Fejezet

 1 I    |           legokosabb lesz, ha most csakugyan aludni megyünk.~Valóban
 2 II   |          azonban, hogy a vadak, ha csakugyan azok voltak, egyelõre semmit
 3 II   |    kiáltott föl Max Huber - ez már csakugyan majdnem rendkívüli!...~A
 4 IV   |          tanácskozásnak vége volt, csakugyan nem tehettek mást, minthogy
 5 VII  |           álmélkodva.~- Úgy van... csakugyan tutaj! - ismételte Khamis.~-
 6 VIII |       kérdésnek a megoldását, hogy csakugyan beszélnek-e a majmok, vagy
 7 VIII |      professzornak?... és a majmok csakugyan beszélnének?...~John Cort
 8 VIII |        tûnõdött Max Huber - ez már csakugyan rendkívüli!...~- Hát hisz
 9 VIII |            a szívességet.~Most már csakugyan nem volt egyéb hátra, mint
10 VIII |            volt. Nyolcz óra tájban csakugyan meg is eredt az esõ és úgy
11 VIII |            Rio-Johansennek s azóta csakugyan ezen a néven is szerepel
12 IX   |         egész éjjel.~- No már ezek csakugyan nem beszélnek! - kiáltott
13 IX   |  tarthatott volna, s egy óra múlva csakugyan meg is szûnt. Ez idõ alatt
14 IX   |         meg akarván próbálni, hogy csakugyan eredményes-e a zavarosban
15 IX   |         kétséges... De viszont, ha csakugyan a majmok támadták meg, akkor
16 X    |        levegõ tele van párával.~Ha csakugyan vízesés volt, akkor a tutajjal
17 XII  |     Mindenesetre nagy figyelem, ha csakugyan azért tette, - felelte Max
18 XIII |          sem bizonyos, hogy Llanga csakugyan megmenekült-e... S ha megmenekült
19 XIV  |         dolog volt, hogy Max Huber csakugyan meg lehetett elégedve. John
20 XVI  |     egyebet sem tett.~- Ah, ez már csakugyan sok! - kiáltott föl Max
21 XVI  | láthatatlan, rejtélyes földi-isten csakugyan kegyeskedik kijönni alattvalói
22 XVI  |            körül az ócska dívánon, csakugyan ember, - még pedig fehér
23 XVII |  csalódhatott tehát: a kit látott, csakugyan a német orvos volt; õ uralkodott
24 XVIII|           azt vélte, hogy most már csakugyan itt az ideje, hogy hasznát