet, hogy megkísértették, Max úr...
 29 I    |          megkísértették, Max úr... de hogy sikerült volna, arról nem
 30 I    |                  S arra sem kíváncsi, hogy mit talál benne?~- Ugyan
 31 I    |         könnyû lenne, de megeshetnék, hogy nem tudnánk többé kijönni.~-
 32 I    |         Különben magam is azt mondom, hogy legokosabb lesz, ha most
 33 I    |               karavánt, meggyõzõdtek, hogy minden rendben van, s aztán
 34 II   |         megolvasni, s valószínû volt, hogy valamely nomád, bennszülött
 35 II   |               tova.~Bizonyos azonban, hogy a vadak, ha csakugyan azok
 36 II   |             megijedt, mert azt hitte, hogy ezt a tüzet csak a nomád
 37 II   |        tüzekre, s mindnyájan érezték, hogy Llanga nélkül talán roppant
 38 II   |           partjait.~- Annyi bizonyos, hogy ezek a lángok nem maguktól
 39 II   |             John Cort Urdaxtól.~- Az, hogy a vadak rajtunk ütnek, s
 40 II   |              felelte Urdax - s azzal, hogy elárulták ittlétüket, éppen
 41 II   |           halállal is daczolnak, csak hogy megtéríthessék e fenevadakat.
 42 II   |            erdõt kellett megkerülnie, hogy az Ubangi jobb partjára
 43 II   |      megfelelni; de az bizonyos volt, hogy életüket drágán adják, s
 44 II   |               védett helyre vonultak, hogy a vadak mérgezett nyilai
 45 II   |             semmi nesz. Úgy látszott, hogy a támadók nem mozdulnak
 46 II   |           Huber - csak azt nem értem, hogy miért járnak-kelnek ott
 47 II   |               mi következik... Lehet, hogy a vadaknak eszük ágában
 48 II   |           lennünk...~- Én ajánlkozom, hogy kikémlelem a vadakat - mondta
 49 II   |         nagyon messzire. S ha látjuk, hogy esetleg jönnek, rögtön visszafutunk.~-
 50 II   |           vesszük hasznát... A fõ az, hogy meg ne lássanak.~- Én is
 51 II   |           mint a vadmacskának: lehet, hogy hasznát vehetjük.~- Úgy
 52 II   |    Valószínûleg igaza volt Khamisnak, hogy azért nem látni õket, mert
 53 II   |   Egyáltalában semmi jel sem mutatta, hogy a vadak támadni szándékoznak:
 54 II   |           kérdés, - szólt Max Huber - hogy vajjon tudnak-e rólunk,
 55 II   |          karavánunkat?~- Lehet az is, hogy már csak éjjel értek ide, -
 56 II   |              S most már én is hiszem, hogy nem vették észre karavánunkat,
 57 II   |               de annyi bizonyos volt, hogy az erdõben történt valami.
 58 II   |              legrendkívülibb az volt, hogy sem Max Huber, sem a foreloper,
 59 II   |         felelte Khamis. - Nem hiszem, hogy ma éjszaka veszedelem fenyegesse
 60 II   |                  Körülbelül bizonyos, hogy egy nomád törzs ütött itt
 61 II   |       menekültek a fákra... De lehet, hogy a tûzzel a fenevadakat akarják
 62 II   |           tanyájuktól, s az is lehet, hogy ugyancsak a fenevadak elõl
 63 II   |                 A foreloper habozott, hogy kövesse-e a vakmerõ francziát,
 64 II   |           bírt visszatartani. Érezte, hogy nem hagyhatja cserben, s
 65 II   |         egyszerre mind elaludtak, úgy hogy az erdõben koromsötét lett.~
 66 II   |               füttyentése.~- Elõre, a hogy a lábaink bírják! - kiáltott
 67 III  |    végpusztulás.~Öt perczbe sem telt, hogy Max Huber, a foreloper és
 68 III  |               már azzal sem törõdtek, hogy a szerecsenek, miután eloltották
 69 III  |         útjába ezt az elefántcsordát, hogy bosszút álljon megölt rokonaiért?...~
 70 III  |           legalább is valószínû volt, hogy a közelgõ csorda ízzé-porrá
 71 III  |              csak arról lehetett szó, hogy az emberek kikerüljék az
 72 III  |     boldogtalan kereskedõ megértette, hogy vége mindennek; ha menekül,
 73 III  |              s ha nem menekül, lehet, hogy elveszti életét is.~Max
 74 III  |            Huber és John Cort várták, hogy a portugál határozzon: õk
 75 III  |               már oly irtózatos lett, hogy a férfiak már egymás hangját
 76 III  |              akarta tolatni, remélve, hogy ott épségben marad.~Khamis
 77 III  |               vele, nyilvánvaló volt, hogy már nem juthatnak el az
 78 III  |             csorda fölhajtott, mint a hogy a vihart is mindig szél
 79 III  |             elegendõ vastagok voltak, hogy az elefántok esetleg ki
 80 III  |             ámbár nem lehetett tudni, hogy ekkora csordának nem sikerülhet-e
 81 III  |          érhetett.~- Nos, kedves Max: hogy tetszik a kaland? - kérdezte
 82 III  |               s úgy letiporta, mint a hogy mi a földön csúszó hernyót
 83 III  |               mi alattuk történt, nem hogy egy gyermek, hanem a legbátrabb
 84 III  |          ordítozni, bár úgy látszott, hogy a négy lövés közül egy sem
 85 III  |             úgy inogtak, hajladoztak, hogy félõ volt, hogy nemsokára
 86 III  |          hajladoztak, hogy félõ volt, hogy nemsokára ki is dõlnek.~
 87 III  |               megrázták az elefántok, hogy recsegve-ropogva hajlott
 88 III  |              Késõbb még megbánhatnók, hogy itt pazaroltuk el utolsó
 89 III  |          hosszában. Nyilvánvaló volt, hogy ha a gyökerei nem szakadnak
 90 III  |              ha csak azt nem akarták, hogy vele együtt lezuhanjanak
 91 III  |           Khamis - már azt sem tudja, hogy mit cselekszik!~- A boldogtalan
 92 III  |               lezuhant a domb aljára.~Hogy mi lett a portugálból, a
 93 III  |      kínálkoznék a szökésre, érezték, hogy nem szabadna elmulasztaniok:
 94 III  |              a józan ész parancsolta, hogy inkább válasszák a bizonytalan
 95 III  |                s a rajt ülõk érezték, hogy pár percznél tovább alig
 96 III  |        nyargalt John Cort, készen rá, hogy elvegye barátjától a fiút,
 97 III  |              És Llanga már is érezte, hogy Max Huber kezd elfáradni.~-
 98 III  |              A fák oly sûrûek voltak, hogy a nagy testû állatok sehol
 99 IV   |               a kikrõl nem tudhatták, hogy itt vannak-e még. Arról
100 IV   |          vannak-e még. Arról ugyanis, hogy itt voltak, nem kételkedhettek:
101 IV   |           annyira lélegzethez jutott, hogy fölülhetett és beszélni
102 IV   |       támadásuk ellen.~- Úgy látszik, hogy itt tanyáztak, - szólt Max
103 IV   |              John Cort készen voltak, hogy az elsõ gyanús neszre utána
104 IV   |               következtethette volna, hogy közvetlen veszedelem fenyegeti
105 IV   |        elmentek innen.~- Az is lehet, hogy akkor szaladtak el, mikor
106 IV   |               John Cort.~- Valószínû, hogy úgy lesz - szólt most Khamis. -
107 IV   |           elefántok bõgését... Lehet, hogy a vadak megijedtek, ámbár
108 IV   |          megijedtek, ámbár nem értem, hogy miért: hisz itt az erdõben
109 IV   |             lehetett bízni; bizonyos, hogy egyetlen perczre sem fog
110 IV   |          mondta Khamis - mikor látta, hogy a gaz négerek megszöknek
111 IV   |             két jó barát elhatározta, hogy a karavánnal megy. Urdaxot
112 IV   |           emberek, azzal az ürüggyel, hogy elefántokra vadásznak, valósággal
113 IV   |        bennszülött négerek ellen, úgy hogy, a mint Közép-Afrika bátor
114 IV   |      elhagyatva a «Nagy Õserdõben», a hogy Urdax az ubangii rengeteget
115 IV   |             forrásvidékéig terjed, de hogy mekkora ez a roppant terület,
116 IV   |           csak hozzávetõleg állítják, hogy körülbelül egy millió négyszög-kilométer, -
117 IV   |               Francziaország!~Tudjuk, hogy a portugálnak eszébe sem
118 IV   |         nélkül lévén, mi sem gátolta, hogy keresztül vágva az erdõn,
119 IV   |          reggel el kellett dönteniök, hogy folytatják-e azt az utat,
120 IV   |              De annak csak van nyoma, hogy itt jártak tegnap este?...~-
121 IV   |                 ámbár nem lehetetlen, hogy még visszajönnek.~- Kár,
122 IV   |              még visszajönnek.~- Kár, hogy az elefántok is nem követték
123 IV   |               A menekültek láthatták, hogy a tamarind-liget tövestõl
124 IV   |         maradtak az erdõben, remélve, hogy az elefántok, ha senkit
125 IV   |              Különben is alig hiszem, hogy épségben hagytak valamit.~
126 IV   |       lehetett, s mivel úgy látszott, hogy az elefántok éppen nem hajlandók
127 IV   |           síkról távozni, ideje volt, hogy a kis társaság a jövõrõl
128 IV   |              sem lehetett; valószínû, hogy nagy részét el is rabolták
129 IV   |               van mit ennie, föltéve, hogy beéri a pecsenyével.~Igaz,
130 IV   |            beéri a pecsenyével.~Igaz, hogy a menekülteknek nem sok
131 IV   |             terve és hogyan gondolja, hogy hazajuthatunk: mi elõre
132 IV   |        folytatta John Cort. - Tudjuk, hogy évek óta becsülettel, önfeláldozással
133 IV   |              bízunk mi is és hisszük, hogy nem csalatkozunk...~- John
134 IV   |             rengeteget nyugat felé, a hogy Urdax akarta?~- Nem, John
135 IV   |              poggyász nélkül, hiszem, hogy átvergõdhetünk az erdõn,
136 IV   |         délnyugatnak tartunk, hiszem, hogy rövid idõn oda érünk a Zongo-vízesésekhez.~
137 IV   |        álmodozhattak, bár lehetséges, hogy itt-ott nagyobb vadak, bivalyok,
138 IV   |            ezt mondta:~- Tudom ugyan, hogy utunkon egymást éri a sok
139 IV   |                de viszont azt hiszem, hogy akadunk valami folyóra,
140 IV   |              Cort - de tudjuk azt is, hogy Afrika legtöbb folyója nem
141 IV   |           földrészek nagy folyói, úgy hogy a mélyebben járó tengeri
142 IV   |           volt egyik fõ oka annak is, hogy Közép-Afrika belsejét oly
143 IV   |       amerikai - magam is azt hiszem, hogy legczélszerûbb, ha az Ubangi
144 V    |              Hiába intette John Cort, hogy vigyázzon, mert eltéved:
145 V    |               különben oly sûrû volt, hogy még fényes délben sem volt
146 V    |            Khamisnak az volt a terve, hogy a rövid déli pihenõt leszámítva,
147 V    |               újult meg, remélhették, hogy a tiszta idõ tartós marad.~
148 V    |              kiáltott föl Max Huber - hogy az elefántok nem törhettek
149 V    |     forelopert, mert az a sajátságuk, hogy egyik lapjukkal mindig keletnek,
150 V    |           kerül, bizonyára azt hiszi, hogy az Amazon-melléki õserdõkbe
151 V    |        tenyészett, némelyik oly nagy, hogy az egész társaság elbújhatott
152 V    |            volna a leveleibõl, mint a hogy a bennszülöttek teszik,
153 V    |        vesszük!~- Én pedig reménylem, hogy ebben az erdõben megtalálom
154 V    |         foreloper megint ajánlkozott, hogy egész éjjel virraszt, de
155 V    |              osztották be az õrséget, hogy három óránként fölváltják
156 VI   |             nap járását a tisztásról, hogy útjokban a szerint igazodhassanak.~
157 VI   |     igazodhassanak.~Nyilvánvaló volt, hogy az erdõnek ezen a részén
158 VI   |              meglehetõs távolban, úgy hogy nem kellett a puskához nyúlniok.~
159 VI   |             mindjárt meg is pihentek, hogy elkészítsék az ebédet.~-
160 VI   |           süssük meg a madarakat.~- A hogy tetszik - felelte a foreloper
161 VI   |          indái zárták el az utat, úgy hogy csaknem folyton szekerczével
162 VI   |            mint megpihentek.~- Lehet, hogy még holnap sem akadunk rá -
163 VI   |              Khamis - de az bizonyos, hogy elõbb-utóbb mégis csak megtaláljuk.~
164 VI   |              az azt jelentette volna, hogy víz van a közelben: - de
165 VI   |            Ezek a szarvak oly erõsek, hogy az antilop fegyvernek is
166 VI   |              még pedig oly sikeresen, hogy déli Afrikában gyakran az
167 VI   |          dühös taglejtéseik mutatták, hogy nagyon szeretnék megugratni
168 VI   |          foreloper komolyan aggódott, hogy meg is támadják, de délután
169 VI   |          készen kell lennünk arra is, hogy észre vesznek bennünket,
170 VI   |          Khamis és társai már tudták, hogy az állatok ráakadtak a nyomukra.~
171 VI   |               bozótnak.~Világos volt, hogy ez a tüskés bozót, bármily
172 VI   |          többiek várakozva néztek rá, hogy mit tanácsol.~E pillanatban
173 VI   |         nyomdokában csörtetett.~Arra, hogy újra töltsenek, nem is gondolhattak.
174 VI   |            sugallta mind a négyüknek, hogy meneküljenek az óriás baobab-fa
175 VI   |        óvatosan megkerülte a törzset, hogy megnézze, mi állította meg
176 VI   |            nem is kérdezve Khamistól, hogy mit látott. Legnagyobb meglepetésükre
177 VI   |           fejcsóválva mondta:~- Igaz, hogy megszabadultunk, s ezen
178 VI   |              De én már nem hiszem ám, hogy ráakadunk!~- Pedig rosszul
179 VI   |               teszi, Max úr... lehet, hogy már nem is vagyunk messze
180 VI   |                s ebbõl következtette, hogy a folyó nem messze lehet;
181 VI   |         hiszem, - szólt a foreloper - hogy már közel vagyunk a szúnyogok
182 VI   |         utasoknak vigyázniok kellett, hogy bele ne süppedjenek, mert
183 VI   |               a három férfi megijedt, hogy talán vadállatok támadták
184 VI   |     Legsürgõsebb dolguk most az volt, hogy megfelelõ szállást találjanak
185 VI   |              éjszakai támadást.~Igaz, hogy a jó tûz a barlang bejárásánál
186 VI   |             több ízben hallani vélte, hogy valaki, vagy valami panaszosan
187 VII  |              valóban szerencsés volt, hogy ráakadt, mert az utasok
188 VII  |           megtisztította az eget, úgy hogy a nap szépnek ígérkezett.~
189 VII  |            kora reggel eszébe jutott, hogy éjszaka a «ngora» szót hallotta
190 VII  |                Elsõ dolga volt tehát, hogy fürkészve körülnézett, nem
191 VII  |              volt ugyanis lehetetlen, hogy egyes törzsek ezen a folyón
192 VII  |              mert azt mindenki tudta, hogy a körül fekvõ rengeteg alföldön,
193 VII  |            gondolta magában. - Lehet, hogy elszunnyadtam egy pillanatra,
194 VII  |         kért-e már a derék Khamistól, hogy kételkedni mert ennek a
195 VII  |           Huber - s szívembõl örülök, hogy én tévedtem, mert most már
196 VII  |         felelte a foreloper. - Lehet, hogy örvények... vízesések...~-
197 VII  |              Egyelõre örüljünk annak, hogy megtaláltuk ezt a folyót...
198 VII  |               Llanga, mert azt hitte, hogy a franczia komolyan beszél.~-
199 VII  |               bikficz! hát nem látod, hogy csak tréfálok?... Rajta,
200 VII  |         fogtak a fák kiválogatásához, hogy összeróhassák a tutajt.
201 VII  |             nem is gondolhattak arra, hogy a roppant faóriások bármelyikét
202 VII  |           foreloper el is határozták, hogy ha ketten nem bírják el
203 VII  |                elégedetten gondolták, hogy az ebédre való már megvan.
204 VII  |             ember... de úgy látszott, hogy nem is veszély fenyegeti
205 VII  |        élénken integetnek társaiknak, hogy jöjjenek oda.~Khamis és
206 VII  |               szólt:~- Lehet, Khamis, hogy nem is kell veszõdnie a
207 VII  |               van egy készen... igaz, hogy már korhadozni kezd, de
208 VII  |      ismételte Khamis.~- Úgy látszik, hogy a bennszülöttek már jártak
209 VII  |           szólt Max Huber. - A fõ az, hogy itt hagyta a tutaját, a
210 VII  |          foreloper már indulni akart, hogy megvizsgálja a tutajt, mikor
211 VII  |        bizonyos, - mondta Max Huber - hogy ezt a lakatot nem a kongó-négerek
212 VII  |            korhadó tutaj azt mutatta, hogy több esztendõnek kellett
213 VII  |                Aztán partra szálltak, hogy a folyam jobbpartján fekvõ
214 VII  |           átkutassák.~Annyi bizonyos, hogy az utazók közül egy sem
215 VII  |             Max Huber nem emlékeztek, hogy a mióta Kongóban laktak,
216 VII  |         mondania arról a dicsõségrõl, hogy õ járt legelõször ebben
217 VII  |         megvizsgálta a tutajt. Látta, hogy ha három-négy korhadó deszkát
218 VII  |                 ismételte John Cort - hogy a fehérek már ismerik e
219 VII  |              folyását. Mert bizonyos, hogy a kik itt jártak, fehérek
220 VII  |             voltak... Azt megengedem, hogy a tutajt esetleg szerecsenek
221 VII  |               tisztás... és ki tudja, hogy valamivel odább...~- Khamis! -
222 VII  |            nyomára nem akadtak annak, hogy európaiak jártak volna a
223 VII  |       köszöntötte õket. Úgy látszott, hogy a négykezû latrokat nem
224 VII  |              jegyezte meg John Cort - hogy a tutajt nem ezek ácsolták
225 VIII |             mert azt kellett hinniök, hogy e kísérletnek nagyon szomorú
226 VIII |               híre volt annak idején, hogy az amerikai Garner tanulmányozta
227 VIII |         majmok beszédét, s elméletét, hogy ugyanis a majmok beszélnek,
228 VIII |             semmit, mert nincsen itt, hogy kutatásairól beszámoljon! -
229 VIII |               a meggyõzõdésre jutott, hogy a majmok tagolt nyelven,
230 VIII |            szomjúság kifejezésére is. Hogy szótárba gyûjthesse a majom-nyelv
231 VIII |             washingtoni állatkertben, hogy fölfogja és megörökítse
232 VIII |               Sõt azt is megfigyelte, hogy a majmok - s ebben különböznek
233 VIII |              is tudvalévõ dolog volt, hogy az emlõsök egynémelyikének (
234 VIII |          tudva lévõ dolog volt az is, hogy a gondolat, illetõleg gondolkodás,
235 VIII |           mindig megelõzi a beszédet. Hogy beszélhessünk, gondolkodnunk
236 VIII |              mond. Szóval az az igaz, hogy az állatok csak azért nem
237 VIII |      máskülönben mi sem gátolná õket, hogy beszéljenek. Garner professzor
238 VIII |              igazsággal.~Természetes, hogy az amerikai professzor elméletét
239 VIII |     megtámadták. Õ tehát elhatározta, hogy közvetlen közelbõl, a szabad
240 VIII |         mindenképpen segítettek neki, hogy tudományos kísérletei eredménnyel
241 VIII |        legtöbbnyire teljesen egyedül, hogy zavartalanul tanulmányozhassa
242 VIII |         elveti a sulykot. Az az igaz, hogy az óvatos amerikai a hittérítõk
243 VIII |               kérdésnek a megoldását, hogy csakugyan beszélnek-e a
244 VIII |      eredménytelenségét, elhatározta, hogy õ is megkísérti a majom-nyelv
245 VIII |                Most az lett a bogara, hogy beköltözködik valami vadonba,
246 VIII |              szó nélkül beleegyezett, hogy elkíséri urát a négykezûek
247 VIII |      kintornát is, azt vélve bölcsen, hogy a majmok alighanem kedvelik
248 VIII |            arczképe, abból a czélból, hogy e rendjellel majd kitünteti
249 VIII |             mégis kiszivárgott annyi, hogy a csónak, fölmenvén a Nbarril
250 VIII |          legalább részben kitalálták, hogy mi történt.~Johansen orvos,
251 VIII |        nedvesség miatt.~- Nem hiszem, hogy sokat tudhassunk meg belõle -
252 VIII |         indulatúaknak... Úgy rémlett, hogy pár száz lépésnyire tüzet
253 VIII |               hirtelen eszébe jutott, hogy a múlt éjjel szintén hallotta
254 VIII |               Most már bizonyos volt, hogy nem álmodott, s midõn Max
255 VIII |         annyit mondhatok, kedves Max, hogy magam is hallottam ezt a
256 VIII |            szót: «Ngora!»~S elmondta, hogy az éjjel, míg õrt állt,
257 VIII |                Õ csak azzal törõdött, hogy ez a véletlen eset ne késleltesse
258 VIII |            Mindjárt föltette magában, hogy ha John Cort meg Max Huber
259 VIII |          doktor ekkor tûnhetett el... Hogy hová? Annak semmi nyoma
260 VIII |            megszólalt:~- Kétségtelen, hogy Johansen doktor csak augusztus
261 VIII |             lakott e kunyhóban...~- S hogy azután mi történt vele,
262 VIII |                a mit tehettek. Úgy, a hogy most voltak, négyen, úgyszólván
263 VIII |             nem is gondolhattak arra, hogy Johansen doktor fölkeresésére
264 VIII |              akkor inkább remélhetik, hogy a kutatásnak eredménye is
265 VIII |               megvizsgálta a kunyhót, hogy nem talál-e benne valamit,
266 VIII |             megmagyarázhatatlan volt, hogy a néhány, már fölsorolt
267 VIII |               gondolhattak mást, mint hogy a kunyhót kirabolták...
268 VIII |               a kis ládát, azt vélve, hogy valami titok nyomára jutnak,
269 VIII |            nem volt egyéb hátra, mint hogy kijavítsák a tutajt és induljanak
270 VIII |        közelben, - mondta John Cort - hogy nem akadunk-e valahol a
271 VIII |              doktor nyomára... Lehet, hogy a bennszülöttek megtámadták
272 VIII |         elhurczolták, de az is lehet, hogy megölték... s talán temetetlenül
273 VIII |        találtak. Azt kellett hinniök, hogy azok a nagy majmok, melyektõl
274 VIII |              jegyezte meg John Cort - hogy ebben az erdõben bennszülöttek
275 IX   |             mert nem kellett félniök, hogy a nap elgyötri õket az árnyéktalan
276 IX   |         töltésnek, mégis remélhették, hogy nem fogy el a golyójuk,
277 IX   |             száraz fát hordott össze, hogy ne kelljen minduntalan partraszállniok,
278 IX   |             kormánylapátot készített, hogy ide-oda igazgathassa az
279 IX   |    elválasztotta.~Azt még nem tudták, hogy lesznek-e a vízen zuhatagok,
280 IX   |          egyelõre csak annyit láttak, hogy a folyó mély és kanyargós;
281 IX   |             tehát vigyázniok kellett, hogy valamelyik hirtelen kanyarulatánál
282 IX   |          miután megkötötte, kiszállt, hogy megnyúzza és földarabolja
283 IX   |       lesznek-e a Rio-Johansen halai, hogy beleharapnak ebbe a csalétekbe?...
284 IX   |              nyomban fejbekólintotta, hogy vissza ne szökhessék a vízbe,
285 IX   |             sokkal sebesebb volt, sem hogy sokáig tarthatott volna,
286 IX   |             õket. Csak az volt a kár, hogy nem volt hozzá sójuk, de
287 IX   |           Huber meg akarván próbálni, hogy csakugyan eredményes-e a
288 IX   |          kisebb-nagyobb halat fogott.~Hogy pótolják a reggeli késedelmet,
289 IX   |       késedelmet, Khamis elhatározta, hogy déli pihenõre nem kötnek
290 IX   |              oly terebélyesek voltak, hogy ágaik néhol 15-20 méternyire
291 IX   |              jegyezte meg Max Huber - hogy ott nincsenek majmok, ez
292 IX   |               lettek, s úgy látszott, hogy éppen nem tetszik nekik
293 IX   |          Legyünk készen... valószínû, hogy megtámadnak... s akkor nem
294 IX   |                   Elég baj már az is, hogy védenünk kell magunkat!...~-
295 IX   |      eltalálta az utasokat, bár igaz, hogy nem nagyon érezték meg.~
296 IX   |        megdobta, és úgy szíven lõtte, hogy a lomha állat nyikkanás
297 IX   |          folyó közepén. Azt gondolta, hogy éjszakára majd csak eltakarodnak
298 IX   |             medre annyira megszûkült, hogy a két part fáinak az ágai
299 IX   |               meg, akkor érthetetlen, hogy ezek a romboló, pusztító
300 IX   |              a víz, s félni lehetett, hogy a parti sziklákhoz csapja...
301 IX   |               sodorni a jobb parthoz, hogy a majmok ráugrálhatnak.~
302 X    |            után. Noha mindjárt aztán, hogy a majmok eltûntek a rengetegben,
303 X    |           bajlódtak, éppen elég volt, hogy tenyérnyi hely se maradjon
304 X    |       behordták minden holmijukat is, hogy kár ne essék bennük a viharban.
305 X    |             másnap reggel Max Huber - hogy az a tegnapi vihar éppen
306 X    |      hajnalban körüljárt a környéken, hogy nem hall-e valami gyanúsat.
307 X    |          tudjuk a töltéseinknek, mint hogy rájuk vesztegessük.~- Már
308 X    |            Max Huber - ha rágondolok, hogy az a derék doktor ezzel
309 X    |               zsiványokkal!... Vajjon hogy köszönnek jó napot egymásnak?...
310 X    |          mondta John Cort - de félek, hogy az a szegény német itt hagyta
311 X    |            fogát...~- Abból ítélve, a hogy velünk akartak elbánni tegnap,
312 X    |                  Én azzal is beérném, hogy csak mi magunk szerencsésen
313 X    |      legföljebb csak attól félhettek, hogy valami vízesés megállítja
314 X    |                s nem kellett félniök, hogy éhen halnak.~Némi nehézséggel
315 X    |              tán forróbban is, mint a hogy szerették volna, mert a
316 X    |               Délben nem kötöttek ki, hogy idõt ne veszítsenek, hanem
317 X    |          Khamis megkérte John Cortot, hogy tartsa egy kissé a kormányt,
318 X    |          Huber. - vigyázzunk, Khamis, hogy a sodrába ne jussunk.~-
319 X    |           Arra gondolni sem lehetett, hogy megtámadják a vízilovat
320 X    |            Llanga nem talál rá módot, hogy elûzze az alkalmatlan vendégeket.~
321 X    |               utána szaladt, s látta, hogy a fiú nagy rakás ganajra
322 X    |               maró és sûrû füstöt ád, hogy a szúnyogok rémülten menekülnek
323 X    |        szitálni kezdett, s félõ volt, hogy így tart egész nap.~Szerencsére
324 X    |               most úgy tetszett neki, hogy valami mozog a fa ágai közt...~
325 X    |             jól, de úgy rémlett neki, hogy az a valami kézzel-lábbal
326 X    |           azzal a világos szándékkal, hogy a partra ússzék.~Llanga
327 X    |         Llanga világosan látni vélte, hogy az a rejtélyes alak egy
328 X    |             De tud-e úszni?... Látta, hogy kétségbeesetten csapkod,
329 X    |        gyorsan úszott a kis fiú felé, hogy megmentse a vízbefúlástól.~
330 X    |          franczia beleugrott a vízbe, hogy segítsen Llangán, a kinek
331 X    |            Llanga letérdelt a földre, hogy eszméletre térítse az ájult
332 X    |         koczkáztattad a magad életét, hogy megmentsed az övét?~- De
333 X    |              az övét?~- De ha mondom, hogy gyermek! - ismételte Llanga
334 X    |             konokul.~- Én meg mondom, hogy nem az; s jobb lesz, ha
335 X    |              a tûznél, s mikor látta, hogy már lélegzik, gyöngéden
336 X    |          mindig virrasztott, s várta, hogy a vízbõl kimentett apróság
337 X    |              perczig sem kételkedtek, hogy a kis teremtés majom-kölyök,
338 X    |             sem tartották érdemesnek, hogy közelebbrõl megnézzék, vajjon
339 X    |         Llanga megmondta volna nekik, hogy ez a majom beszél, akkor
340 X    |              szólt semmit; azt vélve, hogy esetleg csalódott, meg akarta
341 X    |           keze forróságából érzett.~- Hogy van a majmod, Llanga? -
342 X    |             Huber vagy egy órával rá, hogy elindultak.~- Egyre csak
343 X    |   megtarthatod... Csak aztán vigyázz, hogy meg ne karmoljon...~- Oh,
344 X    |               de viszont aggódtak is, hogy megered az esõ, s akkor
345 X    |            nem volt. Alig várták már, hogy elérjék az Ubangit, melynek
346 X    |          éppen a sátorba akart menni, hogy ledüljön egy kicsit, mikor
347 X    |               elbõdült, annak jeléül, hogy a golyó halálra sebezte.~-
348 X    |       elégedetten kötött ki mellette, hogy megnyúzza és földarabolja.
349 X    |             remek állat volt: onja, a hogy a bennszülöttek hívják,
350 X    |             És Max úr még azt mondja, hogy majom!...~Még nagyobb gonddal,
351 X    |         sátorból, azzal a szándékkal, hogy most már mindent megmond
352 X    |           tõle Max Huber mosolyogva - hogy van a majmod?~Llanga habozva
353 X    |            csak nem verted a fejedbe, hogy éppen olyan fiú, mint te
354 X    |               barátja - miért hiszed, hogy fiú?...~- Azért, mert beszélt...
355 X    |               lehetett volna mondani, hogy a kis beteg igazán majom.
356 X    |             Cort mindjárt észrevette, hogy az állat nem négykezû, hanem
357 X    |               Llanga még azt állítja, hogy beszél is! A két jó barát
358 X    |               izgatottan leste-várta, hogy nem szólal-e meg. Llanga
359 X    |             homlokát, s úgy látszott, hogy a betegnek jól esik, mert
360 X    |           valóban hihetetlen is volt, hogy ez a különös teremtés, félmajom
361 X    |             ki, nem volt-e valószínû, hogy tud többet is... szóval,
362 X    |              tud többet is... szóval, hogy eszmél, gondolkodik, következtet
363 X    |           hozzá, s fölemelte a fejét, hogy jobban az arczába nézhessen.
364 X    |            nyakán, s a mint megfogta, hogy kioldozza, vagy levágja,
365 X    |               indult a majmok közé.~- Hogy került a német professzor
366 X    |            akarta hívni a forelopert, hogy elmondja neki a különös
367 X    |         megkerülték, mindjárt látták, hogy a foreloper helyesen gyanított.
368 X    |             Huber oda ugrottak hozzá, hogy segítsenek neki. Ekkor sikerült
369 XII  |      tömegesen álltak egymás mellett, hogy pár lépésnyire is alig lehetett
370 XII  |                benõtték a fák közeit, hogy valóságos bástyaként fogták
371 XII  |              oly tömött és sûrû volt, hogy egyetlen fénysugár sem törhetett
372 XII  |            Max Huber és John Cort.~De hogy kerültek ide?... Õk maguk
373 XII  |         tudták. Csak arra emlékeztek, hogy a tutaj lerántotta õket
374 XII  |           õket a vízesés örvényébe... Hogy mi történt azután, egyikük
375 XII  |            fölfordulása óta, sem azt, hogy ki és hogyan mentette meg
376 XII  |      mentettük meg a dinkák kezeibõl, hogy... Szegény fiú!...~A két
377 XII  |         valóban úgy szerette Llangát, hogy bármikor koczkáztatta volna
378 XII  |             Én semmire sem emlékszem, hogy mi történt a katasztrófa
379 XII  |           után... Úgy rémlik, láttam, hogy Khamis kidobálta a sziklára
380 XII  |             ez?... Szinte hihetetlen, hogy ily sûrû, sötét börtön is
381 XII  |            rengetegben!...~- Az igaz, hogy sötét... de hátha csak azért
382 XII  |          zárták körül a kis tisztást, hogy útnak, törésnek nyoma sem
383 XII  |            Max úr, bizonyos ön abban, hogy bennszülötteket látott a
384 XII  |              Cort - csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk tõle?~-
385 XII  |             hiszem, - mondta Khamis - hogy a folyó nem lehet messzire...
386 XII  |              Ezért azon kell lennünk, hogy minél elõbb visszamenjünk
387 XII  |              John Cort. - Megengedem, hogy most a bal partján vagyunk:
388 XII  |             látszott. Valószínû volt, hogy rejtélyes megmentõik ezen
389 XII  |                Majdnem bizonyos volt, hogy oda... De hátha eltévednek
390 XII  |              jegyezte meg John Cort - hogy ha itt maradunk, elpusztulunk...
391 XII  |        Tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy ebéd-e, vagy vacsora - mondta
392 XII  |          felelte John Cort - a fõ az, hogy mindhárman éhesek vagyunk.~-
393 XII  |           borzalmasságát még növelte, hogy sehol egy madár sem látszott
394 XII  |               halk sziszegés jelezte, hogy valami kígyó siklik arra.~
395 XII  |               s talán csak arra várt, hogy elinduljanak?... És most
396 XII  |               nekik sietniök kellett, hogy el ne maradjanak tõle.~Az
397 XII  |    gyalogösvény volt; látszott rajta, hogy emberek vagy állatok gyakran
398 XII  |           pillanatban.~- Az bizonyos, hogy ez a vezetõ nagyon elõzékeny, -
399 XII  |             Csak legalább megmondaná, hogy hová vezet...~- Bánom is
400 XII  |            fáklyavivõ is. Ha siettek, hogy utolérjék, õ is meggyorsította
401 XII  |          meggyorsította lépteit, úgy, hogy a pár száz lépésnyi távolság
402 XII  |               látszik, ez volt a jel, hogy megálljunk...~- Nem annyira
403 XII  |               meg vezetõnk éppen itt, hogy legyen mit innunk?...~-
404 XII  |              szürke derengés mutatta, hogy a nap már fönn jár az égen.
405 XII  |          irányából azt következtette, hogy keletnek haladtak... Tehát
406 XII  |               a melyiken jártak, úgy, hogy vezetõjük nélkül okvetlenül
407 XII  |               természetesnek találni, hogy ebben a rejtélyes rengetegben
408 XII  |            mértföldnyit mehettek, úgy hogy a foreloper hozzávetése
409 XII  |           csak álmában - úgy rémlett, hogy valahol a feje fölött, a
410 XIII |              meglepetve tapasztalták, hogy az erdõnek ebben a részében
411 XIII |                  mondta a foreloper - hogy ez annak a jele, hogy már
412 XIII |                 hogy ez annak a jele, hogy már megérkeztünk...~- Megérkeztünk? -
413 XIII |               csak homályosan látták, hogy valami száz lábnyira a föld
414 XIII |            ide-oda jártatta a szemét, hogy nem láthatná-e meg a fölvillanó
415 XIII |           vagyok, - szólt John Cort - hogy nem maradhatunk itt, hacsak
416 XIII |          csöpp esõt sem látott volna. Hogy a napsugár egyáltalában
417 XIII |               úgy rémlett néhányszor, hogy sötét alakokat lát elsuhanni
418 XIII |           megszokta a sötétséget, úgy hogy húsz-harmincz lépésnyire
419 XIII |            némán maradtak a helyükön, hogy el ne riasszák a kis négykezû
420 XIII |             tõle!... De hát a tûz?... hogy süthetnék meg tûz nélkül?...~
421 XIII |      mondogatták egymásnak.~- Persze, hogy ez az! - hagyta helyben
422 XIII |           lóbálta a levegõben, mint a hogy ingerkedni szokás a gyerekekkel.~
423 XIII |            Khamis annyira meghökkent, hogy rögtön elbocsátotta. Sem
424 XIII |                sem társai nem tudták, hogy mit jelentenek ezek a szavak,
425 XIII |            utas hamarjában nem tudta, hogy majmokkal, vagy emberekkel
426 XIII |              azonban mindjárt látták, hogy az ellenszegülés hiábavaló
427 XIII |             közel állt egymáshoz, úgy hogy lépcsõ-fokokat erõsíthettek
428 XIII |           kényszerítették foglyaikat, hogy utánuk menjenek, de azért
429 XIII |               nagy kiterjedésû város, hogy onnan, a hol voltak, nem
430 XIII |              az emberé, annak jeléül, hogy egyenesen szoktak járni;
431 XIII |               mégis különböznek tõle, hogy futás közben mind a négy
432 XIII |             de arra már nem értek rá, hogy eldöntsék: vajjon emberek,
433 XIII |            voltak. - Csak az lep meg, hogy ezek a majmok, vagy micsodák
434 XIII |             csak azt szeretném tudni, hogy szoktak-e enni adni a foglyaiknak?...~-
435 XIII |     fél-majmok is?...~Annyi bizonyos, hogy akár emberevõk, akár nem,
436 XIII |              látszott bizonyítani az, hogy az õ számukra is tüzet raktak,
437 XIII |             számukra is tüzet raktak, hogy legyen hol megsütniök az
438 XIII |               S ekkor eszükbe jutott, hogy hátha azok a fáklyások is
439 XIII |                   A legkülönösebb az, hogy beszélnek is, - mondta John
440 XIII |             kérdezte John Cort.~- Az, hogy addig kiabálnám, míg meghallanák,
441 XIII |        leglevertebb. Nagyon bántotta, hogy ezek az állatok, - mert
442 XIII |              bosszús volt. A mellett, hogy belökték õket ebbe a szûk
443 XIII |             csüggedt szíveikbe; igaz, hogy ez a remény nagyon bizonytalan
444 XIII |              de mégis elég volt arra, hogy végképp kétségbe ne essenek.~
445 XIII |                És ha Llanga megtudja, hogy három idegen érkezett a
446 XIII |              Elõször az sem bizonyos, hogy Llanga csakugyan megmenekült-e...
447 XIII |         hiszem, - mondta John Cort, - hogy ezek az erdõlakók hálásak
448 XIII |         hálásak lesznek Llanga iránt, hogy egyiküket megmentette.~-
449 XIII |                kedves John!... Azért, hogy ezek a fél-majmok beszélni
450 XIII |        lennének is, még nem bizonyos, hogy hálásak lesznek!... Sõt,
451 XIII |               legjobban: hisz tudjuk, hogy az emberek rendszerint hálátlanok...
452 XIII |            Aztán még az sem bizonyos, hogy Llanga megmenekült, - tette
453 XIII |         legcsekélyebb jelét is annak, hogy él?...~E pillanatban a két
454 XIII |               Tegnap reggel óta.~- És hogy jöttél ide?...~- Úgy hoztak
455 XIII |              ápolta.~Li-Mai elmondta, hogy Llanga mentette meg õt a
456 XIII |               õt ehhez a kunyhóhoz... Hogy miért, azt nem tudta...
457 XIII |              ha talán módodban lenne, hogy...~Llanga rögtön elszaladt,
458 XIII |               hoztam...~- Alig várom, hogy megköszönhessem nekik a
459 XIII |             ezt a várost a levegõben, hogy hívják?~- Ngala.~- S van
460 XIII |             Még nem láttam, de tudom, hogy Mszelo-Tala-Tala a neve.~-
461 XIII |             Max Huber.~- Azt jelenti, hogy «Tükörszemû Atya», - felelte
462 XIV  |        annyira rendkívüli dolog volt, hogy Max Huber csakugyan meg
463 XIV  |             azért eszem ágában sincs, hogy a Vagdi-törzs fõvárosában
464 XIV  |                 mondta az amerikai, - hogy miután annyira vágyódott
465 XIV  |               És pedig?...~- Elõször, hogy kényünk-kedvünkre járhassunk-kelhessünk
466 XIV  |                    És másodszor?...~- Hogy alkalom adtán megszökhessünk
467 XIV  |             szólt most a foreloper, - hogy ki adhatná vissza a szabadságunkat?~-
468 XIV  |        viszonzá Max Huber. - A fõ az, hogy beszélhessünk Mszelo-Tala-Tala
469 XIV  |              tréfát, s azon tûnõdött, hogy mi lesz belõlük, ha fogva
470 XIV  |        senkinek sem fog eszébe jutni, hogy az Ubangi rengetegben keresse
471 XIV  |             vissza, azt fogják hinni, hogy mind elvesztek; s mivel
472 XIV  |             intett a három fogolynak, hogy menjenek utána, s kivezette
473 XIV  |            indáival is.~Úgy látszott, hogy a vagdik nem igen bámulják
474 XIV  |    forelopernek azonban úgy tetszett, hogy idõnkint egy-egy ismerõs
475 XIV  |         jobban meglepte az amerikait, hogy ismételten két-három német
476 XIV  |          francziául szólítana meg: - «Hogy vagy, öregem?»~Li-Mai idõnkint
477 XIV  |          Látszott rajta, mily büszke, hogy õ vezetheti sétálni az idegeneket.
478 XIV  |               hoztak magukkal.~- Kár, hogy nem tudunk ezeknek a derék
479 XIV  |               kis vezetõtõl, remélve, hogy Li-Mai talán megérti: -
480 XIV  |                 John Cort gyanította, hogy ez a díszes, nagy ház csakis
481 XIV  |            baj, - felelte John Cort - hogy ez a nép aligha tud írni
482 XIV  |              férfi, mintha azt hinné, hogy az idegenek talán jobban
483 XIV  |              álmélkodva néztek össze. Hogy került ez a német szó ennek
484 XIV  |         dolgot jegyzett meg: elõször, hogy a vagdi nyelv, épp úgy,
485 XIV  |           gagyogásához; és másodszor, hogy ebben a nyelvben néhány
486 XIV  |               dolgot is: azt ugyanis, hogy az asszony korántsem oly
487 XIV  |           mellett tagadhatatlan volt, hogy ezek az erdõlakók nem csupán
488 XIV  |       szeretnék itt maradni pár évig, hogy tanulmányozhassam ezt a
489 XIV  |             rá idõnk, mert reménylem, hogy pár nap múlva már kereket
490 XV   |          Nagyon vigyáztak rájuk, úgy, hogy a szökésre nem is gondolhattak...
491 XV   |               azt kezdte tapasztalni, hogy ez a rendkívüli helyzet
492 XV   |             és mennyi az állati elem, hogy kellõképpen osztályozhassa
493 XV   |            városban s azt sem tudták, hogy egyáltalában megszabadulhatnak-e
494 XV   |              azt a pápaszemes majmot, hogy eresszen bennünket haza!~
495 XV   |              Elõször is úgy tetszett, hogy Mszelo-Tala-Tala õ felsége
496 XV   |          vagdik érdeke és biztonsága, hogy holtuk napjáig fogva tartsák
497 XV   |            Max Huber - aligha tudják, hogy mire valók...~- Az lehet, -
498 XV   |              ellenben jól tudják azt, hogy a mi nem az övék, azt nem
499 XV   |                ez pedig annak a jele, hogy becsületesek.~- Kollo!...
500 XV   |             Ebbõl azt következtették, hogy Kollo a neve; s midõn John