Fejezet

 1 III |         utoléri Max Hubert, a ki kissé elmaradt társaitól...~E
 2 VI  |             szólt Khamis - ámbár kissé pézsmaszagú... De csak hadd
 3 VI  |     dombon letelepedtek.~Az erdõ kissé megritkult ezen a helyen,
 4 VII |         Huber - nézzünk szét egy kissé a folyam partján. Hátha
 5 VII |          A három férfi és Llanga kissé szétszórtan elindult a folyam
 6 X   |     értük volna!~Ez az aggodalom kissé túlzottnak látszott; most,
 7 X   |    lefelé.~A nap melegen sütött; kissé tán forróbban is, mint a
 8 X   |          Cortot, hogy tartsa egy kissé a kormányt, õ maga pedig
 9 X   |      tutajon, mely ezen a helyen kissé gyorsabban úszott lefelé.
10 X   |        Max?~- Nézzen csak oda... kissé folyam mentén, a bal partra...~-
11 XII |          mentek már utána, mikor kissé elfáradtak és megálltak
12 XIII| bahinia-fa tövében. A szemük egy kissé már megszokta a sötétséget,
13 XIV |       izmos férfi volt; a karjai kissé hosszabbak, mint az emberéi,
14 XIV |  szélesek és erõsek, a lábszárai kissé görbék, a lábai egész olyanok,
15 XV  |    hevertek... az utasok puskái, kissé megrozsdásodva, de még elég
16 XVI |          nagyszerû volt, sõt tán kissé meleg is, mert a nap tikkasztóan