Fejezet

501 XV   |          fehér embert, holott tudjuk, hogy Közép-Afrika szerecsen törzsei
502 XV   |           szabad lemenniök az erdõbe, hogy el ne szökhessenek.~Pedig
503 XV   |          semmi szükségük sem volt rá, hogy fogyasszák a töltéseiket,
504 XV   |             kedvük jöhetett volna rá, hogy elvegyék foglyaiktól a hatalmas
505 XV   |              Cort azt is megfigyelte, hogy a tüzet nem két fa összedörzsölésével
506 XV   |          arról is meg akart gyõzõdni, hogy van-e lelkiismeretük és
507 XV   |           Huber meg is kérdezte tõle, hogy megtudott-e már valamit.~-
508 XV   |            megtudott-e már valamit.~- Hogy bizonyos tekintetben becsületesek
509 XV   |               nem vette észre azt is, hogy Kollo el tud pirulni?...
510 XV   |           mondjuk és valljuk nyíltan, hogy õk is épp olyan emberek,
511 XV   |           négyszer-ötször megtörtént, hogy a harczosok két-három napra
512 XV   |           után. Valószínû volt tehát, hogy a szomszédságban egy velük
513 XV   |            volt a neve. Úgy látszott, hogy ez a fõvezér, mert neki
514 XV   |               foglyok hiába remélték, hogy megláthatják a rejtélyes
515 XV   |              csak abban reménykedtek, hogy a szomszédos törzsek valamelyike
516 XV   |        küzdelemben... szerette volna, hogy mind a hárman kihozzák a
517 XVI  |        foglyokat. Meglátszott rajtuk, hogy valami ünnepnap van, mert
518 XVI  |             köntösökbe öltöztek, úgy, hogy Max Huber önkénytelenül
519 XVI  |          vannak!~Meg kell jegyeznünk, hogy a foglyok nagyon bensõ barátságot
520 XVI  |         taglejtésekkel értésére adta, hogy szeretne bemenni õ királyi
521 XVI  |        kiszaladt a házból, azt vélve, hogy e pillanatban halad el arra
522 XVI  |            Ellenben nyilvánvaló volt, hogy egész Ngala talpon van és
523 XVI  |           küszöbön.~- Majd megtudjuk, hogy mi az, - felelte Max Huber.~
524 XVI  |             Huber azt következtették, hogy a vagdi nép készülõdik a
525 XVI  |        törõdve a «Majom-királlyal», a hogy Mszelo-Tala-Tala Õ Felségét
526 XVI  |              taglejtésekkel kérdezte, hogy kijön-e a király.~- Mszelo-Tala-Tala? -
527 XVI  |            bele Max Huber. - A fõ az, hogy végre valahára meglássuk
528 XVI  |             Max Huber vállat vonva, - hogy a polinéziai vadakat egyáltalában
529 XVI  |       különböznek tõlünk, csak abban, hogy értelmiségük fejletlenebb,
530 XVI  |          Llanga oly jó helyet kaptak, hogy mindent láthattak.~E pillanatban
531 XVI  |            oly fülsértõ zajt csaptak, hogy a két európai füldobja majd
532 XVI  |             Cort. - Ez is bizonyítja, hogy emberek...~- Oh, ez semmit
533 XVI  |              franczia; - mert tudjuk, hogy a legtöbb állat szintén
534 XVI  |               Végtelenül dühbe hozta, hogy Mszelo-Tala-Tala õ Felsége
535 XVI  |              kegyeskedett megjelenni, hogy elfogadja alattvalói hódolatát.~
536 XVI  |      garázdálkodni, s félni lehetett, hogy a mulatságnak általános
537 XVI  |           hoztak ki a tér közepére. S hogy elbámult a két jó barát,
538 XVI  |            két jó barát, mikor látta, hogy ez a bútordarab egy közönséges...
539 XVI  |          kintorna volt!... Valószínû, hogy ezt a szent hangszert csak
540 XVI  |                      Mert azt hittem, hogy álmodtam, kedves John.~-
541 XVI  |                 De tudták-e Ngalában, hogy a kintornában rendesen több
542 XVI  |            gombokat kell odább tolni, hogy egyik nóta a másikat váltsa
543 XVI  |          zendítette rá.~Úgy látszott, hogy a kintornában nincs több
544 XVI  |           alattvalói közé?...~Persze, hogy most már a két jó barát
545 XVI  |               díszes menet megindult, hogy körüljárja a teret.~A tömeg
546 XVI  |      Lehetetlen volt kételkedniök is, hogy az a pápaszemes, õsz öreg,
547 XVI  |          ember!...~- S meg sem lepte, hogy minket látott, - mondta
548 XVI  |              noha már négy hete lesz, hogy köztük vagyunk, azért még
549 XVII |          Johansen doktor elhatározta, hogy újra megismétli a sikertelen
550 XVII |             Malinbából, s már tudjuk, hogy hû szolgája kíséretében
551 XVII |               följegyzésében megírta, hogy éjszaka nagy, emberszabású
552 XVII |              doktorral. Sõt, érezvén, hogy a német tudós sokkal értelmesebb
553 XVII |             is.~- Csak azt nem értem, hogy Johansen doktort nem nyugtalanította
554 XVII |              még azt sem vette észre, hogy nem hasonlítunk alattvalóihoz,
555 XVII |                   Talán nem is tudja, hogy alattvalói foglyul ejtettek
556 XVII |      megtagadná-e tõlük az engedélyt, hogy hazamehessenek?...~- Azt
557 XVII |      hazamehessenek?...~- Azt hiszem, hogy megengedné a távozást, -
558 XVII |           után. - Több mint bizonyos, hogy alattvalói eltitkolták elõtte
559 XVII |              neki, ha megparancsolja, hogy bocsássanak bennünket szabadon
560 XVII |              De hátha nem engedi meg, hogy távozzunk?~- És ugyan miért
561 XVII |               akkor a szemébe mondom, hogy majom-király és hitványabb
562 XVII |        kínálkozik ismét?... Bizonyos, hogy a királyi palotát nem õrzik,
563 XVII |               a tervet, elhatározták, hogy megvárják, míg sötét éjszaka
564 XVII |            ital erõt vett rajta, úgy, hogy már csak itt-ott volt hallható
565 XVII |              éjszakán.~Lehet azonban, hogy bent a palotában mégis volt
566 XVII |               Aztán intett társainak, hogy jöhetnek... Nem volt ott
567 XVII |              ajtót kellett belökniök, hogy bemehessenek...~Mikor mind
568 XVII |               föl?... Annyi bizonyos, hogy révedezve, hülyén nézett
569 XVII |             elfintorította az arczát, hogy akármelyik csimpánz megirigyelte
570 XVII |                Arra nem számíthatunk, hogy a király megsegít bennünket...~-
571 XVII |               Huber. - Kötelességünk, hogy õt is megszabadítsuk...~-
572 XVII |              a doktorhoz.~Képzelhetõ, hogy ezt a lomha, elhízott embert
573 XVII |         királyi fölsége azzal felelt, hogy majommódra vakargatni kezdte
574 XVII |              mondta most Max Huber, - hogy ezzel az állattal semmire
575 XVII |               még pedig oly hangosan, hogy a városban is könnyen meghallhatták...~
576 XVIII|               oly koromsötét is volt, hogy nem igen tudtak tájékozódni...
577 XVIII|        királyi palotáig. Mikor látta, hogy bemennek, ijedten szaladt
578 XVIII|            derék Lo-Mai pedig, félve, hogy Khamist és társait valami
579 XVIII|       váratlan találkozásnak.~Tudván, hogy Lo-Mai barátjuk, töredezett
580 XVIII|              jelekkel értésére adták, hogy szökni akarnak, de nem találják
581 XVIII|             ekkor rögtön ajánlkozott, hogy oda vezeti õket.~Ez nagy
582 XVIII|                  Max Huber azt vélte, hogy most már csakugyan itt az
583 XVIII|               csakugyan itt az ideje, hogy hasznát vegyék a puskájuknak...~
584 XVIII|           roskadt össze.~Kétségtelen, hogy a vagdiak nem ismerték a
585 XVIII|         készen tartotta a töltéseket, hogy szükség esetén gyorsan újra
586 XVIII|        partjain, nem kellett félniök, hogy nem lesz mit enniök.~Másnap
587 XVIII|         szerette volna és remélte is, hogy Lo-Mai elkíséri õket Librevillebe.
588 XVIII|               várostól.~Elhatározták, hogy itt alszanak. Jó étvággyal
589 XVIII|          megmentõjétõl... Fájt nekik, hogy soha sem fogják viszontlátni
590 XVIII|              John Cort - hiszi-e már, hogy ezek a szegény teremtések
591 XVIII|          sebes volt, úgy számították, hogy körülbelül háromszáz kilométernyire
592 XVIII|               épült város?...~Hírlik, hogy elõbb-utóbb tudományos expedíczió
593 XVIII|             kikutatására s valószínû, hogy akkor visszahozzák Mszelo-Tala-Tala
594 XVIII|        bizonyára ráveszi alattvalóit, hogy ismerjék el Németország
595 XVIII|      fönnhatóságát...~Ámbár meglehet, hogy Anglia elébe vág s elkaparítja