Fejezet

 1 I   |             Most csak márczius van, s ön már is panaszkodik?... hát
 2 I   |              hirtelen közbe vágott:~- Ön tehát arra számított, hogy
 3 I   |        rendkívülit; de legyen õszinte ön is és mondja meg: födöztünk-e
 4 I   |               a vadon bozótban.~- Ej, ön túloz, Urdax! - szólt Max
 5 II  |          árnyékában mozognak.~- Mi az ön véleménye? - kérdezte John
 6 II  |         barátom, - mondta Max Huber - ön csak maradjon itthon. Két
 7 IV  |              sem fogunk czivakodni.~- Ön ismeri ezt a vidéket, Khamis -
 8 IV  |         vezette Urdax karavánjait. Az ön hûségében és becsületességében
 9 IV  |            folyója nem hajózható...~- Ön csak a nehézségeket látja,
10 VII |                 felelte Khamis - s ha ön is segíthetne, John úr...~-
11 VII |               Miféle kunyhóról beszél ön, kedves Max?~- Arról, a
12 VIII|             rendkívüli!...~- Hát hisz ön rendkívülit kívánt, kedves
13 VIII|        Hallgasson ide, kedves John, s ön is, Khamis... Van egy ajánlatom...~-
14 X   |          gúnyolódott az amerikai.~- S ön, kedves John, meg bírná
15 X   |        megenném - mondta John Cort.~- Ön kannibál! - kiáltott föl
16 X   |          halkan azt mondta:~- Elõször ön lõjön, Max... Ha szükséges
17 XII |          kérdezte:~- Max úr, bizonyos ön abban, hogy bennszülötteket
18 XIII|              kételkedett Max Huber. - Ön nagyon is rózsás színben
19 XIV | legcivilizáltabb fõvárosaiban!...~- S ön még csodálkozik ezen, édes
20 XVII|            itt létele alatt?...~- Ért ön engem? - folytatta John