Fejezet

 1 XIII |          hangosan fölkiáltott:~- Li-Mai!... Ngala!... Ngala!...~
 2 XIII |         és fölfordult, õ is, meg Li-Mai is a vízbe estek...~- Li-Mai?... -
 3 XIII |     Li-Mai is a vízbe estek...~- Li-Mai?... - kiáltott föl Max Huber
 4 XIII |      csodálkozva. - Kicsoda ez a Li-Mai?...~- A barátomnak a neve, -
 5 XIII |        mutat, mindig azt mondja: Li-Mai.~- E szerint hát neve is
 6 XIII |          Vagdi-törzs... legalább Li-Mai úgy hívja.~Ez a szó ismeretlen
 7 XIII |        az ölében. Ez az erdõlakó Li-Mai apja volt: a kis fiút pedig
 8 XIII |         anyja, a «Ngora» ápolta.~Li-Mai elmondta, hogy Llanga mentette
 9 XIII |      mindenfelé.~Ma reggel aztán Li-Mai ide vezette õt ehhez a kunyhóhoz...
10 XIII |       azonban mégis értek, mikor Li-Mai beszél.~- Hát az apja, meg
11 XIV  |         ismét kinyílt az ajtó és Li-Mai lépett be a kunyhóba. A
12 XIV  |              Hogy vagy, öregem?»~Li-Mai idõnkint eleresztette Llanga
13 XIV  |         vezetõtõl, remélve, hogy Li-Mai talán megérti: - hisz õ
14 XIV  |    használt a Kongó-nyelvbõl. De Li-Mai csak bámult rá és nem felelt,
15 XIV  |          lehet; megérintette hát Li-Mai vállát, s oda mutatva a
16 XIV  |      királyi palota felé indult. Li-Mai, mihelyt észre vette a franczia
17 XIV  |          majd odavezet bennünket Li-Mai... Csak menjünk utána...~
18 XIV  |       kérdezte tõle bólintgatva.~Li-Mai kétségtelenül megértette,
19 XIV  | legárnyasabb részébe fordult be.~Li-Mai egy csinos, tiszta kunyhó
20 XIV  |       érme, hû mása annak, a mit Li-Mai is viselt!~Beszélgetni,
21 XIV  |      indultak. Lo-Mai, az apa és Li-Mai, a fiú elkísérték õket egészen
22 XVIII|           mint a kis öccsével és Li-Mai tiszta szívébõl viszonozta
23 XVIII|   bevinni a csónakba...~De a kis Li-Mai is a fejét rázta és csak
24 XVIII|        zokogott. Vele sírt a kis Li-Mai is és könnyeikbe csakhamar