Fejezet

 1 XIV  |         léptek.~- Ngora!... Ngora!... Lo-Mai... Lo-Mai! - mondta a kicsike.~
 2 XIV  |                   Ngora!... Lo-Mai... Lo-Mai! - mondta a kicsike.~S a
 3 XIV  |             társai hazafelé indultak. Lo-Mai, az apa és Li-Mai, a fiú
 4 XIV  |            aztán elbúcsúztak tõlük... Lo-Mai még egyszer megölelte Llangát,
 5 XV   |               meg is verték volna, ha Lo-Mai a zajra oda nem siet és
 6 XV   |            siet és meg nem védelmezi.~Lo-Mai ez alkalommal hevesen össze
 7 XV   |         gyorsan lerohant a lépcsõkön, Lo-Mai pedig elvezette Khamist
 8 XVI  |            jól elmulattak náluk, mert Lo-Mai, az apa és La-Mai az anya,
 9 XVI  |         bemenni õ királyi fölségéhez, Lo-Mai mindannyiszor babonás borzalommal
10 XVI  |              milyen a vallásuk?...~És Lo-Mai, mintha csak erre a kérdésre
11 XVI  | Mszelo-Tala-Tala? - mondta szóval is.~Lo-Mai megértette a kérdést és
12 XVI  |          ezért még sem tagadja senki.~Lo-Mai szívességébõl Max Huber,
13 XVIII|           meghökkent foglyok útját...~Lo-Mai volt, a kis fiával. A gyerek
14 XVIII|              haza az apjáért. A derék Lo-Mai pedig, félve, hogy Khamist
15 XVIII|           találkozásnak.~Tudván, hogy Lo-Mai barátjuk, töredezett szavakkal,
16 XVIII|       találják meg a lépcsõt. A hálás Lo-Mai ekkor rögtön ajánlkozott,
17 XVIII|             volna és remélte is, hogy Lo-Mai elkíséri õket Librevillebe.
18 XVIII|       étvággyal megvacsoráltak, aztán Lo-Mai magára vállalta a virrasztást,
19 XVIII|              szállniok a csónakba.~De Lo-Mai fölállt, kézen fogta kis
20 XVIII|               csakhamar belevegyültek Lo-Mai keserû könnyei is...~- Nos,
21 XVIII|          lefelé a víz tükrén, mialatt Lo-Mai és kis fia a partról integettek