Fejezet

 1 I   |             a ki utoljára nevet... Különben magam is azt mondom, hogy
 2 II  |       itthon. Két ember is elég... Különben úgy sem megyünk nagyon messzire.
 3 II  |           van! - felelte Khamis. - Különben a kémszemlében aligha vesszük
 4 II  |           mocsaras, s a lidércztûz különben sem száll oly magasra a
 5 II  |            torkából törhetett elõ. Különben is a szemhatáron sehol sem
 6 III |          egy sem talált halálosan. Különben is: néggyel több vagy kevesebb,
 7 IV  |       itt-ott még izzott a parázs, különben sem a földön, sem a fákon,
 8 IV  |     gondolnunk - felelte Khamis. - Különben is alig hiszem, hogy épségben
 9 V   |            tévednek el.~Ez az erdõ különben oly sûrû volt, hogy még
10 V   |           mi is átmehetünk.~Khamis különben ismerte már a közép-afrikai
11 VI  |        bozót, bármily sûrû volt is különben, nem fogja föltartóztatni
12 VII |            kulcsa már elveszett, s különben sem lehetett volna már használni.~-
13 VII |        bármily értelmes állatok is különben, lakatot még sem bírnak
14 VIII|     legújabb térképein.~Az éjszaka különben csöndes és nyugodt volt:
15 IX  |           nem tisztult ki, a minek különben Khamis és társai örültek,
16 X   |        megõrizték hidegvérüket. De különben nem is volt veszteni való
17 XIII|        volna! - szólt John Cort. - Különben majd mindjárt meglátjuk.~
18 XIV |      megismerni az irodalmukat!... Különben még nem láttam sem az Akadémiájukat,
19 XV  |          vigyáztak rájuk. Ez a nép különben szelíd természetû volt,
20 XVII|    királyukká választották, - a mi különben megtörténhetett volna John
21 XVII| alattvalójánál is!~Max Huber terve különben megfontolást érdemelt, s