Fejezet

 1 II  |        vadaknak eszük ágában sincs bennünket megtámadni: s ebben az esetben
 2 II  | tábortüzeink, talán meg sem láttak bennünket... De reggel, hajnalhasadáskor
 3 VI  |        arra is, hogy észre vesznek bennünket, s akkor lõnünk kell, mert
 4 VI  |                 S mikor falnak föl bennünket ezek az utálatos férgek?~-
 5 VII |          fáradság nélkül elszállít bennünket az Ubangihoz...~- Fáradság
 6 XII |         Max Huber.~- A hova hoztak bennünket - felelte John Cort. - Mert
 7 XII |           S alighanem õk húztak ki bennünket a vízbõl is.~- Aztán - folytatta
 8 XII |            sorsunkra akartak bízni bennünket?... Nem mindegy lett volna
 9 XII |           megmentõink nem vihettek bennünket nagyon messzire... Sokat
10 XIII|             a hová vezetni akartak bennünket, kedves John.~Ez a felelet
11 XIII|          micsodák meg nem bámultak bennünket!... Talán már láttak embert
12 XIV |           ezért bizonyára kitüntet bennünket a Vagdi-rend nagykeresztjével...~
13 XIV |      Llanga. - Hanem majd odavezet bennünket Li-Mai... Csak menjünk utána...~
14 XIV |            királyi fölsége kinevez bennünket kamarásainak? - kérdezte
15 XV  |   pápaszemes majmot, hogy eresszen bennünket haza!~De ezt könnyebb volt
16 XVI |            még csak észre sem vett bennünket!... Ez már bosszant!...
17 XVII|           volna, ha maga elé hivat bennünket és kérdezõsködik tõlünk
18 XVII|        alattvalói foglyul ejtettek bennünket, - jegyezte meg a foreloper.~-
19 XVII|   megparancsolja, hogy bocsássanak bennünket szabadon és kísérjenek el
20 XVII|            s erõszakkal hurczoltak bennünket Ngalába...~Az orvos megint
21 XVII|             hogy a király megsegít bennünket...~- Semmi esetre sem! -